Miután az elmúlt években kényszerűen kimentek a divatból a színlelt foglalkoztatási szerződések, manapság igen sokan küzdenek azzal a dilemmával, hogy mit is kezdjenek a számukra használhatatlanná vált vállalkozásukkal. De az egyéb - üzleti, gazdálkodási - okból zátonyra futó vállalkozásokból, cégekből is egyre több van. A logikus lépés sokszor a bt. vagy a kft. megszüntetése, az egyéni vállalkozói igazolvány visszaadása lenne, ám ezt sokan nem vállalják fel. Egy vállalkozás végelszámolása ugyanis csak akkor végezhető el viszonylag zökkenőmentesen, ha sem az APEH, sem más felé nincs tartozása, vagy ha van is, gond nélkül képes a cég, illetve az exvállalkozó rendezni azt - és rá is szánja a pénzt, ha van neki.

Márpedig a kilencvenes évek óta burjánzó (kényszer)vállalkozások könyvelése nem épp arról híres, hogy a mindenkori adózási kiskapukat ne használták volna ki, vagy hogy a vállalkozásnak dolgozó magánszemélyek mindegyike után a megfelelő módon fizették volna a járulékokat. Egy komolyabb összegű tagi kölcsön, a csak papíron tömött, egyébként üres pénztár vagy épp a tb-jogvi-szonyok rendezetlensége pedig igencsak sokba kerülhet egy végelszámolásnál - mondja Béres-Deák Attila ügyvéd, a Vilmányi Ügyvédi Iroda munkatársa.

Az egyéni vállalkozóknál emellett gyakori probléma, hogy vállalkozóként ugyan már nem dolgoznak, bevallásokat nem adnak be az APEH-nek, de vállalkozói igazolványukat nem adták vissza - sokszor akár figyelmetlenségből. Márpedig az APEH ekkor is számon kéri az elmaradt bevallásokat, és önmagában véve a mulasztási bírság összege is szép summa.

Zara László, az Adótanácsadók Egyesületének elnöke szerint elsősorban a kötelező APEH-ellenőrzés miatt nem mennek bele a legtöbben a vállalkozás végelszámolásába - még akkor sem, ha nincs titkolnivalójuk.

A megszűnő cégeket az APEH-nek és elvileg a vám- és pénzügyőrségnek is kötelező ellenőriznie, és a cég törléséhez be kell szerezni mindkét hatóságtól a nullás igazolásokat. A revíziót az APEH minden esetben kezdeményezi is - tudtuk meg a hivatalnál. Ezekre az eljárásokra azonban messze nem jut annyi idő, mint amennyit egy normál esetre - például egy átfogó ellenőrzésre - rá tud szánni a hivatal. Általában bekérik az iratokat, és egy-két nap alatt végeznek a nem különösebben problémás cégekkel. Sokszor a tulajdonosok nem adják oda a cég iratanyagát, pontosabban tűzvészre, tolvajra, árvízre hivatkozva azt állítják, hogy nincsenek meg. A hivatal ilyenkor a nála meglévő bevallások alapján kezdhet el egy ellenőrzést, a bevallás és egyéb tényezők alapján aztán megbecsülheti az elmaradt adó mértékét. A felszámolásoknál - illetve azoknál a végelszámolásoknál, amelyek átfordulnak felszámolásba - azonban ezt a procedúrát ritkán viszik végig, mivel nem éri meg.

Az APEH illetékese szerint majdnem minden ellenőrzésnél találnak elmaradt adót, a nagyobb cégeknél jelentős összegben, de a kisebb vállalkozásoknál is előfordulnak milliós összegek. Ennek ellenére alig folyik be valami a felszámolás alatt lévő cégektől, vállalkozóktól - a végelszámolásnál feltétel, hogy mindent fizessenek ki. A felszámolás alatt álló cégek a megállapított adóhiány mindössze négy százalékát fizetik be - összehasonlításképpen: a vagyonosodási vizsgálatoknál 40 százalékos a megtérülési arány, ami kiemelkedően jó. Az APEH-ellenőrzés során jellemzően a végelszámolásnak indult eljárások egyharmada fordul át felszámolásba - állítják a hivatalnál. Vagyis ennyi esetben talál az APEH olyan befizetnivalót, amire nem számított a vállalkozó vagy el akarta titkolni, és nincs miből befizetnie, vagy nem lehet végrehajtani a tartozást.

