alkalmazások |

RSS |

előfizetés |

oldal tetejére

Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelem | Akciók

Szolgáltatások
Nyomtatott mellékletek

NolTwitter |

2012. február
10. péntek

Belföld		Külföld		Gazdaság		Kultúra		Vélemény		Sport		Tud/Tech		Noller		Mozaik		A Lap

Síró csecsemők, agresszív szülők, kétségbeesett orvosok

Árulkodó bejegyzések gyermektraumatológiai ügyeletek naplóiból

„Fojtogatás, harapás, combcsont- és felkartörés, koponyaűri vérzés, agyburkok közti vérömleny, égésnyomok” – árulkodó és egyre gyakoribb bejegyzések a gyermektraumatológiai ügyeletek naplóiból. Szakemberek szerint ott, ahol nagy a szegénység, könnyen éri ilyen vagy olyan „baleset” a gyereket. A miskolci gyermekkórház igazgatója „kétségbeesésében” közmunkásokat vetne be az egyre több égési sérülés megelőzésére.

Danó Anna| Népszabadság| 2010. január 22. |45 komment

Cikk értékelés Be kell jelentkezni az értékeléshez!

KommentekBe kell jelentkezni a hozzászóláshoz!

laszloska | 2010. január 31. | 04:37:21

Azért nézzetek meg egy videot Drábik János szájából is! megéri!

komszomol | 2010. január 23. | 03:32:20

"Dublin környékén az 1975 és 2004 közötti időszakban számos egyházi kezelésű iskolában, nevelőotthonban és javítóintézetben bántalmazták és szexuálisan zaklatták a növendékeket. A dublini érsekség azonban elhallgatta a tudomására jutott visszaéléseket, mert számára a titoktartás, a botrány elkerülése és az egyház jó hírének a megóvása volt a fő szempont.
.........
A dublini érsekség hozzáállását a gyermekbántalmazási ügyhöz, és annak eltussolásához egy novemberben közzétett 700 oldalas jelentés tárta fel. A dokumentum nyomán négy ír püspök nyújtotta be lemondási szándékát az egyházfőnek."

NA! Ez egymagában sok ezer esetet jelent, ahol szép, fehér bőrű szent fazekak dugtak és sz.pattak gyerekeket SZERVEZETT formában, évtizedeken át, + még papoltak is nekik a jó erkölcsrők. Erre varrjatok gombot cigányozó idióták!

piove | 2010. január 22. | 23:30:10

innocent, hahó.... késő van már. Le kéne már pihenned, a gyogyódat ne felejts el bevenni, szerencsétlen.

innocent | 2010. január 22. | 22:50:12

Moderálási alapelvek- komment törölve -

csabaka | 2010. január 22. | 20:48:56

Moderálási alapelvek- komment törölve -

csabaka | 2010. január 22. | 20:45:56

Moderálási alapelvek- komment törölve -

csabaka | 2010. január 22. | 20:43:33

Moderálási alapelvek- komment törölve -

csabaka | 2010. január 22. | 20:41:42

Moderálási alapelvek- komment törölve -

csabaka | 2010. január 22. | 20:40:58

Moderálási alapelvek- komment törölve -

csabaka | 2010. január 22. | 20:39:25

Moderálási alapelvek- komment törölve -

csabaka | 2010. január 22. | 20:38:11

Moderálási alapelvek- komment törölve -

csabaka | 2010. január 22. | 20:36:48

Moderálási alapelvek- komment törölve -

sasa2 | 2010. január 22. | 20:30:19

Védőnők munkáját ne lehessen akadályozni, meggátolni !
A veszélyeztetett gyerekekkel, családokkal többet kell foglalkozni.

kiki78 | 2010. január 22. | 19:22:08

hanussen | 2010. január 22. | 11:48:00
"Igen ki kell mondani, hogy a cigány családoknál jelentkezik elsősorban ez a probléma." Még az aranytojást tojó tyúkokat is levágják. No comment!

reader | 2010. január 22. | 15:47:11

komszomol

"Lásd a pedofil tanárokat és papokat, a lányát a pincében évtizedekig megerőszakoló osztrák, ugyanez Amerikában elrabolt gyerekkel"

Az előbbi link egy videóhoz van Matiz nagypapáról. A 11 éves lányának van egy 1 éves gyereke.

reader | 2010. január 22. | 15:45:29

komszomol

http://www.hotdog.hu/video/video.hot?v_id=23770

reader | 2010. január 22. | 15:42:31

Moderálási alapelvek- komment törölve -

komszomol | 2010. január 22. | 13:32:12

"Gaspar | 2010. január 22. | 13:28:49

A házban például, ahol lakom, egy jogász apa veri rendszeresen tanárnő feleségét, és mindketten egy négyhónapos kisbaba szülei."

