A \'világváros\' Skelleftea-ból származom, ami Västerbotten megyében van, Stockholmtól 800 kilométerre, északra. A diploma után a svéd fővárosban kezdtem dolgozni, és egyáltalán nem szerepelt a terveimben, hogy Magyarországra költözöm, inkább csak ú

Azt, hogy mit keres egy magyar Svédországban, viszonylag könnyű elmagyarázni: csendet, nyugalmat, tiszta környezetet, kiegyensúlyozott embereket. Arra a kérdésre már nehezebb válaszolni, hogy mi hoz egy svédet Magyarországra. Jenny Bergströmöt leginkább a kalandvágy vezérelte, amikor az ezredfordulón először felszállt egy Budapestre induló repülőgépre - de az is lehet, hogy csupán a véletlen. Ám az az út alaposan megváltoztatta az életét: belekóstolt az országba, a nyelvbe, és arra is ráérzett, hogy a látványos különbségek ellenére valahol belül van némi hasonlóság a svéd és a magyar lélek között. Később pedig az is kiderült számára, hogy Magyarországon az emberek szeretik, és élvezettel fogyasztják az északi ország kulturális "termését". A kaland kilenc éve kezdődött, és még messze nem ért véget: Jenny még csak 35 éves, de már volt nyelvi lektor az ELTE skandináv tanszékén, és dolgozott kulturális tanácsosként is a budapesti svéd nagykövetségen.

- A "világváros" Skelleftea-ból származom, ami Västerbotten megyében van, Stockholmtól 800 kilométerre, északra. A diploma után a svéd fővárosban kezdtem dolgozni, és egyáltalán nem szerepelt a terveimben, hogy Magyarországra költözöm, inkább csak úgy idesodródtam. Egy svéd barátomat követtem, aki Budapestre indult tanulni. 1999-ben jöttem először, igazából előismeretek és elvárások nélkül. Az volt a terv, hogy pár évig maradunk Budapesten, majd haza is mentünk két év után, de 2002-ben kaptam egy munkaajánlatot, amiért szívesen visszajöttem - akkor már egyedül. Aztán pedig már egy szerelem is közrejátszott abban, hogy itt maradtam.

Az első út hozadéka egy nyelvtanfolyam volt, meg rengeteg tapasztalat arról, hogy nem is olyan egyszerű idegenként, nyelvtudás nélkül beilleszkedni egy másik kultúrába. Ismerősök, barátok és a csak társaságban átélhető örömök híján az ember egy kissé elveszettnek érzi magát, ám hiába utazik el: Budapesttől nehéz szabadulni. Jennynek Stockholmban is eszébe jutottak a pesti utcák - a svéd fővárosból nézve ez egy bohém, kellemes klímájú, vidám emberek lakta hely, ahová időnként jólesik visszatérni. És amikor másodszor jött - immár használható nyelvismeret és egy munkaszerződés birtokában -, már semmi sem volt annyira idegen.

A kulcs valójában a nyelvtudás: az emberek - és az ország - megismerésének ez volt az előfeltétele. - Szívesen tanultam és tanulom a magyart, éppen azért, mert különleges. Ez persze kicsit kényszer is volt, mert angolul nem mindig lehet boldogulni a hétköznapokban. Szerencsére egy svédnek a magyar kiejtés nem olyan bonyolult, gyorsan túl lehet jutni rajta, és lehet koncentrálni a többi nyelvtani nehézségre...

A skandinavisztika tanszékről a svéd követségre vezetett az út. 2004-et írtunk, és a svéd-magyar gazdasági kapcsolatépítés egyik mellékszálaként elindult a Svédületes - svéd-magyar randevú nevű programsorozat. Évtizedekre visszamenően (de talán abszolút értelemben is) ez volt a kortárs svéd irodalom, film, képző- és iparművészet legnagyobb szabású bemutatkozása Magyarországon, és a budapesti IKEA-premier óta az első alkalom, amikor tömegesen közvetlen tapasztalatokat szerezhettünk arról, mit kínál a mai Svédország a világnak.

