A kislétai áldozat temetésén

Fotó: Kurucz Árpád

A Népszabadság értesülése szerint a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) a romák sérelmére elkövetett sorozatgyilkosság kezdete után közel egy évvel olyan információt kapott egy másik szervezettől, amely szerint a debreceni K. testvérek vezette csoport újabb fegyverbeszerzésre készül.

Emlékeztetőül: a hat roma (köztük egy ötéves kisfiú) halálával végződött gyilkosságsorozat feltételezett elkövetőinek elfogása után még az előző az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottsága tényfeltáró bizottságot küldött ki, tisztázandó, kellően hatékonyan végezték-e törvényben előírt feladataikat a nemzetbiztonsági szolgálatok. Korábban egymásnak ellentmondó nyilatkozatok láttak ugyanis napvilágot azzal kapcsolatban, hogy a szolgálatoknak milyen szerepük volt a sorozatgyilkosság felderítésében. A Nemzetbiztonsági Hivatalt felügyelő miniszter jelentősnek tartotta az NBH szerepét, a rendőrség ugyanakkor azt állította, a gyanúsítottak elfogása előtt nem kaptak érdemi, a nyomozást segítő információt a szolgálatoktól.

A tényfeltáró bizottság vizsgálata egyebek közt megállapította: K. Árpád és társai megfi gyelését kevéssel az után állították le, hogy 2008 tavaszán több olyan információ is „keletkezett” az NBH Hajdú-Bihar megyei kirendeltségénél, hogy a csoport ismeretlen céllal fegyvereket akar szerezni. A megyei műveleti tiszt kezdeményezte feletteseinél a csoport megfigyelésének folytatását, az NBH jogi osztálya szerint azonban az előterjesztés indoklása nem volt kellően konkrét, és nem derült ki belőle, hogy miért kérik az ellenőrzés folytatását. Az előterjesztést a jogi osztály már nem is továbbította a döntéshozóknak.

Lapunk nemzetbiztonsági forrásokból úgy értesült, a jogi osztály már csak azért sem tartotta indokoltnak K.-ék további ellenőrzését, mert az addig engedéllyel végzett adatgyűjtés is egyre kevesebb értékelhető információval szolgált. Valójában – ma már a rendőrségi nyomozás nyilvánosságra hozott adataiból pontosan tudható – az első, 2008 tavaszára eső fegyverszerzéskor a csoport működése egyre mélyebben konspirált lett. Azokban a hetekben, hónapokban vásárolhatták meg például „munkatelefonjaikat”, amelyeket később kizárólag romák elleni támadásokhoz használtak, és amelyeket a szolgálatok nem ismertek. A nyomozás jelen állása szerint kevéssel az után, hogy az NBH megszüntette a csoport ellenőrzését, kiraboltak egy vadászt, aki az interneten kínálta megvételre fegyvereit, majd pár héttel később megkezdték ámokfutásukat.

Súlyos hibaként értékelte ugyanakkor a vizsgálat, hogy bár 2009. február–márciusában, azaz hozzávetőlegesen a tatárszentgyörgyi kettős gyilkosság idején, újabb információt kapott az NBH debreceni kirendeltsége, miszerint a K. testvérek vezette csoport újabb „fegyverbeszerzésre” készül, de ezt az információt nem vetették össze, és nem is értékelték a fenti csoporttal kapcsolatban egy évvel korábban keletezett azonos tartalmú hírekkel. Pedig ezek az információk indokolhatták volna a csoport egy évvel korábban leállított megfigyelésének folytatását.

Emlékeztetőül: az egyik gyanúsított, Cs. István, aki a rendőrségi gyanúsítása szerint a két utolsó gyilkosság helyszínén, Tiszalökön és Kislétán sofőrködött a K. testvéreknek, a Magyar Nemzet birtokában lévő egyik rendőrségi vallomásában azt mondta: a kislétai gyilkosság után találkozott egykori tartótisztjével a Katonai Biztonsági Hivataltól. Ezt az információt – mint azt lapunk érdeklődésére három bizottsági tag, Demeter Ervin (Fidesz), Gulyás József (SZDSZ) és Tóth Károly (MSZP) egybehangzóan állította – a KBH elhallgatta a parlamenti bizottság előtt.

