Lengyel | 2009. április 25. | 21:27:19

Tisztázni kellene, hogy mi a náci, és mi a rasszista, valamint milyen a tudományos, objektív vélemény. Azt is tisztázni kellene, hogy mi az a Holokauszt? 250 000, vagy 6 millió ember táborba hurcolása, vagy megölése, és mit lehet bizonyítani. Ez a Gordon nem a rasszista, és nem náci véleményt töröl, hanem minden olyan ellenvéleményt, amely neki nem tetszik, tehát úgy tesz, mintha ő maga náci volna.. Nemistudom, hogy helyes-e ez?

nemistudom | 2009. április 25. | 12:46:51

Jesszus, Lengyel, ez borzasztó. Ez a Gordon akkor tisztára olyan, mint az Alkotmánybíróság.

javaslom: forduljon bírósághoz és köteleztesse Gordont, hogy ezentúl minden náci, rasszista véleményt jelentessen meg a blogjában. Így kell ezt csinálni.

Lengyel | 2009. április 24. | 17:59:27

Találtam egy oldalt, ahol egy HOLOKAUSZT HAZUDÓ törli az ellenvéleményeket..
Gyakorlatilag Alkotmány-ellenesen cenzúráz.

A neve: Gordon.

Az oldala:
http://gordon.nolblog.hu/archives/2009/04/23/Mia_baj_a_holokuszt-tagadassal/

kapillária | 2009. április 21. | 13:49:56

baker!

én a CIVILEK félelmét abszolút megértem de a csendőr vagy a polgármester mióta civil? én manyi néniről beszéltem, aki analfabéta és van 9 gyereke. nem azokról, akiknek a hangja hallatszik.

Borszívóügynök | 2009. április 21. | 12:43:04

werwolf | 2009. Április 19. | 13:16:05

"Meg nemártana elgondolkodni azon, hogy miért nézik baromi sokan a kuruc.infot-."

Talán azért, mert ott pontosan AZT, és ÚGY kapják, ahogyan, és amit ŐK hallani és olvasni AKARNAK!
De ennek semmiféle igazsághoz semmi köze nincs!

nemistudom | 2009. április 21. | 11:26:40

Lengyel okfejtése brilliáns. Mi nem voltunk részei, egy-két őrült ( ki? ) világuralomra tört. Mi itt sem voltunk, felejtsenek már minket el, tisztelettel. A Holokauszt tagadása pedig emiatt is természetes dolog, hiszen nem velünk történt, de bennünket (!) vádolnak. Hát csak védekezik az a szegény magyar!
Ott voltunk, s lengyel, aki meg sem született,hogyan lehetne felelős a mások bűneiért ( mit is mond a Biblia erről? ), talán már hallott valamit regélni a numerus claususról is.
Na, egy fene, olvassa el Kovács Mária könyvét a magyar orvosi és ügyvédi kamarák fasizálódásáról. Hátha ott lesz valahol az ott sem volt magyar.

baker | 2009. április 20. | 23:56:09

OK, valami ilyesmire gondoltam.

baker | 2009. április 20. | 23:50:13

maurice, ha csak egy emberi faj van, akkor a nácik miért "faji alapon" irtottak állítólag bizonyos népeket ? :) najó, nevezzük inkább akkor fajtának, de mindenki tudja miről van szó, az állatvilágban sem tud létrehozni egy tacskó egy bernáthegyivel egy farkaskutyát :)

amúgy meg miujság van a 200 ezer csendőr vonatkozásában, amit előzőleg kérdeztem?

maurice | 2009. április 20. | 23:40:16

"de jó lenne, ha leírná, hogy szerinte mivel járt volna Magyarországon a 200 ezer csendőr meg katona lázadása/parancsmegtagadása/szabotálása, mert az biztos, hogy nem egy ejnye-bejnyével szerelték volna le őket civillé ilyen "csekély malőr" miatt. 
Vagy tényleg önként és dalolva vettek részt a piszkosmunkában ennyien ?"
Mivel Eichmanék húszan voltak, el lehet képzelni, mit tudtak volna tenni.
Nem is ők adták ki a parancsot, meg a rendeleteket, hanem a Sztójay kormány. És igen, önként és dalolva vett részt a 200 ezer zöme. Aki nem akart részt venni vagy lemondott, vagy ellenállt. Pl. Szekszárdon nem volt gettó, mert az ottani polgármester megtagadta a parancsot. Makón sem tartották be a zsidótörvényeket, mert a helyi önkormányzat elítélte. (Forrás: Braham (szerk.). A holokauszt földrajzi enciklopédiája)
Ha a többi város is így viselkedett volna, nem tudott volna Eichman a 20 tisztjével, meg a néhány (max. 150-200 titkárnőkkel, sofőrökkel együtt) beosztottjával semmit tenni. Mint ahogy ezek a polgármesterek sem kapták meg a büntit...
minél többen mondanak nemet, annál nehezebb is lett volna.
1944 nyara van, mindjárt vége a háborúnak. Nincs kapacitás ezek után menni, mert rosszul áll Hitler hadilag. Nem lett volna kapacitás a megtorlásra, mert hadilag kellett kizsigerelnie az országot, ha valami kis esélyt akart még magának a háború megnyerésére biztosítani. 


maurice | 2009. április 20. | 22:55:31

szabi | 2009. Április 20. | 19:57:16
"Kíváncsi leszek erre a kísérletre, vajon csak bizonyos fajok esetén indít eljárást a rendőrség, "

bizonyos fajok? mi? macska? elefánt? mongúz???
tudtommal egy emberi faj él a földön :D:D

"vagy tényleg minden ember egyforma lenne?
http://href.hu/x/8t2b"
Egyébként tényleg vigyázzatok, mert még így ilyen formában az Akadémia igazat ad nektek tatárkérdésben:
Temüdzsin a 12. század utolsó éveiben meghódította az Onon és az Amur folyó mentén élő többi mongol csoportot, és felvette a Dzsingisz nevet. A következő években kiterjesztette fennhatóságát a szomszédos területekre is.
1206-ban nagykánná, választatta magát. Bejelentette, hogy népét mongolnak kell hívni

A tatárok a mongolok legelszántabb ellenségei közé tartoztak, akiket Dzsingisz kán még 1202-ben lényegében kiirtott. A férfiak nagy részét megölték, a nőket és a gyerekeket pedig elhurcolták és asszimilálták.

-forrás: Vásáry István: Az aranyhorda. Budapest, 1986, Kossuth.
V. G. Jan: Dzsingisz kán. Budapest, 1974, Európa.
:D:D:D

baker | 2009. április 20. | 22:46:38

kapillária, pontosan azt próbáltam írni, amit te is, hogy valószínűleg az emberek nagy része félt. Habár a maurice már korábban írt egy könyvről, amely a karhatalom esetleges parancsmegtagadásainak következményeit taglalja (külföldön), de jó lenne, ha leírná, hogy szerinte mivel járt volna Magyarországon a 200 ezer csendőr meg katona lázadása/parancsmegtagadása/szabotálása, mert az biztos, hogy nem egy ejnye-bejnyével szerelték volna le őket civillé ilyen "csekély malőr" miatt.
Vagy tényleg önként és dalolva vettek részt a piszkosmunkában ennyien ?

Ez most komolyan érdekel maurice, úgy is eléggé el vagy látva egy komplett Holokauszt-könyvtárral otthon, ahogy elnézem. :)
Írj valami infot erről az aspektusról légyszives.

maurice | 2009. április 20. | 21:12:50

javítás

2. remélem, így állsz ki a roma társadalom védelme MELLETT (és nem ellen) is amikor mások cigánybűnözésről ordítanak ebben az országban. Ugye nem kettős mércével.

Ejhh, freudi elszólás :D:D

maurice | 2009. április 20. | 21:10:45


"A magyarságnak kollektíve nincs szerepe a Holokausztnak nevezett deportálásokhoz. "
1. soha senki nem mondta, hogy kollektív bűnös a magyarság és a magyar leszármazottak.
2. a Holokausztnak nevezett totális genocídium nem egyenlő csak a deportálásokkal, az csak egy állomása a folyamatnak
"Ezért ne tessék a magyarság bűnösségéről hablatyolni!
Ha ma valaki megerőszakol, és miután benzinnel felgyújt, majd latrinába dob egy szerencsétlen serdülő kislányt, NEM LEHET AZ EGÉSZ MAGYARSÁGOT FELELŐSSÉ TENNI. OK?"
1. mint mondtam, nem kollektív bűnösségről beszéltünk eddig sem
2. remélem, így állsz ki a roma társadalom védelme ellen is amikor mások cigánybűnözésről ordítanak ebben az országban. Ugye nem kettős mércével.

"Azért különösen nem lehet bennünket felelőssé tenni, akik még nem is éltünk a II, világháború idején, mert egy-két egzaltált őrült világhatalomra tört."
1. Nincs felelősségünk abban az értelemben, hogy ott lettünk volna és leöltünk volna bárkit. Senki sosem nem is állította ezt. de ERKÖLCSI FELELŐSSÉGE MINDEN magyar és nem magyar embernek van. például azért hogy SENKI SE ÜLDÖZZÖN EGY MÁSIK CSOPORTOT / KISEBBSÉGET KOLLEKTÍV ALAPON.
AMIT TE MEGKÖVETELSZ, CSAK AZT VÁRJA EL MÁS IS TŐLED.
2. 1-2 őrült vezető, meg a hozzá csatlakozó 200 ezer aktív magyar elkövető, csak itt ebben az országban. Na ezen el kell gnadolkozni. Nem az egész társadalom, de igen népes réteg akkor is.
A cél, hogy még egyszer ne legyen még 200 ezer sem. 


"A Holokauszt tagadása -ismétlem- nem tiltható be hatalmi szóval. Az csak olaj, benzin lenne a tűzre."

Nem hatalmi szóval kell betiltani, én sem azt mondom. De eddig még minden állításodat kapásból, legalább 2 ténnyel meg tudtam cáfolni, alátámasztva forrásokkal, stb.

Lengyel | 2009. április 20. | 20:20:38

Szeretnék kérni valamit:

A magyarságnak kollektíve nincs szerepe a Holokausztnak nevezett deportálásokhoz. Ezért ne tessék a magyarság bűnösségéről hablatyolni!
Ha ma valaki megerőszakol, és miután benzinnel felgyújt, majd latrinába dob egy szerencsétlen serdülő kislányt, NEM LEHET AZ EGÉSZ MAGYARSÁGOT FELELŐSSÉ TENNI. OK?

Azért különösen nem lehet bennünket felelőssé tenni, akik még nem is éltünk a II, világháború idején, mert egy-két egzaltált őrült világhatalomra tört.

Azt sem szeretnénk, ha folyamatosan ezt dörgölnék az orrunk alá, vagy vágnák a képünkbe, akiknek apáik, nagyapáik bújtatták, rejtegették jóbarátnak, kedves szomszédnak tekintett zsidó szomszédaikat.

Aljas dolog a folyamatos számonkérés, a legyilkosozás. Be kell egyszer s mindenkorra fejezni.

A Holokauszt tagadása -ismétlem- nem tiltható be hatalmi szóval. Az csak olaj, benzin lenne a tűzre.

szabi | 2009. április 20. | 19:57:16

Kíváncsi leszek erre a kísérletre, vajon csak bizonyos fajok esetén indít eljárást a rendőrség, vagy tényleg minden ember egyforma lenne?
http://href.hu/x/8t2b

Le a pozitív diszkriminációval is!

nemistudom | 2009. április 20. | 17:13:06

Hát igen, Kamenyec-Podolszk a kedves újnácik emlékezetéből kiesett. Ahogy Nagybaczoni Nagy Vilmos is. Sőt: még Bajcsy Zsilinszky Endre is.

maurice | 2009. április 20. | 17:05:13

"A magyar zsidók elhurcolása is nemzetünk egészének sérelme volt – annak érezte a magyarság túlnyomó többsége, a nemzet elitje pedig szinte százszázalékosan."
Ki is a nemzet elitje ekkor? Politikusok, közszereplők, írók, költők?
itt egy tanulmány töménytelen elsődleges forrással, elsősorban a magyarországi zsidótörvényekről, de képet kapunk ezek alapján arról is, hogyan gondolkozott a magyar elit.

http://www.szazadok.hu/archiv/pdf/0406kl.pdf

"Csak a rosszindulat állíthatja (sajnos állítja is), hogy készséggel s tudatosan szolgáltattuk ki zsidó állampolgárainkat a biztos pusztulásnak. A tudatosság vádja különösen sértő és alaptalan."

"Csicsery-Rónay István írja a Helikon július 25-i számában: „A deportálást kegyetlenül végrehajtók, de az áldozatok sem tudták, nem is hitték el, ha mondták nekik, hogy nem munkára viszik őket, hanem a halálba.”Állításának igazát zsidó tekintélyek is megerősítik. Az sem igaz, hogy „készséggel” teljesítettük Hitler egyre nyomatékosabb követelését a zsidók deportálására. Történelmi tény, hogy a nácik ezt csak országunk megszállása, 1944. március 19. után tudták kikényszeríteni, és mikor a nyár elején kiszivárgott Auschwitz szörnyű titka, a kormányzó leállította a további szállítmányokat. Így menekült meg Budapest zsidósága az elhurcoltatástól,"
1. 1944. március 29., szerda
A Magyarország című lap riportot közölt Endre László és Baky László államtitkári kinevezéséről.

Benne: Endre László: „Egyelőre semmit sem mondhatok feladataimról. A fontos az, hogy előzetes
bejelentés vagy hajcihő nélkül, a lehető leggyorsabban végezzem a munkámat. Eljön az idő,
amikor a közönség megtudja, miért neveztek ki a belügyminisztérium államtitkárává.”

Baky László szavai ugyanott: „Feladatom a baloldali és zsidó bajkeverők végleges és teljes
likvidálása. Biztos vagyok benne, hogy a kormány képes lesz megoldani ezt a hatalmas és
történelmileg óriási fontosságú feladatot.”

2. Horthy már 1943-ban áprilisában tudja, amikor először megy találkozni Klessheimbe Hitlerrel, hogy  mit jelent a "keletre visszük munkára kifejezés"
- 1943 tavaszán a Német Birodalom vezetői csak rosszallásukat éreztették, de még diplomáciai csatornákon keresztül sem próbálták Magyarországot a zsidópolitikája megváltoztatására kényszeríteni. A Kállay kormány különbéke tapogatózásai feldühítették Hitlert, aki áprilisban magához hívta Horthy-t. A csúcstalálkozóra készülő magyar kormány egyik belső feljegyzése (lehetséges, hogy Keresztes - Fischer Ferenc) a kormányzónak akart érvekkel, adatokkal segíteni, a várható vitában, többek között hangsúlyozta: " a zsidókérdés Magyarország egyik legnehezebb problémája. Sehol olyan nagyszámú zsidóság nem él, mint nálunk...." - Budapesten TUDJÁK, hogy a 3 milliós lengyel zsidódság döntő többségét 1943 tavaszára már elpusztították, máskülönben nem írnák, hogy a 800 ezer főre becsült magyar zsidóság Európa legnagyobb létszámú közössége. A feljegyzés leszögezi: "Technikailag keresztülvihetetlen és a magyar rendet teljesen felborítaná akár a sárga szalag, akár a koncentrációs táborok és hasonlók bevezetése."
- forrás: Horthy Miklós Titkos Iratai 363-364.
- Karsai (2001) Holokauszt, Pannónia, 235. o.

3. Két rab, Vrba és Wetzler még a magyar transzportok indulása előtt megszökik, és a tanúvallomásaik eljutnak 1944 májusára Horthyhoz, a Budapesti Zsidó Tanácshoz, külföldi kormányokhoz is.
- forrás: Auschwitzi Jegyzőkönyv. Múlt és Jövő kiadó, 2005, Budapest
mégis Horthynak még 2 hónapba telik, míg elsősorban NEMZETKÖZI NYOMÁSRA leállíttatja a deportálásokat.
Még 1 kérdés
AKI, MINDEN MEGTORLÁS NÉLKÜL JÚLIUS 6-ÁN LE TUDJA ÁLLÍTANI A DEPORTÁLÁST, AZ MIÉRT NEM TETTE MEG ELŐBB IS? VAGY MIÉRT INDÍTOTTA EGYÁLTALÁN EL?


