Akár néhány tízezer forintos tartozás miatt is elveszítheti lakását az adós

Velledits Éva

Véget kellene vetni annak, hogy árverezéskor a lakóingatlanok a valódi értéküknél lényegesen alacsonyabb áron kelnek el - sürget Szabó Máté, az állampolgári jogok biztosa. A következmények súlyosak: az adósok elvesztik lakásukat, de megmarad a tartozásuk. Az ombudsman kritikusnak látja az ügyfelek jogvédelmét is, és kifogásolja, hogy a pénzintézetek esetenként egyoldalúan változtathatnak a szerződés feltételein.

Szabó Máté törvényi módosítással szeretné elérni, hogy a szerződések megkötésekor az ügyfelek "tájékozott beleegyezésüket" adják, legyenek tisztában azzal, mit írnak alá. Ehhez a szolgáltatóknak megfelelően informálniuk kell az embereket. Az ombudsman szükségesnek tartja, hogy tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatnak minősüljön a magas kamatozású gyorskölcsönök mint "termékek" értékesítése: tiltani kellene a jegybanki alapkamat mértékének tízszeresét meghaladó költségű kölcsönnyújtást. Mindezek a jelenségek - hangsúlyozta Szabó Máté - hajléktalanságba vezető adósságspirált okoznak.

- Az ombudsman javaslatait mindenben csak támogatni lehet - nyilatkozta Vecsei Miklós, a Hajléktalanokért Közalapítvány kuratóriumi elnöke, aki szerint emberemlékezet óta nem rendült meg annyira a lakhatás biztonsága Magyarországon, mint mostanában. A hajléktalanság egyik speciális, de egyre ijesztőbb méreteket öltő formája a lakáscsődök miatt alakul ki. Családok kerülnek utcára, és az ellátórendszer nincs felkészülve a fogadásukra. Biztosra vehető, hogy egyre többen lesznek olyanok, akiket a rokonok is képtelenek elhelyezni. Évekkel ezelőtti hivatalos adatok szerint megközelítőleg százezer családot közvetlenül fenyegetett a kilakoltatás veszélye (értsd: ügyük már a bíróság előtt volt), a helyzet az utóbbi időben romlott.

A közalapítványi elnök szerint elenyésző azoknak a száma, akik, bár megtehetnék, nem fizetik a törlesztést vagy a díjhátralékot. A többség egyszerűen túlvállalta magát, vagy az történt, amit az ombudsman is állít: nem voltak tisztában azzal, milyen feltételekkel írták alá a szerződést.

A tragikus kimenetelű eladósodás Vecsei Miklós szerint alapvetően két okra vezethető vissza. Egy: nálunk elenyésző a bérlakások aránya. Kettő: megfelelő ingatlanfedezet esetén újabban nagyon könnyű jelzálogkölcsönhöz jutni, jövedelemigazolásra sincs szükség. Ha baj van, akkor viszont az adós elveszíti a lakását.

Megrázó annak az öt gyermeket - közöttük egy mozgássérült kisfiút - nevelő házaspárnak az esete, akit 280 ezer forintos tartozás miatt raktak családostul az utcára. (Összevetésül: egyetlen hajléktalan-férőhely fenntartására évi 525 ezret költ az állam.) Más esetekben néhány tízezer forintos adósság is a lakás elvesztésével jár. Vecsei Miklós úgy tapasztalja, a cigány családokkal szemben különösképpen szigorúan lépnek fel.

Két, ellentétes irányú folyamat zajlik. Vidékről a nagyvárosokba, mindenekelőtt Budapestre vándorolnak azok, akik odahaza nem találnak megélhetést. A szegényebb fővárosiak viszont eladják lakásukat, és vidéki, jóval kevesebbet érő ingatlanokba költöznek. Mindkettő csapda: a Budapestre érkezők idővel azzal szembesülnek, hogy munkát találnak ugyan, de a fizetésükből még albérletre se futja, a vidéken letelepedők pedig azzal, hogy olcsóbb az élet, de a környéken egyáltalán nincs munka. - Lehet, hogy vesszőfutásuk évekig is eltart, de - mondja Vecsei Miklós - a vége nagy valószínűséggel megjósolható: a hajléktalanság.