KuruczÁrpád Hová is? Hát egy törzsvásárlói rendszerbe, ahol mindenki jól jár.

Ettől persze még nem érezte volna kiválasztottnak magát az ember, az átlagos, nagyvárosi, középosztálybeli állampolgár brifkójában átlagosan három ugyanilyen célt szolgáló csipkártya lapul. Mindenki tudja, hogy tankolni, hamburgert enni, illatszert vásárolni, öltözködni kimondottan buli velük, a költekezés valahány százalékát (hűségének jutalmaként) visszakapja a fogyasztó, nyilván nagy a konkurencia, a cégeknek megéri.

De ott többről volt szó.

Kinyílt egy laptop, gazdája égszínkék hátterű kengurut villantott, és – csak a tapasztalt, jóindulatú nagybácsihoz hasonlítható türelemmel, ebből fakadóan kicsit unottan – belefogott. Nem feltétlenül az volt mondandójának lényege, hogy rövidesen mindannyian imába foglaljuk a nevét, még csak az sem, hogy a hallgatóság minden tagja (rövid) idővel baromira gazdag lesz. Az ígéret varázsa két, válság idején különösen jól csengő szóban rejlett: biztonság és nyugalom.

A mirelitcsirke aranytojása

Péter nem ígért mást, mint a ScienNet szlogenje: szavát adja, hogy (tetemes) jövedelmet szerzünk költekezéseinkből, ha adott helyen – a hálózat termékpartnereinél – végezzük amúgy is megkerülhetetlen mindennapi bevásárlásainkat: a müzli, liszt, olaj, bontott mirelitcsirke egy idő múlva aranytojást tojik majd, már hogy is ne tenné. Minél nagyobb forgalmat gerjesztünk, annál nagyobb lesz a vevőszám, ha tódul a nép, jól jár a kereskedő, egyre nagyobb engedményt ad, nem komplikált: vásárlóból kereskedővé válunk magunk is, főleg, ha aktívan közreműködünk a vevőszám növelésében, mert ugyan már most is sokan vagyunk, de ha hozunk még valakit (optimális esetben – valakiket), egyre jobban járunk.

Az előadás ezen pontjánál – szigo rúan önismereti okokból – kénytelen voltam megszólalni: magam költekezésben elég jó vagyok, de agitációra bizonyítottan alkalmatlan, akkor most rögtön menjek haza, vagy van testre szabottabb megoldás is. Fáradt mosoly kísérte a megnyugtató választ: nem vagyok egyedül ezzel a problémával, a direkt marketing (mármint vadidegen emberek arrogáns meggyőzése, beszervezése) kiváltható, ha bizonyos összeget befizetek az ingyenes regisztráció után. Mennyit? – kérdeztem kissé csalódottan. A 13 ezer ésannak többszörösei az ideális a hálózat eddigi tapasztalatai szerint, úgy is mint egymillió 300 ezer, kétmillió 600 ezer… és így tovább, ez épp olyan, mintha az utcán, ismeretségi körben, munkahelyen tömegeket toboroznék, utána már csak foglalóznom kell, és épülhet a jogfám.

Az előadás ezen pontjánál kénytelen voltam megszólalni: magam költekezésben elég jó vagyok, de agitációra bizonyítottan alkalmatlan, akkor most rögtön menjek haza, vagy van testre szabottabb megoldás is. (A Sciennet honlapja)
Reviczky Zsolt Az összegek meg a jogfaépítés fájdalmas képzavara láthatóan nem csak nekem volt erős. Az összeakadó tekintetek a „nem akarok Amway-ügynök lenni” riadalmát üzenték, de két jó szó, egy washingtoni anyacég, az általános szerződési feltételek, a demonstráltan hétről hétre növekvő termékpartnersereg, a törzsvásárlói személyi azonosító és az általa üzemeltethető jelszavas webiroda elborogatta a lázas kétségeket. És különben sem kötelező semmi. No meg ha nekünk nem megy, majd segítenek a profik, akik 0–24-ben ezt csinálják, mert jók és okosak, és csak mellesleg, már kőgazdagok is, lehet róluk példát venni. Itt tessék aláírni, elfogadni, tudomásul venni, ingyen van. Ön regisztrált. Gratulálunk. Nem bánja meg. Viszlát.