Na ja! Majd kimagyarázza magát, "oszt jónapot", hogy egy klasszikust idézzek.

komszomol | 2010. január 22. | 13:30:26

"piove | 2010. január 22. | 11:47:54

komszomol,

nem zavar hogy a szellel (es az igazsaggal) szembe hugyozol, s tocsogsz a sajat vizeletedben? :))"

Tévedés! Alattam álltok, csak azt hiszitek, az eső esik!

Gaspar | 2010. január 22. | 13:28:49

Úgy tűnik, hogy a kommentelők egy része igen naív.
Sajnos a családon belüli erőszak, akár a nők, akár a gyermekek ellen irányul - sokszor a kettő összefügg - szinte minden társadalmi rétegbben megtalálható.
nemhogy nem csak cigányok lehetnek az elkövetők, de azt hiszem, hogy még a szegénységgel sem függ össze közvetlenül.
A házban például, ahol lakom, egy jogász apa veri rendszeresen tanárnő feleségét, és mindketten egy négyhónapos kisbaba szülei.

Igen, egyetértek, az orvosnak, tanárnak, óvónőnek, szociális gondozónak, ha tudomására jut ilyen eset, azonnal feljelentést kellene tennie.

Ha az apa az erőszakoskodó, sok nő azért nem tesz feljelentést, mert őt is terrorizálják, fél, nincs hová mennie vagy azt hiszi, hogy reménytelen a helyzete...
Ilyenkor a kívülállóknak kellene lépniük, beleértve a szomszédokat is.

csillaga | 2010. január 22. | 12:54:30

"...
Csak mikor istenek születtek,
szülõkben kélt ily iszonyat.

A gyermek irtózattól nyirkos, -
ha adja, miért veszi el?
A leány hideg, mint a gyilkos.
Az udvaron vak énekel.

Így játszik egy félóra hosszat,
némán és mosolytalanul.
Mikor egy szomszéd nõ kopogtat,
megrezzen, mégis válaszul

lágyan szól ki a hasadékon:
"Tán most kap szegényke fogat!"
Aztán az alkóvba ül s vékony
tíz kis ujjával játszogat.

Az anya este - hetek óta
így van ez - ölébe veszi
fiát, az õt marokra fogja
s az édes tejet nem eszi.

Az üveg láttán sírni kezd el;
csak az öl erõs melegét
kéri s mint roskadt öregember,
reszketve húnyja le szemét.

Az anya nem tudja, mi lelte,
(kendõjét ekkor veti le).
A kisleánynak perg a nyelve:
"Idõben adtam ennie."

"Mama, engedjen fõzni engem!"
Már frissen, vidoran nyafog.
A mama fáradtan, esetten
érzi, aludni volna jobb...

Éjjel a csillagok nem égnek,
évszakok sírnak és egek.
Álmában sír az anya s ébred
azt hiszi, sír a kisgyerek.

Azon néma vinnyogás dermed.
Az anya ágyából kikel -
úgy látja, mosolyog a gyermek,
és megnyugodva alszik el...

Mikor munkába siet reggel,
készít egy kis tízórait
s indul. A kisleány is felkel
s míg ruhát ölt, fogadkozik.

De nyomja nagy magánya itt benn,
kín löki - játsszék odakint.
Ismét fölsír a gyermek s minden
elõlrõl kezdõdik megint. "

József Attila
Iszonyat

kentaurX | 2010. január 22. | 12:53:38

Moderálási alapelvek- komment törölve -

csillaga | 2010. január 22. | 12:52:01

A szobakonyhán félhomály van.
Az alkóv mögött szendereg
csücsörgõ szájjal, rongy pólyában
s fölnyög néha egy kisgyerek.