„Magyar Holokauszt” című figyelemreméltó cikkében Csicsery-Rónay István egyéb tényeket is felhoz érdemünkül: „Egész Európában a legnagyobb szabású zsidómentő akciók Magyarországon zajlottak le. Már a háború kitörése pillanatától zsidók tízezrei (osztrákok, lengyelek, szlovákiaiak, erdélyiek, sőt franciák) menekültek Magyarországra."
1941 július-augusztus - ugye, hol van még a német megszállás'! a magyar Belügyminisztérium és a KEOKH 18000 "állampolgárságukat igazolni nem tudó" zsidót összegyűjt, vagonokba tesz és a kőrösmezei gyűjtőtáboron keresztül Kolomeába, majd innen tovább Kamenyec-Podolszkijba deportál. Ahol a front van. A németek vissza akarják fordítani a vonatot, de a magyar hatóságok nem kérik, ezért legéppuskázzák őket a helyszínen a németek, a magyar hatóság tudtával és hallgatólagos beleegyezésével.
hát ilyen béke szigete is volt a mi országunk.
- forrás: leginkább a Magyar Országos Levéltár adatai alapján
"A német megszállás után pedig megkezdődött a zsidók bújtatása a katolikus és protestáns egyházi intézmények és civilek részéről. "
kétségtenen, hogy volt ilyen. Az egyház egyébként főleg csak azt bújtatta,, aki korábban keresztény hitre áttért, de volt kivétel is.
"Ezerszámra gyártották a hamis keresztleveleket, bár ez halálbüntetés veszélyével járt. "

Sajna, ezt főleg fiatal ellenálló zsidók csinálták
- forrás: Asher Cohen: A haluc ellenállás Magyarországon, 1942-1944. Budapest, 2002. Balassi.
Ávihu Ronén: Harc az életért. Cionista ellenállás Budapesten – 1944. Budapest, 1998, Belvárosi
Benedek István Gábor – Vámos György: Tépd le a sárga csillagot.  Budapest, 1990, Pallas.

"Braham professzor szerint „25 ezer az olyan zsidók száma, akik nem védett házban vagy a pesti gettóban élték túl a vészkorszakot”, vagyis saját életüket kockáztató rejtegetőiknek köszönhetik túlélésüket."
ha ennyi ember tudott jól dönteni, miért nem követték többen. Ezt kell megtanítani, hogy máskor még többen fel tudják emelni a szavukat.
"Azt is Braham professzor mondja „A holokauszt Magyarországon” című előadásában, hogy „egyetlen európai országban sem érezte magát a zsidóság akkora biztonságban, mint Magyarországon. Bízott az arisztokráciával és a kormányzattal kialakult kapcsolataiban, a zsidótörvényeket átmeneti intézkedéseknek tekintette, amelyek voltaképpen védelmét szolgálták."
Sokáig, tényleg itt nem történ FIZIKAI üldözés tömegesen. Bár ne is történt volna a végén. De megtörtént....

kapillária | 2009. április 20. | 17:03:12

kedves baker! ha nem nyálazod végig a holokasztra vonatkozó kutatások anyagait, akkor mi alapján nyilvánítasz véleményt?

amúgy teljesen felesleges azon morfondírozni, hogy a civilek mit tehettek volna. mindenki tegye a szívére a kezét és mondja meg, hogy a saját élete a fontosabb vagy- bár mélységesen elítéli amit honfitársaival tesznek- mások életéért feláldozná-e a sajátját. mondom ezt úgy, hogy a dédszüleim zsidó barátjukat bújtatták, nem kis kockázatot vállalva ezzel. én nem biztos, hogy ennyire bátor lennék. szerencsére sokan voltak/vannak, akik olyanok, mint a dédszüleim voltak.
azt a kérdést viszont nagyon is fel kell tenni, hogy a hatalomban/pozícióban lévők mit tettek, nem tettek, ellenálltak vagy vígan bosszút álltak zsidó honfitársaikon.

baker | 2009. április 20. | 15:24:34

ha jól értem, akkor a listámból néhányra rámondtad, hogy megcáfolva, a maradékkal nem foglalkozol, és ezzel a dolog el van intézve? :) Akkor inkább egyezzünk ki döntetlenben, mivel én sem fogom a Holo-dogma "műveit" végignyázani, és te sem fogod a Holo-revizionisták "műveit" végigolvasgatni. Ha úgytetszik szemellenzősek vagyunk mind a ketten ilyen szempontból. Listahosszúságban viszont kb. 23-mas fölénnyel te nyertél !

"a többség nem eszköztelen, csak olyan normát követ, ami ezt hagyja megtörténni, mert nem érdekli mi lesz a bántalmazottal, mert ciki mellé állni"
de, a többség eszköztelen, mivel a zsidóbújtatást(csak hogy a legenyhébb ellenállási formát írjam) keményen szankcionálták. Ezen kívül miből gondolod, hogy a többséget nem érdekelte, hogy mi lesz a bántalmazottak százezreivel? A nem érdeklés és a következmények miatti tett hiánya nem egy és ugyanaz. A "ciki melléállni" kitételt pedig nem tudom, hogy érted.

Amúgy a neten keresgélve találtam egy érdekes írást, Szentem Imre : Népirtás-vetélkedő c. szövege, amelyből beidéznék némi szösszenetet, aztán vagy szétcincálod, vagy nem:

"A magyar zsidók elhurcolása is nemzetünk egészének sérelme volt – annak érezte a magyarság túlnyomó többsége, a nemzet elitje pedig szinte százszázalékosan. Csak a rosszindulat állíthatja (sajnos állítja is), hogy készséggel s tudatosan szolgáltattuk ki zsidó állampolgárainkat a biztos pusztulásnak. A tudatosság vádja különösen sértő és alaptalan. Csicsery-Rónay István írja a Helikon július 25-i számában: „A deportálást kegyetlenül végrehajtók, de az áldozatok sem tudták, nem is hitték el, ha mondták nekik, hogy nem munkára viszik őket, hanem a halálba.” Állításának igazát zsidó tekintélyek is megerősítik. Az sem igaz, hogy „készséggel” teljesítettük Hitler egyre nyomatékosabb követelését a zsidók deportálására. Történelmi tény, hogy a nácik ezt csak országunk megszállása, 1944. március 19. után tudták kikényszeríteni, és mikor a nyár elején kiszivárgott Auschwitz szörnyű titka, a kormányzó leállította a további szállítmányokat. Így menekült meg Budapest zsidósága az elhurcoltatástól, de ekkor sem a Magyar Függetlenségi Mozgalom hathatós segítsége nélkül. Eichmann és klikkje ugyanis puccsot szervezett a fővárosi zsidók elhurcolására, ami meg is történt volna, ha a pilisi erdőkben rejtőzködő ellenálló páncéloshadosztály meg nem akadályozza. Koszorús Ferenc ezredesnek és hadosztályának érdemeit a haláltábort túlélő Tom Lantos így méltatta az amerikai kongresszuson: „Példátlan tettük az egyedüli ismert tény, hogy egy tengelyhatalom katonai erővel megakadályozta a zsidók elhurcolását. Ez tette lehetővé, hogy Raoul Wallenberg mentőküldetése sikerrel járhatott.”

„Magyar Holokauszt” című figyelemreméltó cikkében Csicsery-Rónay István egyéb tényeket is felhoz érdemünkül: „Egész Európában a legnagyobb szabású zsidómentő akciók Magyarországon zajlottak le. Már a háború kitörése pillanatától zsidók tízezrei (osztrákok, lengyelek, szlovákiaiak, erdélyiek, sőt franciák) menekültek Magyarországra. A német megszállás után pedig megkezdődött a zsidók bújtatása a katolikus és protestáns egyházi intézmények és civilek részéről. Ezerszámra gyártották a hamis keresztleveleket, bár ez halálbüntetés veszélyével járt. Braham professzor szerint „25 ezer az olyan zsidók száma, akik nem védett házban vagy a pesti gettóban élték túl a vészkorszakot”, vagyis saját életüket kockáztató rejtegetőiknek köszönhetik túlélésüket. Azt is Braham professzor mondja „A holokauszt Magyarországon” című előadásában, hogy „egyetlen európai országban sem érezte magát a zsidóság akkora biztonságban, mint Magyarországon. Bízott az arisztokráciával és a kormányzattal kialakult kapcsolataiban, a zsidótörvényeket átmeneti intézkedéseknek tekintette, amelyek voltaképpen védelmét szolgálták."

nos? tetszik?

maurice | 2009. április 20. | 14:37:02

Finkelstein könyvéről recenzió:

http://www.es.hu/index.php?view=doc%3B4778

kapillária | 2009. április 20. | 14:30:37

erről beszéltem...ezt nevezzük forrásmegjelölésnek. köszönjük maurice! a sok holokauszt-revizionistának ajánlom, hogy olvasgasson.

maurice | 2009. április 20. | 14:24:24

"Az osztálytermes példád nem jó, mert hiába öten aláznak és a többi nézi, ha pont annak az ötnek van fegyver a kezében, a többinek meg semmi..."

a többség nem eszköztelen, csak olyan normát követ, ami ezt hagyja megtörténni, mert nem érdekli mi lesz a bántalmazottal, mert ciki mellé állni, stb.

"Szóval mit kellett volna csinálni szerinted a magyaroknak a deportálások megakadályozására, hogy ne kelljen tartaniuk a következményektől? Hogy kellett volna kicselezni a németeket ? :)"

Eichman 150 emberrel jött Magyarországra a deportálások levezénylése érdekében. Ebből 20 tényleges tiszt, néhány tíz beosztott, a többi sofőr, titkárnő. Nem gondolod komolyan te sem, hogy ezek 56 nap alatt begettóznak félmillió zsidót az ország egész területén, és 56 nap alatt ki is visznek az országból 437 ezret ebből.

Na vajon akkor ki volt az a kb. 200 000 derék magyar csendőr, rendőr, polgármester, közszolga, stb. aki ezt ilyen rekordgyorsasággal mégis megtette?

Ott kellett volna kezdeni, hogy Horthynak nem kellett volna kinevezni a nyíltan antiszemita Sztójay kormányt.
A gettósítás és deportálás megszervezését el lehetett volna szabotálni. Lassítani a folyamatot. Ami nálunk 56 nap alatt le zajlott, az még az antiszemita Vichy Franciaországban is pl. 2 évbe tellett. Elgondolkodtató a magyar hatóság részéről ez a nagy sietség.
1944 nyarára az ország teljesen leáll, mert kivonnak több mint félmillió embert belőle. És ez nem zavarja az illetékeseket (Bakyt, Endrét, stb.) Inkább akarnak megszabadulni a zsidóktól BÁRMI ÁRON. Ez sok helyen azzal jár, hogy a városokból elvitték az összes orvost, szülészt, és NEM MARADT SENKI A KERESZTÉNY LAKOSSÁG GYÓGYÍTÁSÁRA SEM!!
Hát ilyen hazafiak voltak ezek a derék magyarok...

maurice | 2009. április 20. | 14:11:37

na akkor még egyszer
1. a film, amit belinkkeltél lele van pontatlansággal, csúsztatással, korábban, már leírtam
2. Leuchter eredményeit megcáfolták
3. A Zundel per nem mért csapást a holokausztkutatásra. Még hálásak is vagyunk a holokauszttagadóknak, mert segíti a kutatást az, hogy biztos forrásokat használjunk, stb.
4. mint írtam, az archívumok jó része nyitva. be kéne talán ülni egy kicsit
5. a számok kijönnek, nem a visszaemlékezők, hanem náci, és csatlós államok hivatalos dokumentumai alapján, lásd lejjebb
6. 3 millió lett az 5.1-5.5 millióból (a hatmillió szimbolikus szám, ma ez a 2 szám közé becsülik a kutatók az áldozatokat) elgázosítva, a többi kb. 2.5 millió agyonlőve, éhhalál, tifusz, halálradolgoztatás, stb.
6. Akkor egy lista, ami a te listádon talált "művek" hitelességét megcáfolja.
Az alábbi válogatott bibliográfia a magyar és az európai holokausztra vonatkozó legfontosabb magyar, angol és német nyelvű forráskiadványokat, tanulmányköteteket, monográfiákat és tudományos folyóiratokat tartalmazza. Az összeállítás során a fő hangsúlyt a magyar zsidóság tragédiájára helyeztük, ezért szerepel a felsorolásban számos, Magyarország második világháborús szerepére, illetve a magyar zsidóság holokauszt előtti és utáni történetére vonatkozó munka is.



A. Sajti Enikő: Délvidék 1941–1944. A magyar kormányok délszláv politikája. Budapest, 1987, Kossuth.



Ablonczy Balázs: Teleki Pál. Budapest, 2005, Osiris.



Alan Adelson – Robert Lapides (eds.): Lódz Ghetto. Inside a Community under Siege. New York, 1991, Penguin.



Almási János-Vargyai Gyula (szerk.): Magyarország 1944. Német megszállás. Budapest, 1994, Nemzeti Tankönyvkiadó - Pro Homine-1944 Emlékbizottság.



Götz Aly: Endlösung. Völkerverschiebung und der Mord an den europäischen Juden. Frankfurt, 1995, Fischer.



Götz Aly – Suzanne Heim: Vordenker der Vernichtung. Auschwitz und die deutschen Pläne für eine neue europäische Ordnung. Frankfurt, 1993, Fischer.



Per Anger: Raoul Wallenberggel Budapesten. Budapest, 1999, Belvárosi Könyvkiadó.


Yitzak Arad: Belzec, Sobibor, Treblinka. The Operation Reinhard Death Camps. Bloomington, 1999, Indiana University Press.



Yitzak Arad - Israel Gutman - Abraham Margaliot: Documents on the Holocaust. Selected Sources on the Destruction of the Jews of Germany, Austria, Poland, and the Soviet Union. Lincoln-London-Jerusalem, 1999, University of Nebraska Press-Yad Vashem.



Yitzak Arad – Shmuel Krakowski – Shmuel Spector (eds): The Einsatzgruppen Reports. Selections from the Dispatches of the Nazi Death Squads' Campaign against the Jews in the Occupied Territories of the Soviet Union July 1941–January 1943. New York, 1989, Holocaust Library–Yad Vashem.



Rudolf Aschenauer (Hrsg.): Ich, Adolf Eichmann. Ein historischer Zeugenbericht. Leoni am Starnberger See, 1980, Druffel Verlag.



Bajtay Péter (szerk.): Emberirtás, embermentés. Svéd követjelentések 1944-ből. Az Auschwitzi Jegyzőkönyv. Budapest, 1994, Katalizátor.



Bakó Ágnes – Szabó Éva – Verő Gábor: Emlékezések. A koncentrációs táborok felszabadulásának ötvenedik évfordulójára. Budapest, 1995, Magyar Auschwitz Alapítvány – Holocaust Dokumentációs Központ.



Yehuda Bauer: A History of the Holocaust. Danbury, 1982, Franklin Watts.



Yehuda Bauer: Jews for Sale? Nazi-Jewish Negotiations, 1933–1945. New Haven and London, 1994, Yale University Press.



Yehuda Bauer: Rethinking the Holocaust. New Haven, 2001, Yale University Press.



Bányai László – Csorba László – Kis Anikó – Lendvai L. Ferenc – Zeke Gyula – Bihari Péter – Tamási Györgyi: Hét évtized a hazai zsidóság történetében. 1–2. köt., Budapest, 1990, MTA Filozófiai Intézet.



Omer Bartov: Germany’s War and the Holocaut. Disputed Histories. Ithaca – London, 2003, Cornell University Press.



Arieh Ben-Tov: Holocaust. A Nemzetközi Vöröskereszt és a magyar zsidóság a második világháború alatt. Budapest, 1992. Dunakönyv.



Benedek István Gábor – Vámos György: Tépd le a sárga csillagot. Budapest, 1990, Pallas.



Benoschofsky Ilona – Karsai Elek (szerk.): Vádirat a nácizmus ellen. Dokumentumok a magyar zsidóüldözés történetéhez. 1. Budapest, 1958, Magyar Izraeliták Országos Képviselete.



Benoschofsky Ilona – Karsai Elek (szerk.): Vádirat a nácizmus ellen. Dokumentumok a magyarországi zsidóság történetéhez. 2. Budapest, 1960, Magyar Izraeliták Országos Képviselete.



Avi Beker (ed.): The Plunder of Jewish Property during the Holocaust. Confronting European History. New York, 2001, New York University Press.



Bereczky Albert: A magyar protestantizmus a zsidóüldözés ellen. Budapest, 1945, Traktátus.


Bernáth Gábor (szerk.): Porrajmos. Roma Holocaust túlélők emlékeznek. Budapest, 2000, Roma Sajtóközpont.



Bethlen István emlékirata. Budapest, 1988, Zrínyi.



Jadwiga Bezwinska – Danuta Czech (eds): Amidst a Nightmare of Crime. Manuscipts of Members of Sonderkommando. Oswiecim, 1973, State Museum at Oswiecim, 1973.



