A Graphisoft Park legújabb épülete Óbudán Ha nem ott állna, maradéktalan sikert aratna Sylvester Ádám házaKét évvel ezelőtt a rendszerváltozás óta eltelt majd egy évtized után talán elsőként született meg egy olyan épület Magyarországon, amely többé nem viselte magán az ancien régime fejtetőre állított struktúrájának hibáit. Nem a civilizált Nyugat végvidékéről figyelve követte valamely centrális irányzat "stílusát, nem a romantikus antikapitalizmus talaján ágálva irtott erdőt, hogy a természet ősi rendjének emeljen templomot. Egyszerűen csak határozott és szellemi értelemben autentikus, a csak itt és csak most álláspontját elfoglaló, irigylésre méltóan játékos, mégis racionális épület keletkezett. Nem csoda történt, csupán valaki végre önazonossági zavaroktól mentesen, nemzetközi összefüggésben is értékelhető módon fogalmazott meg egy épületet. Ez volt a Graphisoft központja, melyet Cságoly Ferenc tervezett. Azóta park épült a központi épület köré. Az egykori Óbudai Gázgyár déli ipartelepén Budapest egyik legfontosabb városrehabilitációs elképzelése körvonalazódik. A Középső-Ferencváros, az újlaki mézeskalácsváros, valamint a lágymányosi campus és infopark mellett talán ez a megújhodó terület lett az új demokrácia esztétikailag legmagasabb szintű és leginkább következetes fővárosi építészeti együttese. Csakhamar átadták ugyanis a Cságoly-iroda egyik legtehetségesebb fiatal tervezője, Keller Ferenc két irodaépületét, Andor Anikó elképzelései szerint nagyvonalú és modern szellemiségű tájképi design valósult meg, amelybe a Lukács és Vikár-iroda finom, intelligens pavilont emelt. Mindezt nem holmi gyanús szándékú központi akarat, nem állami, önkormányzati döntéshozatal során kilúgozódó elképzelés valósította meg, hanem a szinte egyetlen hazai multi, egy az építészeti tervező szoftvereivel világszerte jelen lévő vállalat hozta létre. E sikersorozat láttán minden építészeti vagy esztétikai kategórián felül egyetlen mostanra elfeledett, szinte a forgalomból kivont jelző jut eszembe: helyénvaló. S hajlanék arra is, hogy párhuzamot vonjak a cégépítés léptékváltásainak szükségszerű buktatóit kivédő intelligencia és a személyes ízléspreferenciák fölött álló helyénvaló döntések intelligenciája között. Léteznek ugyanis abszolút értékek, amelyek a kívülálló értékelésétől független intézményrendszerekben, alkalmasint egy szakma, az építészszakma belső kiválasztási mechanizmusaiban dőlnek el. Akkor is így van ez, ha e folyamatba külső erők alkalmilag hatékonyan tudnak belemaszatolni. A Graphisoft Park esetében azonban szükségtelen az egyes tervezők és a megbízó közötti, magától értetődő egyeztetési konfliktusok, viták taglalása. Arra csak a látványos, egyértelmű kudarcok, a nyilvánvaló, de meg nem valósuló célok esetében van szükség. Itt, a ma is omladozó egykori gázgyár kontrasztos szomszédságában az üdezöld pázsittengeren horgonyzó téglavörös házhajók láttán a lényegre, a részelemek pontos egymáshoz való viszonyára, jól strukturált, helyénvaló megbízói szempontokra és alkotó tervezői konfliktusokra következtethetünk.E kezdeti siker óta tehát két esztendő telt el, s a hetekben újabb épületátadási ünnepsége zajlott le itt. Időközben nyilvánossá vált a Graphisoft átfogó rendezési elképzelése a területre. E program szerint a Duna partján észak felé, egymástól függetlenül lépdelő házak sorát ez az épület zárja majd. A sor túlfelén pedig a Lukács és Vikár-iroda egy újabb, ma még épülő irodaháza fog állni.Az új irodaház tervezőjének, Sylvester Ádámnak egyszerre volt könnyű és nehéz feladata. A megbízás, az épület formai jellegére vonatkozó elvárás egyértelműen a korábbi épületekkel való azonosság keresését írta elő. A jelentős életművel rendelkező Sylvester pályájának ismeretében az ilyesfajta elvárással való azonosulás számára nem jelenthetett megerőltetést. Sőt ha egy tervező képviselhet valaha