Pénz a spájzban

Népszabadság - Teknős Miklós

Vész esetén az emberek úgy viselkednek, mint a galambok. Ha a szorosan egymás mellett gubbasztó csapat egyik tagja felröppen, hirtelen szétrebben az összes. A tömegpánik egyszerre irracionális és természetes viselkedés – magyarázza Szendi Gábor klinikai szakpszichológus. – Az embereket már az ősidőkben is jobban érdekelték a rossz hírek, mint a jók. Ősi parancs a konformizmus, az egymásra figyelés is. Életmentő funkciója van. Inkább repülnek fel a galambok százszor feleslegesen, minthogy egyszer rajtuk üssön a macska.

Csakhogy az ősi ösztön sokszor éppen akadálya a túlélésnek. Jó példa erre az a magyarországi tűzeset, amikor az esküvőn felcsapó lángok elől a rokonok egymásba kapaszkodva rohantak a vészkijárathoz, amelyen így nem fértek ki. Ha elengedik egymás kezét mindenki időben kijut, de nem. Hasonlóan cselekedtek az emberek a Postabankpánik idején, mindenki egyszerre akart a pénzéhez jutni, ami végül a pénzintézet megrendüléséhez vezetett. Válsághelyzetben a higgadtság nagy erény.

Komáromi György közgazdász arra figyelmeztet, hogy a gazdasági válság olyan társadalmi problémákat szorít háttérbe, amelyek megoldására a válságmenedzselésre szánt pénz töredéke is elég lenne. Egy ilyen pénzügyi válságban az állam nem maradhat tétlen, de a beavatkozást költséghaszon elemzésnek kellene megelőznie.
A tisztánlátást akadályozza szerinte az eseményeket beburkoló hatalmas médiafüst. Ráadásul a tőzsdepánikot követő nyilatkozatok egy része olyan emberektől származik, akik valamiképpen érdekeltek az eseményekben.

A válság mélységét drámai szavakkal ecsetelő Warren Buffet tőzsdeguru például a három amerikai befektetési bank összeomlása után dollár milliárdokért vett részvényeket az egyetlen talpon maradt cégtől, majd egy tvadásban figyelmeztette az amerikai kormányt, hogy ideje tenni valamit a bankrendszer megmentése érdekében. A biztonság kedvéért még felhívott néhány képviselőt a mentőcsomag szavazása előtt. A szavazás után egy nap alatt nyolc százalékot emelkedtek a frissen vásárolt részvények árfolyama.

A világ leggazdagabb embere a válság kezdete óta nyolcmilliárd dollárral növelte a vagyonát. Közben vezető amerikai lapok címlapján az 1929es válságot idéző képek jelentek meg, a televízióban tajtékozó brókerek rohangáltak. A média a nagy gazdasági világválság idején még elképzelhetetlen mértékben vált részesévé a világot mozgató pénzügyi játszmáknak.

NyugatEurópa polgárai emberöltő óta nem találkoztak komolyabb, országhatárokon átívelő krízissel. Nincs tapasztalatuk a kiszolgáltatottságról és sorsokat dobáló bizonytalanságról. Nem így a magyaroknak. Mi pánikról pánikra élünk. S ez immúnissá tesz. A sok megélt konfliktus mintha kiölte volna belőlünk a túlélést segítő reflexeket. A nyugateurópai sajtó megdicsérte a magyar közvéleményt, amely nagyon higgadtan fogadta az eseményeket. De lehet, hogy ez csupán a fásultság jele – veti fel Tamás Pál szociológus, aki szerint érdemes egy gondolat erejéig magunk elé idézni Jugoszlávia példáját.

A szocialista különállás zsíros évei alatt az ott élőknek sikerült annyi tartalékot felhalmozniuk, amennyi a nehéz évek átvészeléséhez kellett. Csakhogy nekünk nem volt ilyen zsíros húsz évünk. Tartalékunk kevés. A nyugat felől érkező vihar tehát pőrén találja az emberek többségét, akik csak kapkodják a fejüket a megszűnő munkahelyek, a visszafogott fogyasztás és a felmondott hitelek veszélyéről szóló hírekre.

Különös helyzetbe kerülhetnek a főként a pénzvilágból kikerülő, eddig látványosan fogyasztó ifjú yuppik, akik semmiféle védekező mechanizmust nem fejlesztettek ki. A rendszerváltás után felnőtté válókat készületlenül érik a csapások. De legtöbbet mégis azok veszthetik, akiknek se bankbetétjük, se hiteleik. Könnyen megeshet, hogy nem lesz aki takarítónőt, bébiszittert, kutyasétáltatót és ablakmosót fogadjon. A szűkülő munkaerőpiacot elfoglalják a válság középosztálybeli vesztesei. De mintha mindezt nem érzékelnék az emberek. Nem félünk eléggé. Így nem is cselekszünk idejében. Tamás Pál nem a pánikot hiányolja, hanem az alkalmazkodás képességét.

Magyarországon mintha csak a bankok estek volna pánikba, ami a magyarok megtakarítási és hitelfelvételi szokásait ismerve nem csoda – véli Csepeli György szociológus, aki szerint tömeges elszegényedés aligha vár ránk, hiszen az állami túlelosztás ezt megakadályozza. Minden attól függ, elhisszüke, hogy válság van, vagy nem. A piac szerepét átértékelő új rendben az állam vélhetőleg sokkal nagyobb szerephez jut majd. Csakhogy az állam mi vagyunk, így a mi zsebünkből húzzák ki azt a pénzt, amelyből a bankokat konszolidálják. A következmény antikapitalista fordulat lesz – jósolja Csepeli. A kérdés csak az, hogy ez jobboldali vagy baloldali narratívába ágyazódik majd. Netán újra különutas megoldásokkal kísérletezünk.