Labda-utánpótlás

Éjféli pingpong
A működtetők nem tudományoskodnak, nem osztják az észt, senkit nem vonnak felelősségre, egyszerűen arra ösztönöznek, hogy elgondolkodjunk, miért van az, hogy hétvégenként megugrik a lődörgő, drogozó, bűncselekményt elkövető fiatalok száma, és kinek a feladata, hogy ezek a fiatalok értelmes elfoglaltsággal töltsék szabadidejüket vagy az iskolai szünetet? Egyáltalán, ha egy gyerekre senki sem figyel, ki a felelős azért, hogy a védelmet nyújtó szociális jelzőrendszer időben működésbe lépjen?

A MÉSE tagjai honlapjukon és személyesen is őszintén vallanak kudarcaikról, sikereikről, például arról, hogy egy-egy verseny után előfordul, a szervezők lelkesebbek az ajándékok osztásában, mint a gyerekek azok fogadásában - mert hogy a megnyert trófeák nem nyerték el a tetszésüket. Őszintén beszámolnak arról is, hogy a hatékonyabb drogmegelőzés érdekében több helyen filmklubot akartak indítani, de beleütköztek azon aprócska akadályba, hogy a drogokról szóló kultuszfilmek - Trainspotting, Traffic, Requiem – nem tizenéveseknek valók, ha pedig a gyerekektől vártak ötleteket, akkor elsősorban akciót, horrort, és extrém esetben - viccelődve bár -, de pornót is javasoltak.
 
A MÉSE országos szervezetté 1999-ben vált és az ország nyolc megyéjében 16 helyszínen várják a hátrányos helyzetű 12-25 év közötti – egyébként csellengő fiatalokat - éjszakai sportolásra. A kábítószerrel és az alkohollal való ismerkedés helyett alternatívát nyújtanak a gyerekeknek, akik nem is sejtik, hogy itt prevencióban vesznek részt. „Ez jó, mert ha rájönnének, akkor már többet nem jönnének el” – mondja Jakab Péter a MÉSE elnöke.

A klubokban a pingpong mellett a gyerekek többféle sportot is kipróbálhatnak. A legtöbb helyen lehet csocsózni, rexezni, kosarazni, focizni és kártyázni. A focival kapcsolatban a klubvezetők véleménye meglehetősen megosztott. Tény, hogy a csatangolókat hamar be lehet csábítani egy kis futballal, de ezeknek a fiataloknak nagyon kicsi az agressziós toleranciaszintjük, ennek következtében a közeli testkontaktus miatt hamar kialakulnak a veszekedések, amelyek fizikai erőszakba csaphatnak át. A Faragó doktort jól ismerők között is többen állítják: a focit erőszakos sportnak tekintette, mert szerinte nem segített a feszültségek levezetésében. A pingpong melletti érvként viszont sok minden szólt: nem kell hozzá különleges sporttudás, nincs szükség drága felszerelésre, és a szoros testi kontaktus is elmarad.

Befolyásos támogatók segítették

A pingponggal kezdődött minden, amikor az aktívan praktizáló gyermekorvos, Dr. Faragó Sándor kinyitotta

a III. kerületi gyermekrendelője ajtaját, ott elhelyezett egy pingpong asztalt és sötétedéskor várta a kóborló gyerekeket. Az ötlet bevált, de ahhoz, hogy a szervezet biztos anyagi lábakon álljon, támogatókra volt szükség. Hosszú távon Budapest Főváros Önkormányzata, majd a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium (GYISM) adott számára anyagi támogatást. Az Orbán-kormány sportminisztere, Deutsch Tamás is fantáziát látott benne, aki egy beszélgetés alkalmával arra kérte az akkor már pingpongdokira keresztelt gyermekorvost, hogy csináljon egy országos sportszervezetet.  Pingpongdoki hozzálátott a munkához: szűkebb pátriájában, Szentendrén az önkormányzat karolta fel ötletét, Pécelen orvosok, Debrecenben református lelkész, Csömörön és Gödön szociálisan érzékeny sportember indította be a programot, Csepelen a családsegítő látott benne lehetőséget.