Rezeg, rándul, mint õszi szélben
tócsa a rideg köveken.
Egy kislány, gondolkodva mélyen,
ül a sarokban félszegen.

Csak ketten élnek az alkóvban,
kiket vágy éltet s gyûlölet.
Bundás kutyával, megkopottan,
Rákóczi-árny az ágy felett.

A kislány hétéves. Kiszökne
s itt benn ugrálni sem lehet.
A mama lelkére kötötte
ezt a dögöt, a gyermeket.
Futna!... Ám oly nagyon tünõdik,
hogy majdnem elalszik bele.
Erõt is érez, hogy a földig
egy várost lerontson vele.

...Ám dagadt szemét nyitja s menten
fölsír a csöpp fiúgyerek.
A lányka végigméri; csendben
megmelegíti a tejet.

A kékülõ arcú gyerekre
mereven néz és hallgatag.
Fakó haján, mint halott lepke,
lógatja szárnyát a szalag.

Majd az ordító szájba tolja
a tejes üveg cucliját.
A fiú köhög fuldokolva
s mint bot, ha törik, úgy kiált.

Mint tenger, ráng az apró termet;
a cucli csöpög, mint a csap;
a lány elveszi és a gyermek
nyel, vonít és utánakap.

Majd ismét a szájába nyomja,
mert már csak tátog és feszül
s mire az szopva megnyugodna,
kiveszi ajkai közül.

A gyermek nem tudja, örüljön,
vagy sírjon véghetetlenül;
haragja rázza. A tej följön
kis gyomrából s ajkára ül.

Akárha most született volna,
oly vörös; fején az erek,
mint pondrók, másznak vonagolva;
lába nagyujja megmered.
Üvölt és hápog; szopna s retteg.
Inyével a homályba kap.
Csak mikor

sandor1 | 2010. január 22. | 12:46:31

Moderálási alapelvek- komment törölve -

csavisz | 2010. január 22. | 11:56:04

AZ ILYEN ÁLLATOKAT ÚGY ÖSSZE KELLENE VERNI,HOGY MOZOGNI SE TUDJANAK!VISSZA A HALÁLBÜNTETÉST!!!!

hanussen | 2010. január 22. | 11:51:06

Tisztelettel kérem, hogy Ónody-Molnár Dóra és Kolompár Orbán és többi megélhetési jogvédő jöjjön már le Miskolcra és magyarázza meg a sulyosan bántalmazott gyerekeknek, hogy tulajdonképpen nekik ez jó! Hogy a két évtizedes munkásságuk ide vezetett........

hanussen | 2010. január 22. | 11:48:00

Nem lehet elmenni szó nélkül, hogy gyermekeket bántalmaznak, olyan emberek, akik éppen a gyermekek után járó szociális transzferjövedelmekből élnek. Stratégiai gyermekek, hazudják egyes értelmiségiek…(jogvédők) Amikor a gyermek nem áldás, életünk legfontosabb része, amikor „csak” pénzszerzési forrás, akkor valóban kolonc a nyakán a „szülőnek”.(azért az idézőjel, mert ezek nem szülők, hanem rabszolgatartók a javából) Minden nap találkozom azzal, hogy türelmetlenek, a nyilt utcán bántalmazzák a gyermekeket, és agresszívek a gyermekvédelmi szakemberekkel és a házi orvosokkal is. Igen ki kell mondani, hogy a cigány családoknál jelentkezik elsősorban ez a probléma.

piove | 2010. január 22. | 11:47:54

komszomol,

nem zavar hogy a szellel (es az igazsaggal) szembe hugyozol, s tocsogsz a sajat vizeletedben? :))

lényeglátó | 2010. január 22. | 11:19:23

Moderálási alapelvek- komment törölve -

zeni | 2010. január 22. | 11:19:04

Szerintem ha valamikor ezeknél az eseteknél tökéletesen felesleges azon filózni, hogy az a sejtkupac aki ilyenre képes, amúgy milyen etnikumhoz tartozik. Gakorlatilag teljesen mindegy.
Ami viszont nem mindegy -szerintem- az hogy az ilyenektől miért nem veszik el a gyereke(ke)t örökre, sőt szerintem a gyerekgyártás lehetőségétől is meg kellene örökre fosztani az ilyeneket (sterilizálni őket. )

komszomol | 2010. január 22. | 11:14:59

"sandor1 | 2010. január 22. | 10:41:59"

Te egy esetről beszélsz, én meg általánosságban. Ha egy esetről beszélünk, akkor az óvónő nem volt cigány.

