Kordonok között vonulnak az Andrássy úton

Szabó Bernadett

Órák óta keringnek a helikopterek Budapest belvárosa felett. A melegfelvonulásra készülődve gombóccal a torkomban indulok útnak. A Deák térre érve nem világos, honnan is indul a melegfelvonulás. - Most honnan is mennek a buzik?- kérdezi egy fagyiját nyaló férfi. - Hoztam fényképezőt, hogy megörökítsem, amit művelnek. Én már a Kossuth téren is ott voltam – mutatkozik be emberünk. - Mit riszálják itt ezek magukat, mit akarnak még – hőbörög egy kicsit, majd erkölcsi eszmefuttatásba kezd, ám egy újonnan jövő zajos társaság túlharsogja őt - Mocsadékok! Genetikai csökevények! Hogy nem szégyellik magukat... és mindezt a mi adónkból! – rikácsolja eltorzult arccal egy vörös hajú nő. Egyre bővül a csapat: az öklét rázó nyugdíjastól a skinheadig. A Nagy-Magyarország, és az árpádsávos motívum azonban mindenkin azonos, csakúgy mint a jól ismert rigmus: „mocskos buzik”.

Kisebb keresgélés és a kordonok közötti keringés után megtalálom végre a melegfelvonulás résztvevőit is. A kordonnal elkerített részen gyülekeznek. - Aki a kordonon belül van, az ott is marad. Legközelebb már csak a végén lehet kimenni- figyelmeztet az egyik rendőr. Egy transzvesztita riadt tekintetébe ütközök. - Persze, hogy félek. Sokan ki se mertek jönni a felvonulásra – mondja cikázó tekintettel. - Én eljöttem, helyettük is. Meg kell mutatni, hogy nem félünk – mondja, majd egy magas kigyúrt testű férfiba karol. - Nem csodálom, hogy ilyen kevesen mertek ma így kiöltözni, mint mi. Élő céltáblák vagyunk – magyarázza másikuk, aki egy meleg szórakozóhely rendszeres fellépője.

Egyértelmű üzenet
Hernád Géza A szervezők eredeti elgondolása szerint a melegfelvonulás mögött haladtak volna a szimpatizánsok. Ám kezdettől fogva összekeveredett a két társaság. Nem lehetett tudni, ki hova tartozik, nem is számított igazán. A menet jobb oldalán rendőr- és katonai teherautók haladtak. Míg jobboldalon élő rendőrsorfal haladt a menettel. - Így azért nem az igazi: rendőrsorfal között, ketrecbe zárva vonulni. De most itt tartunk... – sóhajt fel aranypillái mögül beszélgetőpartnerem, majd pózol egyet az őt megrohamozó fotósoknak.

Vízipisztolyos férfi suhan el előttünk. Majd a menet elején haladó kamion tagjaira céloz. A férfi a teherautóra ugrik, ám abban a pillanatban egy rendező le is veszi onnan. - De hát csak víz van benne! – magyarázkodik. Némi sutyorgás után a rendőrök magára hagyják a férfit. - Hú, ez csíp, és még büdös is – fakad ki egy lány, akit eltalált a vízipisztoly.

Egy ideig csak egy-egy bekiabáló becsmérli a menetet („mocskos buzik”), ám a Liszt Ferenc téren elszabadulnak az indulatok. Őrjöngő tömeg rázza a kordont, repülő tárgyak landolnak a kordonon belül. A szokásos tojás és paradicsom mellett bűzzel teli valamit is dobálnak. Orrfacsaró bűz lengi körbe a menetet: a festékkel felturbózott tojás mellett ezzel is bővült a tüntetők arzenálja. Amikor lábunk mellett robban az első petárda, fejünket súrolja az első nagy üveg, akkor már riadttá válik a többség. Innen nincs hova menni, csak előre. Van, aki a rendőrségi teherautó mellett keres védelmet és van, aki a többieket bátorítva tör előre.

Hernád Géza Egy asszonyt éppen eltalál egy záptojás, mosollyal és integetéssel válaszol. - Elegem van a nácikból, ezért jöttünk ki ma a férjemmel. Én heteroszexuálisként őszültem meg, szimpatizánsként vagyok most itt – mondja egy tojás elől elugorva. - Van egy leszbikus barátom, aki idén először nem mert kijönni. Nem ő az egyetlen. Helyette és érte jöttünk ma ki.

Az Andrássy utat szegélyező mellékutcákból újabb és újabb tüntetőcsoport várja a menetet : röpül minden, ami a kezük útjába keveredik. - Nem értem mi bajuk a melegekkel. Nem értem, miért kell őket bántani – fakad ki a mellettem haladó fiatal lány, majd zokogásba tör ki. Édesanyja nem szól semmit, csak átöleli. - Mindig itt vagyok a melegfelvonuláson. Most a lányom is velem akart jönni, nem tartóztattam – mondja édesanyja, aki folyamatos füttyel válaszol a bekiabálásokra. - Több leszbikus és transzszexuális barátom van. Persze most nincsenek itt. Az emberek félnek az ismeretlentől, így a melegektől is: a félelem pedig agressziót szül.

