Kocsis Zoltán

Csodálatos panoráma nyílik a budapesti Március 15. tér 1. számú sarokház tetőteraszáról a Dunára, a budai Várra és a Gellért-hegyre. Az épület kilátásai borúsabbak: megérett már a felújításra, ám az ingatlan tulajdonosát nehéz lenne felújításra kötelezni. A hatályos ingatlan-nyilvántartás szerint ugyanis a háztömb egy ma már nem létező állam nem létező vállalatának, a Szovjet Állami Duna-gőzhajózási Vezérügynökségnek a tulajdonában van. Évtizedes pereskedés után tavaly döntött így a Legfelsőbb Bíróság.

– Másfél éve várunk arra, hogy megszűnjön ez az abszurd helyzet, ám akik megoldhatnák a problémát, eddig egyetlen lépést sem tettek az ügyben – állítja Kiricsi József, az ingatlanforgalmazással és -fejlesztéssel foglalkozó Intelcom Kft. igazgatója, aki meg is nevezi, hogy az Ukrán Dunahajózási Társaság Nyrt. az a cég, amelynek a kezében van jelenleg a megoldás kulcsa.

A főváros egyik legértékesebb ingatlana 1950-ben került egy szovjet állami vállalat tulajdonába, az ingatlannyilvántartásba a magyarországi fióktelepet jegyezték be Szovjet Állami Duna-gőzhajózási Vezérügynökség néven. A szovjet vállalat magyarországi képviselete az épületnek csak töredékét használta, így az utóbbi évtizedekben a háztömb átalakult irodaházzá, amelyben számos magyar cég a ma napig bérlőként van jelen.

Az ingatlan sorsa a Szovjetunió felbomlását követően vált bizonytalanná. A problémát az okozta, hogy a szovjet anyacég központja az ukrajnai Ismailban volt, így a függetlenné váló Ukrajna jogutódlással igényt tartott a hajózási vállalatra. Hasonlóan jogutódlásban reménykedett az Oroszországi Föderáció is.

A magyar cégnyilvántartásban 1992 óta előbb ukrán állami vállalatként, majd az ukrán állam tulajdonában lévő részvénytársaságként szerepel a cég, amelynek jelenlegi neve: Ukrán Duna-hajózási Társaság Nyrt. Vezérügynöksége a Magyar Köztársaságban.

Az oroszok és az ukránok harcba indultak a sarokház tulajdonjogának megszerzéséért. Az elmúlt másfél évtizedben ukrán oldalon a Dunahajózási cég, orosz részről az Oroszországi Föderáció budapesti nagykövetsége tartotta a kapcsolatot a magyar intézményekkel, hatóságokkal, bíróságokkal. Az ukránok 1994-ben nyújtották be ingatlan-bejegyzési kérelmüket a Fővárosi Kerületek Földhivatalához arra hivatkozva, hogy a tulajdonos vállalat neve megváltozott. Az oroszok egy évvel később fordultak a földhivatalhoz: ők államutódlás címén kérték az orosz állam tulajdonjogának bejegyzését.

A földhivatal első menetben az ukrán kérelmet fogadta el, és 1998-ban be is jegyezték az ingatlan új tulajdonosát. Az oroszok valamennyi létező fórumon megtámadták a földhivatali határozatot, egyúttal polgári pert is indítottak a Fővárosi Bíróságon a tulajdonjog megállapítása érdekében.

A csaknem tíz évig húzódó eljárás végére 2009-ben tett pontot a Legfelsőbb Bíróság. Az ítélet szerint az Oroszországi Föderáció nem tudta megfelelő bizonyítékokkal alátámasztani, hogy a Március 15. téri sarokház tulajdonjoga az orosz államot illetné, ugyanakkor érvénytelennek nyilvánították az ukrán Dunahajózási cég 1994-es ingatlanbejegyzési kérelmét is, mivel az ukránok akkor – szabálytalanul – névváltoztatásra hivatkoztak jogutódlás helyett. Az LB utasította a földhivatalt, hogy állítsa vissza az eredeti állapotot. Így került újra tulajdonosként bejegyzésre a Szovjet Állami Duna-gőzhajózási Vezérügynökség.

Az abszurd helyzet feloldása valóban az ukránokon múlik, csupán újra kérniük kellene a földhivataltól – ezúttal már szabályosan a jogutódlásra hivatkozva – az ukrán cég tulajdonjogának bejegyzését.

– Nem véletlen, hogy ez az elmúlt másfél évben nem történtmeg – állítjaKiricsi József.

– Abban a pillanatban ugyanis, amint az ukrán cég bejegyzett tulajdonos lesz, életbe lép az az adásvételi szerződés, amit az Intelcom Kft. négy éve kötött az ukránokkal.

Még javában folytak a magyarországi perek, amikor az anyagi gondokkal küszködő Ukrán Duna-hajózási Társaság Nyrt. nyílt nemzetközi pályázatot írt ki a budapesti ingatlan értékesítésére. A tenderen a magyar Intelcom Kft. lett a nyertes, amely nyolcmillió dollárt ajánlott az ingatlanért. Az adásvételi szerződést 2006-ban Odeszszában alá is írták, ám a kontraktus szerint a vételár kiegyenlítésére és a ház birtokbavételére csak a magyarországi perek lezárulta után kerülhet sor.

Kiricsi József szerint azonban az ukrán állami cég – különösen a 2006-os ukrán kormányváltást követően – igyekezett kifarolni a szerződésből. A halogató taktikán az idei újabb ukrán kormányváltás sem változtatott. Kiricsi úgy véli, az ukrán fél jogi kiskapukat keres, hogy kihátrálhasson az adásvételből.

Megkerestük a budapesti ukrán nagykövetség sajtótitkárát, valamintValerij Rayut, az ukrán Duna-hajózási cég magyarországi képviselet-vezetőjét, ám egyikük sem kívánt válaszolni a kérdéseinkre. Így egyelőre arra sincs válasz, hogy meddig lesz még szovjet tulajdonban a Március 15. tér 1. számú ház.

A Március 15. tér 1. számú épület 1910 körül épült eklektikus stílusban, a tetőterét a 80-as években építették be. A földszinttel és a tetőtérrel együtt nyolcszintes irodaház egy 658 négyzetméteres telken fekszik, a nettó alapterülete 3850 négyzetméter. Az ingatlan a Magyar Textilpari Rt. tulajdonából 1950-ben – a magyar és a szovjet kormányok megállapodása alapján – került csereszerződés útján a Szovjet Állami Duna-gőzhajózási Vezérügynökség tulajdonába. A háztömb régészetileg védett, városképi szempontból kiemelt területen fekszik. Az ingatlan utolsó forgalmi értékbecslését 2005-ben az Estrade Kft. végezte, amely akkor – 400 ezer forintot meghaladó négyzetméterárral számolva – nettó 1,5 milliárd forintban határozta meg az épület piaci értékét.