Továbbá a gyerekverés meg az egész család éhezése 2 különböző dolog.

Mint mondottam a cigányok közt kevésbé divat a gyerekverés, mint fehérek között. Ez nem jelenti azt, hogy nem fordulhat elő.

A gyermekbántalmazási esetek túlnyomó többsége fehér, keresztény emberek között fordul elő. Lásd a pedofil tanárokat és papokat, a lányát a pincében évtizedekig megerőszakoló osztrák, ugyanez Amerikában elrabolt gyerekkel, a "fényevő" idióta stb. Ezek mind fehér keresztények voltak.

htamas14 | 2010. január 22. | 11:14:28

komszomol
Lehet, hogy 20 éve sokkal nagyobb volt a gyerek becsülete, mint a fehéreknél, bár erre még értelmes magyarázatot nem hallottam, ez is csak egy hangzatos dolog, amit állandóan pufogtattok.
Manapság viszont a roma kismamák nagy százaléka dohányzik és iszik terhesség alatt, nem véletlenül vannak tele a nevelőintézetek roma gyerekekkel, ha annyira becsülnék a gyereket, akkor nem szülnének 5-6-7-et a nyomorba, nem beszelnének sokszor úgy a gyerekeikkel az utcán, min ta kutyákkal.
"Az épületekben talált elképesztő állapotok miatt mintegy tíz gyermeket nevelőotthonba vittek. A kicsik rettentő soványak voltak" Ez egy tegnapi újságcikk, de ez is te elméletedet bizonyítja nemde?

sandor1 | 2010. január 22. | 10:41:59

Moderálási alapelvek- komment törölve -

komszomol | 2010. január 22. | 10:18:14

A szocializmusban ilyesmi csak elvétve fordult elő. A nyomor elállatiasít.

Az óvónő rohadtul nem cigány. A cigányozó elmebetegek sem cigányt nem láttak még közelről (akiknek alapvetően NEM szokásuk verni a gyereket, sokkal nagyobb a gyerek becsülete mint fehéreknél, persze deviánsok előfordulhatnak), sem a poroszos drillt nem ismerik, nem olvasták Twist Olivert, Copperfield Dávidot, és általánosságban is műveletlenek, tájékozatlanok.

picihopi | 2010. január 22. | 09:39:52

Az, hogy kinél van a legjobb helye egy gyereknek az a körülményektől függ!

Ismerek olyat: a feleség a kislányt nagyon sokszor megverte, a kisebbik gyereket pedig úgymond folyamatosan babusgatja. A lányba beleneveli, hogy rossz, hét évesen bepisil éjszaka.
Az apukától 12 év után vált el, aki mindent megtett a családjáért. Neki ez sem volt elég. A gyerekek persze az anyjuknál maradtak. A kislányból pedig nem tudom mi lesz... =(
Akkor most mi a teendő? Igazságos ez így?

mesterj | 2010. január 22. | 09:31:02

piove. Igazad van. Bocs papucsállatkák..

mesterj | 2010. január 22. | 09:30:14

020406
Normális esetben igenis az anyával a legjobb a gyermeknek és igenis merő boldogság.
Persze ha valaki hülye....

piove | 2010. január 22. | 09:23:45

mesterj
ne sertegesd az allatokat, azok plane nem bantjak a sajat kolykeiket. Ez valami allati alatti kategoria. Azok a csunya bodzaszedok biztos a rasszizmustol valo felelmukben ilyen agresszivek -( vagy mert mar a honap elejen elittak a segilyt, oszt nincs piiiz itokara).

020406 | 2010. január 22. | 09:15:40

Talán végre szakítani kellene azzal az ideológiával, hogy a gyereknek - főleg a kisgyereknek - a családban, az anyjánál van a legjobb helye (ahogyan mellesleg azzal az ideológiával is, hogy a kismamai lét merő boldogság).
A gyámhatóságnak ugyanis az van előírva, hogy a cél a gyerek visszahelyezése a családba...

mesterj | 2010. január 22. | 08:59:04

9 hónapos kislányom van.
Aki 2 év alatti gyereket bánt azt azonnal kivégezni.
Ugyanis aki bántani tud egy ilyen gyereket az nyilvánvalóan nem ember. Állatokra a törvények nem vonatkoznak.

picihopi | 2010. január 22. | 08:56:36

Az az észrevételem, hogy a fent említett esetek nagy része cigány családokban történt.

