Még a krízishelyzeteket sem képesek kezelni a Pest megyei gyermekjóléti szolgálatok, nemhogy azok megelőzése érdekében munkálkodnának - olvasható Szabó Máté ombudsman közleményében. Az állampolgári jogok biztosa ezzel egy leszakadónak nem mondható régióról ad látleletet, ráadásul a jelenlegi jogszabályban rögzített elveket a kilencvenes években itt ültették át először a gyakorlatba. Rövid idő alatt bezárták a megye összes gyermekotthonát, hogy kisebb közösségekben nevelkedjenek a gyerekek.

A régi rendszer felszámolásában vezetőként részt vevő, most gyermekjogi képviselőként dolgozó Faragó György ma már óvatosabb lenne. Úgy látja, hogy a nevelőszülői hálózatnak és a gyerekotthonoknak egyaránt létjogosultságuk van. Bármelyik túlsúlya zavarokat okozhat. Ahogy az ombudsmani jelentés komoly zavarokról is árulkodik. A Pest megyei állapotokat taglaló megállapításai inkább visszafogottak, mintsem túlzók - jelenti ki Báló Ottília, a megye négy településével is szerződésben álló Fészek Egyesület vezetője. Az eredetileg önsegítő, érdekérvényesítő céllal 1993-ban létrejött civil szervezet napjainkban 325 gyermek gondozását biztosítja 125 nevelőszülői családban. Érden, Diósdon, Százhalombattán és Budaörsön szerződés keretében gyermekvédelmi alapellátást nyújtanak, működtetik a megye egyetlen átmeneti otthonát Érden. Az állapotokat ez már önmagában is jellemzi - mondja az egyesület vezetője -, hiszen az érdi intézményben mindössze 14 gyereket tudnak fogadni. De még így sincs telt ház. A települési önkormányzatoknak ugyanis erős anyagi érdekük fűződik ahhoz, hogy a problémás gyerekeket a szakellátás felé tolják. Ennek költségeit ugyanis - ellentétben a helyi büdzséből fizetett gyermekvédelmi szolgálatokkal, az átmeneti otthonokkal és a helyettes nevelőszülőkkel - az állam fedezi. Az átmeneti otthonok férőhelyei után csak foglaltság esetén jár az állami normatív támogatás, az üres helyek költségei az egyesületet terhelik. Mindezek következményeként az átmeneti otthonba egyre súlyosabb pszichés, magatartászavarokkal küzdő gyerekek kerülnek. - A krízisellátás egyébként is nehéz kérdés, hiszen akkor működik jól, ha mindig fogadni tudják a bajba jutott gyerekeket, ám ehhez üres helyeket kellene fenntartani, amire senki nem ad pénzt.

Az önkormányzatok nem motiváltak. A gyermekvédelmi törvény lehetőséget ad arra, hogy maguk döntsenek a feladatteljesítés módjáról. Az ombudsmani vizsgálat szerint a települések egy része a lehetőséggel visszaélve csupán formálisan tesz eleget kötelezettségének. Kiszervezik az önkormányzati feladatok közül a gyermekvédelmi alapellátást. Civil szervezetekkel - egyesület, alapítvány - és cégekkel kötnek szerződést. A szolgáltató kiválasztásának egyik fő szempontja az ár. Minél kisebb, annál nagyobb az esély a szerződésre.

Báló Ottília becslése szerint az alapellátásban dolgozó megyei szakemberekre átlagosan kétszer annyi eset jut, mint amennyivel meg tudnának birkózni. Helyzetüket tovább súlyosbítja a szakellátó háttérintézmények hiánya. A helyzetet jól példázza Abony. A városban a fővárosi, a megyei önkormányzat intézménye mellett öt civil nevelőszülői hálózat működik, együtt összesen 300 gyermeket gondoznak. A fenntartóknak rá kellett jönniük, hogy nekik kell szakembert - pszichológust, logopédust, mozgásfejlesztőt stb. biztosítaniuk, a települési önkormányzat képtelen erre.

Hodosán Róza három Pest megyei gyerekotthon egykori lakóiról tavaly közreadott utánkövetéses vizsgálatában megállapította: a nevelőszülői gondoskodásból kikerülő fiataloknak ugyanazokkal az életkezdési nehézségekkel, beilleszkedési problémákkal és esetleges devianciákkal kell megbirkózniuk, mint évtizedekkel korábban hatalmas gyermekvárosokban felnövő elődeiknek.