Simonyi, a "magyar jelölő"

Kurucz Árpád

- Mennyiben lett volna más a világ talán két legismertebb szoftverje, az ön nevéhez köthető Word szövegszerkesztő és az Excel táblázatkezelő, ha nem vett volna részt a fejlesztésükben?

- Mindig is hittem, hogy az ebbe az irányba mutató számítógépes grafikus felületek fejlődése teljesen meghatározott volt és ezek a programok a már meglévő előzmények hatására előbb utóbb amúgy is kifejlődtek volna, ha máshogy nem az Apple jóvoltából.

- A Microsoft fejlesztői között az ön révén jól ismert fogalommá vált az úgynevezett "magyar jelölés". Ez mit takart?

- Ez a szoftverfejlesztésben használatos változók megnevezésére alkalmazott - ezeknek a típus szerint két nevet adó - módszer, amely leegyszerűsíti a programozást. Akik használják, már nem is tudnak másképp dolgozni, de vannak, akik nem szeretik és valószínűleg ők adták ezt a nevet, amiben a magyar számukra a nehézség és az érthetetlenség szinonimáját jelenti.

- Ön a hetvenes években azzal, hogy sikereinek csúcsán ott hagyta korábbi munkaadóját, a Xeroxot és az akkor még alig ismert Microsofthoz szegődött, voltaképp előre látta a műszaki verseny jövőjét. Hat éve a Microsoftnak is búcsút mondott és saját céget alapított. Most mit gondol a fejlődés további alakulásával kapcsolatban?

- Lehet, hogy hazabeszélek, de azt érzem, hogy amivel mostani cégem foglalkozik, a szándékorientált programozás lesz a jövő egyik meghatározója. A világon rengeteg problémát a megfelelően célzott szoftver hiánya miatt nem tudnak megoldani. Ma drágán, lassan és megbízhatatlan módszerekkel írják a szoftvereket. Mi egy olyan eszközt szeretnénk adni a programozáshoz nem értő különféle területeken - mondjuk az egészségügyi informatikában - dolgozó szakemberek kezébe, amivel le tudják írni a szándékukat, s ebből a programozók könnyebben tudnak, később folyamatosan fejleszthető programokat létrehozni. Ez töredékére tudja majd gyorsítani ezt a munkát, igaz, legkevesebb tíz év múlva.

- Megvalósult nagy álma, az űrhajózás már kisfiúként is vonzhatta, hiszen, 13 évesen már Magyarország Fiatal Űrhajósává választották. Akkor egy ifjúsági tévévetélkedő győzteseként.

- A fődíj egy nagyszerű moszkvai utazás volt, ahol a többi szocialista országból érkezett gyerekkel való barátkozás mellett találkozhattam Popovics űrhajóssal, akivel a mostani utam végén régi ismerősként üdvözöltük egymást. Az orosz űrhajósok, akik nagy tiszteletben tartják, hiszen ma ő a rangidős, csodálkozott is, honnan ismerjük egymást.

- Mielőtt feljutott volna a Nemzetközi Űrállomásra, azt nyilatkozta, nagy ott a rendetlenség, de egy jó raktározási programmal megoldódna a helyzet. Segített nekik?

- Nem volt igazam. Akkora ott a felfordulás, hogy ez megoldhatatlan. Van ugyan egy programjuk, de annyi mindent vittek fel az állomásra s raktak szét, hogy elképesztő. Lehet, hogy a jövőben rádiófrekvenciás azonosítóval rendelkező címkékkel megoldható lesz a dolog, de arra még várni kell. Jelenleg nagyon sok minden hever szerteszét az űrállomáson, egy csomó dologból túl sok van, másokat meg nem találnak.

- Szerencse, hogy legalább a magyar PILLE műszert megtalálta, amivel a kozmikus sugárzást mérte. Ezt a műszert abban a KFKI-ban fejlesztették ki, ahol édesapja még az ötvenes évek elején dolgozott. Hogy áll az ő legendás műve, A fizika kultúrtörténete angol kiadásának előkészítése?

- Legalább két év van hátra, hiszen még csak a harmadik fejezetet sikerült lefordítani. Ez mindenképpen jobb lesz, mint a német kiadás volt, és remélem, hogy világsiker lesz.