Tudom, mi is otthon anyagilag rossz körülmények között éltünk, ha sírtunk mégsem vágott a földhöz senki.
Senkinek sem jutott volna eszébe, hogy rajtunk vezesse le a feszültséget, amelyből volt elég...

laci_54 | 2010. január 22. | 08:45:11

Bizonyosan bennem van a hiba, de én az óvónőt gyermek nevelésre alkalmatlannak találom.
Az a nő, aki a mindennapi "betevőt" többre értékeli gyermeke egészségénél, az nem anya!
Semmilyen más oka nem lehet a tények eltagadásának.
Egy butának nevezett kotlós alól vegyen ki bárki is napos csibét! Pedig ő csak egy tyúk,,,,

Csil | 2010. január 22. | 06:41:20

Moderálási alapelvek- komment törölve -

Csil | 2010. január 22. | 06:38:38

Moderálási alapelvek- komment törölve -

Csil | 2010. január 22. | 06:33:31

Moderálási alapelvek- komment törölve -

A statisztika szerint akinek sikerül megérnie az első születésnapját, nyert

Kocsis Zoltán

Fej-, égési sérülések, törött végtagok – szakemberek szerint az ilyen gyermektraumatológiai naplóbejegyzések a családok anyagi és egyéb értékvesztésére, súlyos elszegényedésére utalhatnak. Ha csökken a jövedelem, és mind többen szorulnak egyre kisebb helyekre, kényszerűségből újra használatba veszik a régi háztartási eszközöket, több lesz a baleset. A nyomorral együtt jár a fizikai bántalmazás is.

S. Éva 25 éves óvónő négy hónapos fiát több hétig ápolták az intenzíven.

„Először csak nyöszörgött, de hiába keltem fel hozzá, tettem tisztába, itattam – csak nem akart megnyugodni. A férjem, ki tudja, hányadszor jött haza kapatosan, ilyenkor gyorsan eljár a keze. A szülés óta eltelt pár hónapban már csak ordibáltunk egymással. Tele voltam szorongással: a kicsi meg szinte megállás nélkül sírt. Mindezt csak tetézte az ólmos fáradtság, ami a gyerek háromórás ritmusával járt. Akkor éjszaka a férjem azt mondta: vagy elhallgattatom én, vagy ő teszi meg. Sétálgattam vele, ringattam a kocsijában, de csak nem csendesedett. Végül a férjem is fölkelt, felénk tántorgott, kikapta a kezemből a kicsit, és bevágta a kiságyba. Próbáltam védelmezni, de ekkor már ütött is. Lökdösődtünk, fölkaptam a kicsit, és az éjszaka közepén elrohantam az anyámhoz. Nem mertem elmondani a szüleimnek sem, hogy mi történt. Csakhogy a gyerek reggelre szokatlanul nyugodt lett, aluszékonynyá vált. Bevittem a kórházba, agyrázkódással, agyburkok közti vérömlennyel tartották bent. Az orvos utalt arra, hogy sejti, érti, mi történt. Próbált szóra bírni, de csak nem jelenthettem fel a gyerekem apját, összevissza beszéltem.”

A Népszabadság gyorsfelmérése szerint a hazai gyermekkórházak traumatológiai ügyeleteire havonta legalább egy bántalmazott és tucatnyi, gondatlanság okozta háztartási balesetben megsérült, vagy „csak” elhanyagolt gyerek kerül. Nagy többségük ötévesnél fiatalabb. A csontsérülésesek kétharmada három évnél fiatalabbakat érint. Ebben a korban pedig – a nagy számok alapján – az összes törés több mint negyede szándékos agresszió következménye. A statisztikai adatokból az is kiderül, hogy akinek sikerül megérnie az első születésnapját, nyert. Egyéves kor után már csak nagyon ritka az erőszakból származó haláleset. Az első életévben a bántalmazás a második helyen áll, az összes halálokok több mint hét százaléka. Leginkább az elsőszülött, a koraszülött, és a valamilyen sérüléssel, fejlődési rendellenességgel világra jött kicsiket éri bántalmazás.

