A belső felújítás után

Az állam 1990-ben 300 ezer forintra értékelte a TIT Kossuth Klubnak helyet adó Hadik-palotát, s ezzel megteremtette a több százmilliós ingatlan körüli umbulda lehetőségét. Közel húsz év múlva a pocsékoló államnak hirtelen eszébe jut, hogy piac is van a világon. Természetesen ennek is a tudományos ismeretterjesztésre szakosodott (kiemelten közhasznú) Kossuth Klub issza meg a levét.

A Hadik-Barkóczy család egyik leszármazottja, gróf Hadik János 1918. október végén három napig Magyarország kijelölt miniszterelnöke volt - olvasom a wiki-lexikonban. - A Hadik család birtokai közül nevezetes épület a Hadik-palota (Budapest, Múzeum utca 7.), amely később a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) székháza volt.

A lexikon szerkesztője zárójelben odaírja: Ma TIT Kossuth Klub. Mintha ez olyan magától értetődő volna.

A palotát a második világháború során sok sérülés érte. Már 1945-ben államosították. A palotanegyed elegáns épületeiben állami és társadalmi szervezeteket helyeztek el. Ilyen volt a(z 1841-ben alapított) Természettudományi Társulat, melyből 1953-ban Természet és Társadalomtudományi Ismeretterjesztő Társulat (TTIT) lett. A politikai hatalom e szervezeten keresztül kívánt kapcsolatot teremteni „az alkotó értelmiséggel".
1954-től tehát itt székel a TTIT, de az állam a tulajdonjogot előzőleg (1949-ben) a Magyar Szabadságharcosok Szövetségére ruházta át. E szervezet egy napot sem tölt az épületben, a telekkönyvben mégis a nevére kerül az ingatlan. Ennek több mint negyven év múlva lesz jelentősége.

A helyreállítás során a palotát klubbá alakítják. Több helyiség egybenyitásával létrehozzák a 200 fő befogadására alkalmas emeleti nagytermet. Mely aztán az 1956-os forradalom előkészítésének nevezetes helyszínévé válik. 1954 elejére dől el, hogy a Hadik-palota lesz a TTIT budapesti szervezetének székháza. Az esztendő végén a párt által felügyelten a TTIT budapesti elnöksége dönt a Kossuth Klub megalakításáról. Amelynek kiemelt szerepet szántak.

A klubot 1955 januárjában Erdey-Grúz Tibor, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára avatja fel. Akadémikusok, professzorok részvételével elkezdődnek, s hamar népszerűvé válnak a József Attila Szabadegyetem - a hazai tudományos ismeretterjesztés „zászlóshajója" - természet- és társadalomtudományi, művészeti előadássorozatai. Bár Nagy Imre 1955 áprilisi félreállítása után megszakad az értelmiséggel tervezett párbeszéd, a teljes elfojtás már nem lehetséges. 1955. március 25-én megalakul a klubban, Tánczos Gábor titkár vezetésével, a DISZ Petőfi Köre. '56 tavaszán és nyarán nagy érdeklődést kiváltó vitákat rendeznek itt; a Petőfi Kör a forradalom szellemi bölcsőjévé fejlődik.

A forradalom leverése után a Kossuth Klubot nem zárják be. A klub a kádári-aczéli kultúrpolitika „tűrt" intézménye. Falai között föltűn(het)nek a nem rendszerkonform gondolkodók is.

A TTIT-ből 1957-ben lett TIT (Tudományos Ismeretterjesztő Társulat). A szervezet lapokat alapított, színre lépett a Valóság, a Világosság, az Élet és Tudomány, illetve 1969-ben a Természettudományi Közlöny (ma: Természet Világa). A hatvanas évek végének, hetvenes évek elejének műhelyvitáiban a gazdasági mechanizmus állt a középpontban. A nyolcvanas évek második felében a liberális, a reformkommunista és a nemzeti vonal egyaránt megfordult a Kossuth Klubban.

Eddig a kultúrhistóriai áttekintés, mely azt igyekszik bizonyítani, hogy a Kossuth Klub nem pusztán egy volt a sok közül.

Lugosi Győző évek óta szélmalomharcot vív
Lugosi Győző történész, a TIT Kossuth Klub Egyesület igazgatója azonban részletesen beszámolt egy másik - tipikusan a rendszerváltáshoz köthető - eseménysorról is.

1990-ben a TIT-egyesületek elestek az addigi állami bevételek nagy részétől, az ismeretterjesztés túlélési harccal párosult. A központosított TIT megszűnt, önálló egyesületek jöttek létre.