A csepeliek úgy vélték, a program keretében az elhanyagolt gyermekekkel jó kapcsolatot tudnak majd kialakítani és még időben rájuk tudják húzni a szociális hálót. Negyven négyzetméteres klubhelységükbe úgy harmincan férnek be, jár ide édesanya a lányával, nagymama az unokájával, sok serdülő fiú és egy értelmi fogyatékos tizenéves kislány is, aki a civil életben – az iskolában és a családjában - teljesen perifériára szorult. Itt megtanult pingpongozni, a vezetők tehetségesnek találták, a saját korosztályában elkezdték versenyeztetni, sikereket ért el és olyan közösséget talált, aki befogadta és elfogadta őt.

Minden sportnapon kapnak a gyerekek szendvicset, üdítőt, télen főznek virslit, paprikás krumplit, mikor mi akad. A gyerekek persze nem az elemózsia és nem is egyedül a sport kedvéért járnak ide. Ha őszinték akarunk lenni, akkor a válasz nagyon egyszerű: sok gyereknek jobb itt, mint otthon. A csepeliek Józó Ferenc klubvezető mellett a munkába bevontak két kortárssegítőt is. Csorba Viktor 11 éves kora óta jár le az egyesületbe, hat gyermekes családban nevelkedett, most 20 éves. Ide köti az első szerelem emléke, az első sikerélmény a sportban, és most már két fiatalabb testvére is rendszeresen lejár.

- Csepelen a kábítószer fogyasztás nem jellemző, a mindennapok során gyakrabban találkozunk azzal, hogy a fiatalok a társas kapcsolataik alakításában kérnek segítséget, vagy pedig elkeseredettek, mert a fater éppen verekszik - mondja a kortárssegítő. A koromnál fogva felém nyitottabbak a fiatalok és jobban megnyílnak – ezt a programot tartom az igazi prevenciónak – állítja.

Rövid ideig puszta lelkesedésből is működik

Munkatársai a pingpongdokira úgy emlékeznek vissza, hogy gyakran poénba csomagolta be azt, amit át akart adni. Mondanivalójának mindig volt csattanója, hihetetlen karizmával rendelkezett, emberséges volt és kedves, aki a szabadidejét ennek a civil kezdeményezésnek szentelte. Az elsők között volt, aki a gyermekrendelőbe játékokat vitt és matricát osztott a gyerekeknek, hogy barátságosabbá tegye a légkört.
Egy visszaemlékezés szerint éppen rendelési időben kopogott be hozzá egy gyerek a nagymamájával, akinek semmi baja nem volt. A pingpongdoki megkérdezte tőle - Hát te meg miért jöttél? – Csak azért, hogy lássam a doktor bácsit – hangzott a válasz.
Egy másik visszaemlékezés szerint a Pingpongdoki egy baráti összejövetelen a három éves Danivalbarátkozott . - Hány éves vagy? - kérdezte a kisfiútól, de Dani töprengett egy darabig, majd úgy döntött, hogy nem válaszol. Kis idő elteltével a Pingpongdoki a konyhából előhozott egy jégkrémtortát és elkezdte felszeletelni. Dani a tortát meglátva kétségbeesett, kért volna egy szeletet, de tudta, hogy adós a válasszal. Végül a kiegyezést választotta, odament a doktor bácsi elé és kezével felfelé nyújtózkodva mutatta a hármas számot.
Végül az utolsó: a doktor úr a rendeléskor minden gyerektől mókásan megkérdezte, hogy – Hoztál nekem Túró Rudit? A temetés napján a gyerekek virágjukhoz egy Túró Rudit is odakötöttek. Rengeteg csokis nyalánkság feküdt az őt borító virághalom között. 