Kicsit kényszeredetten röhögtünk, amikor az egyik frissen toborzott fiatalember (amúgy matematikus) kifelé menet megjegyezte: welcome on the board, itt a pilóta beszél… de a másik, B. László (cégvezető, grafikus) kijavította: nem pilótajáték, nyugi, ez csak sima MLM. A kettő nem ugyanaz.

Gazdag papa, szegény papa

A multi level marketing nemcsak hogy legális, de hatékony és jövedelmező kereskedelmi forma világszerte: veszed a cuccot, használod, ajánlod, terjeszted, bevonsz másokat is a terjesztésbe, hozzád (is) dől(het) a lé. Olvasd el Robert Kiyosaki Gazdag papa, szegény papa című könyvét, pont erről szól. Alapmű a financiális műveltséghez: a szegény papa azt mondja a gyerekének, legyél lojális a céghez, a főnökeidhez, dolgozz sokat, szegény kölke pedig ötven év gürc után minimálbérből megy nyugdíjba. A gazdag papa azt mondja, szard le a céget, a főnököt, a cash flow-nak semmi köze a lojalitáshoz, ha nem akarsz gürizni, szervezd meg, hogy mások gályázzanak neked – nézd meg, elég jól mutat az öreg Kiyosaki Trump mellett a fotókon.

Gondoltuk, majd meglátjuk.

Április volt, a szomszédos piacon gyöngyvirágot árultak a kofák.

Ímmel-ámmal tartogattuk a kapcsolatot, kaptuk a hírlevelet, néztük a számlánkat a privát webirodában. Volt, aki foglalózott, volt, aki jogot vett. Lett nejlonba hegesztett kártyánk, mutogattuk a termékpartnernél, ahová törzsvásárlóként regisztrált minket a ScienNet, utáltak is minket a kasszánál, ahol föltartottuk a sort, mert nagy kockás füzetbe könyvelt minket a nyűgös pénztáros. Örömmel konstatáltuk, hogy bevásárlásaink során keletkezett 164 forint értékű profitunk, amit csak akkor veszünk ki a rendszerből, ha elment az eszünk, mert azt vissza kell forgatni. A lelkesebbek prezentációkra jártak, megtelt velük egy stadion, tízezerért még ebédet is kaptak, és minden szót értettek külön-külön, amit Leinemann Zsolt vagy a másik L. Zsolt és még sok guru kiejtett a száján, csak épp az egész nem akart összeállni egész nyáron.

A „hülyék vagyunk” nem kimondottan személyiségfejlesztő érzésétől megint Péter szabadította fel a csapatot azzal, hogy segítségünkre küldte Lizit. A négygyermekes anyuka (jelentős amwayes múlttal és végtelen türelemmel) állt minden érdeklődő rendelkezésére. B. Laci hetente két órát üldögélt mellette, bámulta az épülő, terebélyesedő (I. és II. osztályú) jogfa ágát-bogát. Volt már előszámlája, három hónap alatt összegyűlt a foglalókban, itt-ott hatszázezer forintja. Élvezettel nézte, amint óriási lombkoronával bezárul egy-egy jogfa, és mikor eljött Lizitől, mindig vetett egy ábrándos pillantást a sciennetes rendszámú, negyvenmillás autóra, nem mintha akart volna olyat, de abban nagyon bízott, hogy az áprilisban befizetett 1,3 milliója (tudjuk: a 13 ezer többszöröse) viszszatérül mindjárt, netán fial is valamit. Hiszen azért vágott bele (kölcsönből persze) a hálózatépítésbe, mert munkanélküli lett, de rokkantnyugdíjas feleségéről, valamint fogyatékos gyerekéről gondoskodni akart. Megértéssel vette tudomásul, hogy oktatója olykor elutazik (mellesleg sciennetes jutalomútra, csak a csúcsteljesítményt produkáló hálózatépítőknek szervezve), ilyenkor elmaradtak a képzések.