A TIT Kossuth Klubja a hőskorban a jogállamért küzdött, de a jogállam 1990-ben rögtön ellene fordult. Kiderült, hogy a ház mások kezében van: az 1700 négyzetméteres épület az egykori Szabadságharcos Szövetség jogutódjának, a Magyar Honvédelmi Szövetségnek a tulajdona. Miközben az MHSZ szintén nem használta az épületet a pártállami időkben.

Az MHSZ-t az Antall-kormány - néhány más, „múlt rendszerhez kötődő" szervezettel (Munkásőrség, Magyar-Szovjet Baráti Társaság) együtt - általános jogutód nélkül megszüntette. Az MHSZ azonban maga is szövetség volt. Ezért a rendszerváltó kormány úgy döntött, a szövetség „társadalmilag hasznos tevékenységet végző" részei megmaradhatnak, az egyesületi törvény keretein belül önálló jogi személyként bejegyezhetők a bíróságon. Sőt, az MHSZ „társadalmilag hasznos" darabjai részesülhetnek az MHSZ ingó- és ingatlanvagyonából is.

A Múzeum utcai épület tulajdonjogát 50-50 százalékban a frissen megalakított Magyar Technikai és Tömegsportklubok Országos Szövetsége, illetve egy régi-új szervezet, a Magyar Repülőszövetség kapta meg. Háromszázezer forint könyv szerinti értéken! Miközben a Hadik-palota már akkor is több százmillió forintot ért.
Az 1990-es év őszén a politika fölismeri, hogy veszélyes méreteket öltött az MHSZ-vagyon széthordása, ezért a parlament szeptemberben zárlatot rendelt el. Az ezt kimondó törvény elfogadása és kihirdetése között tíz nap telt el. Az említett két szervezet tulajdonjogát ez alatt a tíz nap alatt jegyezték be a - nem éppen ügyintézésének gyorsaságáról ismert - földhivatalban.

Az egyik új tulajdonost (a Magyar Technikai és Tömegsportklubok Országos Szövetségét) Pősze Lajos elnök képviselte. Pősze 1990-ben az MDF választási kampányát irányította, később a kisgazdapárt körül munkálkodott. Ma már üzletemberként definiálja magát. Életrajzából kiderül, hogy a rendszerváltás pillanatában a lehető legjobb helyre állt. „Debrecenben születtem 1954-ben. A KLTE-n matematika szakon végeztem, majd Budapesten kezdtem el dolgozni. A ranglétrát végigjárva igazgató-helyettes lettem az Államigazgatási Számítógépes Szolgálatnál.

Vannak, akik fölfelé mentek a lépcsőn
990-ben az MDF kampányát vezettem, majd 1991-94 között a Szerencsejáték Részvénytársaság elnök-vezérigazgatója voltam. Elnöke voltam a Magyar Kézilabda Szövetségnek és tagja a Magyar Olimpiai Bizottságnak. Jelenleg elnöke vagyok a Magyar Technikai és Tömegsportok Országos Szövetségének, a Magyarok Világlapja és az Erdélyi Magyarság alapítványoknak."

Arról, hogy az MTTOSZ és a Repülőszövetség megszerezte a volt „MHSZ-ingatlan" tulajdonjogát, a TIT akkori vezetőinek nem volt tudomásuk. Lugosi Győző, aki 1993 óta irányítja a Kossuth Klubot, azt mondta: csak utólag jöttek rá, hogy mások ügyesebbnek bizonyultak náluk.

A két „új" tulajdonos szervezet 1990-ben felszólította a TIT-et, vagy fizessen piaci alapú bérleti díjat, vagy pedig ürítse ki az épületet. Állami támogatás és saját bevétel nélkül erre nyilván semmilyen lehetőség nem volt. A tulajdonosok kiürítési pert indítottak, amelyet 1991-ben első fokon meg is nyertek a Pesti Központi Kerületi Bíróságon.

A TIT budapesti szervezete ellenkeresetet nyújtott be. Azt kérte, a bíróság állapítsa meg, hogy a TIT a Kossuth Klub ingatlanának tulajdonjogát az elmúlt évtizedek alatt elbirtoklással megszerezte. Tudták, hogy a második per felülírja az elsőt. Ezzel időt lehetett nyerni.

A pereskedéssel párhuzamosan erőteljes lobbizás kezdődött. A TIT abban reménykedett, ha eléri, hogy az állam máshol ad ingatlanokat az MTTOSZ-nek és a Repülőszövetségnek, a Kossuth Klubnak helyet adó palota tulajdon-, vagy legalább használati jogát megszerezhetik. A Horn-kormány idején konkrét tervek születtek, de aztán elhalt a kezdeményezés. - Azt szerettük volna elérni - ecsetelte Lugosi Győző -, hogy az állam lássa be, hibázott a(z Antall-)kormány, amikor elfogadta az MHSZ elszámolását, s hibázott a parlament is, amikor az ezt szentesítő törvényt megalkotta. Györgyi Kálmán akkori legfőbb ügyész jelentést készített, amelyben rögzítette: súlyos méltánytalanság történt. Keresetet azonban nem indíthatott, mert ehhez az ügyészségről szóló törvény szerint nem volt joga. Nem történt végül semmi.

