Latin-Amerika a folyamat új momentumát éli, amelyet persze klasszikus értelemben nem lehet forradalminak

Közös, hogy egyik modell sem felel meg a klasszikus elméletnek, s nem a hagyományos baloldal pártjai irányítanak.

Reményteljes pillanat, mert érvényesül az egymásra hatás. Tomás Hirsch hivatkozik egy hónappal ezelőtti paraguayi látogatására, ahol a tradicionális Colorado Párt 61 évi uralma dönt most meg választásokon. Beszélgetett a leendő elnökkel, a szegények volt püspökével, Fernando Lugoval, aki beismerte, hogy mély társadalom átalakító tervei aligha lehetnek. Mozgásterét behatárolja, hogy a polgári pártok maradnak többségben a parlamentben. Ám Hirsch szerint az a jelzés, hogy Paraguay lakossága is igazodni kíván a térség politikai arculatváltásához, önmagában is sokat mondó.

A “baloldali” táborról viszont nem állítható - amit egyes nyugati hírmagyarázók sejtetnek -, hogy az új kormányzatok valamiféle közös globálizáció- és neoliberális ellenes platformról születtek volna. Ám igaz, hogy menetközben alternatív megoldásokat keresnek.  Nincs szó valamiféle integráns strukturált válaszról, legfeljebb szándék van arra, hogy más irányt találjanak, mint a neoliberalizmus - fejtegeti Hirsch. Nem volt senkinek, kezdetben még Cháveznek sem részletekbe menően kidolgozott programja. Hirsch ott bábáskodott Evo Morales bolíviai győzelmekor, s ennek alapján állítja, egyetlen oldalnyi volt a program. Az improvizálás során aztán nem meglepő, ha hibák és tévedések fordulnak elő.         

Összegezésként Tomás Hirsch úgy véli: nagyon sajátos fejleménnyel találjuk szembe magunkat Dél-Amerikában. Baloldali kormányzatok - mondják róluk, de csak azért mert még nem találtak megfelelőbb jelzőt. Chávez a XXI. századi szocializmussal akarta ezt a különbséget érzékeltetni. Evo Morales a humanista forradalom minősítést használta. Valójában még valójában az önmeghatározást. De talán ez nem is annyira fontos, mint ami a társadalmi és gazdasági átalakulásban végbemegy.