Nem tudjuk, hogy Laci tudta-e: az alapszabályzat szerint az utazási versenyen a nemzeti forgalomból számított 10000 egy -ségenként/fél év kerül ki egy törzsvásárló utazó. Tízezer egységet pedig úgy lehet elérni, ha az alatta regisztrált törzsvásárlók befizettek 30 millió forintot. Ahhoz, hogy a 30 millió beérkezzen az alapító ScienNet International LLC washingtoni számlájára, hárommilliárd forintnyi vásárlás jutaléka szükséges, vagy ha sikerül rávenni újabb regisztrálókat 30 millió forint befizetésére. Azt viszont B. László biztosan tudta, hogy az idén Lizi (száznegyvenedmagával) volt Thaiföldön, Dubaiban – az utak jól sikerültek, erről tanúskodnak az ott készült videók –, és rajta kívül még sokan gyúrtak az őszremeghirdetett Las Vegas-i kirándulásra is.

Nyáron jártunk még párszor a kis budai kávézó pincéjében, de egyre kínosabbak lettek a találkozások. A neked se? Nekem se!-dialógokban nyoma sem volt a tavaszi optimizmusnak.

A hálózat „nagybefektetői” közül sokan egyszerűen leírták a milliós (13 ezer többszörös többszöröseit) tanulópénzt, igaz, ami igaz, sokan égőnek érezték, hogy sikeres üzletember-asszony létükre palira vette őket a hálózat. Sokan viszont világra szóló botránnyal fenyegetőztek, nem volt mit tenni, tetemre hívták személyes kapcsolatukat, Pétert és a hálózat hercegét, Leinemann Zsoltot is.

Kocsis Zoltán Vége a dalnak

Már sárgultak a levelek, szilvát árultak a szomszédos piac kofái, mikor összejött a számonkérőszék. A hol indulatos, hol izzadságszagú, hol rád borítom az asztalt hangulatú összejövetelen a guru senkinek egyetlen szavát sem értette. Milyen beszervezés? Milyen befektetés? A ScienNet törzsvásárlói hálózat, semmi másra nincs is jogosítványa. Lehet a felettesekhez fordulni…

Igen, lehet a washingtoni LLC-hez, a Sciennet Holding Ltd. Ciprushoz vagy a Leinemann Zsolt által vezetett Headmin

Marketing és Adminisztrációs Kft.-hez fordulni.

A washingtoni cég nem más, mint egy postacím, a ciprusi egy ismeretlen tulajdonosi hátterű offshore, a Headmin Zivatar utcai központja – Leinemann Zsolttal együtt – zár alatt. Az offshore számlát kibocsátó ScienNet áfát nem fizetett, és mivel a bent lévő pénzeket a törzsvásárlók nem vették ki, a felső vezetők megtették helyettük. A „felépült” jogfa minden haszna a felső vezetők számláján landolt.

Mire lehullott a lomb a természetben is, megalakulhatott a ScienNet által átvert törzsvásárlók és termékpartnerek klubja. Az első tíz törzsvásárló (L. Zsolt meg a másik L. Zsolt, B. Péter, L. Beatrix, H. Péterné, S.-né N. Erika, E. Lászlóné, B. Istvánné, L. Gábor és Sz. Erzsébet – Lizi) nem valószínű, hogy további jutalomutazás résztvevője lehetne.

B. László mindezt már nem érte meg. Elvitte a szíve, még a nyáron. A hatóságok szerint rokkantnyugdíjas felesége és sérült gyermeke (négyszázezredmagával) még reménykedhet a befizetések töredékének viszszatérítésében – a lefoglalt milliárdokból.

Én pedig soha többé nem regisztrálok.

Sehová.

Kapcsolódó cikkek: A kokárda | A történet ereje | Túl átlátszó univerzum? | Ámítás nélkül | Ukrajnában „titokban” kérnének útlevelet