„A szélsőjobboldali párt ne beszéljen hazaárulásról úgy, hogy Iránból támogatják”

Népszabadság - Reviczky Zsolt

- Mi változott?

- Hogyhogy?

- A 2010-es választások után nem publikált, nem nyilatkozott, moratóriumot fogadott...

- Akkor csak annyit határoztam el, hogy kipihenek egy időszakot. Sok mindent végig kellett gondolni, hogy mi történt a 2010-es kampányban, amiért Bokros Lajos vezetésével az MDF kiesett a parlamentből. Ez a gondolkozási idő nekem kellett. Most értem a végére az értékelésnek. Túl vagyok az életem egy fontos szakaszán.

- Az úgynevezett CD-ügy mennyire határozta meg visszatérését a közéletbe?

- Attól függ, mit nevezünk visszatérésnek.

- Most a tv-ben elemez, publikál, nyilatkozik. A CD-ügyet hogyan határozná meg így, két és fél év múltán?

Dávid Ibolyának és Herényi Károlynak a kampányban folyamatosan erre kellett reagálni, egy pillanatra sem lehettek kezdeményező szerepben. Arról szóltak a hírek, hogy az ügyészség kikéri a parlamenttől a mentelmi jogukat, és meggyanúsítja az MDF két vezető politikusát. Ma már Dávid Ibolya sorra nyeri a pereket azokkal szemben, akik úgy akarták akkor eladni magukat MDF-politikusként vagy tanácsadóként, hogy mára fontos politikai kinevezettek lettek a Fidesznél – mely párt a kétharmadát, egyebek mellett, a CD-ügy kampánybeli médiatálalásának is köszönhette.

- Kikre gondol?

- Azok, akik akkor úgymond „MDF-esként” a „másik” oldalon álltak, Almássy Kornéltól Gíró-Szász Andrásig, kormányzati, önkormányzati vezető pozíciót kaptak.

Dávid Ibolya megérdemelné a visszatérést

- De azt a CD-t Dávid Ibolya húzta elő a retiküljéből és ő hozta nyilvánosságra 2008. szeptember 12-én. Az ön tanácsára.

- Ez tévedés.

- Valóban, a CD-t felmutatta, és az azon lévő hangfelvétel leiratát hozta nyilvánosságra, nevek helyett monogramokkal...

- Dávid Ibolya a birtokába került hangfelvételt nem hozta nyilvánosságra. Tett egy hivatalos bejelentést, amivel az ügyészség nem kívánt foglalkozni. De azzal együtt, hogy egy politikusnak sokan sok tanácsot adnak, a végén mindig a politikus hoz döntést. Változatlanul úgy látom, hogy Dávid Ibolyát igazságtalanság érte, és már csak ezért is megérdemelné, hogy visszakerüljön a politikai küzdőtérre. Örülnék, ha egyszer valamikor visszatérne, és a választók bizalmat szavaznának neki.

- Hogyan határozná meg a CD-ügyet? Egy titkosszolgálati sztori mellékszálaként?

- Nagyon sok minden nem tisztázódott. Nem tudjuk például, és valószínűleg soha nem fogjuk megtudni, hogy törték-e kezét-lábát valakinek, ahogy arról egy hangfelvétel szerint szó esett, volt-e fegyvervásárlás, töltényvásárlás, volt-e hamis bizonyítékok előállítása, készítettek-e közel száz közéleti szereplőről „környezettanulmányt”, bekameráztak-e ügyvédi irodát. Sorolhatnám.

- De 2010-ben – nyilván a CD-ügy miatt is – az MDF a semmibe veszett.

- Ezzel nagy kárt szenvedett a szabadpiaci politikai tábor, így egész Magyarország. A 2010-es választások óta egyértelműen látszik, hogy a kapitalizmust elfogadó, azt népszerűsítő erőre szükség lenne, nevezzük akár liberálisnak, liberális-konzervatívnak, egyéni szabadságot képviselőnek, az állammal szemben kritikus politikai erőnek – érthetően teljesen ugyanazon értékvilágról, és annak hiányáról beszélek.

Nincs hangadója egy Bokros-pártnak

- Egy Bokros-párt most sok voksot hozna?

