A helyzetet súlyosbítja, hogy a segélyezési rendszer mintha a legális munkavégzés ellen ösztönözné az egyébként munkaképesek ezreit. A kormányfő bejelentette, hogy 2009-ben Nemzeti közfoglalkoztatási programot indítanak, amely 2010-ben már legalább ötvenezer ember számára teremthet napi 6-8 órányi munkát. A nagy állami beruházásokban kötelezővé teszik, hogy a foglalkoztatottak legalább tíz százaléka hátrányos helyzetű munkavállalók közül kerüljön ki. A program szerint a segélyezési rendszerben kizárólag azok vehetnek részt, akik egészségi állapotuk, esetleg más méltányolható okok miatt nem képesek munkával biztosítani önmaguk és családjuk fenntartását.

Simon Gábor, az MSZP választmányának elnöke, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium államtitkára azt mondta: a bejelentések tartalma megegyezik a szaktárca álláspontjával és programjával. Kétszázezer főre tehető azok köre, akik rendszeres szociális segélyben részesülnek. Harmaduk-felük elérhető, megszólítható, "visszaterelhető a munka világába". Az Út a munkához program kettéválasztja a segélyezetteket a rendszeres szociális segélyben részesülők és a szociálisan foglalkoztatottak (rendelkezésre állási járadékban részesülők) körére. A rendelkezésre állási járadékban részesülők közül a képzésben részt vevők jövedelempótló támogatásra jogosultak, a közfoglalkoztatásban részt vevők pedig közfoglalkoztatási bérre. Közfoglalkoztatási lehetőség hiányában rendelkezésre állási járadékot kapnak. Az államtitkár hozzátette: a közfoglalkoztatási program megvalósítása 46,5-50 milliárd forintba kerül, ez rendelkezésre áll. Simon Gábor szerint reális a miniszterelnöki koncepcióban szereplő tétel, miszerint 2010-re legalább 50 000 embernek szeretnének munkát biztosítani. A normaszöveg is készen van, ha a Parlament is úgy akarja, 2009. január elsejével életbe léphetnek a rendelkezések.