Radnóti Katalin: Minél több reálosztályt kellene indítani a középiskolákban

Népszabadság - Teknős Miklós

– Mi a baj a természettudományokkal?

– Nem alapvetően a természettudományokkal van a probléma, hanem a kémia és a fizika tantárggyal. A legutóbbi nemzetközi TIMSS-vizsgálatokban a résztvevő 39 ország közül a magyar diákok mondták az egyik legnagyobb arányban, hogy szeretik a biológiát és a földrajzot, a fizikáról és a kémiáról viszont a magyarok nyilatkoztak a legnagyobb arányban ezzel ellentétesen. Lehet mondani, hogy azért, mert ezek nehéz tárgyak, de nem ez az alapvető gond, hanem az, hogy a tudományossággal kezdjük a tanítást. Így rögtön elvesszük a gyerekek kedvét az egésztől. Ezeket a tárgyakat hetedikben kezdik tanítani, a fizikát pél dául a mechanikával. Ez azonban, a sebesség, a gyorsulás fogalma például, komoly absztrakciót igényelne a gyerekektől, mert a fogalmak mást jelentenek a hétköznapokban, mint a fizikában. Aztán jönnek a képletek, és a diákok elveszítik a fonalat. A kémiánál is hasonló a helyzet: mindjárt az elején meg kell tanulni a kémiai szimbólumrendszert, a vegyjeleket, jönnek a részecskék, a számításos feladatok. De ezt a diákok már az elején nem értik.

– A gyakorló pedagógusok leginkább az alacsony óraszámokkal, illetve a kísérleti feltételek hiányával magyarázzák a rossz eredményeket.

– A kísérletek és az óraszámok fontosak, de ennél összetettebb a dolog. Kevés, de jól előadott kísérlettel többet lehet elérni, mint sok kísérlettel, aminek a végeredményeit bemagoltatják a diákokkal. Annak sem volna sok értelme, ha heti másfél óra helyett heti három órában kínoznánk a diákokat nemszeretem tárgyakkal, meg nem értett tananyaggal. A tananyag modernizációjára van szükség. December közepén az oktatási tárca pályázatán nyertes két szakértői csapat – egyiküknek a tagja vagyok – új koncepciójú kémia-, fizika- és biológia-kerettantervi javaslatot adott be. A mi gárdánk például a képletek helyett háztartási kémiával kezd a hetedik osztályban. A sav-bázis indikátorok témakörnél nincs egyetlen képlet sem, de ott van a pH-skála. A reklámokban látjuk, hogy 5.5-ös pH-jú a tusfürdő – ami egyébként helyesen 5,5 –, de sokan nem tudják, mit jelent ez. Vagy ott van a káposztalé, az egyik legjobb savas indikátor meg a szintén savas ecet. Megnézik a diákok, milyen a pH-juk, mit jelent az, de még nem tanulnak vegyjelekről, részecskékről. A tehetséges, érdeklődő diákoknak persze lehet számításos feladatokat adni, sőt kell is, de a többség számára muszáj könynyíteni az általános iskolai tananyagon, különben a középiskolába már úgy érkeznek, hogy utálják a fizikát és a kémiát. Ez nem új keletű. Amikor a nyolcvanas évek elején elkezdtem tanítani a Kölcsey Ferenc Gimnáziumban, diákjaim azzal fogadtak: hogy voltam képes két ilyen borzasztó tárgyat választani? Ekkor azonban még nem készültek ilyen jellegű adatgyűjtések.

– Most viszont készülnek, lesújtóeredményekkel. Az országos mérések azt mutatják: az elsőéves természettudományos és műszaki szakos hallgatók nagy többsége még 50 százalékosra sem tudja a középiskolai kémia és fizika tananyagot.

– E probléma elsőként a hallgatói létszám jelentős növekedésével jelentkezett, majd ezt tetézte, hogy kivették az egyetemek kezéből a felvételiztetés jogát, és nem kötelező az emelt szintű érettségi.