- Az hozna sok voksot, ha azok a szereplők, akik tudják, hogy mit jelent a kapitalizmus, a szabad piac, a szabad egyén, együtt tudnának dolgozni egy politikai erőért. Most pillanatnyilag nincsen hangadója ennek a tábornak, nincs olyan, aki kiállna és azt mondaná, megcsinálom ezt a pártot. Lehet, hogy még nincs itt az ideje, de majd jön egy új „arc”. De az is lehet, hogy a „régiek”, csak ők annyi sebet szenvedtek el 2010-ben, hogy nekik is évek kellenek a politikai reprodukálódásra.

- Bokros Lajos még a porondon van, igaz, Brüsszelben.

- Bokros Lajos őszinte ember, így pont azok a politikai tulajdonságok nem jellemzőek rá, amelyekkel valaki ma Magyarországon ki tudja könyökölni a hatalmat. Neki, ha nyilatkozott, még egy fél mondatán sem lehetett változtatni, még a taktikázás lehetőségét sem adta meg a csapatának. Bokros Lajosban én az okos, következetes és jóakaratú professzort tisztelem, Orbán Viktorban pedig azt, aki ért a tömegek és a hatalom nyelvén. Azt mondhatnánk példának, hogy az Orbán-kormány által készített Széll Kálmán-terv sok eleme akár találkozhatna is Bokros Lajos elgondolásával, a reformok kritikus tömegével. Miközben azonban Orbán Viktornak a Széll Kálmán-tervet úgy kell végrehajtania, hogy előtte mást ígért a választóknak, addig Bokros Lajos korábban is ugyanazt mondta. Nála nincs Őszöd-szindróma. De hát ilyen a politika, kettejük közül Orbán Viktor kapott felhatalmazást a kormányzásra.

- Jó szerep Bokros Lajosé? Amikor Orbán Viktor az EP-ülésen „megvédte Magyarországot”, még az MSZP-s Tabajdi Csaba is túlzónak nevezte a támadásokat. Bokros viszont kemény volt, a demokrácia elleni „szőnyegbombázásról” beszélt, populistának, nacionalistának nevezte a magyar kormányt. Deutsch Tamás erre azt mondta, ártott Magyarországnak, a szélsőjobboldalról pedig „hazaárulást” emlegettek.

- Először is, a szélsőjobboldali párt ne beszéljen hazaárulásról úgy, hogy Iránból támogatják és egy nyugatias-keresztény országnak a keleti és iszlám-nyitást javasolja. A szocialisták pedig rendkívül gyengén szerepeltek ebben a vitában azért, mert napi szinten rettegnek a jobboldaltól. Az elemző „részem” természetesen látja, hogy nem akarnak úgymond „hazaárulók” lenni, fogságába estek az ezzel kapcsolatos nacionalista gondolkodásnak. Csakhogy az EP politikusai azt mondják erre: „ja, kérem, ha ilyen gyáva a magyar ellenzék, akkor én miért harcoljak Orbán Viktorral”. Egy példa a vitáról: aznap történt meg, hogy három évre előre lefoglalta a kormány a március 15-i helyszíneket, azaz az ellenzék nem tud utcára menni. Miközben Orbán Viktor az EP előtt arról beszélt, nagy híve a politikai versenynek. Ezt a magas labdát sem csapták le az ellenzékiek, mást sem. Orbán Viktorral kell tehát megállapodni – így gondolhatják az EP politikusai, épp ezért vele kell tárgyalni.

Nincs, ki összemérhető lenne Orbánnal

- Ellenkezőleg, korábban azt lehetett olvasni, hogy uniós tényezők a színfalak mögött arról gondolkoztak, hogyan lehetne Orbán Viktort elmozdítani, mert a magyar miniszterelnök „rossz fiú”, sokat kellemetlenkedik.

Orbán Viktor azért tud ekkora pályán focizni, mert ő az egyetlen és lecserélhetetlen szereplője a magyar politikának. És az EU a legkisebb kárt akkor okozza, ha megpróbál Orbán Viktorral megállapodni.

- Miért?

- Mert az ellenzéki oldalon nincs olyan szereplő, aki Orbánnal összemérhető. A parlamentben pedig teljesen egyértelműen birtokolja a teljes, kétharmados többséget. A görög vagy olasz minta nálunk, Orbán Viktor esetében, nem érvényes. Magyarországon nem törékeny a koalíció, sőt Lázár János óta tudjuk, hogy nincs is koalíció a KDNP-vel. Lázártól tudjuk azt is, hogy a Fidesz-KDNP frakciószövetség „Orbán Viktor frakciója”. Ráadásul Orbán ténylegesen ura a magyar politikának úgy, hogy ha az EU részéről valaki azt sulykolná, legyen helyette más a miniszterelnök, kinevetnék. Arról is Orbán Viktorral kellene megállapodnia az EU-nak, hogy elmozdítsák őt. Pokorni Zoltán szerint Orbán Viktor az, aki egyedül képes integrálni az összetett jobboldali közönséget még akkor is, ha épp ellenkező politikát képvisel. A január 22-i EU-ellenes tüntetés erre jó példa, a felvonulás üzenete az volt, hogy „nem leszünk gyarmat” és „éljen Orbán Viktor”, miközben Orbán épp azokban a napokban tárgyalt a „gyarmattartóval”, hogy Magyarország szinte minden feltételnek eleget tesz.