stílusokkal lefedett tervezői szemléletet, a fizikai ésszerűség alapján álló, az alaprajz hasznosságát és működőképességét szem előtt tartó modernista gondolkodás mindig is Sylvester sajátja volt. Cságoly hangütését a Keller-féle épület ellenpontozta már. E fennálló szemléleti viszonyban Sylvester számára csak szűkös tér maradt. Cságoly konstruktív alaprajzi játékból kiinduló, laza síkokból, az üveg és tégla ellentétpárjából építkező házával szemben Keller robusztus tömböket emelt. Geometriai idomokat, melyek ha kell, ajtók és ablakok helyén megnyílnak. Mit lehet hozzátenni ehhez? A téglából emelt tömbösség, téglából és üvegből szerkesztett síkszerűség mellé harmadikként az üveg légiességére, attraktív átláthatóságára játszó megoldás kívánkozott volna logikus megoldásnak. A logika érvei azonban eltörpülnek a gazdaságosság érvei mellett. Itt ugyanis nem esztétikai program, hanem ingatlanfejlesztés zajlik. Sylvester számára maradt tehát a legszűkebb keresztmetszet, egy tenor és egy bariton mellé harmadiknak tenorként beállni. Úgy képviselni egy harmadik egyéniség sajátos értékeit, hogy neki csak a szereposztás kötelme maradt. Nem éppen nyerő helyzet. Sylvester az egyetlen utat választotta, amely számára maradt, kulturált és intelligens viselkedéssel, mindenekelőtt a használhatósági szempontokra fókuszált. Az épület alaprajzi rendjét az átfogó rendezési elképzeléshez igazította, a ház sziluettjén, tömegén pedig megtartotta a kubusos, geometrikus jelleget. Ez a kifejezetten kellemes, tágas, levegős és fényes épület azonban mégis valamiféle fenntartásokat hagy a megfigyelőben.A duóba beálló második tenor szerepzavara Sylvester Ádám épületén szinte maradéktalanul feloldódik a pontos helyzetismeret fölényes kezelése által. Az új épület bejárata finom eleganciával viszszaköszön a Cságoly-féle ház látványos kapuzatának, ám indokolt módon annál halkabban teszi. A tervező tehát szinte mindvégig belső fegyelemmel viseli az alkotói individuum egészséges, önérzetes megmutatkozási vágyának béklyóba verését. Egyetlen ponton, a ház hátsó, legkevésbé frekventált északi oldalán azonban kiszabadul a lefojtott alkotói feszültség, s ahogyan ez ilyen esetekben lenni szokott, ami ilyenkor keletkezik, nem a legartikuláltabb formában jön létre. Itt egy vörös, az épület és az épületegyüttes szellemiségével nem azonosuló építészeti geg éli önálló, mindentől független életét. Nem katasztrófa, nem is elviselhetetlen, kellemetlen látvány ez a vasszerkezet, csak éppen a helyénvalóság finom egyensúlyának megbomlásáról árulkodik. Olyan jelenség ugyanis, amelynek létjogosultságára az épületegyüttes programjából, eddigi lépéseiből nem, csupán a feladatába beszorult, amúgy kiváló tervező helyzetéből következtethetünk. A terület kialakításának intellektuális mércéje, a minden egyes beépített négyzetméterre eső gondolat aránya magasan a hazai átlag felett járt itt mostanig. A megbízói elvárás és a tervezői teljesíteni akarás egyaránt ezt a kiemelkedő teljesítményt vetítette előre. Most azonban a különféle részelemek értelmes sorrendisége, helyénvaló viszonya apró zavart mutat, s a legmagasabb igényszinten már az ilyen apró zavarok elemzése, az ezekből épülő pontos helyzetértékelés is elengedhetetlen. Valamit azonban tisztázni kell az épület arányos megítélése érdekében. Sok más, kevésbé intelligens és "jóképű ház nagyobb dicséretet kap pusztán a szellemi kapcsolatrendszer, beágyazottság hiánya miatt. Sylvester háza is, ha nem itt állna, maradéktalan sikert aratna. Ha pedig csak öt évvel ezelőtt születik, progresszív és követendő példaként emlegetnék, amelyre mellesleg így is van esélye. Ám ez a ház adott koncepcionális feltételek között, mondhatni azok gúzsába szorulva született. És nem lehet mindenki Houdini, hogy épp a legerősebb gúzsban érezze legjobban magát.Bojár Iván Andrásaz Octogon Építészetkritikai Műhely vezetője