Nyílt levél Hiller Istvánhoz

Ön hozott egy rendeletet, miszerint az egyetemek a munkaköri oktatói feladatokon kívüli munkák elvégzését is csak a bérkeretből fizethetik ki, vállalkozói szerződést sem belső, sem külső oktatókkal vagy vállalkozásokkal nem köthetnek. Ezzel a rendeletével Ön az egyetemeket méltánytalan versenyhátrányba hozta a felnőttoktatási piacon. Mindenki más megoldhatja az oktatást a piaci szabályozók által megengedett, számára legkevésbé költséges módon, az egyetemek viszont csak dupla (vagy még magasabb) költséggel. Ez körülbelül olyan, mintha elrendelné, hogy ezentúl a Ferencváros 22 méterről rúgja a tizenegyest.

Mostanra világossá vált, hogy ezt az abszurditást drákói szigorral végre is akarja hajtatni, ezért immár a magamfajta mezei egyetemi tanárok is értesültek róla. Arról is, hogy feletteseim több száz munkaórát töltöttek azzal, miként lehet ezt kivédeni, országosan minden bizonnyal több tízezret. Látja, én is erről írok most, holott lenne sokkal hasznosabb megírnivalóm is.

Rendelete azért is rendkívül ártalmas, mert durván kontraszelektál. Nemcsak az egyetemeket hozza reménytelen versenyhelyzetbe, hanem magát a felsőoktatási, továbbképzési tevékenységet is - az egész életen át tartó tanulás korszakában.

Én nemcsak tanítom a szakmát, csinálni is tudom. Amikor csinálom, természetesen piaci áron, piaci feltételekkel. Megvan hát a lehetőségem, hogy legkiválóbb volt hallgatóimmal versenybe szálljak, és ezt rendszeresen meg is teszem. Mégis, időm nagy részét oktatással töltöm, mert ebben van a komparatív előnyöm, jóllehet a professzori stallum a szakma csinálásában is jelent néha némi versenyelőnyt. Amíg a kétfajta tevékenységem időegységre eső jövedelme többé-kevésbé összemérhető egymással, addig mindenkinek, az országnak is és nekem is jobb, ha tanítok. Ha Ön ezt a tevékenységemet a felére értékeli le, akkor nekem már nem éri meg. Csinálja, akinek megéri így is.

Ezzel sokat romlik az ELTE hitele (és persze a többi egyetemé is). Például: külföldi hallgatók X., Y., Z. professzorok miatt jönnek ide a világ minden tájáról, de nem ők oktatják őket, mert munkaidejüket kitöltik a reguláris feladataik, és ilyen feltételek mellett nem vállalják a pluszmunkát. Ön szerint jönnek jövőre is?

De még ha oktatni akarok maradék időmben, azt is megtehetem piaci feltételek mellett a jövőben is. Ön olyan hatalmas versenyelőnybe hozta az egyetemek konkurenseit, hogy könnyen el tudnak csábítani, pedig hűséges típus vagyok, ezért tanítok évtizedek óta az ELTE-n.

Tudom, most a hivatalnokreflexe máris újabb rendeletekre sarkallja Önt, hogy tudná megtiltani a máshol oktatást. Elárulom: sehogy, legalábbis amíg itt piaciverseny-társadalom van. De ha tudná, akkor is megmaradna a szakmai különmunka és az EU összes egyeteme csábításnak. Belegondolt Ön, Miniszter Úr, hogy hagymázas rendcsinálási vágytól vezérelve mit ér valójában el? Kérem, ebben ne politikai támadást lásson, ha bármely másik miniszter hozott volna ilyen rendeletet, neki írtam volna ugyanezt. De Ön hozott.

Kedves Miniszter Úr, az egyetemek több száz éves hagyományokra alapuló szellemi kapacitása ma még elegendő ahhoz, hogy kitaláljunk valamit, amivel, ha nem is a következő fél évben, de azután valamennyire kivédjük ezt a vandál támadást. Rómát sem egy nap alatt rombolták le, Önnek sem fog sikerülni az ELTE-t (és a többi egyetemet) néhány tollvonással lepusztítania. Hogy mit forgatunk a fejünkben, nem árulom el Önnek. De ha gondolja, iratkozzon be a Cicafül Bt. méltányos árú tanfolyamára, ahol én és kiváló professzortársaim elmondjuk Önnek, mit lehet tenni ilyen helyzetekben.

Lehet, hogy Ön, Miniszter Úr, szívesebben hallgatná meg ezt az ELTE-n vagy valamelyik másik patinás egyetemen, mert abban nagyobb a bizodalma. Jogosan. Természetesen megteheti ezt is, legkiválóbb negyedéves hallgatóink fogják Önt oktatni. Nekik még megéri az Ön által létrehozott feltételek mellett is. Az ötödéveseknek már nem, az ő legjobbjaiknak a piac már sokkal jobb feltételeket kínál.

Gratulálok, Miniszter Úr, a Cicafül Bt.-t felvirágoztatásához! De ha úgy gondolja, hogy inkább a patinás állami egyetemeket kellene támogatnia, vagy legalább egyenlő feltételekkel versenyezni hagynia, még nem késő visszavonnia a rendeletét.

Tisztelettel:

Mérő László

A szerző egyetemi tanár, ELTE