Caleb Carr: A sötétség angyala

Az 1897 pokoli nyarát fölidéző remekmű Laszlo Kreizler magyar-német származású elmeorvos, pszichológus, törvényszéki szakértő és politikailag korrekt összeállítású csapata lidércét (rém)meséli el; egy nyomasztóan "embertelen" történetet. Márpedig Carr a Kreizler-széria ragyogó nyitóopusához sem húzott glaszé-kesztyűt, melynek krónikása a krakéler Mr. Moore (A halál angyala): a Beecham-ügy áldozatai kiskorú, nyomorgó fiú prostituáltak, ágrólszakadt emigráns fölmenőkkel. A Libby Hatch-eset olvasásakor elrabolt, föld alatti bunkerbe rejtett, meggyilkolt, eb mellé hantolt kisdedek szelleme kísért, miközben a szerző (ismét) tabut tör: a női erőszak természetét vizsgálva szedi szét a Gondoskodó Anya-mítoszt.

Az amerikai író-forgatókönyvíró, történész munkája tiszteletet parancsoló kultúrtörténeti elmélyültségről tanúskodik; a társadalomkritikai él mellett ez a védjegye. A képzelet szülte karakterek komótos nyomozásuk során valós személyekkel cimborálnak vagy csapnak össze. Utóbbiak közé tartozik Theodore Roosevelt; Albert Pinkham Ryder és Cecilia Beaux festőművész; dr. Franz Boas antropológus; Richard Canfield kaszinótulajdonos, börtönviselt hazárdjátékosból önképzett műbíráló (mely pályaút kivált fölkeltette érdeklődésemet); Clarence Darrow ügyvéd, agnosztikus. Idegenvezetőnk - akivel hintón, konflison, gőzhajón, vonaton utazunk - ugyanolyan biztonsággal mozog a Metropolitan Múzeumban, Canfield kaszinójában, a Delmonico étteremben, mint egy farmon, torpedónaszádon, tárgyalóteremben, a Hudsoni Porverők tanyáján, vagy egy csak az állatok közelségét tűrő, bűnipari kölyökmunkás odújában.

Hasonlóképp ámulatba ejtő, Carr milyen kifinomult arányérzékkel, ízléssel vegyíti a zsánereket: a viktoriánus kor irodalmát (nevelőnőregények, Sir Conan Doyle Holmes-sorozata, grand guignol) elegyítve a hard-boiled krimivel, bírósági drámával, lélektani thrillerrel és a melodráma műfaji jegyeivel. Az ötvenkilenc, hátborzongatóan hibátlan fejezet nyugtalanító makulátlanságát kifejezetten oldja az elenyésző mennyiségű nyomdahiba. Továbbá egyetlenegy, időbeli pontatlanság, melynek részletezése szőrszálhasogatás volna.

Caleb Carr 1997-es Kreizler-regénye, Görgey Etelka példás fordításában, briliáns alkotás. Fegyelmezettebbnek, összetettebbnek, színesebbnek találom, mint A halál angyalát - melynek méltán átütő világsikere még inkább fölvértezte a sokat megélt-próbált írót. Kinek alapállítása (egyben dr. Kreizler kontextuselméletének sarokköve): nincs "természetellenes". Replikázni volna kedvem: - Mr. Carr, vajon mennyiben "természetes", hogy függőségektől szenvedő, kiszolgáltatott gyerekhősei hírből sem ismerik az ártatlanság korát, továbbá, hogy senkit nem érdemesít a beteljesült szerelemre?

Ám tartok tőle - egy könnyű sóhaj kíséretében -, aggasztóan pontos választ kapnék.

Agave, 690 oldal, 3480 forint