Az otthonokban élő nyolcezer beteg kiszolgáltatott helyzetben van
Sebestyén István – Fél órája dolgoztam a zárt osztályon tavaly június 2-án. Reggeliztetéskor egy fiatal női ápolt nem hajtott végre valamilyen utasítást. A kollegina a ruhájánál fogva behúzta a szobájába, és csúnyán elverte ököllel. Miután kijött, azt mondta nekem: jól jegyezd meg, ezekkel így kell bánni, mert ezek nem emberek – mesélte az egyik ápolónő, Éva, aki tavaly nyáron közcélú munkásként került a pszichiátriai otthonba. (A bejelentők kérték, ne írjuk le a teljes nevüket – a szerk.)

– Ilyen dolgok kizárólag a hetesen, a zárt osztályon fordultak elő, ahová kívülről csak előzetes telefon után lehet bejutni. Ön- és közveszélyes ápoltak vannak ott, akikkel határozottan kell bánni, néha szükség van fizikai erőre – de nem kell a betegeket agyonverni – folytatta az ápolónő.

Éva egyre nehezebben viselte, amit látott.

– Az egyik ápoltnak rendszeresen hozott élelmiszert az édesanyja. A tálalóban tároltuk. Vasárnapi műszak volt, bejött a takarítónő, és egy nagy reklámszatyorba belepakolt minden kaját, csokoládét, konzervet – még azt is, ami nekünk volt félrerakva –, és hazavitte. Mondom a többieknek: figyeljetek, hát ez mindent ellopott! Jött a műszakváltás, kértem, szóljunk a főnővérnek, mert majd ránk fogják a lopást. Hárman együtt szóltunk neki, mire azt felelte: a hetes osztályról ne kerüljenek ki a dolgok!

Szakemberek szerint a zárt osztályon élő pszichiátriai betegek magatartását elemi késztetések – az evés, ivás és a nemi vágy kielégítése – befolyásolják legerősebben. Sokan közülük nikotinfüggők – a cigaretta megvonásával bármire rá lehet venni őket. A kiskunhalasi intézetben létesítettek úgynevezett szívszobákat, ahol az ápoltak nemi életet élhetnek egymással.

Ha nem ellenőrzik, a zárt osztály magához vonzhatja azokat az embereket, akik lehetőséget látnak abban, hogy szex- és hatalomvágyukat a szakápolói hivatás álarca mögött éljék ki.

Judit, a másik bejelentő is a zárt osztályon dolgozott.

– Éjszakás műszakra jöttem, amikor láttam, hogy sokan állnak a nővérszobával szemben lévő szoba ajtajában. Egy kollégám szólt, hogy jöjjek már ki, mutatni akar valamit. Két ápolt az ágyon orális aktust folytatott, a többiek, ápolók és ápoltak meg nézték és röhögtek. Engem is kinevettek, amiért a blúzom nyakáig elpirultam.

Judit felemlített egy másik extrém esetet is: egy nikotinfüggő, vak nőt rávettek, hogy orálisan elégítsen ki egy pelenkázásra szoruló, tolókocsiban ülő másik ápoltat. Ezt személyesen nem látta, csak hahotázva mesélték neki, hogy az milyen volt, képzelje, a vak meg a pelenkás!

Olykor annyira megverték némelyik ápoltat, állítja a két nővér, hogy feltűnő külsérelmi nyomok maradtak rajtuk. Ilyenkor jegyzőkönyvet vettek fel, amely vagy arról szólt, hogy két ápolt összeverekedett, vagy arról, hogy a sérült elcsúszott a fürdőszoba kövén, és beverte magát. A jegyzőkönyvet a műszakban dolgozó valamennyi ápolóval aláíratták.

– Mondtam otthon a férjemnek: meglátod, egyszer börtönbe kerülök, mert már megint aláírtam egy hamis jegyzőkönyvet. Attól is féltem, hogy valamelyik sérült belehal a verésbe, és akkor elővesznek bennünket. Ha én nem is ütöttem meg senkit, de ott voltam, és nem szóltam – mondta Éva.

Az utolsó csöpp az volt a pohárban, amikor a 70 éves Pali bácsi, a csontsovány, tüdőrákos öregember tejet akart inni. Éva elé rakta a vödröt, hogy merítsen belőle, amennyi jólesik. Egy férfi ápoló azonban hátulról úgy fejbe vágta az idős embert, hogy a feje nekicsapódott az asztalnak. Az ápolónő ekkor kért személyes beszélgetést Simon Ilona igazgatónőtől.