A legnagyobb adótartozást maguk előtt görgető cégek listája így nem kevés cégnévvel gyarapszik negyedévről negyedévre. A szégyenlista nyilvánosságra hozatalának ugyanakkor nincs olyan hozadéka, hogy az rávenné az érintett vállalkozókat tartozásuk kiegyenlítésére.

A végül hátralékkal megszűnő cégek tulajdonosairól nyilvántartja mindezt az APEH. S ha később felbukkan az illető neve valahol, akkor nagyobb valószínűséggel vizsgálják meg őt magát - például vagyonosodását - vagy egy hozzá kötődő céget.

Ezzel együtt nincs komoly következménye annak, ha valaki milliós, milliárdos adósságot hagy maga után. Mint a cégbíróságtól megtudtuk, az ilyen magánszemély továbbra is szabadon alapíthat tulajdonosként céget, csupán annak vagy más vállalkozásnak a vezető tisztségviselője nem lehet.

A vállalkozók szemszögéből nézve persze egy sima végelszámolás sem olcsó mulatság. Igaz, az illeték és a közzétételi díj értéke együtt nem éri el a 20 ezer forintot, a könyvelőnek azonban ki kell fizetni a procedúrával kapcsolatos pluszmunkát, és számolni kell némi ügyvédi munkadíjjal is. Magyarán: a százezres nagyságrendet bőven eléri még az egyszerűsített végelszámolás ára is. A szóban forgó vállalkozások többnyire üresek, a tulajdonosok általában nem akarnak többet költeni cégükre. Így a végelszámolást - ha maga a vállalkozás képviselője nem veszi a nyakába - sokszor nem vállalja az addig alkalmazott könyvelőirodánál sem senki. A felszámolás ennél jóval többe kerül: ebben az esetben 75 ezer forint csak az illeték, az ügyvédnek, a könyvelőnek több dolga van, és meg kell fizetni a felszámoló díját is.

Így - legalábbis a hazai viszonyok között - nem meglepő, hogy sokan nem éppen legális menekülő utakat választanak. Ez meglátszik a hivatalból törölt vállalkozások számán. Sokan egyszerűen nem adnak be bevallásokat, a vállalkozást nem használják, majd idővel eltűnnek a korábban bejelentett székhelyről, telephelyről. Az ilyen céget, vállalkozást törlik, amiért az extulajnak nem kell fizetnie. Nem kevesen adnak túl terhessé vált vállalkozásukon külföldi - sok esetben román vagy ukrán - vagy épp hajléktalan magánszemélyek részére. A tapasztalat szerint leginkább fiktív számlázásra, költségelszámolásra, nagyobb ívű áfacsalásra is használják az ily módon "kivásárolt", rendszerint már eleve tetemes adóhiányt felhalmozott vállalkozásokat. Sokszor röviddel az efféle cégvásárlás után az új tulaj is eltűnik, a vállalkozást pedig törölniük kell a hatóságoknak, a pénznek meg bottal üthetik a nyomát. Ráadásul a szabályok lazultak is: most már kézbesítési megbízottat sem kötelező kijelölni új, külföldi tulaj esetén - fűzi hozzá a cégbíróság illetékese.

Béres-Deák Attila azonban figyelmeztet: ha valaki cége, vállalkozása eladása mellett dönt, akkor vigyáznia kell arra, hogy az eladás valódi legyen - a papírokat, a könyvelést át kell adnia. A Legfelsőbb Bíróság döntése szerint ugyanis ha nem az eladás valós szándéka vezet valakit, akkor intellektuálisközokirat-hamisítást követ el, vagyis meghamisítja a cégjegyzéket. Fontos tudni, hogy az eladás időpontja előtti, illetve az eladás előtti időre visszavezethető problémákért a régi tulajdonosok továbbra is felelnek, különös tekintettel a megtalálhatatlan külföldi személynek névértéken eladott vállalkozásának vonatkozásában. Ha valaki végül vállalkozásának megtartása vagy eladása mellett dönt, a szakértő azt ajánlja, hogy a betéti társaságot alakítsák át kft.-vé. Ez ma már nem kerül olyan sokba, és nem a teljes magánvagyonukkal felelnek az esetleges problémákért.