- Sokat kell még menni? Leszakad a lábam! – támaszkodik rám az ezüst tűsarkúban haladó transzvesztita. Cipőjét legszívesebben levenné, de fél a bedobált üvegektől. Hosszú út áll mögötte, hisz vidékről utazott fel a menetre. - Lássák csak a faluban, hogy vállalom magam, és itt vagyok! – mondja szőke fürtjeit igazgatva. Meg se fordult a fejében, hogy otthon marad. Azt azonban már eldöntötte, hogy a menet végén átöltözik és konszolidált külsőt ölt. - Ki tudja mi lesz, ha besötétedik. Azt már nem vállalom. Még a végén megkéselnek, mint tavaly az egyik ismerősömet.

Engedélyezett ellen-tevékenységek: videófelvétel készítés és tojásdobálás
Hernád Géza - Végre egy izgalmas ember. Olyan szürke itt mindenki - veti közbe egy férfi. - Bezzeg korábban: óriási zene, isteni hangulat, színesebbnél színesebb emberekkel. De most...

A Hősök teréhez érve arénahangulat várja a melegfelvonulás résztvevőit. A kamionok megállnak, a zenét felhangosítják. Csak kevesen perdülnek táncra, a többség a tüntetőket vizslatja. Lassan oldódik a kezdeti feszültség, amikor egy kő repül a közelünkbe. Vagy nem is kő? A hírtelen jött köhögőroham és a szemünket maró érzés mindenkit futásra kényszerít. A zene még megy, buli azonban már biztosan nem lesz.

Hernád Géza - Összességében elégedett vagyok. Most megvédett minket a rendőrség, nem úgy mint tavaly – összegez Kuszing Gábor, a Patriarchátust Ellenzők Társasága (PATENT) tagja, a rendezvény egyik szervezője. - Ez persze korántsem volt parádé, sokkal inkább gyászmenet. Tudtuk, hogy így lesz – teszi hozzá. A szervező szerint az idei melegparádét ért előzetes támadások a mind jobban előretörő szélsőjobboldal radikalizálódásának eredménye. Minden kisebbség céltáblává vált. Most éppen a melegek. Véleménye szerint ehhez még hozzájárul az is, hogy a jogaikért küzdő melegek polarizálják a társadalmat: ellenzőkre és szimpatizánsokra.

Hernád Géza

Hernád Géza

Hernád Géza

Hernád Géza

Szabó Bernadett
Könnygáz a Liszt Ferenc téren
Hernád Géza

Szabó Bernadett

Szabó Bernadett
A menet az Octogonnál
Szabó Bernadett
Elfogott rendbontó az Andrássyn
Szabó Bernadett
Őrizetbevétel
Szabó Bernadett
Dobásra készen
Hernád Géza - Eddig mindig a szexuális kisebbségek tagjai voltak többségben a melegparádén. Most más volt a helyzet: a szimpatizánsok voltak többen.

Kié a mentő?

A várakozás sem izgalommentes a Hősök terén. A kordonnal körbevett tömegben többen is rosszul lesznek. Egy fiatal lány remeg, mint a nyárfalevél. Sokkot kapott, amikor hozzávágtak egy konzervdobozt. Nem találták el, az incidenstől azonban pánikrohamot kapott. Hiába csitítgatják, hiába nyugtatják: a lány az összeomlás szélén áll. Pár méterre tőlük egy mentőautó posztol. Próbáltak beszélni a mentősökkel, de meg se hallgatták őket. Többszöri dörömbölés után a mentőautóban ülők végre letekerték az ablakot.

- Nem a mi dolgunk. Egyébként is, mit csináljak egy pánikbeteggel? Egy jó kis pofon és máris magához tér! – horkan fel a mentőautóban ülő nő. Időközben egy cukorbeteg asszony is rosszul lett. - Nem kap levegőt!– tolmácsolják a panaszát - Pedig itt annyi levegő van. Kellett neki menetelnie... - hangzik a „szakszerű” válasz.

A mentősök arra hivatkoznak, hogy ők kizárólag a rendőrség biztosítására vannak a helyszínen. A közelben álló rendőr megerősítette ezt, ám hozzátette: ha szükséges ellátják a rendezvény résztvevőit is. Mivel a helyszíni mentő nem segített a lányon, „igazi” mentőt kellett hívni hozzá. A hosszas huzavona láttán csak romlott az állapota. Mindeközben a cukorbeteg asszony eltűnt a szemünk elől. A kihívott mentő hangja perceken belül egyre közelebbről hallatszott. Ekkor – valamilyen oknál fogva – a helyszíni mentősök is „megenyhültek” és beengedték autójukba a lányt.

NOL