– Úgy volt, hogy többen is bemegyünk hozzá, de mások megijedtek, így ketten maradtunk – mondta Éva. – Az igazgató asszony meghallgatott, azt mondta, bízhatunk benne, az ő irodájából nem szivárog ki, ami elhangzott. Két nap múlva mégis elkezdtek telefonon fenyegetni bennünket.

A két ápolónő azt szerette volna, ha a kegyetlenkedő ápolókat felelősségre vonják. Igaz, kettőt közülük átmenetileg máshová helyeztek, a zárt osztályon kamerákat szereltek fel, de Éva és Judit úgy érezte: a belső vizsgálat valójában arra irányul, hogy eltussolják az ügyeket. Amikor január elején azt hallották, hamarosan a kamerákat is leszerelik, miközben róluk, az ő indítékaikról rágalmakat terjesztettek a városban, elmentek Téglás Péter városi vezető ügyészhez, és feljelentést tettek.

Simon Ilona igazgató először válaszolt a kérdéseimre, később azonban visszavonta nyilatkozatát, és az alábbi közleményt küldte helyette:

„Az intézményben november 27. óta tart a belső vizsgálat. Most került az asztalomra a vizsgálattal megbízott személy megállapításainak kéziratos változata. A benne foglaltak szerint nem igazolódtak a bejelentők állításai. Az ügyészség és a fenntartó vizsgálatai még tartanak, de ellenőrzést végez az Államigazgatási Hivatal és a módszertani központ is. Az intézmény vezetése és minden dolgozója maximálisan együttműködik a hatóságokkal, hiszen mindenkinek az az érdeke, hogy az igazság felszínre kerüljön, és ha van bűnös, az elnyerje méltó büntetését.”

Többféle magyarázatot hallottam, miért igyekezett elhallgatni a történteket az intézmény igazgatója. Az egyik szerint bizonyíték nélkül nem bocsáthatja el a megvádolt ápolókat. A másik feltételezés szerint attól félt, hogy a kirobbanó botrányt a választási kampányban felhasználják a fenntartó, a Bács-Kiskun Megyei Közgyűlés ellen. Olyan utalást is hallottam, hogy belső gazdasági problémák vannak az intézményen belül, és a kegyetlenkedő ápolók erről tudnak.

A két nővér által megvádolt egyik férfi ápoló műszakban volt, amikor a helyszínen jártam, de nem kívánt nyilatkozni. A Bács-Kiskun Megyei Közgyűlés MSZP-frakciója csütörtökön rendkívüli ülés összehívását kezdeményezte ebben az ügyben.

Téglás Péter, a Kiskunhalasi Városi Ügyészség vezetője elmondta: a helyi rendőrség fokozott ügyészi felügyelet mellett nyomoz az ügyben. Független orvos szakértő vizsgálja meg a betegeket. A nyomozás során esetleg olyan tények is felmerülnek, olyan új tanúvallomások születnek, amelyeket az intézet falai közt folytatott belső vizsgálat nem hozott a felszínre. A bejelentőknek nem kell tartaniuk attól, hogy őket is bűnösnek tekintik, amiért nem azonnal tettek feljelentést, hanem csak akkor, amikor már betelt náluk a pohár.

Radó Iván, a Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum elnöke úgy látja: a pszichiátriai gondozókat túl sokan felügyelik, túl kevés eredménnyel. Az otthonokban élő nyolcezer beteg kiszolgáltatott helyzetben van. Kiszolgáltatott a családjuk is: éveket kell várni, míg a pszichiátriai beteg családtag bekerülhet egy intézetbe. Kiszolgáltatottak a vidéken élő alkalmazottak is, miután nagy a munkanélküliség, és választani kell: az ember vagy beilleszkedik a zárt osztály rendjébe, vagy a rendszer kiveti magából.

– Az embernél nincs jobb és nincs elvetemültebb lény a világon – mondta Radó Iván. – Minden zárt közösségben tapasztalható, hogy mások végletes kiszolgáltatottsága az egyik emberből a legrosszabbat, a másikból a legjobbat hozza elő.

Kapcsolódó cikkek: Elmeháború a háborgó elméről | Megkezdődött a rasszista bűncselekménnyel vádolt romák pere | Eljárt a keze a pápa bátyjának is | Távoltartást rendeltek el a szüleiket bántalmazó fiúk ellen | Orvosi asszisztensre támadt a balesetin egy külföldi férfi