Cinikus és gátlástalan. Többnyire e két jelzővel illetik a csepeli Szent László utca négyemeletes társasházának lakói közül többen a ferencvárosi önkormányzat eljárását. Történt ugyanis, hogy a IX. kerületi Lenhossék utcában egy önkormányzati bérlakásban két évtizede élő családot az épület bontása miatt el kellett költöztetni. Mivel a törvény szerint cserébe megfelelő lakhatási megoldást kellett számukra találni, az önkormányzat Csepelen, a Szent László utcai épület földszintjén megvett egy lakást, és azt utalta ki nekik a lebontott helyett.

Az előző lakó - mondta el a ház közös képviselője - március végén eladta a lakást. Akkor még úgy tudták, hogy egy fiatal pedagógus házaspár költözik a házba. A lakók akkor kezdtek kétségbe esni, amikor június 20-án megállt a nagy teherautó, és nem ketten, de tizenegyen vették birtokba a lakást.

Előítélet, gondolhatnánk. Mi más munkálhatott azokban, akik végignézték, hogyan lepik el a bútorok és más ingóságok a ház előterét. A közös képviselő fel is hívta az újdonsült lakók figyelmét a ház rendjére, és kérte, hogy a számukra átmenetileg biztosított pincerészben tárolják a lakásba be nem férő holmikat. A család pedig alkalmazkodott. Ám ami sok, az sok. Márpedig tizenhét ember az sok, de még a tizenegy vagy a nyolc is.

A család "kitelepítését" a IX. kerület tudatosan, előre megfontolt szándékkal tette. Erről tanúskodik a bérbeadási szerződés is, amely a két bérlőn kívül további két személyt jogszerűen befogadott lakónak minősít. Csakhogy a dokumentum további tizenhárom embert nevesít a bérbeadó - azaz a ferencvárosi önkormányzat - hozzájárulása nélkül befogadott személyként.

Így tehát Ferencváros pontosan tudta, mennyien költöznek a csepeli lakásba, ezért figyelembe kellett volna vennie a jogszabályt, amely kimondja, hogy egy főre legalább hat négyzetméternek kell jutnia. Ferencvárosnak azonban mindössze az volt a célja, hogy megszabaduljon a roma családtól - háborognak a lakók -, azaz szőnyeg alá, pontosabban Csepelre söpörje a problémát.

Délelőtt csak Manci van otthon a gyerekkel és az unokákkal. A férfiak, mint mindig, reggel dolgozni mentek. Szívesen invitál be a takaros, tiszta, gondosan berendezett otthonba. Ő sem érti a történteket, és maga is tarthatatlannak érzi a helyzetet. Ők nem akartak költözni, de ez volt az egyetlen elfogadható lehetőség, amelyet azonban éppen az tesz elfogadhatatlanná, hogy sokuknak kell lakniuk a kicsi lakást. Igaz, már csak nyolcan vannak, mert nagyfia feleségével és két kisgyerekkel - érezve a helyzet tarthatatlanságát - elköltözött. Szívesebben laknának külön, élné minden család a maga életét, de jövedelmük nem elegendő saját otthon megteremtéséhez. Pedig fiának már nyolc, lányának pedig egy éve van bent lakásigénylése a IX. kerületben. Szívesebben maradtak volna a Ferencvárosban, mert a gyerekek nem akarják otthagyni megszokott Mester utcai iskolájukat, ahol beilleszkedtek és ahová szívesen járnak. Most majd Csepelről ingázhatnak.

A ház lakói - meglehet az új szomszédok nem forgatták fel korábbi nyugodt életüket - mégis aggodalommal figyelik a fejleményeket. Például a IX. kerületi városatyák eljárását, akiknek cinizmusát bizonyítja, hogy a csepeli önkormányzat tiltakozása után elnézést kértek figyelmetlenségükért, és módosították bérbeadói nyilatkozatukat. Ezen már nem szerepelt a tizenhárom, hozzájárulásuk nélkül befogadott személy neve. Igaz, ez már nem is számít semmit.

Az érintettek viszont aggódnak, hogy ha Ferencváros eladja a bérlőknek a lakást, nem kizárt, hogy egyszer csak ismét tizenheten, de akár huszonöten is lakhatják majd az alig több mint ötven négyzetmétert, lehetetlenné téve a család és a házban lakók helyzetét.

Miközben Ferencváros épül és szépül.

A történteket a csepeli önkormányzat is megengedhetetlennek és elfogadhatatlannak tartja. Felháborító Ferencváros eljárása, mellyel egy másik kerületbe exportálja saját városrészének szociális feszültségeit - kommentálta lapunknak Tóth Mihály (MSZP) polgármester. Hozzátette, ez a tendencia az elmúlt két évben erősödött fel, ez idő alatt nyolc-tíz hasonló esettel kellett szembesülnie a XXI. kerületnek. A legfelháborítóbb azonban, hogy az átköltöztetésekről a IX. kerület egyetlenegyszer sem tájékoztatta a csepelieket, így természetesen a véleményüket sem kérte ki. Tóth Mihály levélben szólította fel ferencvárosi kollégáját, Gegesy Ferencet (SZDSZ) e gyakorlat megszüntetésére, a konkrét döntés felülvizsgálatára. Csepel egyúttal a Fővárosi Közgyűlés kerületi koordinációs bizottságának szeptemberi ülésén is felveti a témát, s kezdeményezi a fővárosi szociális charta felülvizsgálatát.

A IX. kerületben zajló városrehabilitáció részeként az önkormányzat évente 100-120 lakást vásárol, ebből mintegy ötvenet más-más kerületben. Mivel a lakástörvény szerint csereingatlanról a "településen belül" kell gondoskodni, ez Budapest esetében értelemszerűen az egész fővárost jelenti - mondta el lapunknak Bánsághi Tamás ferencvárosi alpolgármester. A cserelakások legfeljebb 10-20 százaléka marad önkormányzati bérlemény, többségüket ugyanis a IX. kerület a piaci érték 40 százalékáért el is adja a bentélőknek. Ők pedig - az alpolgármester szerint - rendszerint már piaci áron azonnal továbbértékesítik az ingatlant. Úgy véli, a konkrét esetben is ez fog történni. Kérdésünkre elismerte, a rehabilitációnak ez a része nem jó üzlet az önkormányzatnak, de hozzátette: e folyamatnak "másutt van a haszna". Bánsághi szerint Ferencváros jó célra fordítja az adóforintokat, hiszen a lakókihelyezés során az addig igen rossz körülmények között élők egyfajta "nemzeti ajándékot, utólagos kompenzációt kapnak az önkormányzattól".