- A svéd írók közül néhány klasszikust elég sokan ismernek Magyarországon: August Strindberg, Selma Lagerlöf, Astrid Lindgren neve nem cseng idegenül. És meglepve, de örömmel tapasztaltam, hogy a svéd gyermekvers népszerű lett Magyarországon, hála az "Ami a szívedet nyomja" kötetnek, ami a 70-es években jelent meg először. A kortárs svéd irodalom talán kevésbé ismert, de sok fiatal fordító van, aki éppen ezen akar segíteni. A film - elsősorban Ingmar Bergman révén - és a könnyűzene könnyebben utat talál a magyar közönséghez. A magyar irodalom svédországi megszerettetése nehezebb feladatnak tűnik. A Nobel-díj óta Kertész Imre ismertté és viszonylag olvasottá vált, ám az átlag svéd más mai magyar szerzőt valószínűleg nem tudna említeni - az irodalomban járatosabbak talán Esterházy Péterrel találkozhattak még, de vele véget is ér a névsor.

A Svédületes kulturális programjainak Jenny Bergström volt a lelke (sőt praktikusan sokszor az arca is). Aki összefutott vele például a Popzene Vittulából (az utóbbi évek egyik legnagyobb, utánozhatatlan humorú könyvsikere Svédországban) magyar fordításának bemutatóján, vagy a Művész moziban a svéd filmnapok megnyitóján, az valószínűleg ma is emlékszik a találkozásra. Főleg arra, hogy a bájos akcentussal, de hibátlan magyarsággal beszélő lány ilyenkor magyarul is gondolkodik, és azokon a poénokon is nevet, amiket egy svéd biztosan nem értene. (A svéd és a magyar humor nem is annyira különböző - mondja.) Mintha az évek alatt, amelyeket itt töltött, egy kicsit magyarrá vált volna.

- Lángos, fröccs, pogácsa - válaszolja gondolkodás nélkül arra a kérdésre, hogy mi az, amit nagyon megszeretett nálunk. De a szívéhez nőttek a budapesti romkocsmák, a szép, régi házak, a kopottak is, meg a melegszívű emberek. - Amikor elutazom, a barátságos időjárás hiányzik a legjobban. Meg az az érzés, hogy az élet Magyarországon izgalmas, kiszámíthatatlan kimenetelű kaland, ahol bármi megtörténhet.

Olyan is akad persze, amit kevésbé kedvel: például a legendás magyar pesszimizmust, azt a tulajdonságunkat, hogy sors fordulataiban nem a lehetőségeket, hanem inkább a nehézségeket látjuk. Igaz, azt is észrevette, hogy a sorscsapások elkerülésében meglehetősen "kreatívak" vagyunk. Szerinte az emberek Svédországban sokkal szabálytisztelőbbek - mi, magyarok a szabályokat hajlamosak vagyunk némi nagyvonalúsággal kezelni, miközben az életet nem tudjuk igazán lazán venni. Amit viszont egy svéd nagyon nehezen képes nálunk megszokni, az az együttműködési hajlam és a tolerancia hiánya. Svédországban ez magától értetődő, ugyanúgy, mint a nemek közötti egyenlőség, aminek Jenny szerint itt szintén nem sok nyomát látni.

- A stressz a svéd mindennapokban is jelen van - oszlat el egy közkeletű tévhitet. - Viszont Svédországban könnyebben összefognak egy jó ügyért, úgy érzik az emberek, hogy van jelentősége annak, amit gondolnak és tesznek. Úgy tűnik, hogy a magyarok nem mindig bíznak önmagukban. És ha már mindenáron különbségeket keresünk, mondanék még egyet: a svédekre egyáltalán nem jellemző az előnyök és a kiskapuk keresgélése. Annyira nem vagyok naiv, hogy azt állítsam, ez a jelenség nem is létezik, de a korrupció inkább kivétel, és egyáltalán nem elfogadott. Az emberek így joggal bíznak a svéd intézményekben.

Jenny jelenleg "anyaszabadságon" van, ami a gyes svéd megfelelője. Maga az anyaszabadság kifejezés egyébként lassan kimegy a divatból, Svédországban ugyanis az apák is otthon maradhatnak a babával, sőt két hónapig ez szinte kötelező a számukra. (Ha nem vállalják, akkor ez az idő elvész a családnak járó szülési szabadságból). - Számomra természetes, hogy ezen a téren is megosztjuk a felelősséget, és a jogokat is. Én nem is látok lényeges különbséget a mama- és papaszerep között: ilyenkor mindketten elsősorban szülők vagyunk, és ezen sem a magánéletben, sem a munkahelyeken nem szokás fennakadni.