- Azaz a szabadságharcos Orbán Viktor kapitulált Barroso előtt.

- Azért elsősorban a piacokat kell megnyugtatni. A kormány kapott egy óriási „sallert” azzal, hogy a választók a pénzükkel kezdtek el szavazni. Kiment az országból a megtakarítások 3-5 százaléka, közel százmilliárd forint. Emlékszünk, 2011 elején – gyengülő forint és gazdasági kilátások mellett – a Széll Kálmán-tervvel állt elő a kormány, és akkor megnyugodtak a piacok. Csakhogy az év második felére az EU-krízis tetézte a bajt. Ott romlott el minden, hogy a piacok bizalma megtört, azt érezték, a kormány nem akar megállapodni az EU-val, államcsőd közeledik. Azt látták, hogy megint baj van. Ráadásul kiderült, nincs kínai, nincs arab pénz, csak az Európai Unió és az IMF van, kész, passz. Ez lehet, hogy sokadszorra döbbentheti rá Magyarország vezetőit arra, hogy mégiscsak az európai kultúrkörben élnek. Persze, ne tévesszük össze a látszatot a konkrét megállapodással. Azzal, hogy Orbán Viktor kinyilvánította kompromisszumkészségét, erősödik a forint. A kormánynak nagyon kényelmes lenne, ha eltárgyalgathatna az unióval, az IMF-fel, miközben a pénzkiáramlás megáll. Tehát a kormánynak nem feltétlenül érdeke, hogy holnapra meglegyen a megállapodás, csak az, hogy a megállapodás szándékának látszata mindvégig fennálljon.

- Orbán Viktornak nem lesz könnyű a parlament elé állnia végül egy készenléti hitelmegállapodás aláírása után. Akkor sem, ha „elővigyázatossági” jelzőt kap, de olyan szigorú lesz a követelményrendszere, mint a Gyurcsány-kormány által kötött 2008-as IMF-szerződésé.

- A választók könnyen felejtenek. Másrészt, Orbán Viktor szimbolikus győzelmeket fog aratni az IMF-fel szemben, amit valószínűleg meg is ünnepel. Ilyen lehet a jegybankelnök esküje és fizetése. Azt nem vitatom, hogy veszít a népszerűségéből, de azért az IMF-megállapodást egyre inkább úgy lehet kommunikálni, hogy ő megtett mindent Magyarországért, hiszen fél évig harcolt, küzdött, sok eredményt elért, a legjobb kondíciókkal kötött megállapodást. Azt is mondhatják, összehasonlításképpen, hogy a szocialisták ehhez képest 2008-ban, két héten belül behódoltak. Magyarországon egy politikustól nem célszerű következetességet elvárni. Azt lehet elvárni, amire a miniszterelnök nagyon is figyel, hogy lehetőleg fokozatos legyen az irányváltás, ne az egyik pillanatról a másikra történjen, mert arra azért emlékeznek a választók. És ebben a folyamatban benne van természetesen a vita lehetősége. De ki is fog vitatkozni? A szocialisták nyilván nem kritizálhatják az IMF-megállapodást. A Jobbik ideje jön el. Könnyen lehet, hogy EU-kritikus álláspontjával komoly kihívójává válik a Fidesznek.

Viccesen: „Bajnai Gordont az Orbán-kormányban tudnám elképzelni”

- Polgárháborús helyzetet generálhat a Jobbik?

- Nem szeretnék semmi ilyesmit prognosztizálni. Az Andrássy úton láttunk már lecsapott vízcsapokat, ahogy traktorokat is az ’56-osok terén, meg elindított tankot és égő tévészékházat a Belvárosban, én mégis reménykedem egy polgári Magyarországban.

- Ezek szocialista kormányok alatt történtek.