A gyerek megrázása a legygyakoribb bántalmazási forma. A sírós-nyűgös csecsemők kontrolljukat veszített szülei alkalmazzák e módszert. Az orvosok szerint a felnőttek általában nem is gondolnak rá, nem tudják, milyen súlyos következményekkel jár a baba megrázása. A kórt orvosi nyelven „Shaken Baby Syndrome”-nak hívják, a traumát elszenvedő csecsemők szeme bevérzik, az agyburkok vénái elszakadnak, az agyburok alatt vérzés alakul ki. Kassai Tamás, a Péterfy Baleseti Központ gyermektraumájának főorvosa azt mondja: a csecsemő megrázásának nincs fizikai nyoma, egyetlen gyanút keltő jel az orvos számára is, a szemfenék bevérzése. Azoknak a csecsemőknek a fele hal meg, akiknél sérül az agyburok. A túlélők csaknem felénél a rázás maradandóan idegrendszeri károsodást okoz.

Kassai Tamás felidézi egy hat hónapos kislány történetét: őt a mentők egy hajnalban az anyaotthonból (tehát elvben a csecsemő számára védett helyről) hozták be. Az, hogy mi történt a babával, soha nem derült ki – az ügyeletes traumatológus viszont koponyaűri vérzést állapított meg nála. Megoperálták, túlélte. Az anyja hazavitte. További sorsa ismeretlen.

Az orvosnak minden, nyolc napon túl gyógyuló és gyaníthatóan bántalmazás eredetű sérülésnél hivatalból följelentést kell tennie, az egyéb esetekben, például, ha a gyerek elhanyagolt, a gyermekjóléti szolgálatokat értesítik. De a bürokrácia kikerülhetetlen. Van egy immár csaknem kétéves fiú, aki rendre visszakerül valamelyik fővárosi kórházba. Kassai Tamás másfél éve találkozott vele először. Akkor azért, mert az anyja négy nagyobb testvérével együtt néhány órára a közeli rokonára bízta. A baba sírdogált, nyűgös volt, a nagybácsi viszont tévézett volna. A baba csak nem maradt csendben, s ugyan azt máig nem tudni pontosan, mi történt a nagybácsi és a csecsemő között, de a kicsi combcsonttöréssel, koponyaűri vérzéssel érkezett a traumatológiára. A kórház jelentette a történteket hatóságoknak, a gyermekvédelmi szolgálatnak. A nagybácsit rendőrök vitték el. A gyermekjóléti szolgálat pedig a baba otthonában vizsgálódott: megfelelnek-e a körülmények, alkalmas-e a mama a gyereknevelésre. Gyorsan kiderült, az aszszonyt a férje elhagyta. A házban, ahol éltek, nem volt fűtés, mert bár az önkormányzat segélyként adott a családnak tűzifát, de azt az anya élelemre cserélte. A gyámügy végül úgy döntött, hogy a baba hazaadható. A főorvos ugyan tiltakozott, de a gyámügyi előadó azzal verte vissza: ne szorgalmazza a kicsi állami nevelését, mert akkor a testvérei sem maradhatnak anyjukkal. A kisfiú néhány hónap múlva megint a kórházba kötött ki, de most a Bethesdába vitték a mentők, mert ezúttal az arca és a nyaka égett össze, a hónalja is megsérült. Állítólag a sparheltről fröccsent rá a forró olaj. A gyereket ismét hazaadták. Tavaly novemberben aztán megint a gyermektraumára került. Ezúttal mindene ép volt, de az anyja terhes volt, épp szülni készült, s azt mondta, hogy a nagyobb gyerekek elvannak magukban, de a kicsi csak itt lehet biztonságban.

„Megint fölvettük – mondja Kassai doktor – sőt a szigorú kórház-finanszírozási szabályokat se nagyon kellett áthágni. A gyerek combcsonttörését rögzítő fémeket épp ideje volt már kiszedni. A korábbi, a kontrollvizsgálatokra, az utókezelésre szóló jelzésekre az anya ugyanis nem reagált.”