Jadwiga Bezwinska – Danuta Czech (eds): KL Auschwitz Seen by the SS. Oswiecim, 1997, Auschwitz–Birkenau State Museum.



Bibó István: Zsidókérdés Magyarországon 1944 után. In Bibó István: Válogatott tanulmányok, 2. köt. Budapest, 1986, Magvető. 621-797. o.



André Biss: A Million Jews to Save. New York, 1975, A. S. Barnes and Company.



Jean Boisson: A rózsaszín háromszög. A homoszexuálisok deportálása. Budapest, 1991, Európa.



Bokor Péter: Végjáték a Duna mentén. Interjúk egy filmsorozathoz. Budapest, 1982, RTV–Minerva–Kossuth.



Bokor Péter: Zsákutca. A Századunk sorozat interjúi. Budapest, 1985, RTV–Minerva.



Randolph L. Braham: Eichmann and the Destruction of Hungarian Jewry. New York, 1963, Word Federation of Hungarian Jews.



Randolph L. Braham (ed.): The Destruction of Hungarian Jewry. A Documentary Account. Vols. 1–2. New York, 1963, World Federation of Hungarian Jews.



Randolph L. Braham (ed.): Hungarian Jewish Studies I. New York, 1966, World Federation of Hungarian Jews.



Randolph L. Braham (ed.): Hungarian Jewish Studies II. New York, 1969, World Federation of Hungarian Jews.



Randolph L. Braham (ed.): Hungarian Jewish Studies III. New York, 1973, World Federation of Hungarian Jews.



Randolph L. Braham (ed.): The Hungarian Jewish Catastrophe. A Selected and Annotated Bibliography. New York, 1984, Institute for Holocaust Studies of The City University of New York - Social Science Monographs.



Randolph L. Braham (ed.): A magyarországi háborús munkaszolgálat. Túlélők visszaemlékezései. Budapest, 1996, TEDISZ-Szent Pál Akadémia.



Randolph L. Braham: A népirtás politikája – a Holocaust Magyarországon. 1–2. köt. Budapest, 1997, Belvárosi.



Randolph L. Braham–Attila Pók (eds): The Holocaust in Hungary. Fifty Years Later. New York, 1997, Columbia University Press.



Randolph L. Braham (ed.): The Holocaust in Hungary. A Selected and Annotated Bibliography. New York, 2001, The Rosenthal Institute for Holocaust Studies Graduate Center/The City University of New York - Social Science Monographs, Boulder.



Randolph L. Braham (szerk.): Tanulmányok a holokausztról I. Budapest, 2001, Balassi.



Randolph L. Braham (szerk.): Tanulmányok a holokausztról II. Budapest, 2002, Balassi.



Randolph L. Braham : A holokauszt. Válogatott tanulmányok. Budapest, 2002, Láng.



Randolph L. Braham (szerk.): Tanulmányok a holokausztról III. Budapest, 2004, Balassi.



Randolph L. Braham (szerk.): Tanulmányok a holokausztról VI. Budapest, 2006, Presscon.



Randolph L. Braham - Brewster S. Chamberlin (eds): The Holocaust in Hungary: Sixty Years Later. New York – Washington, 2006, Rosenthal Institute for Holocaust Studies – USHMM.



Randolph L. Braham (szerk.): A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája. 1-3 köt. Budapest, 2007, Park.



Richard Breitman: The Architect of Genocide. Himmler and the Final Solution. Hanover, 1992, University Press of New England.



Christopher R. Browning: Ordinary men. Reserve Police Battalion 101 and the Final Solution in Poland. New York, 1998, Harper Perennial.



Christopher R. Browning: Nazi Policy, Jewish Workers, German Killers. Cambridge, 2000, Cambridge University Press.



Christopher R. Browning – Jürgen Matthäus: The Origins of the Final Solution. The evoulution of the Nazi Jewish Policy, September 1939 – March 1942. London, 2004, William Heinemann.



Matatias Carp: Holocaust Romániában 1940-1944. Budapest, Primor Kiadó, d. n.


David Cesarini (ed.): Genocide and Rescue. The Holocaust in Hungary 1944. Oxford–New York, 1997, Berg.



Asher Cohen: Soá. Budapest, 1994, Cserépfalvi.



Asher Cohen: A haluc ellenállás Magyarországon, 1942-1944. Budapest, 2002. Balassi.



Csíki Tamás: Városi zsidóság Északkelet- és Kelet-Magyarországon. Budapest,1999, Osiris.



Csősz László: „Keresztény polgári érdekek sérelme nélkül … „ Gettósítás Szolnokon 1944-ben. Századok, 2000. 3. sz. 633-679. o.



Csősz László: Holokauszt Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében. New York, 2002, J. and O. Winter Fund – The Graduate Center of the City University of New York.



Danuta Czech: Auschwitz Chronicle 1939–1945. From the Archives of the Auschwitz Memorial and the German Federal Archives. New York, 1997, Henry Holz.



Enrico Deaglio: The Banality of Goodness. The Story of Giorgio Perlasca. Notre Dame – London, 1998, Univesity of Notre Dame Press.



István Deák: Could the Hungarian Jews Have Survived? New York Review of Books, February 4, 1982. 23-27. o.





Deák István: Volt egyszer egy tisztikar. A Habsburg-monarchia katonatisztjeinek társadalmi és politikai története. Budapest, 1993, Gondolat.



Deák István: Hitler Európája. Tanulmányok. Budapest, 2001, Új Mandátum.



Waclaw Dlugoborski – Franciszek Piper (eds): Auschwitz 1940-1945. Vols. 1-5. Central Issues in the History of the Camp. Oswiecim, 2000, Auschwitz-Birkenau State Museum.





Lucjan Dobroszycki (ed.): The Chronicle of the Lodz Ghetto 1941-1944. New Haven – London, 1984, Yale University Press.



Dombrády Loránt - Tóth Sándor: A magyar királyi honvédség. Budapest, 1987, Zrínyi.



Eichmann Tells his own Damning Story. Life, November 28, 1960.



Eichmann Tells his own Damning Story. Life, December 5, 1960.



Adolf Eichmann: Tárgyalástól ítéletig. Feljegyzések a börtönből. Budapest, 2000, Trifer.



Ember Mária: 100 kép. Budapest, 1984, Magvető.


Ember Mária: A halálvonat artistái és más történelmi interjúk. Budapest, 1989, Origo-pressz.



Ember Mária: Ránk akarták kenni. Budapest, 1992, Héttorony.



Ember Mária: Wallenberg Budapesten. Budapest, 2000, Városháza.



Emlékezz! Pécs 1944-1994. Emlékkönyv a pécs-baranyai zsidóság deportálásának 50. évfordulójára. Pécs, 1994, Jelenkor-Pécsi Izraelita Hitközség.



Konnilyn G. Feig: Hitler's Death Camps. The Sanity of Madness. New York, 1981, Holmes and Meier.



Fejtő Ferenc: Magyarság, zsidóság. Budapest, 2000, MTA Történettudományi Intézete.



Anne Frank naplója. Budapest, 1999, Park Könyvkiadó.


Norbert Frei – Thomas Grotum – Jan Parcer - Sybille Steinbacher – Bernd C. Wagner (Hrsg.): Standort-und Kommandanturbefehle des Konzentrationslagers Auschwitz 1940-1945. München, 2000, K. G Saur.



Eric Friedler – Barbara Siebert – Andreas Kilian: Zeugen aus der Todeszone. Das jüdische Sonderkommando in Auschwitz. Löneburg, 2002,.Klampen.



Frojimovics Kinga - Komoróczy Géza – Pusztai Viktória – Strbik Andrea: A zsidó Budapest. Emlékek, szertartások, történelem. 1-2. köt. Budapest, 1995, MTA Judaisztikai Kutatócsoport.



Frojimovics Kinga – Molnár Judit – Toronyi Zsuzsa (szerk.): Gettómagyaroszág 1944. A Központi Zsidó Tanács iratai. MAKOR, Magyar Zsidó Levéltári Füzetek, 2002, 5. sz.



Frojimovics Kinga – Schweitzer József: Magyarországi Zsidó Hitközségek 1944 április. A Magyar Zsidók Központi Tanácsának összeírása a német hatóságok rendelkezése nyomán. Budapest, 1994, MTA Judaisztikai Kutatócsport – Magyar Zsidó Levéltár – Országos Rabbiképző Intézet.



Gáspár Ferenc: A kiskunhalasi tragédia. Századok, 1996. 6. sz. 1473-1504. o.



Josef Garlinski: Fighting Auschwitz. The Resistance Movement in the Concentration Camp. Greenich, 1980, Fawcett.



Gáti Ödön – Gerencsér Miklós – Kőműves Imre- Palásti László – Vadász Ferenc- Zsadányi Oszkár: Mementó Magyarország 1944. Budapest, 1975, Kossuth.



Gergely Anna: A székesfehérvári és Fejér megyei zsidóság tragédiája (1938-1944). Budapest, 2003, Vince.



Gergely Jenő: A püspöki kar, a Szentszék és a magyarországi Holocaust. Mozgó Világ, 1999. 4. sz. 87-99. o.



Gergely Jenő: Gömbös Gyula. Politikai pályakép. Budapest, 2001, Vince.



Christian Gerlach: Krieg, Ernährung, Völkermord: Forschungen zur deutschen Vernichtungspolitik im Zweiten Weltkrieg. Hamburg, 1998.



Christian Gerlach – Götz Aly: Az utolsó fejezet. Reálpolitika, ideológia és a magyar zsidók legyilkolása 1944-1945. Budapest, 2005, Noran.



G. M. Gilbert: Nürnbergi napló. Budapest, 1967, Magvető.



Martin Gilbert: The Holocaust. A History of the Jews of Europe during the Second World War. New York, 1985, Henry Holt and Co.



Glatz Ferenc (szerk.): Az 1944. év krónikája. História évkönyv. Budapest, 1984.



Gonda László: A zsidóság Magyarországon 1526-1945. Budapest, 1992, Századvég.



Gottlieb Rózsa: Kisgyermekkel a lágerben. Lágernapló, 1941-1944. Budapest, 1996, Lukács György Alapítvány.


Israel Gutman: Resistance. The Warsaw Ghetto Uprising. Boston – New York, 1994, Houghton Mifflin Company – USHMM.



Israel Gutman – Michael Berenbaum (eds): Anatomy of the Auschwitz Death Camp. Washington–Bloomington, 1998, United States Holocaust Memorial Museum – Indiana University Press.



Israel Gutman – Efraim Zuroff (eds.): Rescue Attempts during the Holocaust. Proceedings of the Second Yad Vashem International Historical Conference – April 1974. Jerusalem, 1977, Yad Vashem.



Israel Gutman – Avital Saf (eds.): The Nazi Concentration Camps. Proceedings of the Fourth Yad Vashem International Historical Conference – January 1980. Jerusalem, 1984, Yad Vashem.



David Gur: Brothers for Resistance and Rescue. The Underground Zionist Youth Movement in Hungary during World War II. Jerusalem – New York, 2004, Gefen.



Günther Grau: Homoszexualitás a Harmadik Birodalomban. A diszkrimináció és az üldözés dokumentumai. Budapest, 2001, Osiris.



Lubczyk Grzegorz: A lengyel Wallenberg. Henryk Slawik és idősebb Antall József története. Budapest, 2004, Széphalom.



Gyáni Gábor - Kövér György: Magyarország társadalomtörténete a reformkortól a második világháborúig. Budapest, 2003, Osiris.



Gyurgyák János: A zsidókérdés Magyarországon. Budapest, 2001, Osiris.



Hanák Péter (szerk.): Zsidókérdés, asszimiláció, antiszemitizmus. Tanulmányok a zsidókérdésről a huszadik századi Magyarországon. Budapest, 1984, Gondolat.



Hamp Gábor-Horányi Özséb- Rábai László: Magyar megfontolások a Soáról. Pannonhalma, 1999, Balassi-Magyar Pax Romana Fórum-Pannonhalmi Főapátság.



Haraszti György (közl.): Auschwitzi jegyzőkönyv. Budapest, 2005, Múlt és Jövő.



Haraszti György: Két világ határán. Budapest, Múlt és Jövő, 1999.



Gideon Hausner: Ítélet Jeruzsálemben. Az Eichmann-per története. Budapest, 1984, Európa.



Hetényi Varga Károly: Akiket üldöztek az igazságért. Papi sorsok a horogkereszt és a nyilaskereszt árnyékában. Budapest, 1983, Ecclesia.


Raul Hilberg: The Destruction of the European Jews. Vols. 1–3. New York–London, 1985, Holmes and Meier.



Raul Hilberg: Perpetrators, Victims, Bystanders. The Jewish Catastrophe 1933-1945. New York, 1992, Harper Perennial.



Raul Hilberg – Stanislaw Staron – Josef Kermisz: The Warsaw Diary of Adam Czerniakow. Prelude to Doom. Chicago, 1999, Ivan R. Dee.



Yehuda Bauer (ed): Holocaust and Genocide Studies vol I. 1986, Pergamon Press – United States Holocaust Memorial Council – Yad Vashem.



Yehuda Bauer (ed): Holocaust and Genocide Studies vol II. 1987, Pergamon Press – United States Holocaust Memorial Council – Yad Vashem.



Yehuda Bauer (ed): Holocaust and Genocide Studies vol III. 1988, Pergamon Press – United States Holocaust Memorial Council – Yad Vashem.



Yehuda Bauer (ed): Holocaust and Genocide Studies vol IV. 1989, Pergamon Press – United States Holocaust Memorial Council – Yad Vashem.



Yehuda Bauer (ed): Holocaust and Genocide Studies vol V. 1990, Pergamon Press – United States Holocaust Memorial Council – Yad Vashem.



Yehuda Bauer (ed): Holocaust and Genocide Studies vol VI. 1991-1992, Pergamon Press – United States Holocaust Memorial Council – Yad Vashem.



Yehuda Bauer (ed): Holocaust and Genocide Studies vol VII. 1993, Oxford University Press– United States Holocaust Memorial Museum.



Yehuda Bauer (ed): Holocaust and Genocide Studies vol VIII. 1994, Oxford University Press– United States Holocaust Memorial Museum.



Yehuda Bauer (ed): Holocaust and Genocide Studies vol IX. 1995, Oxford University Press– United States Holocaust Memorial Museum.



Yehuda Bauer (ed): Holocaust and Genocide Studies vol X. 1996, Oxford University Press– United States Holocaust Memorial Museum.



Richard Breitman (ed.): Holocaust and Genocide Studies vol XI. 1997, Oxford University Press– United States Holocaust Memorial Museum.



Richard Breitman (ed.): Holocaust and Genocide Studies vol XII. 1998, Oxford University Press– United States Holocaust Memorial Museum.



Richard Breitman (ed.): Holocaust and Genocide Studies vol XIII. 1999, Oxford University Press– United States Holocaust Memorial Museum.



Richard Breitman (ed.): Holocaust and Genocide Studies vol XIV. 2000, Oxford University Press– United States Holocaust Memorial Museum.



Richard Breitman (ed.): Holocaust and Genocide Studies vol XV. 2001, Oxford University Press– United States Holocaust Memorial Museum.



Richard Breitman (ed.): Holocaust and Genocide Studies vol XVI. 2002, Oxford University Press– United States Holocaust Memorial Museum.



Richard Breitman (ed.): Holocaust and Genocide Studies vol XVII. 2003, Oxford University Press– United States Holocaust Memorial Museum.



Richard Breitman (ed.): Holocaust and Genocide Studies vol XVIII. 2004, Oxford University Press– United States Holocaust Memorial Museum.



Richard Breitman (ed.): Holocaust and Genocide Studies vol XIX. 2005, Oxford University Press– United States Holocaust Memorial Museum.



Richard Breitman (ed.): Holocaust and Genocide Studies vol XX. 2006, Oxford University Press– United States Holocaust Memorial Museum.



Richard Breitman (ed.): Holocaust and Genocide Studies vol XXI. 2007, Oxford University Press– United States Holocaust Memorial Museum.



Hódos Mária: Kétezren voltak …Budapest, 2006, Saluton.



Horthy Miklós: Emlékirataim. Budapest, 1992. Európa.



Hosszú Gyula: Utak a holokauszthoz, történetek a holokausztról. Debrecen, 2002, Pedellus.



Heinz Höhne: Der Orden unter dem Totenkopf: die Geschichte der SS. Frankfurt/M, 1969, Fischer.



Rudolf Hoess: Commandant of Auschwitz. Autobiography of Rudolf Hoess. London, 1959, Weidenfeld and Nicolson.