- Igen. De ha a Jobbik vagy a baloldal esetleg úgy döntene, hogy utcára megy, akkor nagy tömegek lesznek a Fidesszel szemben is. A kérdés csak az, hogy azok a demokraták, akik az utcán együtt tiltakoznak, összeállhatnak-e egy politikai iránnyá. Ebben már komoly kétségeim vannak. Nem értem például, hogy mit keresnek egykori liberális politikusok Gyurcsány Ferenc pártjában. Hiszen ő az, aki újra akarja gondolni a piacgazdaságot, és most, hogy az Avasról hazatért, a parlament elé kíván terjeszteni egy törvényjavaslatot arról, hogy az önkormányzat elvehesse annak az ingatlanát, aki a többség szerint nem való egy lakóközösségbe! Ezért is mondom, hiányzik az a szabadpiaci erő, amely harcol a szabadságelfojtó intézkedések ellen, az alaptörvény, a médiamegszállás, az igazságszolgáltatással kapcsolatos változtatások ellen, ugyanakkor támogatni tudja a kormányt a Széll Kálmán-tervben, az egykulcsos adóban, a rugalmasabbá tett munkajogban, az egészségügy piacosításában, a tandíjban, és sorolhatnám. Ehhez képest a Fideszen kívül csak a kormány összes intézkedését elvető, antikapitalista ellenzéki pártok léteznek, amelyek persze egymással is képtelenek megállapodni.

- Az LMP kongresszuson határozott arról, hogy külön úton jár.

- Nagyon más a baloldaliság mértéke az MSZP, Gyurcsány Ferenc Demokratikus Chartája, Bajnai Gordon Haza és Haladás Alapítványa és az LMP esetében. Az LMP szerint Orbán Viktor az EU soros elnökeként elfelejtett harcolni azon dogma ellen, hogy a munkaerő és a tőke szabadon áramoljék Európában. Ez az alapállás vajon milyen későbbi partnerséget válthat ki például Bajnai Gordonból? Másrészt, elég sokan küzdenének azért a baloldalon, hogy első számú vezetői legyenek a radikális baloldali–balliberális ellenzéknek. Sejtésem szerint a választási rendszer maga azért elhozhat valamiféle együttműködési hajlandóságot, és eljön az idő, amikor elkezdenek majd komolyan gondolkodni arról, hogyan tudnák leváltani Orbánt. Kérdés, mindenki ezt akarja-e? Schiffer András például még a 2010-es kampányban olyan politikát képviselt, mellyel az utcán csak Bokros Lajost támadta meg „csapataival”, és Gyurcsány Ferencet jelentette fel Sukoróért. Mára azonban a Gyorskocsi utcában LMP-sek, MSZP-sek és DK-ások ültek egymás mellett.

- Viszont az LMP-kongresszus az általa képviselt irányra szavazott. Visszatérve a baloldalra: a személyi rivalizálások győztese lehet Bajnai Gordon? Alkalmasnak ítéli őt arra, hogy Gyurcsány Ferenc, Mesterházy Attila és az LMP felsorakozzon mögé?

- Erre nem nekem kell válaszolnom, inkább lassan Bajnai Gordonnak arra, hogy komolyan szeretne-e miniszterelnök-jelölt lenni, vagy csak az ügyészségi vizsgálatokra adott egy markáns választ a mostani megszólalásával. Stratégái, Szigetvári Viktorék egyelőre egyetlen, de nagyon fontos Bajnai-imázst építenek, ezek szerint ő lenne a „jól kormányzó”. És ha az ország „jó kormányzást” akar, akkor rá lehet szavazni. Feltéve, ha egyáltalán elindul.

- Alkalmas lenne rá?

- Nekem erről a 2002-es Medgyessy–Orbán vita jut eszembe, amikor Medgyessy Péter volt a halkszavú szakértő, Orbán Viktor pedig a profi politikus…

- És Medgyessy Péter győzött....

- De azt se felejtsük el, hogy demagóg, ígérgetős üzenetekkel. Azt hiszem, Bajnai Gordon erre alkalmatlan lenne. Kérdés, egy olyan hozzáállással, hogy „nem tudok sok jót ígérni, csak rendbe tudom tenni a dolgokat”, tudna-e győzni. Szakértői kormányt ugyanis általában nem választásokon szoktak megszavazni, hanem ciklus közben, ha baj van. És nem a szavazók, hanem a képviselők. Ha viccelni akarnék, azt mondanám, Bajnai Gordont még az Orbán-kormányban is el tudnám képzelni, hiszen már egyszer megcsinálta, végrehajtotta az IMF-megállapodás követelményeit. A viccet félretéve, akkor adnék esélyt Bajnai Gordonnak egy Orbán Viktorral szembeni sikerre, ha a baloldalon ott lenne mögötte a keményen politizáló és harcoló pártháttér. Egyelőre azonban Bajnai Gordonról csak annyit tudunk, hogy New Yorkban tanított pár hónapot.