A védőnőig és a gyermekjóléti szolgálatig Gábor már el sem jutott. A kisfiút – noha voltak szomszédok, velük élő nagyszülő is – anyja és annak élettársa halára kínozta. Az apát elítélték, a börtönből azt üzente: nem akar újságíróval találkozni, és az anya szerint sincs miről beszélni.

Tipikus pesti bérház. A gangon is érezni a macska és az emberi vizelet szagát. Csak a nagymama van otthon, de neki sincs sok mondanivalója. Amúgy is rég volt, kin segítene, ha beszélne. Gábor kétéves kora után is bepisilt éjszaka, mostohaapja meg szentül hitte, hogy veréssel, térdepeltetéssel megoldható a probléma. A boncolóorvos leírása szerint az alig kétéves fiúcska testét ismétlődő veréstől, harapásból származó sérülések borították. A szomszédok gyakran hallották a kisfiú könyörgését, hogy ne bántsák, de senki semmit nem tett.

A kisfiút agyonverték.

Egy reggel a lepedője csupa lucsok lett. Ütlegelés közben a fiú újra bepisilt, az apa ettől még dühösebb lett, és másfél méter magasról a földhöz csapta. A kicsi nem mozdult többet. A nagyanyja ekkor ért haza. Látta, hogy a férfi vizes ruhával dörzsöli Gábor testét, mindhiába. A férfi ekkor beleharapott a gyerekbe. A nagyanya törülközőbe csavarta a kicsit, úgy vitte kórházba. Már csak a halál beálltát tudták megállapítani. A nagyanya retteg, a fia ugyanis fenyegető leveleket küld neki a börtönből. „A védőnő? Jött időnként, de fiam soha nem engedte be.”

A gyermekjóléti szolgálatok évente körülbelül 5000 fizikai, 8000 lelki és mintegy 300 szexuálisan bántalmazott gyermeket gondoznak. A Szociális és Munkaügyi Minisztérium adatai szerint 2008-ban csaknem 3000 gyerek került nevelőotthonba vagy -szülőkhöz, közülük kétszáz bántalmazás miatt. Az összes gondozottjuk között 400-500 ilyen gyerek van.

Arról nincs külön adat, hogy a kórházak traumatológiájáról közvetlenül hányan kerülnek állami gondozásba.

Közmunkásokkal az égés ellen?

A gyermekbántalmazás után a második leggyakoribb baleset az égési sérülés. Az egyetlen szobányi területre szoruló családok sparherttel főznek, fűtenek. A kórlapok bejegyzései szerint a gőz az arcba lobban, a forró vizes fazék megbillen, a karonülő pedig akarva-akaratlan hozzáér a platnihoz. Pillanatok alatt lobban lángra a rugdalódzó a tűzhely körül csúszó-mászó babán. A Borsod megyei kórház miskolci gyermekegészségügyi központjában tavaly már szeptemberben annyi gyermeket kezeltek égési sérüléssel, mint amennyit máskor egy teljes év alatt.

Az intézet vezető főorvosa, dr. Sólyom Enikő azt mondja: az ilyen sérülés esetén a gyerek testén maradandó nyom marad. A kórházi kezelést otthon is folytatni kellene. Ám Borsodban a legtöbb család erre képtelen: az ennivaló előteremtése és a fűtés is gondot jelent, kötszerre, a kontrollvizsgálatokkal járó egyéb költségekre már nem futja. Számos magas jövedelmű ország tapasztalata bizonyítja, hogy ott, ahol áldoztak a megelőzésre, visszaszoríthatók még a leghátrányosabb körülmények élők közt is az égési sérülések.

Ezt a munkát külföldön jórészt a kórházak mellett működő alapítványok, civil közösségek végzik. A miskolci gyermekkórház főorvosa a települési és a kisebbségi önkormányzatok vezetőivel próbál szövetkezni: néhány speciálisan felkészített közmunkás kell, aki folyamatosan végigjárja a sokgyerekes családokat, fölhívja a figyelmet a balesetveszélyre, segít, tanácsot ad a megégett, de gyógyulófélben lévő gyerek otthoni terápiájában. Az önkéntesek képzését a kórház orvosai vállalják, munkájukat a védőnők is segítenék.

Címkék: gyerekbántalmazás