Az elbirtoklási pert a TIT a Fővárosi Bíróságon első fokon megnyerte, a Legfelsőbb Bíróságon azonban elveszítette. Az LB döntése - állami és szövetkezeti tulajdont (ez utóbbi kategóriába tartoztak a társadalmi szervezetek tulajdonai is) a szocializmus évtizedeiben nem lehetett elbirtokolni - azért volt meglepő, mert az Alkotmánybíróság 1990-ben kimondta: a társadalmi tulajdon felsőbbrendűségének elve, amit a pártállami időkben alkalmaztak a magántulajdonnal szemben, alkotmányellenes. A TIT-esek segítségére sietett ezen a jogi nyomvonalon Lenkovics Barnabás, a TIT jogi szakosztályának akkori vezetője, az ELTE Polgárjogi Tanszékének tanszékvezető professzora (későbbi ombudsman). De ez sem segített, az elbirtoklási pör 1999-ben elbukott. Folytatódhatott az eredeti, kiürítésre vonatkozó jogi eljárás.

Eltelt újabb hat év, mire ebben megszületett a verdikt. A Fővárosi Bíróság 2003-ban megítélte a kiürítést, amit a TIT - újra időhúzási céllal - megint megfellebbezett. A Táblabíróság 2005-ben döntött a kiürítésről, azzal súlyosítva a TIT-esek helyzetét, hogy 1999-től az elmaradt piaci bérleti díjakat - 40 millió forintot - is meg kell fizetni az MHSZ-örökösöknek. Amikor az ítéletet megküldik, a táblabíróság elnöke újabb fél év haladékot ad a TIT-nek arra, hogy rendezze sorait. Így 2005. december 17-én kellett volna elhagyni a Kossuth Klub épületét.

- Tisztázódott, hogy az épület peres úton nem szerezhető meg - summázza a harcnak ezt a szakaszát az igazgató. - Újra a politika segítségében kezdtünk reménykedni. Nem először, és úgy véltük, korántsem erkölcsi, politikai alap nélkül. Azt gondoltuk, hogy a Kossuth Klubnak, mint a demokratikus politikai szocializáció igen fontos intézményének fennmaradását valamennyi rendszerváltó, demokratikus párt közös, „becsületbeli" ügyének tekinti. A perrel egy időben már 2001-ben elkezdődött a hatalom puhítása: az állam vásárolja ki a Hadik-palotát, s akkor végleg megoldódik a Kossuth Klub további működése. Ekkoriban kezdődött a Mentsük meg a Kossuth Klubot! elnevezésű akció. A „mozgalom" élére Lezsák Sándor állt, aki a Csengey Dénes Szabadegyetem programjait szervezte. Lezsák minden tőle telhetőt megtett. Felszólalt a parlamentben, aláírásgyűjtést kezdeményezett. 2002-ben azt is elérte, hogy a budapesti TIT akkori vezetői bejuthassanak a kancelláriaminisztériumba. Bogár László, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára megígérte: a választások után haladéktalanul rendezni fogják a „kérdést".

Ezzel párhuzamosan Lenkovics Barnabás, az időközben ombudsmanná lett jogászprofesszor is begyújtja a rakétát. Vizsgálatot indít, s arra a megállapításra jut, az Antall-kormány nem gondoskodott arról, mi legyen a Múzeum utca 7-ben működő társadalmi szervezettel, ezzel pedig alkotmányos visszásságot idézett elő. Stumpf István kancelláriaminiszter viszont kifejezésre juttatja: nem hajlandó foglalkozni az üggyel. Amikor Lenkovics Orbán Viktor miniszterelnökhöz fordul, az akta újra Stumpfnál landol. - Ha ennyire fontos, ám legyen - mondja Stumpf, és átpasszolja a labdát Rockenbauer Zoltán kulturális miniszter térfelére. A jogi gigászok harca egy olyan tárgyalásba torkollik, amelyen részt vesz a miniszter és Baán László közigazgatási államtitkár is. Aki aztán széttárja a karját: nincs pénz a kivásárlásra.

Kapcsolódó cikkek: A nap kritikája (Trencsényi): Privát | Könyvsvenk 7: Olvasni sosem szégyen | A jogállam visszavág - a Kossuth Klub hányódásai - 2. rész