Még tisztán, egymásba kapaszkodva

Sopronyi Gyula

Lehet-e egyáltalán tíznél több barátunk? Vagy csak mondjuk, hogy van?

A Medián lapunk karácsonyi számában publikált kutatása szerint - az öt évvel ezelőtti felméréshez képest - jelentősen nőtt azoknak a száma, akik azt mondták, hogy van barátjuk. Vajon miért? - adódik a kérdés. És hogyan?

A kommunikáció változásának, a mobiltelefonok elterjedésének, az internetes közösségi oldalaknak is szerepük lehet mindebben. Ezzel együtt is feltűnő, hogy akadnak, akik 50-80 barátról számoltak be. Meglehet, ennek már csak az lehet az oka, hogy számukra más a fogalom tartalma. Talán önmagában értékké vált a kapcsolati tőke gyűjtése.

Maga a felmérés mélységeiben nem vizsgálta a kérdést. Az eredmény azonban meglepte a kutatókat, hiszen ellentmond annak a rögzült képnek, hogy bezárkóztunk, bizalmatlanná váltunk.

Vagy csak látszólagos az ellentmondás? Ezt lehet mondani, ha a mostani felmérés csupán a vágyat tükrözi vagy a barátság fogalmának változását.

A barátság, illetve emberi kapcsolatok kutatói szerint a fogyasztói szemlélet egyre inkább beférkőzik a személyes kapcsolatokba: egyre többet várunk, miközben energiát, időt nem áldozunk kapcsolatainkra. S mind gyakoribb, hogy az emberek magukat és leendő társaikat is adható, vehető terméknek tekintik.

Pedig, ahogy Márai Sándor írja, a barátság abban áll, hogy két ember kézfogás és ígéret nélkül egy életre jótáll a másikért. A barát csak adhat.

Nem mindig van ez így. Nem is kell messzire menni, elég megnézni egy-egy társasági, akár társkereső weboldalt. Ha a kapcsolatok úgy és olyan formában alakulnak ki, ahogy ott általában, nem nehéz következtetni e kapcsolatok mélységére.

Barátaink száma ugyan már nem csökken, nő viszont azok aránya, akiknek egyetlen lelki társuk sincs. Albert Fruzsina szociológus évek óta kutatja az emberi kapcsolatokat - szerinte a barátság lélektani védő funkciója megmaradt: a tudat, hogy van, már ad egyfajta biztonságot.

- A legfrissebb felmérések szerint az emberek legfeljebb 15 százaléka tett tíznél több barátról említést, harmaduk viszont azt mondja, nincs barátja. Megkérdeztük azoktól, akik azt mondták, vannak barátjaik, hogy az elmúlt három hónapban fordultak-e ügyes-bajos dolgokkal bármelyikükhöz is. Kiderült, hogy legfeljebb rokonaiktól kértek segítséget - mondja a kutató, aki szerint ma már egy sor olyan érték számít a barátságban, amely egyfajta fogyasztói szemléletet tükröz. Legyen ott, mikor szükség van rá, segítsen a dolgok elintézésében. Komoly elvárásaink vannak, miközben befektetni már nem akarunk. - Ha valami kicsi hiba jelentkezik a "gépezetben", felszámoljuk az egészet, és kész. Majd lesz másik. Sokkal hamarabb "borítunk", akár hosszú barátságokat is felrúgunk, ha egy ideig nem kapjuk vissza, amit adtunk - mondja a kutató. Pedig, ahogy Friedrich Nietzsche fogalmaz, "a szerelem vak, a barátság pedig behunyja a szemét".

Veresegyházán vizsgálatot végeztünk tinédzser gyerekeket nevelő, családokkal, mondja Albert Fruzsina. Megdöbbentő volt, hogy jelentős részükben a házastársak funkcionálisan még csak-csak működtek, elvégezte mindenki a maga teendőit, de mikor az érzelmi támaszról kérdeztük őket, vagy arról, kivel töltik a szabadidejüket, a párjuk még csak fel sem merült.

Utasi Ágnes sem fest sokkal derűsebb képet, ő is azt mondja: a barátságok és az emberi kapcsolatok ápolása, fenntartása, megjavítása nem áll jó helyen preferencia-rendszerünkben, sajnáljuk az időt és energiát rá. Egy tavaly publikált, nemzetközi felmérésükből kiderült az is: a 27 vizsgált ország közül a mi "társasági indexünk" a legalacsonyabb. Kiveszőben vannak a munkatársi barátságok a nagy fluktuáció miatt, a szomszédsági kötelékek is átalakultak, szinte kihal a tágabb kapcsolati rendszerünk.

- A rendszerváltozás után az elégedetlenség, a bizalmatlanság, a polarizálódás, a biztonsághiány mind-mind szaggatták az emberi kapcsolatokat. Ez pedig azt is eredményezte, hogy könnyen stigmatizáltunk. Lassan viszont rádöbbennek az emberek, hogy mindez bárkivel megtörténhet, akár önhibáján kívül is, ami visszavezetheti a társadalmat a normális kerékvágásba - mondja a kutató.

A szociológus szerint a Medián mostani eredménye hiányt is jelezhet: ugyanis ami nincs, az nagyobbra nő a szemünkben. Legutolsó vizsgálatunkban azt kérdeztük, hogy mi az, ami elengedhetetlen a megelégedettségünkhöz, s kiderült: a család és a barátok nélkül nem élet az élet, olyan ember nem volt, akinek ez ne lett volna fontos, míg csupán 10-12 százalékot elégítene ki a családba zárt élet.

Kapcsolódó cikkek: Nyeregbe, magyar! | Különleges négyzetkilométer | Lovardák, bioporták, sajtutak | Minimális bevételt hoz az étkezési utalványok megadóztatása | Borszerdára készülünk