Nicolas Sarkozy már az EU élén eltöltött első napján két rossz hírt kapott a reggelijéhez. Sem a német, sem a lengyel államfő nem adja az aláírását a ratifikációhoz - legalábbis egyelőre. Korai lenne leütni a magas labdát, hogy éppen e két ország nélkül nincs értelme az Európai Uniónak - legalábbis kibővített formájában -, mivel Horst Köhler ellenkezése inkább formainak tűnik. Annyira az EU-reformok ellenzői szerint sem eszik forrón a kását, hogy éppen egy CDU-párti, újraválasztásra törekvő elnök tegye hidegre a szerződést. Az alkotmányos kontroll kapcsán Köhler eddig is híres volt "alá nem írásairól" - legfeljebb a légtérellenőrzés magánosításának vagy a fogyasztói tájékoztatói törvénynek a megtagadása nem tartozott azon hírek közé, amelyek felzaklatnák Európát.

Kaczynski nehezebb eset. Mióta ikertestvére távozott a hatalomból, utolsó euroszkeptikus potentátként áll a varsói vártán. Két fronton harcol: részben az EU-val, részben pedig - "társbérletben" - a konzervatív-liberális kormánypárttal és Tusk miniszterelnökkel. Az elutasítás a Jog és Igazságosság és a Polgári Platform közötti kíméletlen huzavona része is: ki kinek tegyen engedményt? Köhlerével ellentétben a túlélésért küzdő Kaczynski kifogása nem eljárásbeli: csakúgy, mint prágai kollégája, Klaus, az ír elutasítás után értelmetlennek tartja a ratifikációt. Természetesen azért, mert maga sem lelkesedik a reformszerződésért, az ír "nem" leginkább jó ürügy ehhez. Varsó az uniós tapasztalatok szerint mindig kíméletlenül lecsap azokra a lehetőségekre, amelyekben saját brüsszeli "árfolyama" felsrófolását látja. (Ehhez még Kaczynski sem kell, a szocialista exkormányfő, Leszek Miller esetében is gyakorlat volt ez.) Ha Kaczynski nem ír alá, akkor ő most fontos ember. A francia külügy az államfői interjú megjelenését követő hetedik órában jelentette be, hogy "a legmagasabb szinten kezdődnek tárgyalások Varsóval". Sarkozy a jövő héten Dublinba utazik, de máris foglalhatják további repjegyeit. A brüsszeli példák egyébként azt mutatják, hogy a lengyel államfő nem meggyőzhetetlen - csak sokat kér cserébe (Varsó például nem veszi át a szerződéshez csatolt Alapjogi Chartát), és számos tiszta ing meg éjszakai tolmács kell a megdolgozásához. Egy évvel ezelőtt épp Sarkozy (és a luxembourgi Juncker) győzködte az EU-csúcson - ugyanerről.

Az uniós reformok pártolói többen vannak, mint az ellenzői. A legtöbb tagállamban nem akadt gond a ratifikációval, de arra számítani azért hiú ábránd, hogy - az íreket most nem számítva - az euroszkeptikusok még csak gólt rúgni sem tudnak. A brit alsóházban 206-an, az Európai Parlamentben 115-en, a Bundestagban 58-an, a szejmben 56-an, a párizsi nemzetgyűlésben 52-en szavaztak a lisszaboni szerződés ellen. Voksaik természetesen elvesztek, de a nagy számok törvénye alapján egész Európára vetítve bőven belefér egy Kaczynski vagy egy Klaus, hogy történetesen a legfelső szinten nyomja a fékpedált.