– Két év múlva az egyetemekdönthetnek arról, kérnek-e emelt szintű érettségit. Fizika szakra most rendkívül alacsony pontszámokkal lehet bejutni, mégis kevesebb az első helyes jelentkező, mint a férőhely. Így is lehet a természettudományos képzésekben emelni a felvételi követelményeket?

– A diákok azt a lécet ugorják át, amit eléjük állítunk. Három felzárkóztató környezet tanszakos csoportom is van most. Ők mondták: ha nem követelik meg, hogy tanulják a fizikát, akkor nem fogják tanulni. Még a fizika alapszakos hallgatók sem érkeznek feltétlenül fizika érettségivel.

– De akkor miért jelentkeznektermészettudományos pályára?

– Vannak, akiknek már a diákigazolványért és a különböző kedvezményekért is megéri beiratkozni. Többen reménykednek egy későbbi váltásban, mesterszakon. A mostani felvételi rendszerben ráadásul egy diák ugyanazon érettségije alapján jelentkezhet jogász, bölcsész és fizika szakra is: ezt sokan meg is teszik. Végül itt kötnek ki, mivel ide alacsony pontszámmal is be lehet kerülni.

– Ezeket a diákokat nyilván eltántorítaná az emelt szintű fizika érettségi. De akkor kevesebben tanulnak majd természettudományos szakokon.

– Minél több reálosztálytkellene indítani a középiskolákban, az intézményeket és a pedagógusokat anyagilag is ösztönözni kellene erre. Persze humán osztályokra is szükség van, hiszen már most tanár hiány van. Az ELTE-n most mesterszakon egyetlen kémiatanár szakos hallgatónk van, de neki sem a fő szakja a kémia.

– Most is vannak reálosztályok,onnan miért nem jelentkeznek fizika vagy kémia szakra a diákok?

– Jelentős részük orvosi képzésekre megy.

– Ezek szerint a kutatói vagy atanári pálya nem elég vonzó?

– Az orvosszakmának nagya társadalmi elismertsége, másrészt az orvosképzést nem alakították át a bolognai rendszer miatt: ott lehet tudni, hogy miről szól, hova vezet. A hároméves alapképzések azonban még nincsenek kipróbálva, sok a bizonytalanság. A mára kialakult helyzet valahol a rendszerváltás környékén kezdődött. A humán tárgyak a szocializmusban erősen átpolitizálódtak, az értelmesebb diákok ezért inkább a természettudományok felé fordultak. Magasabb volt ekkor még a természettudományos tárgyak középiskolai óraszáma is. A rendszerváltás után elkezdték visszaszorítani a természettudományos képzést, az értelmesebb diákok pedig inkább a jogász vagy a gazdasági képzéseket választották. Mára ezek a pályák telítődtek, túlképzés van. Természettudományos szakemberekből viszont már hiány van: az OECD-országokban arányosan nálunk van a legkevesebb ilyen végzettségű diplomás. Pedig nagy szükség volna rájuk az ország versenyképességének megőrzéséhez. Az volna jó, ha mi tudnánk technológiát előállítani, ehelyett most technológiát befogadó ország vagyunk. Lassan azonban már befogadni sem fogjuk tudni a technológiákat, mert a megértésükhöz sem lesz szakember. Most az egyetemek azt a logikát követik, hogy sok hallgatónak megadják a lehetőséget, és felzárkóztató kurzusokat indítanak.

– És ez beválik?

– Sok hallgatót sikerült megmenteni a lemorzsolódástól. Mára a hallgatók is belátták, hogy a felzárkóztató kurzus nem újabb nehezítés, hanem lehetőség középiskolai hiányosságaik pótlására, és hogy megfelelő alapismeretek nélkül nem sok esélyük van a szak elvégzésére.

Kapcsolódó cikkek: Ezren választottak iskolát az utolsó utáni pillanatban | Külföldön nincs főiskola | Nyilvános a rektori fizetés, de ők még várnak | Gyakran kiabálnak, ritkábban ütnek az iskolákban | Gyenge diák magas pontszámmal továbbtanulna