Salomon Isacovici – Juan Manuel Rodriguez: Man of Ashes. Lincoln, 1999, University of Nebraska Press.



Eberhard Jäckel: Hitlers Herrschaft : Vollzug einer Weltanschauung.

Stuttgart, 1991, Deutsche Verlags-Anstalt.





Ara Jeretzian: A védett ház. Ungvár-Budapest, 1993, Intermi.



Juhász Gyula: Uralkodó eszmék Magyarországon 1939-1944. Budapest, 1983, Kossuth.



Juhász Gyula – Pamlényi Ervin – Ránki György – Tilkovszky Loránt (szerk.): A Wilhelmstrasse és Magyarország. Német diplomáciai iratok Magyarországról 1933–1944. Budapest, 1968, Kossuth.



Karády Viktor: A magyar zsidóság helyzete az antiszemita törvények idején. Medvetánc, 1985, 2-3. sz. 41-90. o.



Karády Viktor: Iskolarendszer és felekezeti egyenlőtlenségek Magyarországon 1867-1945. Budapest 1997, Replika Kör.



Karády Viktor: Zsidóság Európában a modern korban. Társadalomtörténeti vázlat. Budapest, 2000, Új Mandátum.



Karády Viktor: Önazonosítás, sorválasztás. A zsidó csoportazonosság történeti alakváltozásai Magyarországon. Budapest, 2001, Új Mandátum.



Karsai Elek (szerk.): Fegyvertelen álltak az aknamezőkön. Dokumentumok a munkaszolgálat történetéhez Magyarországon. 1–2 köt. Budapest, 1962, Magyar Izraeliták Országos Képviselete.



Karsai Elek (szerk.): Vádirat a nácizmus ellen. Dokumentumok a magyarországi zsidóüldözés történetéhez. 3. Budapest, 1967, Magyar Izraeliták Országos Képviselete.



Karsai Elek: Ítél a nép. Budapest, 1977, Kossuth.



Karsai Elek: Szálasi naplója. A nyilas mozgalom a II. Világháború idején. Budapest, 1978, Kossuth.



Karsai Elek – Karsai László (szerk.): A Szálasi-per. Budapest, 1988, Reform.



Karsai Elek – Szinai Miklós: A Weiss Manfréd-vagyon német kézbe kerülésének története. Századok, 1961. 4–5. sz. 680–719. o.



Karsai László: Cigánykérdés Magyarországon 1919-1944. Út a cigány Holocausthoz. Budapest, 1992, Cserépfalvi.



Karsai László (szerk.): Kirekesztők. Antiszemita írások 1882-1992. Budapest, 1992, Aura.



Karsai László (szerk): Befogadók. Írások az antiszemitizmus ellen. Budapest, 1993, Aura.



Karsai László: Holokauszt. Budapest, 2001, Pannonica.



Karsai László – Molnár Judit (szerk.): Az Endre–Baky–Jaross per. Budapest, 1994, Cserépfalvi.



Karsai László – Molnár Judit (szerk.): Küzdelem az igazságért. Tanulmányok Randolph L. Braham 80. születésnapjára. Budapest, 2002. MAZSIHISZ.



Karsai László – Molnár Judit (szerk.): A magyar quisling-kormány. Sztójay Döme és társai a népbíróság előtt. Budapest, 2004, 1956-os Intézet KHT.



Karsai László - Szita Szabolcs: Holocaust Magyarországon. A Budapesti Történeti Múzeumban rendezett Holocaust Magyarországon kiállítás látogatóinak. Budapest, 1994.



Abraham I. Katsh (ed.): Scroll of Agony. The Warsaw Diary of Chaim A. Kaplan. Bloomington, 1999, Indiana University Press.



Jakov Katz: Végzetes szakadás. Az ortodoxia kiválása és zsidó hitközségekből Magyarországon és Németországban. Budapest, Múlt és Jövő, 1999.



Katz Katalin: Visszafojtott emlékezet. A magyarországi romák holokauszttörténetéhez. Budapest, 2005, Pont.



Nathaniel Katzburg: Zsidópolitika Magyarországon 1919-1943. Budapest, 2002, Bábel.



Kádár Gábor - Vági Zoltán: Aranyvonat. Fejezetek a zsidó vagyon történetéből. Budapest, 2001, Osiris.



Kádár Gábor - Vági Zoltán: Művészet és népirtás. A Műkincskormánybiztosság működése, a magyar zsidó műtárgyak elrablás, külföldre hurcolása 1944-45. In Karsai László – Molnár Judit (szerk.): Küzdelem az igazságért. Tanulmányok Randolph L. Braham 80. születésnapjára, Budapest, 2002, MAZSIHISZ, 317-356. o.



Kádár Gábor - Vági Zoltán: Plunder and Collaboration in Hungary: Financial Aspects of a Genocide. In Beate Kosmala – Feliks Tych (eds): Facing the Nazi Genocide: Non-Jews and Jews in Europe. Berlin, 2004, Metropol. 263-288. o.



Kádár Gábor- Vági Zoltán: Self-Financing Genocide. The Gold Train, the Becher Case and the Wealth of Hungarian Jews. Budapest-New York, 2004, CEU Press.



Kádár Gábor - Vági Zoltán: Theorie und Praxis. Die ökonomische Vernichtung der ungarischen Juden. In Brigitte Mihok (Hrsg.): Ungarn und der Holocaust. Kollaboration, Rettung und Trauma. Berlin, 2005, Metropol. 55-71. o.



Kádár Gábor - Vági Zoltán: Hullarablás. A magyar zsidók gazdasági megsemmisítése. Budapest, 2005, Jaffa.



Kállay Miklós: Magyarország miniszterelnöke voltam 1942-1944. Budapest, 1991, Európa.



Kepes József (szerk.): A zsidó népesség száma településenként (1840-1941). Budapest, 1993, Központi Statisztikai Hivatal.



Wieslaw Kielar: A 290. számú auschwitzi fogoly. Budapest, 1978, Kossuth.



Peter Klein (Hrsg.): Die Einsatzgruppen in der besetzten Sowjetunion 1941/42. Die Tätigkeits- und Lageberichte des Chefs der Sicherheitspolizei und des SD. Berlin, 1997, Edition Hentrich.



Eugen Kogon – Hermann Langbein – Adalbert Rückerl (eds.): Nazi Mass Murder. A Documentary History of the Use of Poison gas. New Haven – London, 1993, Yale University Press.



Beate Kosmala – Feliks Tych (eds): Facing the Nazi Genocide: Non-Jews and Jews in Europe. Berlin, 2004, Metropol.



Kovács András (szerk.): Zsidók Budapesten. Budapesti Negyed, 1995. 8. sz.



Kovács M. Mária: Liberalizmus, radikalizmus, antiszemtizmus. A magyar orvosi, ügyvédi és mérnöki kar politikája 1867 és 1945 között. Budapest, 2001, Helikon.



Králl Csaba (szerk.): Holocaust emlékkönyv. A vidéki zsidóság deportálásának 50. évfordulója alkalmából. Budapest, 1994, TEDISZ.



Kroó László: Bölcsőm, koporsóm Buchenwald. Budapest, 1981, Kossuth.



Ota Kraus – Erich Kulka: Halálgyár. Budapest, 1958, Kossuth.



Ota Kraus – Erich Kulka: Éjszaka és köd. Budapest, 1961, Kossuth.



Otto Dov Kulka - Eberhard Jäckel (Hrsg.): Die Juden in den geheimen NS-Stimmungsberichten 1933-1945. Düsseldorf, 2004, Droste.



Lackó Miklós:Nyilasok, nemzetiszocialisták 1935-1944. Budapest, 1966, Kossuth.



Lakatos Géza: Ahogyan én láttam. Budapest, 1992, Európa.



Ernst Landau (Hrsg.): Der Kastner Bericht über Eichmanns Menschenhandel in Ungarn. München, 1961, Kindler Verlag,



Joachen von Lang – Claus Sibyll (eds.): Eichmann Interrogated. Transcripts from the Archives of the Israeli Police. New York, 1983, Farrar, Strauss & Giroux.



Hermann Langbein: Menschen in Auschwitz. Wien, Europaverlag, 1987.



Claude Lanzmann: Soah. Budapest, 1999, Kossuth.



Adam LeBor: Alvó számlák. Hogyan húzott hasznot Svájc a náci népirtásból? Budapest, 2000, Bastei Budapest Kft.



Paul A. Levin: From Indifference to Activism. Swedish Diplomacy and the Holocaust 1938-1944. Uppsala, 1998, Uppsala University.



Lévai Jenő: A pesti gettó csodálatos megmenekülésének története. Budapest, Officina.



Lévai Jenő: Fekete könyv a magyar zsidóság szenvedéseiről. Budapest, 1946, Officina.



Lévai Jenő: Zsidósors Magyarországon. Budapest, 1948, Magyar Téka.



Lévai Jenő: Raoul Wallenberg. Regényes élete, hősi küzdelmei, rejtélyes eltűnésének titka. Budapest, 1948, Magyar Téka.



Lévai Jenő: A fekete SS fehér báránya. Budapest, 1966, Kossuth.



Robert Jay Lifton: Náci orvosok. Az orvosi eszközökkel történő emberölés és fajirtás lélektana. Pécs, 1998, Alexandra.



Peter Longerich (Hrsg.): Die Ermordung der Europäischen Juden. Eine umfassende. Dokumentation des Holocaust 1941-1945. München, 1989, Piper



Yaacov Lozowick: Hitler’s Bureaucrats. The Nazi Security Police and the Banality of Evil. London – New York, 2002, Continuum.



Lónyai Sándor: A numerus clausustól Auschwitzig. A Holocaust 3621 győri mártírjának, és az egykori Győr megye falvai 732 deportáltjának anyakönyvi adatsora. Budapest, 2004, Laborpress.



Lőwy Dániel: A téglagyártól a tehervonatig. Kolozsvár zsidó lakosságának története. Kolozsvár, 1998, Erdélyi Szépmíves Céh.



Lőwy Dániel: A Kálváriától a tragédiáig. Kolozsvár zsidó lakosságának története. Kolozsvár, 2005,Koinónia.



Carlile Aymler Macartney: October Fifteenth. A History of Modern Hungary 1927-1945. Edinburgh, 1956, Edinburgh University Press.



French L. MacLean: The Camp Men. The SS Officers Who Ran the Nazi Concentration Camp System. Atglen, 1999, Schiffer Publishing.



M. Kiss Sándor (szerk.): Magyarország 1944. Fejezetek az ellenállás történetéből. Budapest, 1994, Nemzeti Tankönyvkiadó- Pro Homine-1944 Emlékbizottság.



Magyarország tiszti cím és névtára. 1944. Pótfüzet. Budapest, 1944, Magyar Királyi Központi Statisztikai Hivatal.



Magyarországi Rendeletek Tára 1944. Budapest, 1948, Belügyminisztérium.



Majsai Tamás: A körösmezei zsidódeportálás 1941-ben. Ráday-gyűjtemény évkönyve, IV-V. Budapest, 1986, Akadémiai. 195-237. o.



Józef Marszalek: Majdanek. The Concentration Camp in Lublin. Warsaw, 1986, Interpress.



Jürgen Matthäus - Konrad Kwiet -Jürgen Förster - Richard Breitman: Ausbildungsziel Judenmord? : „Weltanschauliche Erziehung” von SS, Polizei und Waffen-SS im Rahmen der „Endlösung”. Frankfurt/M, 2003, Fischer.



Márai Sándor: Napló 1943–1944. Budapest, 1998, Helikon.



John Mendelsohn (ed): The Holocaust. Selected Documents in Eighteen Volumes. Vols 1–18. New York–London, 1982, Garland Publishing.



Brigitte Mihok (Hrsg.): Ungarn und der Holocaust. Kollaboration, Rettung und Trauma. Berlin, 2005, Metropol.



Kazimierz Moczarski: Beszélgetések a hóhérral. Budapest, 1981, Európa.



Molnár Judit: Zsidósors 1944-ben az V. (szegedi) csendőrkerületben. Budapest, 1995, Cserépfalvi.



Molnár Judit: Csendőrök, hivatalnokok, zsidók. Válogatott tanulmányok a magyar holokauszt történetéről. Szeged, 2000, Szegedi Zsidó Hitközség.



Molnár Judit (szerk.): A holokauszt Magyarországon 60 év után – európai perspektívában. Budapest, 2005, Balassi.



László Mravik (ed.): The “Sacco di Budapest” and Depredation of Hungary 1938–1949. (Works of Art Missing from Hungary as a Result of the Second World War.) Budapest, 1998, Hungarian National Gallery for the Joint Restitution Committee at the Hungarian Ministry for Culture and Education.



Munkácsi Ernő: Hogyan történt? Adatok és okmányok a magyar zsidóság tragédiájához. Budapest, 1947, Rennaissance.



Munkácsi Krisztina: Berend Béla főrabbi népbírósági pere. Századok, 1996. 6. sz. 1525-1552. o.



Filip Müller: Eyewitness Auschwitz. Three Years in the Gas Chambers. Chicago–Washington DC, 1999, Ivan R. Dee–United States Holocaust Memorial Museum.



Karla Müller-Tupath: Reichsführers gehorstamster Becher. Eine deutsche Karriere. 1999, Aufbau Verlag.



N. Szegvári Katalin: Numerus clausus rendelkezések az ellenforradalmi Magyarországon; Budapest, 1988, Akadémiai Kiadó.



Nagy Ferenc (szerk.): A nyíregyházi zsidóság pusztulása. Nyíregyháza, 2004, Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár.



Nagybaczoni Nagy Vilmos: Végzetes esztendők 1938-1945. Budapest, 1986, Gondolat.



Nazi Conspiracy and Aggression. Vols. 1–11. Washington, D. C., 1946, Office of United States Chief of Counsel for Prosecution of Axis Criminality.



Németh László - Paksy Zoltán (szerk.): Együttélés és kirekesztés. Zsidók Zala megye társadalmában 1919-1945. Zalaegerszeg, 2004, Zala Megyei Levéltár.



Bernd Naumann: Az Auschwitz-per. Beszámoló Mulka és társai vádlottaknak a frankfurti esküdtbíróság előtt lefolyt bűnügyéről. Budapest, 1966, Kossuth.



Nina Langlet. A svéd mentőakció Budapesten. Budapest, 1988, Kossuth.



Novák Attila: Cionisták, baloldaliak, államrezon. Cionizmus és államhatalom a 30-as évek Magyarországán. Századok, 1996. 6. sz. 1341-1392. o.



Novák Attila: Átmenetben. A cionista mozgalom négy éve Magyarországon; Budapest, 2000, Múlt és Jövő.


Nyiszli Miklós: Mengele boncolóorvosa voltam. Budapest, 1994, Magyar Lajos Alapítvány (reprint).



Papp Zsolt: A szolnoki izraelita hitközség története a kezdetektől napjainkig. Szolnok, 2005, Fotogruppe.



Jan Parcer (ed.): Memorial Book. The Gypsies at Auschwitz-Birkenau. München-London-New York-Paris, 1993, K. G. Saur.



Pásztor Cecília (szerk.): Salgótarjáni zsidótörténet. Salgótarján, 2003, Nógrád Megyei Levéltár.



Purcsi Barna Gyula: A cigánykérdés „gyökeres és végleges megoldása”. Debrecen, 2004, Csokonai.



Orbánné Szegő Ágnes: A Heves megyei zsidóság története a XVIII. századtól a Holocaustig. Tiszafüred, 2001.



Orbánné dr. Szegő Ágnes: Egri zsidó polgárok. Budapest, 2005, Vpp.



Ormos Mária: Magyarország a két világháború korában, 1914-1945. Debrecen, 1998, Csokonai.



Ormos Mária: Egy magyar médiavezér: Kozma Miklós. 1–2. köt. Budapest, 2000, Polgart.



Steven Paskuly (ed): Death Dealer. The Memoirs of the SS-commandant at Auschwitz. New York, 1996, Da Capo Press.



Pelle János: A gyűlölet vetése. A zsidótörvények és a magyar közvélemény 1928-1944. Budapest, 2001, Európa.



Robert Jan van Pelt: The Case for Auschwitz. Evidence from the Irving Trial. Bloomington – Indianapolis, 2002, Indiana Universtiy Press.



Franciszek Piper: Die Zahl der Opfer von Auschwitz. Oswiecim, 1993, Staatliches Museum in Oswiecim-Brzezinka.



Franciszek Piper: Auschwitz. How Many Perished Jews, Poles, Gypsies… Oswiecim, 1996, The Auschwitz-Birkenau State Museum in Oswiecim.