Miért nem New Yorkban?

- Önről is inkább azt lehetett képzelni a 2010-es választások után, hogy mondjuk, New Yorkba költözik, és cégbirodalmat épít.

- 2011-ben majdnem annyit voltam külföldön, mint itthon, csakhogy Dél-Kelet Európa felé vettem az irányt, arrafelé üzletelek egy céggel, amelyet a barátommal közösen alapítottunk. Ha valaki a piacról beszél, mutassa is meg, hogy a piacból él, még ha mostanában ez nehéz is.

- A 2010-es választások után nem félt? Korábban Fidesz által befolyásolt ügyészségről nyilatkozott.

- Tudtam, hogy egy rendes jogállamban nem érhet semmi olyan, amitől félnem kellene. 

- És „rendes” jogállamról beszélhetünk?

- Olyan jogállamról, amelyet egy kétharmados párt tölt meg tartalommal, és ezt nagyon önző módon teszi. A bíróságok azonban jól teljesítenek. Jogállam van még attól is, hogy nem kell félni csatát vívni a nyilvánosságban, bár erre két különböző példát is látok. Dávid Ibolya jogászként csendben maradt, és a bíróságon harcol igazáért, míg Gyurcsány Ferenc látványosan küzd, szinte ez tartja bent őt a politikában.

- Független politikai elemző volt. Vissza lehet-e hitelesen térni ebbe a szerepbe egy kampánystratégia-kudarc és a CD-ügy után?

- Sok sikeres kampányon vagyok túl, igazságtalan lenne az egyetlen kudarcosat rám olvasni. Pénz nélkül, szervezet nélkül, a Fidesz, az MSZP és az LMP együttes támadása, valamint az ügyészségi gyanúsítások alatt csoda lett volna nagyot alkotni. Ugyanakkor, semmilyen pártpolitikai szerepvállalást nem tervezek mostanában. Egyszerű állampolgárként szeretném elmondani a véleményemet. Ha az MDF-szakértő Giró-Szász Andrásból kormányszóvivő lett, ha a szabaddemokraták tanácsadójából, Karácsony Gergelyből az egyik legtehetségesebb LMP-politikus, ha Mráz Ágoston Sámuel intézetet vezethet, akkor azt gondolom, nekem is kijár a lehetőség, hogy ha megkérdezik a véleményemet, akkor elmondhassam. Majd a nézők kiszavaznak, ha nem tetszik, amit mondok.

- Giró-Szász Andrásnak, aki a CD-ügyben a másik oldalon, Almássy Kornél mögött állt, gratulált, amikor kormányszóvivő lett. Erre ő, elmondása szerint „betyárbecsületből” is válaszolt önnek. A CD-ügy mindkettejük életében kitörölhetetlen napokat, órákat idézett elő. Milyen érzésekkel gondol rá?

- Giró-Szász Andrással kapcsolatosan semmiféle érzelmi viszonyulásom sincs. Az életem egy hosszú szakaszában együtt jártunk stúdióról stúdióra, gyakran egy kocsival mentünk egyik helyről a másikra. Ez kollegiális viszony volt. András mélyen inkorrekt dolgot nem tett, bár azt gondolom, ki kellett volna állnia Dávid Ibolya mellett, ha már „betyárbecsületről” beszél.

- Erről neki nyilván más a véleménye. Akkor nem a barátja?

- Én a barátaimmal gyakran szoktam beszélgetni, és ebbe a körbe Giró-Szász András nem tartozik bele. Tavaly azért gratuláltam neki, mert ha valakit kormányszóvivőnek neveznek ki, megilleti a gratuláció.

Kapcsolódó cikkek: Strasbourgig érhet az UD Zrt. botránya | Almássy és Dávid Ibolya is állítja: tisztán küzdött | UD Zrt.-ügy: Almássy jogerősen pert nyert Dávid Ibolya ellen | UD Zrt.-ügy: Dávid Ibolya fizethet | Almássy megkérte az UD Zrt-t, hogy lakását átvilágítsa