- Pénteken véget ér az iskola, a kallódó gyerek az újabb iskolanapig nem tud magával mit kezdeni, mi erre az időszakra kínálunk elfoglaltságot, itt nem a számítógép előtt ül a gyerek, hanem aktívan sportol, megtalálja az izgalmat is, mert versenyezhet, olyan felnőttekkel találkozhat, akikre példaképként tekinthet, így nem csak a saját korosztálya alakítja a személyiségét – mondja Józó Ferenc klubvezető. Véleménye szerint ahhoz, hogy ezeket a fiatalokat befolyásolni lehessen, be kell állni a játékba, aktívan részt kell venni a sporttevékenységben, „nem lehet csak a pálya széléről irányítgatni”.

- A programot valóban nem lehet felülről irányítani, a működő klubok között nincs alá-fölé rendeltség, de minden klubba kell egy vezéregyéniség, egy „arc”, aki szereti, és magával tudja ragadni a gyerekeket, el tudja fogadtatni magát, és nem baj, ha a sporthoz is ért. A fontos az, hogy ne féljen a gyerekektől, ha úgy érzi, hogy ők elvetemült fiatalok, akkor azonnal abba kell hagyni, pihenni kell – mondja Jakab Péter, a MÉSE elnöke.

Egy hosszú távon jól működő egyesülethez a klubvezetőn kívül kell még három segítő, hogy a hétvégéket felváltva tudják végigdolgozni, egy helység (amely jó, ha ingyen van), két darab pingpong- és egy csocsó asztal. A versenyek díjaként egy kis édességre, (például egy tábla csokira), valamint zsíros kenyérre és vízre van szükség. Ezzel a minimális emberi erőforrással és eszközparkkal elkezdheti működését a klub pusztán lelkesedésből is. A későbbiekben viszont a szervezetnek szüksége lesz biztos anyagi forrásra, ezért érdemes önállóan és a MÉSE által kiírt pályázatokon is részt venni. 

Egy biztos, a munkatársakat és a klub vezetőjét anyagilag ösztönözni nem érdemes, mert a 16 éves tapasztalat azt mutatja, hogy azok a kollégák, akik honoráriumot kaptak a munkájukért, nem vettek részt a programokban, nem sportoltak együtt a gyerekekkel, általában ültek a helyükön és várták, hogy leteljen a munkaidejük. Míg azok, akik ingyen, a sport, a szeretet és a társaság kedvéért jártak le, minőségileg sokkal magasabb szakmai szintet produkáltak és ez meglátszott a klubok látogatottságán is. A MÉSE elnöke úgy vélekedik, ha hivatalosan fizetést adnának az egyesületi munkáért, akkor a feladatra nem azok az emberek jelentkeznének, akikre az egyesületekben valóban szükség van.

Riválist látnak bennük

A drog és bűnmegelőzés területén kivívott sikereknek köszönhetően ma már klubok működnek Romániában, Szerbiában, Szlovákiában és Németországban. Ennek ellenére nem könnyű a terjeszkedés, a civil kezdeményezés elindítóinak gyakran kicsinyes, rosszindulatú ellenségeskedéssel kell szembenézniük. Egyes városokban – az ingyenes tömegsport megszűnésével – a fizetős klubok látnak bennük riválist. Szabadkán – ahol a hatodik ilyen egyesület nyílik -, a klubvezetőt, Kiss Dezsőt atrocitások is érték és el kellett telnie egy kis időnek, amíg a fizetős és a hátrányos helyzetű fiatalokat felkaroló ingyenes klubok megbékéltek egymással.

A pingpongdoki - mint arról kollégái beszámoltak - büszke volt arra, hogy kezdeményezése országos szervezetté nőtte ki magát. Megfontoltan és előrelátóan, időben elkezdett az utódján gondolkodni. A stafétabotot Jakab Péternek adta át, aki az évek során először csak a feladatok operatív részét, majd az egész irányítást átvette. „Fontos, hogy tovább vigyem azt, amit elkezdett” – összegezte az előtte álló feladatokat az új elnök.