Franciszek Piper-Teresa Swiebocka (eds): Auschwitz. Nazi Death Camp. Oswiecim, 1996, The Auschwitz-Birkenau State Museum in Oswiecim.



Dieter Pohl-Peter Longerich (Hrsg.): Die Ermordung der europäischen Juden: eine umfassende Dokumentation des Holocaust 1941-1945. München, 1989, Piper.



Pór Dezső – Zsadányi Oszkár: Te vagy a tanú! Ukrajnától Auschwitzig. Budapest, 1947, Kossuth.





Jean Claude Pressac: Auschwitz: Technique and Operation of the Gas Chambers. New York, 1989, Beate Klarsfeld Foundation,.



Prepuk Anikó: A zsidóság Közép- és Kelet-Európában a 19-20. században. Debrecen, 1997, Csokonai.



Pritz Pál (szerk.): Bárdossy László a Népbíróság előtt. Budapest, 1991, Maecenas.



Ránki György: Emlékiratok és valóság Magyarország második világháború szerepéről. Budapest, 1964, Kossuth.



Ránki György: 1944. március 19. Budapest, 1978, Kossuth.



Ránki György (szerk): Hitler hatvannyolc tárgyalása 1939-1944. Hitler Adolf tárgyalásai kelet-európai államférfiakkal I-II. Budapest, 1983, Magvető.



Ránki György: A Harmadik Birodalom árnyékában. Budapest, 1988, Magvető.



Ránki Vera: Magyarok – zsidók – nacionalizmus. A befogadás és a kirekesztés politikája. Budapest, 1999, Új Mandátum.



Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században. Budapest, 1999, Osiris.



Romsics Ignác: Bethlen István. Budapest, 1999, Osiris.



Ávihu Ronén: Harc az életért. Cionista ellenállás Budapesten – 1944. Budapest, 1998, Belvárosi..



Rózsa Ágnes: Nürnbergi lágernapló 1944-45. Budapest, 1978, Magvető.



Sallai Elemér: Mozgó vesztőhely. Budapest,1979, Magvető.


Ságvári Ágnes – Füzes Miklós (szerk.): Dokumentumok a zsidóság üldöztetésének történetéhez. Baranya megye. Budapest, 1994, Magyar Auschwitz Alapítvány – Holocaust Dokumentációs Központ.



Ságvári Ágnes – Kemény János et. al. (szerk.): Dokumentumok a zsidóság üldöztetésének történetéhez. Bács-Kiskun megye. Budapest, 1994, Magyar Auschwitz Alapítvány – Holocaust Dokumentációs Központ



Ságvári Ágnes – Cseh Edit (szerk.): Dokumentumok a zsidóság üldöztetésének történetéhez. Békés megye. Budapest, 1994, Magyar Auschwitz Alapítvány – Holocaust Dokumentációs Központ.



Ságvári Ágnes – Dobrossy István (szerk.): Dokumentumok a zsidóság üldöztetésének történetéhez. Borsod-Abaúj-Zempén megye I. Budapest, 1994, Magyar Auschwitz Alapítvány – Holocaust Dokumentációs Központ.



Ságvári Ágnes – Hőgye István (szerk.): Dokumentumok a zsidóság üldöztetésének történetéhez. Borsod-Abaúj-Zempén megye II. Budapest, 1994, Magyar Auschwitz Alapítvány – Holocaust Dokumentációs Központ.



Ságvári Ágnes – Kanyó Ferenc (szerk.): Dokumentumok a zsidóság üldöztetésének történetéhez. Csongrád megye. Budapest, 1994, Magyar Auschwitz Alapítvány – Holocaust Dokumentációs Központ.



Ságvári Ágnes –Erdős Ferenc (szerk.): Dokumentumok a zsidóság üldöztetésének történetéhez. Fejér megye. Budapest, 1994, Magyar Auschwitz Alapítvány – Holocaust Dokumentációs Központ.



Ságvári Ágnes – Gecsényi Lajos –Varga Imréné (szerk.): Dokumentumok a zsidóság üldöztetésének történetéhez. Győr-Sopron megye I. Budapest, 1994, Magyar Auschwitz Alapítvány – Holocaust Dokumentációs Központ.



Ságvári Ágnes - Varga Imréné (szerk.): Dokumentumok a zsidóság üldöztetésének történetéhez. Győr-Sopron megye II. Budapest, 1994, Magyar Auschwitz Alapítvány – Holocaust Dokumentációs Központ.



Ságvári Ágnes - Major Zoltán László – Ölveti Gábor (szerk.): Dokumentumok a zsidóság üldöztetésének történetéhez. Hajdú-Bihar megye. Budapest, 1994, Magyar Auschwitz Alapítvány – Holocaust Dokumentációs Központ.



Ságvári Ágnes – Szaniszló Ferenc – Szecskó Károly (szerk.): Dokumentumok a zsidóság üldöztetésének történetéhez. Heves megye. Budapest, 1994, Magyar Auschwitz Alapítvány – Holocaust Dokumentációs Központ.



Ságvári Ágnes – Ortutay András (szerk.): Dokumentumok a zsidóság üldöztetésének történetéhez. Komárom-Esztergom megye. Budapest, 1994, Magyar Auschwitz Alapítvány – Holocaust Dokumentációs Központ.





Ságvári Ágnes – Dupák Károly – Á. Varga László (szerk.): Dokumentumok a zsidóság üldöztetésének történetéhez. Nógrád megye. Budapest, 1994, Magyar Auschwitz Alapítvány – Holocaust Dokumentációs Központ.



Ságvári Ágnes – Bősze Sándor – Nagy Pál (szerk.): Dokumentumok a zsidóság üldöztetésének történetéhez. Somogy megye. Budapest, 1994, Magyar Auschwitz Alapítvány – Holocaust Dokumentációs Központ.



Ságvári Ágnes – Nagy Ferenc (szerk.): Dokumentumok a zsidóság üldöztetésének történetéhez. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye. Budapest, 2004, Magyar Auschwitz Alapítvány – Holocaust Dokumentációs Központ.



Ságvári Ágnes – Szilágyi Mihály (szerk.): Dokumentumok a zsidóság üldöztetésének történetéhez. Tolna megye. Budapest, 1994, Magyar Auschwitz Alapítvány – Holocaust Dokumentációs Központ.



Ságvári Ágnes – Bajzik Zsolt – Mayer László (szerk.): Dokumentumok a zsidóság üldöztetésének történetéhez. Vas megye. Budapest, 1994, Magyar Auschwitz Alapítvány – Holocaust Dokumentációs Központ.



Ságvári Ágnes – Lichtneckert András (szerk.): Dokumentumok a zsidóság üldöztetésének történetéhez. Veszprém megye. Budapest, 1994, Magyar Auschwitz Alapítvány – Holocaust Dokumentációs Központ.



Ságvári Ágnes – Kapiller Imre – Németh László (szerk.): Dokumentumok a zsidóság üldöztetésének történetéhez. Zala megye. Budapest, 1994, Magyar Auschwitz Alapítvány – Holocaust Dokumentációs Központ.



Ságvári Ágnes – Botos János (szerk.): Dokumentumok a zsidóság üldöztetésének történetéhez. Pest-Pilis-Solt-Kiskun megye. Budapest, 1994, Magyar Auschwitz Alapítvány – Holocaust Dokumentációs Központ.



Sándor Tibor: Őrségváltás után. Zsidókérdés és filmpolitika 1938-1944. Budapest, 1997, Magyar Filmintézet.



Walter Schellenberg emlékiratai. Budapest, 1989, Téka–Zrínyi.



Schmidt Mária (szerk.): Kollaboráció vagy kooperáció? A budapesti Zsidó Tanács. Budapest, 1990, Minerva.



Schmidt Mária: Diktatúrák ördögszekerén.Budapest, 1998, Magvető



Dr. Silberstein Adolf – Szigeti János: Hódmezővásárhelyi zsidók. Hódmezővásárhely – Budapest, 2004, Máyer.



Sipos Péter (szerk.): Magyarország a második világháborúban. Budapest, 1996, Magyar Hadtudományi Társaság, Petit Real Könyvkiadó.



Sipos Péter (szerk.): Imrédy Béla a vádlottak padján. Budapest, 1999, Osiris–Budapest Főváros Levéltára.



Sipos Péter (szerk.): Szálasi minisztere voltam. Rajniss Ferenc naplója. 2001, Palatinus, Budapest



Wolfgang Sofsky: The Order of Terror. The Concentration Camp. Princeton, 1999, Princeton University Press.



Solyóm József- Szabó László: A zuglói nyilasper. Budapest, 1967, Kossuth.



Soros Tivadar: Álarcban. Nácivilág Magyarországon. Budapest, 2002, Trezor.



Standeisky Éva: Antiszemita megmozdulások Magyarországon a koalíciós időszakban. Századok, 2002. 2. sz. 284-308. o.



Stark Tamás: Zsidóság a vészkorszakban és a felszabadulás után 1939–1955. Budapest, 1995, Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete.



Strasserné Chorin Daisy–Bán D. András: Az Andrássy úttól a Park Avenue-ig. Fejezetek Chorin Ferenc életéből 1879–1964. Budapest, 1999.



Andrzej Strzelecki: Endphase des KL Auschwitz. Evakuierung, Liquidierung and Befreiung des Lagers. Oświęcim, 1995, Staatliches Museum in Oswiecim-Brzezinka.



Henryk Swiebocki (ed.): London has been informed … Reports by Auschwitz Escapees. Oswiecim, 1997, The Auschwitz-Birkenau State Museum.



Szakály Sándor: A magyar katonai elit 1938-1945. Budapest, 1987, Magvető.



Száraz György: Egy előítélet nyomában. Budapest, 1976. Magvető.



Szederjesi Cecília – Tyekvicska Árpád: Senkiföldjén. Adatok, források, dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjához. Balassagyarmat – Salgótarján, 2006, Studium Libra – Nógrád Megyei Levéltár.



Szekeres József: A pesti gettók 1945. januári megmentése. Budapest, 1997, Budapest Főváros Levéltára.



Szenes Sándor: Befejezetlen múlt. Keresztények és zsidók, sorsok. Budapest, 1986, k.n.



Szinai Miklós-Szűcs László (szerk.): Horthy Miklós titkos iratai. Budapest, 1965, Kossuth.



Szinai Miklós-Szűcs László (szerk.): Bethlen István titkos iratai. Budapest, 1972, Kossuth.



Szirmai Rezső - Gartner Pál: Fasiszta lelkek. Pszichoanalitikus beszélgetések a háborús főbűnösökkel a börtönben. Budapest, 1993, Pelikán.



Szita Szabolcs: Halálerőd. A munkaszolgálat és a hadimunka történetéhez 1944–1945. Budapest, 1989, Kossuth.



Szita Szabolcs: Utak a pokolból. Magyar deportáltak az annektált Ausztriában 1944-1945. Budapest, 1991, Metalon Manager Iroda KFT.



Szita Szabolcs (szerk.): Magyarország 1944. Üldöztetés-embermentés. Budapest, 1994, Nemzeti Tankönyvkiadó- Pro Homine-1944 Emlékbizottság.



Szita Szabolcs (szerk.): A humánum példái. Dokumentumok, emlékezések a magyarországi embermentő akciók történetéhez. Budapest, 1998, Magyar Auschwitz Alapítvány – Holocaust Dokumentációs Központ.



Szita Szabolcs: Magyarok az SS ausztriai lágerbirodalmában. Budapest, 2000, Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány.



Szita Szabolcs (szerk.): Tények, adatok a cigányok háborús üldöztetésének (1939-1945) tanintézeti feldolgozásához. Budapest, 2000, Magyar Auschwitz Alapítvány – Holocaust Dokumentációs Központ



Szita Szabolcs: Együttélés, üldöztetés, holokauszt. Budapest, 2001, Korona,



Szita Szabolcs: A Gestapo Magyarországon. A terror és rablás történetéből. Budapest, 2001, Korona.



Szita Szabolcs: A komáromi deportálás 1944 őszén. Budapest, 2002, Holocaust Dokumentációs Központ és Emlékgyűjtemény Közalapítvány.



Szita Szabolcs (szerk.): Holocaust Füzetek. 1. Budapest, 1992, Magyar Auschwitz Alapítvány – Holocaust Dokumentációs Központ



Szita Szabolcs (szerk.): Holocaust Füzetek. 2. Budapest, 1993, Magyar Auschwitz Alapítvány – Holocaust Dokumentációs Központ



Szita Szabolcs (szerk.): Holocaust Füzetek. 3. Budapest, 1993, Magyar Auschwitz Alapítvány – Holocaust Dokumentációs Központ



Szita Szabolcs (szerk.): Holocaust Füzetek. 4. Budapest, 1994, Magyar Auschwitz Alapítvány – Holocaust Dokumentációs Központ



Szita Szabolcs (szerk.): Holocaust Füzetek. 5. Budapest, 1996, Magyar Auschwitz Alapítvány – Holocaust Dokumentációs Központ



Szita Szabolcs (szerk.): Holocaust Füzetek. 6. Budapest, 1996, Magyar Auschwitz Alapítvány – Holocaust Dokumentációs Központ



Szita Szabolcs (szerk.): Holocaust Füzetek. 7. Budapest, 1997, Magyar Auschwitz Alapítvány – Holocaust Dokumentációs Központ



Szita Szabolcs (szerk.): Holocaust Füzetek. 8. Budapest, 1997, Magyar Auschwitz Alapítvány – Holocaust Dokumentációs Központ



Szita Szabolcs (szerk.): Holocaust Füzetek. 9. Budapest, 1998, Magyar Auschwitz Alapítvány – Holocaust Dokumentációs Központ



Szita Szabolcs (szerk.): Holocaust Füzetek. 10. Budapest, 1998, Magyar Auschwitz Alapítvány – Holocaust Dokumentációs Központ



Szita Szabolcs (szerk.): Holocaust Füzetek. 11. Budapest, 1999, Magyar Auschwitz Alapítvány – Holocaust Dokumentációs Központ



Szita Szabolcs (szerk.): Holocaust Füzetek. 12. Budapest, 1999, Magyar Auschwitz Alapítvány – Holocaust Dokumentációs Központ



Szita Szabolcs (szerk.): Holocaust Füzetek. 13. Budapest, 1999, Magyar Auschwitz Alapítvány – Holocaust Dokumentációs Központ



Szita Szabolcs (szerk.): Holocaust Füzetek. 14. Budapest, 2000, Magyar Auschwitz Alapítvány – Holocaust Dokumentációs Központ



Szita Szabolcs (szerk.): Holocaust Füzetek. 15. Budapest, 2002, Magyar Auschwitz Alapítvány – Holocaust Dokumentációs Központ



Szita Szabolcs (szerk.): Holocaust Füzetek. 16. Budapest, 2002, Magyar Auschwitz Alapítvány – Holocaust Emlékgyűjtemény Közalapítvány



Szűcs László (szerk.): Dálnoki Miklós Béla kormányának (Ideiglenes Nemzeti Kormány) minisztertanácsi jegyzőkönyvei. 1944. december 23. – 1945. november 15. A-B köt. Budapest, 1997, Magyar Országos Levéltár.



Teleki Éva: Nyilas uralom Magyarországon. Budapest, 1974, Kossuth.



Tilkovszky Loránt: Ez volt a Volksbund. A német népcsoport-politika és Magyarország, 1938-1945. Budapest, 1978, Kossuth.



Trial of Adolf Eichmann. Record of Proceedings in the District Court of Jerusalem. Vols. 1–9. Jerusalem, 1994, State of Israel, Ministry of Justice.



Trials of the Major War Criminals Before the International Military Tribunal Nuremberg. Vols 1–42. Nuremberg, 1947–1949, Secretariat of the International Military Tribunal.



Trials of War Criminals Before the Nuremberg Military Tribunal Under Control Council Law No.10. Vols. 1–15. Washington, D. C., 1949–1953, Government Printing Office.



Isaiah Trunk: Judenrat. The Jewish Councils in Eastern Europe under Nazi Occupation. Lincoln, 1996, University of Nebraska Press.



Theo Tschuy: Becsület és bátorság. Carl Lutz és a budapesti zsidók. Miskolc, 2001. Well-Press.



Reuven Tsur: Menekülés a gettóból. Egy nagyváradi zsidó család története. Budapest, 2005, Noran.



Tyekvicska Árpád (szerk.): Adatok, források, dokumentumok a balassagyarmati zsidóság holocaustjáról. In Nagy Iván Történeti Kör évkönyve. Balassagyarmat, 1995, Nagy Iván Történeti Kör.



Ungváry Krisztián: Budapest ostroma. Budapest, 1998, Corvina.