– Elaltattak minket – fogalmazott Gulyás. – Közölték, hogy korábban valóban kapcsolatban álltak Cs. Istvánnal, informátorként használták, de később elengedték. Arról egy szót sem szóltak, hogy a sorozatgyilkosság alatt újra kapcsolatba léptek Cs.-vel. Az NBH több ezer oldalnyi iratot adott át a bizottságnak, arra koncentráltunk, a KBH-s szállal nem is foglalkoztunk tovább – ismerte elGulyás, aki szerint az új parlament nemzetbiztonsági bizottságának ismét fel kellene állítania egy tényfeltáró bizottságot és a végére kellene járnia mindannak, ami Cs. István vallomásában szerepel. Hasonlóan vélekedett Tóth Károly is, aki a KBH-s szál vizsgálatát „nagyon is indokoltnak” tartaná, de az egész ügyet parlamenti bizottsági szinten nem venné újra elő. Demeter Ervin úgy fogalmazott, hogy a KBH a tavalyi vizsgálat idején „átverte” a tényfeltáró bizottságot, de azt közölte, hogy „a KBH-tól és környékéről” már mindenkit elküldtek, akit szakmai felelősség terhelhet a történtekért.

Szerettük volna Cs. rendőrségi vallomásáról megkérdezni a KBH-t felügyelő Honvédelmi Minisztériumot is. Kérésükre írásban is elküldtük megkeresésünket, de választ nem kaptunk. Így a tárca korábbi (2010. augusztus 18-án, 21 óra 13 perckor kiadott) MTI-közleményét idézhetjük, amely leszögezi: „A Katonai Biztonsági Hivatalnál jelenleg tartó feltáró vizsgálat megállapította, hogy a szolgálat korábbi vezetése valószínűsíthetően adminisztratív hibát követett el, amikor a kapcsolat megszűnése ellenére is csak 2009 májusában zárták ki a KBH rendszeréből Cs. Istvánt, a romák sérelmére elkövetett gyilkosságok egyik gyanúsítottját”. A közlemény kitért arra, hogy 2009. július végén a KBH vezetése elrendelte, hogy a kapcsolattartók keressék meg informátoraikat és a romagyilkosságokkal összefüggő jelenségekről kérdezzék őket. Ennek értelmében kezdeményezte Cs. Istvánnal a találkozót a tartótisztje. Ezen a jegyzőkönyvek tanúsága szerint érdemi információ nem hangzott el. Cs. István vallomásában a százmillió forintos „vérdíj”-ra utaló kijelentését a kapcsolattartó nem ítélte ilyennek – tették hozzá.

Vajon miért nem tűnt fel a tartótisztnek, hogy Cs. a romagyilkosok nyomravezetőjének felajánlott százmilliós vérdíjról beszél? De ami ennél is fontosabb, miért nem került az erről a találkozóról szóló jelentés a parlamenti bizottság elé, és miért nem jutott el a rendőrséghez a nyomozás idején? A minisztérium közleményben kitértek arra, hogy Hende Csaba honvédelmi miniszter az előző Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának tagjaként részt vett a romagyilkosságokkal kapcsolatos titkosszolgálati felelősség vizsgálatában, és így általános tapasztalatokat is szerzett a KBH akkori működéséről. „A többi között ezen ismeretei is megalapozták, hogy a tárca átvétele után haladéktalanul leváltotta a KBH korábbi főigazgatóját, és mindkét helyettesét”. Ezt követően néhány héten belül további 53 fő került felmentésre, illetve nyugállományba.

Kapcsolódó cikkek: Romagyilkosságok: Hazugságok hálózata? | A kislétai polgármester is célkeresztben volt? | A HM elismerte: kapcsolatban állt a romagyilkosságok egyik gyanúsítottja a katonai titkosszolgálattal | Romagyilkosságok: bosszú és félelemkeltés az indíték | A cigányvadászok: két pszichopata, egy őstulok meg egy balek