statez | 2010. május 1. | 12:32:54

Szegény szocik, mikor észlelik már, hogy a langyos sör, a kihűlt virsli és Koós János felett ugyanúgy eljárt az idő, mint felettük. A kivénhedt munkásőrök, tanácselnökök, párttikárok, a Sas-kabaré nézőinek meg az éppen arra járó hajléktalanok majálisa ez már régen, és nem a munkásmozgalomé...

greg | 2010. május 1. | 12:04:02

Vajon a Fidesz miért nem majálisozik ?
Hogy állnak a munka ünnepével ?

És vajon hol ünnepel a " rájuk szavazott kétharmad " ?

pettkó andrás | 2010. május 1. | 10:17:04

Az európai fejlődés legfontosabb ígérete – ma talán már inkább csak víziónak nevezhetnénk – az volt, hogy a kíméletlen piaci verseny törvényszerűségei összeegyeztethetők a valamennyi polgárért felelős jóléti állam kívánalmával, úgy, hogy a változások árát a lehető legkevesebben, és arányosan fizessék meg. Vagyis a ’szociális piacgazdaság’ szókapcsolatból ugyanolyan fontos legyen az első szó! Hogy az emberek érezzék a kormányzat szociális érzékenységét, felelősségvállalását. Ne legyen „gondoskodó” állam, de legyen esélyt adó gazdaság- és szociálpolitika. Ha ez megvan, akkor bízhatunk a magyar tehetségben, képességben, munkaszeretetben. Akkor nyugodtan és tiszta szívvel ünnepelhetjük majd május elsejét is.
Amely ünnep több mint egy évszázados. Sőt, ha előzményeit tekintjük, jóval „öregebb” is: mert bár 1889-ben a II. Internacionálé a nemzetközi munkásmozgalom és a Munka ünnepévé nyilvánította ezt a napot, de már az ókortól az ősi tavaszi ünnepkör kitüntetett napja volt.
A középkortól Európa-szerte él a majális és a májusfa-állítás szokása. Később a polgárság igazi urbánus ünneppé tette ezt a napot. Még később aztán, a diktatúra idején, több mint négy évtizeden át formális lett, politikai célok szolgájává alacsonyodott. Különösen bántóan és hamisan csengtek az ünnepi köszöntők 1957. május elsején, amikor a túlélésért küzdő, megfélemlített embereket az utcákra terelték, a dísztribünök előtt kőtelező és ízléstelen „stílusgyakorlatokat” végeztettek velük, a boldogság dalait kény

pettkó andrás | 2010. május 1. | 10:14:54

Disszonáns lenne e beszédben emelkedetten fogalmazni, szép szavakat mondani, amikor akár itt is, Önök között is szép számmal lehetnek olyanok – pedagógusok, kórházi asszisztensek, köztisztviselők például – akik a legnagyobb áldozatot kénytelenek elszenvedni: a munkahely elvesztését. Jobb esetben csak egy áthelyezést vagy munkaköri leminősítést.
Akárhogy is nézzük, a sok esetben szükségszerű, ám nem kellően átgondolt és kivitelezett reformok a családok többségét, legfőképpen a középosztályt, a mind a szerényebb körülmények között élő alkalmazotti és munkásréteget sújtják. Hogyan ünnepelnének hát ők jó szívvel? Hogyan várnánk el felhőtlen örömöt attól, akinek a munka ünnepe éppen azért visszás, mert nincs munkája? Ha szolidárisak vagyunk, akkor együtt érzően szólunk róluk és hozzájuk. Holnap meg, és a további hétköznapokon is, igyekszünk tenni az érdekükben.
Ahogy a Magyar Demokrata Fórum eddig is igyekezett tenni, ellenzéki szerepéből következően ugyan korlátozott lehetőségekkel, de azzal a következetességgel és felelősségtudattal, amit nálunk jóval nagyobb pártoktól ritkán tapasztalunk. A nagy társadalmi problémák, legfőképpen a szociális szétszakadás, a kis- és középvállalkozói rétegre mind jobban nehezedő gazdasági függőség, vagy a középosztály pozícióvesztése és fokozatos lecsúszása nem kizárólagos magyar probléma, az unió új tagjainál éppen úgy föllelhető. Nekünk azonban a saját gondjainkra kell megoldást lelnünk.
Az európai fejlődés legfontosabb ígérete – ma talán már

Málna Béla | 2010. május 1. | 10:14:14

Összeáll a jobboldal..

kadar | 2010. május 1. | 10:13:10

Moderálási alapelvek- komment törölve -

pettkó andrás | 2010. május 1. | 10:11:03

A májusi ünnepet őrizzük meg a tevékeny és szorgalmas emberek napjának!
Pettkó András gondolatai 2007. május elsejének hajnalán
Dávid Ibolya ezt is betiltotta három éve idén ennek szelemében kellett volna kampányolni !
Kedves Ünneplők!
Ünnepeink örömét nem kis mértékben a kiszámíthatóságuk adja. Hogy megjönnek bizonyosan. Ott várakoznak a naptárban, türelmesen kivárják a sorukat, aztán előlépnek, amikor annak van ideje. Hát előlépett ez a május elseje is. De nem sok örömet hozott. Mert vonszolja maga után a gondokkal terhelt hétköznapokat. Ha van valami, aminek igazán örülhettünk az idén, hogy négy napra nyúlt a pihenés ideje. Már aki pihenni tudott, és nem dolgozott. De aki ma vonatra vagy távolsági buszra szállt, szembesült azzal, hogy ismét csak drágábban utazhatunk. És ez a szerény jövedelműeket, a középosztályt, a bérből-fizetésből élőket sújtja. De ha csak ez lenne az egyedüli, ami az ünnepi kedvünket okkal rontja!
Számos olyan változást hozott az elmúlt időszak, amelyek egyaránt kihatnak az emberek közérzetére és anyagi stabilitására, nyugalmára és biztonságérzetére. Elég csak a kisposták vagy az iskolák bezárására, a vasútvonalak megszüntetésére, az egészségügy pénztárcát megterhelő változásaira utalni. Szomorú, hogy erről, erről is kell beszélni ezen az ünnepen. Tán lesz, aki azt mondja, ez ünneprontás. Annak viszont azt kell válaszolnom, hogy mindaz a döntéssorozat, ami elveszi az ünnep örömét, nem az egyetértésünkkel történt. Disszonáns lenne e beszédben emel

KannibálTatárÚr | 2010. május 1. | 10:08:28

Moderálási alapelvek- komment törölve -