Ungváry Krisztián: „Nagy jelentőségű szociális akció.” Adalékok a zsidó vagyon begyűjtéséhez és elosztásához Magyarországon 1944-ben. In Rainer M. János – Standeisky Éva (szerk.): Az 1956-os Intézet 2002-es évkönyve. Budapest, 2002,1956-os Intézet. 287-321. o.



Ungváry Krisztián: Kik azok a nyilasok? Beszélő, 2003. 6. sz. 58-68. o.



Ungváry Krisztián: Magyarország és a második világháború. Budapest, 2005, Osiris.



Varga László: Zsidó bevándorlás Magyaroszágon. Századok, 1992. 1. sz. 59-79. o.



Varga László: Forradalmi törvényesség – Jogszolgáltatás 1945 után Magyaroszágon. Beszélő, 1999, 1. sz. 57-73. o.



Vargyai Gyula: Magyarország a második világháborúban. Összeomlástól összeomlásig. Budapest, 2001, Korona



Vági Zoltán: Endre László: Fajvédelem és bürokratikus antiszemitizmus a közigazgatási gyakorlatban. In Randolph L. Braham (szerk.): Tanulmányok a holokausztról II. Budapest, 2002, Balassi. 81-153. o.



Vértes Róbert (szerk.): Magyarországi zsidótörvények és rendeletek 1938–1945. Budapest, 1997. Polgár.



Vigh Károly: Ugrás a sötétbe. Budapest, 1984, Magvető.



Vihar Béla (szerk.): Sárga könyv. Adatok a magyar zsidóság szenvedéseiből 1941-1945. Budapest, 1945, Hehaluc.



Vincze Miklós: Min múlt az élet. Embersorsok a Holocaustban. Budapest, 1996, Fővárosi Könyvkiadó.



Alex Weissberg: Desperate Mission. New York, 1958, Criterion Books.



Benzion Dinur - Shaul Esh (eds.):Yad Vashem Studies vol. I. Jerusalem, 1957, Yad Vashem.



Shaul Esh (ed.):Yad Vashem Studies vol. II. Jerusalem, 1958, Yad Vashem.



Shaul Esh (ed.):Yad Vashem Studies vol. III. Jerusalem, 1959, Yad Vashem.



Shaul Esh (ed.):Yad Vashem Studies vol. IV. Jerusalem, 1960, Yad Vashem.



Nathan Eck – Ariey Leon Kubovy (ed.):Yad Vashem Studies vol. V. Jerusalem, 1963, Yad Vashem.



Nathan Eck – Ariey Leon Kubovy (eds.):Yad Vashem Studies vol. VI. Jerusalem, 1967, Yad Vashem.



Livia Rothkirchen (ed.): Yad Vashem Studies vol. VII. Jerusalem, 1968, Yad Vashem.



Livia Rothkirchen (ed.): Yad Vashem Studies vol. VIII. Jerusalem, 1970, Yad Vashem.



Livia Rothkirchen (ed.): Yad Vashem Studies vol. IX. Jerusalem, 1973, Yad Vashem.



Livia Rothkirchen (ed.): Yad Vashem Studies vol. X. Jerusalem, 1974, Yad Vashem.



Livia Rothkirchen (ed.): Yad Vashem Studies vol. XI. Jerusalem, 1976, Yad Vashem.



Livia Rothkirchen (ed.): Yad Vashem Studies vol. XII. Jerusalem, 1977, Yad Vashem.



Livia Rothkirchen (ed.): Yad Vashem Studies vol. XIII. Jerusalem, 1979, Yad Vashem.



Livia Rothkirchen (ed.): Yad Vashem Studies vol. XIV. Jerusalem, 1981, Yad Vashem.



Livia Rothkirchen (ed.): Yad Vashem Studies vol. XV. Jerusalem, 1983, Yad Vashem.



Aharon Weiss (ed.): Yad Vashem Studies vol. XVI. Jerusalem, 1984, Yad Vashem.



Aharon Weiss (ed.): Yad Vashem Studies vol. XVII. Jerusalem, 1986, Yad Vashem.



Aharon Weiss (ed.): Yad Vashem Studies vol. XVIII. Jerusalem, 1987, Yad Vashem.



Aharon Weiss (ed.): Yad Vashem Studies vol. XIX. Jerusalem, 1988, Yad Vashem.



Aharon Weiss (ed.): Yad Vashem Studies vol. XX. Jerusalem, 1990, Yad Vashem.



Aharon Weiss (ed.): Yad Vashem Studies vol. XXI. Jerusalem, 1991, Yad Vashem.



Aharon Weiss (ed.): Yad Vashem Studies vol. XXII. Jerusalem, 1992, Yad Vashem.



Aharon Weiss (ed.): Yad Vashem Studies vol. XXIII. Jerusalem, 1993, Yad Vashem.



Aharon Weiss (ed.): Yad Vashem Studies vol. XXIV. Jerusalem, 1994, Yad Vashem.



Aharon Weiss (ed.): Yad Vashem Studies vol. XXV. Jerusalem, 1996, Yad Vashem.



David Silberklang (ed.): Yad Vashem Studies vol. XXVI. Jerusalem, 1998, Yad Vashem.



David Silberklang (ed.): Yad Vashem Studies vol. XXVII. Jerusalem, 1999, Yad Vashem.



David Silberklang (ed.): Yad Vashem Studies vol. XXVIII. Jerusalem, 2000, Yad Vashem.



David Silberklang (ed.): Yad Vashem Studies vol. XXIX. Jerusalem, 2001, Yad Vashem.



David Silberklang (ed.): Yad Vashem Studies vol. XXX. Jerusalem, 2002, Yad Vashem.



David Silberklang (ed.): Yad Vashem Studies vol. XXXI. Jerusalem, 2003, Yad Vashem.



David Silberklang (ed.): Yad Vashem Studies vol. XXXII. Jerusalem, 2004, Yad Vashem.



David Silberklang (ed.): Yad Vashem Studies vol .XXXIII. Jerusalem, 2005, Yad Vashem.



David Silberklang (ed.): Yad Vashem Studies vol. XXXIV. Jerusalem, 2006, Yad Vashem.



Zinner Tibor- Róna Péter: Szálasiék bilincsben. 1-2. kötet. Budapest, 1986, Lapkiadó Vállalat.

baker | 2009. április 20. | 13:56:22

Az osztálytermes példád nem jó, mert hiába öten aláznak és a többi nézi, ha pont annak az ötnek van fegyver a kezében, a többinek meg semmi...
Szóval mit kellett volna csinálni szerinted a magyaroknak a deportálások megakadályozására, hogy ne kelljen tartaniuk a következményektől? Hogy kellett volna kicselezni a németeket ? :)

hefe | 2009. április 20. | 13:56:19

A cikk nyomtatott változatában az olvasók elől az ismeretlenségbe húzódó szerző arról tájékoztat, hogy a gárdakapitány egykor munkásőr volt. A szerző ezzel kiérdemli a még megalapítandó "Schmidt Mária Díj" nevű elismerést, hiszen sikeres kísérletet tesz a tények elhomályosítására, a jobb és baloldal történelmi szerepének összezagyválására, az apák és fiúk szerepének, felelősségének egybemosására, a szellemi katyvasz fokozására. Hajrá, csak így tovább Népszabadság! Sikeres felkészülést a 2010-14-es parlamenti ciklusra!

baker | 2009. április 20. | 13:47:24

A korábban már belinkelt OneThirdOfTheHolocaust filmen kívül, íme egy lista számos Holo-revizionista művel, meg némi történeti áttekintéssel, jó olvasgatást:


1950: Paul Rassinier volt francia ellenálló és a buchenwaldi koncentrációs tábor egykori lakója közzéteszi a Le mensonge d’Ulysse (Odüsszeusz hazugsága) c. könyvét, amelyben azt állítja, hogy Buchenwaldban nem voltak gázkamrák. Rassinier úgy gondolja, hogy némelyik táborban kétségtelenül léteztek gázkamrák, de az elgázosított áldozatok száma viszonylag alacsony volt.
1964: Rassinier a Le drame des Juifs européens (Az európai zsidók drámája) c. művében a gázkamra- és a zsidó megsemmisítési történetet „minden idők leghátborzongatóbb hazugságának” nevezi, és kimutatja a hatmilliós szám lehetetlenségét.
1972: Richard Harwood: Did Six million really die? (Valóban hatmillió halt meg?)
1976: Arthur R. Butz: The Hoax of the Twentieth Century (A huszadik század
megtévesztése)
1978: Wilhelm Stäglich: Der Auschwitz Mythos (Az Auschwitz-mítosz). Stäglich, aki német bíró, mesterien elemzi az ortodox auschwitzi kártérítési igények alapját és bebizonyítja azok ürességét. Az utolsó fejezetben a hírhedt Auschwitz-pert boncolgatja, amelyet Frankfurtban tartottak 1963 és 1965 között, és kimutatja, hogy a német igazságszolgáltatási rendszer megszegte a törvényszéki etika valamennyi normáját annak érdekében, hogy „bizonyítsa” a zsidók állítólagos tömeges legyilkolását Auschwitzban.
1979: Robert Faurisson francia revizionista professzor különböző cikkeket tesz közzé, amelyekben kimutatja az auschwitzi elgázosítási történet technikai lehetetlenségeit.
1983: Walter Senning német-amerikai revizionista közzéteszi a The Dissolution of Eastern European Jewry (A kelet-európai zsidóság felbomlása) c. művét, amely kizárólag zsidó és angolszász forrásokon alapul, és második világháborús zsidó népesség veszteségeinek a mindeddig legkomolyabb vizsgálata. Senning arra a következtetésre jut, hogy mintegy 1,3 millió zsidó halt meg a háború alatt, de ennek a veszteségnek csak kevesebb mint a fele tulajdonítható a német politikának; a zsidó háborús áldozatok több mint a fele katonaként halt meg a fronton, vagy a szovjet deportálások során.
1985: Az első Zündel-per a kanadai Torontóban. Ernst Zündel német állampolgárt a Did Six million really die? c. Harwood-pamflett terjesztéséért állítják bíróság elé. Mivel Kanadában nincs antirevizionista törvény, a bíróság egy homályos angol középkori törvényt alkalmaz, amely megtiltja a „hamis hírek terjesztését”. Noha Zündelt 15 hónapi börtönre ítélik, a per katasztrófa a holokauszt-sztori hívei számára, mivel különböző vezető szakértők adhatják elő érveiket a zsidók állítólagos megsemmisítése ellen. Zündel ügyvédje, Douglas Christie könyörtelen keresztkérdéseknek veti alá a vád két koronatanúját, Rudolf Hilberg professzort és az egykori auschwitzi foglyot, Rudolf Vrbát. Hilberg reménytelenül dilettánsnak mutatkozik, Vrba pedig arcátlan hazudozóként
lepleződik le.
1986: A Roques-ügy Franciaországban. Henri Roques közzéteszi doktori disszertációját a Gerstein-jelentésről. Kurt Gerstein SS tiszt „vallomásait” tekintették a legjobb bizonyítéknak a belzeci táborban lévő emberirtó gázkamrák létezése mellett. Disszertációjában Roques kimutatja, hogy ennek a jelentésnek nem kevesebb mint hat változata van, és ezek mindegyike hemzseg a képtelenségektől. A média fékevesztett
mocskolódó gyűlölet-kampányba kezd a nantes-i egyetem ellen, amely elfogadta Roques disszertációját. Zsidó szervezetek és Izrael tiltakozásait követően végül Roques-ot megfosztották doktori címétől. Svájcban Mariette Paschoud tanítónő, aki támogatta Roques-ot, a média mocskolódó kampányát követően elveszíti állását.
1988: A második Zündel-per Torontóban. Zündel büntetését 9 hónapra mérsékelik (négy évvel később a Kanadai Legfelsőbb Bíróság felmentette, és a törvényt, amely az elítéléséül szolgált, alkotmányellenesnek nyilvánították.) A per alatt az Egyesült Államok kivégzési szakértője, Fred Leuchter, aki az egyes amerikai államokban a bűnözők kivégzésére használt gázkamrákat tervezte, segítőinek egy kis csoportjával Lengyelországba utazik, és megtekinti a „gázkamrákat” Auschwitz I.-ben, Auschwitz-Birkenauban és Majdanekben. Későbbi jelentésében arra a következtetésre jut, hogy ezek a helyiségek technikai és kémiai okok miatt nem szolgálhattak emberirtó gázkamrákként. Tagadhatatlan tévedései ellenére is a Leuchter-jelentés megsemmisítő csapást mér a holokauszt-sztorira, mivel nagymértékben növeli a revizionizmus népszerűségét, és később Leuscter megállapításait Germar Rudolf egy sokkal tudományosabb vizsgálat keretében megerősítette.
1993: Germar Rudolf szakértői véleményének első változata az auschwitzi állítólagos gázkamrákról. Mesteri tanulmányában Rudolf bebizonyítja, hogy a „gázkamrák” sohasem voltak kitéve Ciklon B hatásának, amelyet állítólag szándékosan zsidók kiirtására használtak volna.
Jean-Claude Pressac francia történédsz közzéteszi a Les crematoires d’Auschwitz (Az auschwitzi krematóriumok) c. művét, amelyet a média a revizionizmus végleges cáfolataként üdvözöl, de mert Pressac a legcsekélyebb dokumentatív bizonyítékot sem képes felhozni az emberirtó gázkamrák létezése mellett, könyve csak a holokauszt-sztori ürességét támasztja alá – függetlenül attól a ténytől, hogy Pressac számos meglepő engedményt tesz a revizionistáknak.
1994: Germar Rudolf, abban a hiú reményben, hogy az Ernst Gauss írói álnév révén megvédi magát a jogi üldöztetéstől, kiadja a Grundlagen zur Zeitgeschichte (A kortárs történelem alapjai) c. művét. A tudományos antológia egy sor tanulmányt tartalmaz, amelyeket különböző revizionista tudósok írtak a holokauszt különféle vonatkozásairól. A könyvet Németországban azon nyomban betiltották, Rudolf pedig külföldre távozik, hogy elkerülje a börtönt. Még a Grundlagen megjelenése előtt a német rezsim a revizionizmus egyre növekvő befolyására reagálva drasztikusan megszigorítja a revizionizmus elleni törvényt.
Pierre Marais Les camions à gaz en question (A kérdéses gáz-kamionok). Kiváló tanulmányában a francia autótervező bebizonyítja, hogy az „emberirtó gáz-teherautók, amelyeket a németek állítólag a zsidók meggyilkolására használtak Chelmnóban és Oroszországban, sohasem léteztek.
Jürgen Graf: Auschwitz. Tätergeständnise und Augenzeugen der Holocaust (A holokauszt tetteseinek vallomásai és szemtanúi). Az állítólagos auschwitzi gázkamrákra vonatkozó szemtanúi beszámolók első gyűjteménye feltárja e beszámolók képtelenségét.
1995: Svájcban törvénybe iktatják az „antirasszista törvényt”, amelynek az a fő célja, hogy eszköz legyen a revizionizmus elnyomására.
Carlo Mattogno, Robert Faurisson, Serge Thion és Germar Rudolf Auschwitz. Nackte Fakten (Auschwitz. Meztelen tények) c. tanulmánykötetükben részletesen cáfolják Pressac említett könyvét, amely az utolsó komoly kísérlet volt az auschwitzi gázkamrák létezésének bizonyítására.
1996: A Garaudy-ügy Franciaországban. Roger Garaudy, a világhírű francia filozófus, aki korábban muszlim hitre tért, a Les mythes fondateurs de la politique israélienne (Az izraeli politika alapvető mítoszai) c. művében óvatosan támogatja a holokauszt-revizionizmust. A Garaudy-ügy viszályt keltett a franciaországi zsidók és a sikeresen előretörő revizionisták között, noha a könyv revizionista fejezete meglehetősen mérsékelt.
Jacques Baynac revizonizmusellenes francia történész a Le Nouveau Quotidien c. svájci lapban közölt két hosszú cikkében beismeri, hogy a náci gázkamrák létezése mellett nincsenek bizonyítékok.
1998: Jürgen Graf – Carlo Mattogno: KL Majdanek. Eine historische und technische Studie (A majdaneki koncentrációs tábor. Történelmi és technikai tanulmány). A majdaneki koncentrációs táborról szóló első tudományos mű bebizonyítja, hogy ebben a táborban sem voltak emberirtó gázkamrák, a zsidó foglyok tömeges agyonlövése nem történt meg, és Majdanekben összesen 42 500-an haltak meg.
2000: A Grundlagen bővített és korszerűsített változata, amelyet Germar Rudolf Dissecting the Holocaust (A holokauszt felboncolása) címmel jelentetett meg.
Londonban David Irving revizionista történész elveszíti perét Deborah Lipstadt zsidó antirevizionista írónő ellen, akit beperelt rágalmazásért.
Richard Krege ausztrál mérnök nagyszabású radarvizsgálatot végez Belzecben és Treblinkában. Az eredményeket, amelyek azt bizonyítják, hogy e két táborban nem léteznek az állítólagos hatalmas tömegsírok, 2001-ben tették közzé.

ezen kívül:

Norman Finkelstein: A Holokauszt-ipar (2000)
David Cole: The truth behind the gates of Auscwitz (videóinterjú, 1992)

"...1992-ben David Cole egy videón járta be a helyszínt, ahol az idegenvezető valótlanságokat állított. Mikor szembesítették az igazsággal, elismerte, hogy nem eredeti a gázkamra, melyet eredetiként mutatnak be a mai napig. A legújabb elmélet szerint egy, a tábor melleti faházban (!) történtek a kivégzések. A Zyklon-B rovarölőt (mely lassan hat, nem érthető, miért nem használtak erősebb mérget, ha gyilkolni akartak) korábban úgy mutatták be, hogy a zuhanyrózsából ömlött. Miután rámutattak, hogy
ez nem gáz, hanem granulátum, már azt mondták, hogy a tetőn vágott lyukakban dobták be. Állítólag elégették az embereket (a vallomások szerint tíz perc alatt, holott egy test legalább másfél óráig ég, mire hamu lesz, és akkor sem tömegben, mert az oxigénhiány miatt elaludna a tűz), de egy testből cipősdoboznyi hamu lesz. Soha nem találták meg a keletkezett több százezer tonnányi hamut..."

Manfred Köhler: A holocaust tanúvallomásainak és a tettesek vallomásainak értéke
Robert Faurisson: Auschwitz gázkamráinak tanúi
Jürgen Graf: A háború alatti elgázosítások tanúinak vallomásai a német koncentrációs táborokból


különféle hoaxok: pl. Herman Rosenblat története
(http://video.google.com/videoplay?docid=3822415128071766948&hl=en)

"...Rosenblat esete nem egyedi. Alig egy évvel ezelőtt a holland Misha Defonseca meséjéről, miszerint kisgyermekként heteken át kóborolt a téli erdőben, a nácik elől bújkálva, ahol vad farkasok táplálták, kísértetiesen hasonló körülmények közt derült ki, hogy hazugság. Addigra több tízmillió dollárt (!) zsebelt be a története jogdíjából. 2003-ban Bemard Holstein ausztrál"túlélő" bukott le, ugyanis lágertörténete nem csak mese volt, de még plágium is (mellesleg pedig ő maga sem volt zsidó). Binjamin Wilkomirski svájci zsidó hasonló témájú önéletrajzi könyve díjat díjra halmozott az Egyesült Államokban, Nagy-Britanniában és Franciaországban, mígnem a Die Weltwoche német hetilap 1998-ban be nem bizonyította, hogy ő is konfabulációt ad elő, szintén lopott forrásból. Jerzy Kosinski, az Elie Wiesel által patronált lengyel zsidó író The Painted Bird (A festett madár) című könyvéről 1991-ben derült ki, hogy egy szó sem igaz, mire a szerző öngyilkos lett..."

szóval bűzlik az egész, a hatmillióval együtt.

kapillária | 2009. április 20. | 12:30:44

kedves lengyel! kb. ennyire lehet megbízni szövegértési képességeidben, ugyanis leírtam, igaz zárójelben, hogy én miért nem a családommal vagyok. persze, ez nem tartozik a tárgyhoz szorosan. az annál inkább, hogy kérdezem tőled mégegyszer, igen nagy tisztelettel, mennyiben sért téged, ha a német állam kártérítést fizet valakinek. te ott adózol? sajnálato ami a nagypapáddal történt- ha tőled senki nem kér bocsánatot, mástól se kérjen? így jobban érzed magad?

maurice | 2009. április 20. | 11:57:40

Adatok pl. az Auschwitzi Archívumból, magyar és egyéb levéltárakból.

néhány munka, melyek alapján vissza lehet követni, milyen hivatalos dokumentumok, jelentések, jegyzőkönyvek alapján kaptuk az adatokat:
Noakes-Pridham (1995). Nazism. 1919-1945. Vol.3. Foreign Policy. War and racial extermination. A documentary reader. (University of Exedter Press, Exeter, 1995)
Piper (1996) Auschwitz, How many perished Jews, Poles, Gypsies... Oswiecim, 1996. Auschwitz-Birkenau State Museum
Waclaw Dlugoborski- Franciszek Piper (2000). Aushwitz, 1940-45 Vols. 1-5. Central Issues in the history of the camp. Oswiecim, 2000, Aushwitz-Birkenau State Museum
Kádár-Vági (2005). Hullarablás. A magyar zsidók gazdasági megsemmisítése, Hanna Arendt, 2005
Karsai László (2001) Holokauszt. Pannóni
Franciszek Piper - Theresa Swiebocka ( Eds)(1996). Auschwitz, Nazi Death Camp
Christopher R. Browning – Jürgen Matthäus: The Origins of the Final Solution. The evoulution of the Nazi Jewish Policy, September 1939 – March 1942. London, 2004, William Heinemann.

az a baj, hogy ezt alá tudom támasztani.
és te? valahogy nekem pont a te véleményed tűnik dogmatikusnak.

A holokauszt megakadályozása nem ott kezdődik, hogy nem rakjuk fel a vagonra az embereket. Nálunk is az egész a jogfosztással kezdődött. Itt kell már mindenkinek, hogy megcsendüljön a vészharang.

Nem voltunk rákényszerítve a deportálásokra. Mi döntöttünk amellett.
ha húzzuk az időt, mint pl. a Mussolini féle fasiszta állam, lehet hogy ha nem is mindenki, de a nagyrésze megmenekült volna.
Bulgária nem adta ki azokat a zsidókat, akik a belső bolgár területeken éltek
A dán zsidókat átmenekítették Svédországba, úgy, hogy közben a német tengerészet nem arra nézett, amerre a dán hajók mentek.
A parancs megtagadás nem járt halállal, mint sokan gondolnánk. Itt egy jó könyv, ami ezt részletesebben tárggyalja: Christopher R. Browning: Ordinary men. Reserve Police Battalion 101 and the Final Solution in Poland. New York, 1998, Harper Perennial.

Szociálpszichológiai értelemben, ha egy gyereket az osztályban cikiznek, és nyilvánosan megaláznak öten, a többiek meg ezt végig nézik, még akkor is ha sajnáljáják, de nem avatkoznak be, akkor is részesei a szituációnak, és segítenek abban hogy az egész így történjem meg ahogy megtörténik. Ugyanez van nagyban is a Holokauszt, vagy Sztálini terror, vagy Ruandai népirtás és a nyugati országok, vagy a délszláv válság, stb. stb. stb. esetén

mutagora | 2009. április 20. | 11:55:42

A Magyar Gárda főkapitánya nem Dósa István ,hanem Kiss Róbert!Úgylátszik a cikk szerzőjét a tények nem zavarják!

baker | 2009. április 20. | 11:15:33

ezek az érdekesen pontos számok honnan vannak, maurice ? ezek nekem megintcsak dogmaszagúnak tűnnek.

"A nem beavatkozók is részesei a szituációnak, és a történteknek. "
- ez szerintem eléggé egyoldalú megközelítés, mert nem hinném, hogy egy megszállás alatt álló országban bármilyen lehetőség lett volna a deportálásokat megakadályozni. A "közöny" és a tett nélküli részvét nem ugyanaz - és azt senki be nem bizonyította (nem is lehet), hogy ne a félelem miatt tett nélkül maradó részvét lett volna a domináns. A hatóságok pedig különösen nehezen tehetnek bármi mást, mint ami a parancs.

maurice | 2009. április 20. | 10:56:28

Kedves Lengyel
Látszik, hogy fogalmad sincs az egészről, és írásod spekuláció, még csak nem is félműveltség, és semmire semmi bizonyítékod nincs, és semmilyen dokumentumod sincs.
FOGALMAD SINCS, HOGY TÖRTÉNTEK A DOLGOK. ÍRÁSOD TELE VAN PONTATLANSÁGGAL
"A haláltábor igazgatója közölte, "
- a haláltábornak parancsnoka van, nem igazgatója
- melyik haláltáborról beszélsz, ki a személy? Forrásod honnan?
" gázkamráknak nevezett épületek egyrészt később lettek átalakítva, másrészt később épültek."
- mikor később? mihez képest?
- jó, vegyük Auschwiztot. Tényleg nem 1939-ben kezdődött az egész. Ezt senki sem tagadja
- Aushwitz I (főtábor) barakkjai egy része már állt, mert az O-M monarchia katonai barakkjai voltak az I vh.-ban
- 1939. szept. 3. - a nácik elfoglalják a területet
- 1939 december. - új tábort keres a náci, a lengyel politikai foglyoknak.
- 1940 április - megérkeznek az első munkások
- 1940 június - a környező falvak lakosságát evakuálják
- 1940 június 14. - megérkezik az első fogolytranszport a Tarnowi börtönből. Az első kápók (30 an vannak) bűnöző, a német börtönökből
- első parancsnok Rudolf Höss
- 1940 első szökés - büntetés: 20 órás appel.
- 1942-től kezd nőni a tábor
- 1941 augusztus - kipróbálják a fenol inyekciót (szívbe lövik) - 20 -25000 embert így ölnek meg

- 1941 március, megérkezik Himmler Reichsführer SS látogatásra- megindulnak a további építkezések
Birkenauban (es lesz Auschwitz II más néven 3 km-re a főtábortól). 100000 orosz hadifogoly befogadására tábort kell alakítani. Az orosz hadifoglyokkal fel is építik, de az oroszok nem jönnek, mert közben jött a döntés, hogy totális háborút vívnak, nem szednek hadifoglyokat

mi a túrót kezdjünk akkor ezzel a nagy táborral?
- 1941 késő nyara - ősze - EKKOR DŐL EL, HOGY ÚGY SZABADULUNK MEG EURÓPA (ÉS MAJD A VILÁG) ZSIDÓITÓL, HOGY MEGÖLJÜK ŐKET. ÉS NEM KIVÁNDOROLTATÁS, MEG RABSZOLGAMUNKA LESZ A SORSUK

- 1942 Wannsee-i konferencia - eldől, hogy AZ EURÓPAI ZSIDÓKAT GÁZOSÍTJÁK, KÖZBEN MÁR AZ OROSZ FRONTON FÉL ÉVE TÖMEGSÍROKBA LÖVIK A ZSIDÓKAT, NEM GÁZOSÍTANAK. EZ KB. 1.5 MILLIÓ EMBER, A 6 MILLIÓBÓL
gondolom erről nem tudtál. SENKI SOHA NEM ÁLLÍTOTTA AZT, HOGY MIND A 6 MILLIÓ GÁZZAL HALT MEG, VAGY, MIND A 6 MILLIÓ AUSCHWITZBAN HALT VOLNA MEG

NEM TUDSZ TE SEMMIT, CSAK HAZUDSZ

- 1940 nyara az első krematórium felépítése Auschwitz I-ban - 3-400 embert lehetett egyszerre megölni
- 1942-ben 2 lengyel parasztházat átalakítanak az első gázkamrákká Birkenauban - (ezt nevezték Bunker I és II-nek,)
- 1943 első felében megépülnek Birkenauban a 4 nagy krematórium.
II és III-as 2000-2500 embert lehetett egyszerre megölni, IV-és V- 1500-2000 ember. Mindez fél óra alatt

a többihez, már alapvető matematika kell, amit kifejtettem egy korábbi post-omban. Sőt ott még "túl is teljesítettük" a dolgokat, hiszen nem csak egy napi transzport 80%-át sikerült elgázosítani, hanem mind a 100%-ot, és még így is ment. Ami valahol nagyon tragikus.

A baj az, hogy megvannak a tervrajzok is. Sőt, még az építés folyamán bekövetkező módosítások is.

Ami a zavart okozhatja nálad, hogy az I kremát a háború vége felé átalakították bunkerré. Ezért nem lett ez berobbantva a nácik által, mint a többi Auschwitzban

a többit 1944 novemberében elkezdtek leszerelni, és a falakat berobbantották

"Tudományosan pedig azt bizonyították, hogy nincsenek ciánnyomok."
Ezt már megállapítottuk, hogy tudományosan bebizonyították, hogy az erre vonatkozó "kutatás" módszertanilag és tudományosan nulla volt

"A kemencék, még a pótlólag építettekkel sem lettek volna alkalmasak 6 millió ember elégetésére. 1 ember elégetésének időszükséglete 3-4 óra!
A kemencék hamar elhasználódtak volna, és újra kellett volna rakni őket."

Ez így van. De
1.) nem 6 milliót égettek a kemencékben, hanem 1.1 milliót Auschwitzban.
2. )nem mindenki a kemencében égett el itt sem, mi lenne, ha olvasnál is nem csak ordítanál hülyeségeket-
NAGY ÉGETŐGÖDRÖK AZ V. KREMATÓRIUM MÖGÖTT'!!!!
3. )1 kemencében egyszerre 3 ember ég. 1944 nyarán ezt felviszik 5-re, de állandó üzemzavar van a túlhasználtság miatt. EZT SENKI NEM IS TAGADTA'!!!!!
de ezért vannak az ÉGETŐGÖDRÖK
4.) Néhány százerzret Majdanekben és az egyéb táborokban.
5.)Treblinka - Sobibor - Belzec - Chelmno a 4 másik haláltábor (és nem munkatábor, vagy koncentrációs tábor) - 1.5 millió ember először eltemetve, mad ahogy a front közeledett, exhumálva és ÚN. GRILLEZVE A SZABAD ÉG ALATT. - 1 SOR FA 1 SOR HOLTTEST...
"Azt is bizonyították tudományosan, hogy a Nürnbergi perben valló őrök hazudtak, amikor azt vallották, hogy cigizek, és megvárták amikor ki kellett hordani a tetemeket, és cigivel mentek be a testekért... Ekkor egyrészt nemcsak magukat mérgezték volna meg, hanem a kiszellőztetéskor a környező települések lakóit is, akár 20 km-es környezetben. DE, és ez a fő probléma fel is robbantak volna.."
Nem hiszem el, hogy ennyire naiv és tájékozatlan lehetsz! Mikor ment volna be a tetemek közé egy SS őr??? Beterelést, halottak kihúzását, égetését a Sonderkommando nevű foglyokból álló csoport végezte. Az SS orvos csak a résen kívülről bedobta a Zyklon B-t.
Mint mondtam, a környéken nem volt lakos, mert kitelepítették őket. Különben tán azt gondolod, hogy a náciknak fájt volna a lengyel áldozatok léte??
Senki nem robbant fel, mert nem robbanásveszélyes, hanem egyszerű, olcsó, hatékony már korábban is fertőtlenítő és rovarirtó szerként használt szer, mely szemcsés anyag, 27,5 C fokon gázneművé válik és könnyebb a levegőnél.

"Nincs meg 6 millió ember csontváza, égési maradéka."
- nincs, mert a Visztulába, és egyéb patakokba, mocsarakba szórták a hamvak nagy részét.
- számoljunk még 1x:
1.5 millió halott agyonlövéssel az orosz területeken
1.5 millió lengyel zsidó elgázosítva a Reinhardt akció táboraiban (Teblinka és társai)
1.1 millió halott Auschwitzban
40 ezer magyar zsidó munkaszolgálatos halott a Don kanyarban, vagy a hátországban
100 ezer budapesti zsidó a nyilas terror alatt
Óvatos becslés szerint is csak baltikumi, lengyel, ukrajnai gettókban is 500 ezer az éhenhaltak, betegségben, agyonlövés miatt az áldozatok száma (csak Varsóban pl. 1941 január és 1942 júniusa között összesen 65872 áldozat)
egyéb országok helyi náciai áltat végrehajtott mészárlás: pl .Románia 220 ezertől 270 ezerig évente!
Horvátország usztasái által : 30 - 40 ezer áldozat
Szebria - a Wermacht (!) elgázosította őket CO-val teherautókban : 15 000 áldozat
egyéb táborok szerte Európában, agyonlövés, stb. : kb. 500 ezer halott
---------------------------------
összesen: 5545000

Igen EBBŐL "CSAK" KB. 3 MILLIÓ A GÁZ ÁLTAL MEGHALT, DE EZT SOSEM TAGADTUK.


"Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a zsidó nemzetiségű, és vallású magyar polgárok belügyeibe sohasem avatkoztunk be a történelem során. A német Mengeléhez sincs semmi közünk! "

Mengeléhez nem sok közünk, talán csak annyi hogy a mi Endre Lászlónk, Baky Lászlónk, Ferenczy Lászlónk, Sztójay Döme miniszterelnökünk és kabinetje és az erre amment adó Horthy kormányzónk juttatta Mengele és a cinkosai kezére zsidó honfitársainkat. 

"A a zsidók elleni bűncselekményeket, és kollektív bűnösséget pedig vissza kell utasítani."

Senki nem kolletktív büntetést nem követel. De erkölcsi felelősségünk van, és a történelemmel szembe kell nézni mint embernek.

"Magyarország egy sok nemzetiségű ország, ahol mindig békében éltek egymással az emberek, mindaddig, amíg egy két őrült nem csinált egy kis balhét. "

nem kis balhé volt, nem 2 őrült csinálta. a 2 "őrült" azért csinálta mert a többi millió megengedte azt. A nem beavatkozók is részesei a szituációnak, és a történteknek.


"A háború más volt. Megszálltak, és irtottak bennünket, és a zsidókat is. A "semmi sem igaz.." kitétel túlzás, mert valami igaz. Csak nem úgy: NINCS 6 MILLIÓ ÁLDOZAT!"

lásd a fenti számokat.

staropramen | 2009. április 20. | 10:05:23

staropramen
Hasznos lenne ha a kétféle gárda megkülönböztetné magát egymástól.
Javaslom az egyik igazi csordának a cuki kis mellénykéjére a rózsaszín négyszöget, a másik igazi hordának meg a rózsaszín háromszöget. (Kb eddig el is tudnak számolni). Aki a megkülönböztető jelzés nélküli ruhában megy az utcára azt a hatóságok elfogják, és egy heti illegális szeméttelep -felszámolási munkára vezénylik.Visszaeső gárdista büntetése minden esetben plusz egy héttel hosszabbodik. Idióta újnyilasunk lehet, hogy akkor is lenne, de az illegális szemétlerakók megszünnének

nemistudom | 2009. április 20. | 09:21:38

lackó: a válaszom: igen. Maga a magyarság között jár, s a felszínen semmit sem lát.

Lengyel: amit maga ír, az kvintesszenciája az összes holokauszt-tagadó szövegnek. Eredetisége nulla, hazugságmennyisége több ezer tonna.

De nézzük itt a legelső mondatát: A haláltábor igazgatója közölte, hogy gázkamráknak nevezett épületek később lettek átalakítva.

Mivé, kedves Lengyel és miből, illetve mihez képest később? A háború után mentek oda és átalakították? Kik? És ez honnan tudja a haláltábor igazgatója, aki már nem volt ott?

A tudományosan magánál nagyon fontos, mondhatni: alapszó.

Tudományosan bizonyították, hogy az őrök hazudtak. A cigizés volt az antibizonyíték. Világos. Mindenki dohányzott?,
A 20 km-es körzet mérgezése pedig, tudományosan állítható, nem áll fenn. A cián eloszlik a levegőben, s nem olyan töménységű, hogy mérgezővé váljék.

Kedves lengyel: nem egy KZ volt, hanem több tucat. A maradványok megvoltak, maga ma nem találja: a földben és a levegőben vannak. Keresse.

Azonkívűl, kedves Lengyel, a nagy tudományos igénnyel bírván, olvassa csak el Braham professzor könyvét, és rögtön megláthatja, ha akarja, hogy mi magyarok is felelősek vagyunk 600000 honfitársunk elpusztításáért.
Ennek felelősségét csak a gyáva hárítja el magáról.

Magának ez lenne a "tudományos" bizonyíték?

Lengyel | 2009. április 20. | 08:14:18

Kedves maurice!

A haláltábor igazgatója közölte, hogy a gázkamráknak nevezett épületek egyrészt később lettek átalakítva, másrészt később épültek.
Tudományosan pedig azt bizonyították, hogy nincsenek ciánnyomok.
A kemencék, még a pótlólag építettekkel sem lettek volna alkalmasak 6 millió ember elégetésére. 1 ember elégetésének időszükséglete 3-4 óra!
A kemencék hamar elhasználódtak volna, és újra kellett volna rakni őket.
Azt is bizonyították tudományosan, hogy a Nürnbergi perben valló őrök hazudtak, amikor azt vallották, hogy cigizek, és megvárták amikor ki kellett hordani a tetemeket, és cigivel mentek be a testekért... Ekkor egyrészt nemcsak magukat mérgezték volna meg, hanem a kiszellőztetéskor a környező települések lakóit is, akár 20 km-es környezetben. DE, és ez a fő probléma fel is robbantak volna..

Ennyi tudományos cáfolat is elég, de van ráadás. Nincs meg 6 millió ember csontváza, égési maradéka.

A hamis dokumentumokat másodjára hoztad fel.

Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a zsidó nemzetiségű, és vallású magyar polgárok belügyeibe sohasem avatkoztunk be a történelem során. A német Mengeléhez sincs semmi közünk!

A a zsidók elleni bűncselekményeket, és kollektív bűnösséget pedig vissza kell utasítani. Magyarország egy sok nemzetiségű ország, ahol mindig békében éltek egymással az emberek, mindaddig, amíg egy két őrült nem csinált egy kis balhét. A háború más volt. Megszálltak, és irtottak bennünket, és a zsidókat is. A "semmi sem igaz.." kitétel túlzás, mert valami igaz. Csak nem úgy: NINCS 6 MILLIÓ ÁLDOZAT!

baker | 2009. április 19. | 23:13:58

Ha a pervesztésről írásos forrást is tudsz adni(én a neten csak az ellenkezőjére leltem rá, ezért írtam amit írtam), akkor igazad van, mert a szakállas manus szövege nekem önmagában kevés, szerintem lódít. Amúgy ő az, valóban, akit belinkeltél.

maurice | 2009. április 19. | 22:30:13

még 1x a Talmudról akkor.

nincs magyar fordítás
az is kiderül, hogy nem nyerte meg a pert.

http://www.youtube.com/watch?v=wSUp0TYpuks

maurice | 2009. április 19. | 22:08:00

Jó, akkor pontosítok, nincs hivatalos talmud fordítás, amit a zsidó közösség elfogadna, és használna és hitelesnek tartana. Innen meg ugye... bárki ír, mondhat amit akar.

baker | 2009. április 19. | 21:52:55

hogy lehet ennyit írni? :))

amúgy van talmudfordítás, párszor beperelték az ürgét 1922 körül, amikor lefordította, de a pereket megnyerte. Luzsénszky Alfonz jegyzi a művet, könyvesboltban ne keresd. Tomcat hivatkozott rá a hírhedt Mokka-adásban (valahol a youtube-on fentvan), gyorsan be is hívtak a köv. adásba valami rabbit, hogy cáfolja meg. Hát lett volna mit, mert kellemetlen dolgok vannak a gójokra nézve a talmudban, a fordítás szerint.

maurice | 2009. április 19. | 21:37:36

"Maurice
Ezek sallangok és a pórnépet nem érdekli."

ha nem érdekel, minek tetted fel a kérdést? csak úgy a levegőbe ugatni, meggondolatlanul, minden tudás és nyitottság nélkül elég ostoba dolog. Ha engem valami érdekel, utána nézek, több forrásból, és kritikai gondolkodásomat elővéve mérlegelek. Biztos régimódi vagyok. Ma nagyobb divat lett újra a gerincagy használata, meg az ész nélküli ordítás. hát ezért kell tanítani a holokausztról, és más népirtásokról. Hogy ne BIRKÁKAT neveljünk.

"A pórok mint jómagam is leszarja csak azt látja, hogy a zsidó külömbnek számít a saját hazájában amit az őseinek kijelölt az isten. "

Tetszik, nem tetszik, a magyar zsidóknak Magyarország a hazája, mint neked is nekem is. Nekik ezt jelölte ki az isten mint neked is, nekem is. Senkitől nem kérdőjelezheted meg, hogy mi a hazája. Ezt jól vésd a fejedbe. Önkényesen, ha nem tetszik, akkor sem. Erre nincs jogod és felhatalmazásod. Mint ahogy nekem sem, a szomszédnak sem, az itt élő zsidónak, vagy bárkinek sincs joga megkérdőjelezni, hogy ez a te hazád-e vagy sem. Joga van neki is, neked is itt élni, gyarapítani, építeni az országot.

"Vagy tán nem így van ez Izraelben? Ott a zsidóság ősi jussának tartja palesztínát, az ígéret földjének. Mi pórok csak az orrunkig látunk, látjuk a szorgalmas szászokat, svábokat akiknek szintén kijutott az üldöztetésből csupán származásuk alapján. Látjuk, hogy hazánkban számos "kissebbség" él és boldogul. No, igen ezek a népek a középkorban telepedtek le az elpusztított területeken. Míg a zsidóság, hogy került ide?"

Nem csak az üldöztetés miatt jött Magyarországra vagy más nem izraeli területre a zsidóság. Talán elég, ha elővennéd legalább a középiskolai történelem könyveidet, ha már a 100 oldal feletti tanulmánykötetek úgy kikezdik a szellemi képességedet, hogy nem marad más, minthogy leszard.

"Üldözték őket, mindenhol, mindenki! Miért??? Milyen nyomorúságos bűnt követtek el amiért folyton menekültek? Azért mert soha nem volt hazájuk, mert mindíg mások nyakán éltek/élősködtek. "

Akkor egy kis középiskolás történelemóra, mert látom, ezen az órán inkább a kocsmában lehettél:

1092 - Szabolcsi zsinat rendelkezései az első biztos adat Magyarországon a zsidósággal kapcs. Szent László uralkodása alatt. Ez volt az első korlátozó törvény. Előtte toleráns időszak lehetett. Ez kimondja, hogy zsidók és keresztények nem házasodhatnak, vasárnap zsidók ne dolgozzanak, mert különben elkobozzák az eszközeiket, zsidónál nem szolgálhat keresztény nő.
Az eszközök érdekes módon nem a kereskedők eszközeire vonatkoztak, hanem kézművesek, földművesek eszközeire. -> mi lehetett a cél? - hát a verseny kiiktatása.
Miért nem a kereskedőket? mert akkor nem lett volna aki csinálja! Mert a keresztény hit szerint a pénzzel bánás BŰN!
Akkor most mi is van??? a zsidó élősködik? vagy inkább KIEGÉSZÍTI A TÁRSADALMAT és a GAZDASÁGOT ami nélkül megdöglöttünk volna itt mindannyian. ITT KÉREMSZÉPEN SZIMBIÓZIS VOLT nem élősködés. a kereszténynem épp annyira szüksége volt a zsidóra, mint fordítva

- miért pont 1092-ben jeleni ez meg?
1. Mert erősödött a pápaság, aki azért nem favorizálta a zsidókat.
2. Indulnak 1096-tól a keresztes hadjáratok
3. Európában háborúzások folynak -> mit jelent ez a keresztény országok és királyainak?

Azt, hogy PÉZ NÉKŰ NINCS HÁBURÚ!

Kitől kérhet kölcsön a király? akinek van pénze. Ki az? a kereskedő zsidó. EBBŐL FINANSZÍROZZÁK DERÉK ISTENFÉLŐ KIRÁLYAINK A HÁBORÚKAT egész Európában.

Mégegyszer megkérdezem, akkor most ki is az aki a másikon élősködik?

Na és mi van, akkor, amikor a királyi kincstár teljesen eladósodott? hát jól kiűzi az országból a zsidókat, hogy ne kelljen nekik visszafizetni amit elkértünk.

Hát innen jön az állandó üldöztetés.
Pl. Nagy Lajos Király 1360-ban kiűzi őket, aztán 4 év múlva visszahívja őket, miután semmissé tette saját tartozását, és újabb támogatásra van szüksége.

Mégegyszer megkérdezem, akkor most ki is az aki a másikon élősködik?

"Egyszerű, azért mert a talmud szerint egymást nem károsíthatják csak a gójokat. "

Olvastad a Talmudot? Tudsz talán héberül? Vagy mindent elhiszel, amit hallasz? Mert az ugye megvan, hogy a TALMUDNAK NINCS MAGYAR NYELVEN FORDÍTÁSA

"senkinek sincs joga a kisajátítani egy világégés borzalmait."

senki nem sajátít ki semmit, mindenki tudja és tisztában van, hogy más is szenvedett, és arra is emlékezni kell és emlékezünk is. Ha te ezt nem látod, az elég baj.
A holokauszt azért egyedülálló, mert olyan, mint egy állatorvosi ló, minden benne van, míg a többi népirtásban "csak" néhány aspektus. Ezért ez a referencia pont sokszor. Az egyéni tragédia szintjén nincs különbség a holokauszt és más népirtás, tömeggyilkosság, politicidium, stb között. A nácik egy teljes népet akartak az utolsó szálig megsemmisíteni ez egyedülálló a történelemben.

lackó | 2009. április 19. | 20:45:13

Nemistudom
Szerinted utálnak? Nos, körülöttünk általában olyan népek laknak akik loptak tőlünk, nem kicsit, nagyon. És mint tudjuk aki lop annak bűntudata van amit utálatában fejez ki. Én járkálok mindenfelé a határokon kivűl, furcsa, hogy az általad említett utálattal igen csekély mértékben talákoztam személyesen. Ezek az un utálatok csak bizonyos ostoba politikusokban nyilvánulnak meg, a köznép szarik rá.

lackó | 2009. április 19. | 20:25:30

Maurice
Ezek sallangok és a pórnépet nem érdekli. A pórok mint jómagam is leszarja csak azt látja, hogy a zsidó külömbnek számít a saját hazájában amit az őseinek kijelölt az isten. Vagy tán nem így van ez Izraelben? Ott a zsidóság ősi jussának tartja palesztínát, az ígéret földjének. Mi pórok csak az orrunkig látunk, látjuk a szorgalmas szászokat, svábokat akiknek szintén kijutott az üldöztetésből csupán származásuk alapján. Látjuk, hogy hazánkban számos "kissebbség" él és boldogul. No, igen ezek a népek a középkorban telepedtek le az elpusztított területeken. Míg a zsidóság, hogy került ide? Üldözték őket, mindenhol, mindenki! Miért??? Milyen nyomorúságos bűnt követtek el amiért folyton menekültek? Azért mert soha nem volt hazájuk, mert mindíg mások nyakán éltek/élősködtek. Egyszerű, azért mert a talmud szerint egymást nem károsíthatják csak a gójokat. Ettől függetlenűl egyet vár mindenki: Senki sem külömb a másiknál, senki sem egyenlőbb, bölcsebb más népeknél, senkinek sincs joga a kisajátítani egy világégés borzalmait. Milliók szenvedtek, milliók pusztultak el és mi mégis hetente csak a zsidók üldözésére emlékezünk. Mikor emlékezünk a megerőszakolt, megalázott anyákra, lányokra? Mikor emlékezünk az elhurcolt apákra, fiúkra? Mikor emlékezünk az éhező, megcsonkított gyerekekre akik végigszenvedték a háborút? Megértem a fájdalmát mindannak akit üldöztek, megaláztak, megnyomorítottak. Tudod a háború sajnos ilyen, mindíg valaki ellen irányul. Minden nép történelmében vannak ocsmány tettek és ha hiszed ha nem még a zsidóéban is.

brysis | 2009. április 19. | 20:11:49

nemtudomka: napja van, de a Nürnbergi- és az Eichmann perét még nem tartották meg...

nemistudom | 2009. április 19. | 20:08:05

Lengyel- ugyan, ez annyira, de annyira gyenge, hogy szóba sem érdemes magűval állni.

lackó- önnek biztosan igaza van. A kérdés az, hogy miért utálnak bennünket a szlovákok, a horvátok, a szerbek, az osztrákok, az ukránok, minden szomszédunk? Ezen már elgondolkozott?

brysis-követelése ahhoz a kedves kollágájáéjoz hasonlít, aki maga akart választani miniszterelnököt. Talán elkerülte szíves figyelmét, hogy van már a kommunizmus áldozatainak napja.
A magam részéről azt tartom nem kívánatosnak, hogy össze nem tartozó és mérhető dolgokat összmérjenek. Aki a II. vh. emberáldozatát képes megméretni és rögtön a kommunizmushoz csatolni, számomra immorális. Moral insanity.

maurice | 2009. április 19. | 20:03:28

lackó | 2009. Április 19. | 19:35:39

Ha a kérdéseidre választ vársz, ajánlom pl. Karády Viktor, vagy Kovács András tanulmányait.
Megértheted az antiszemitizmus, antijúdaizmus, gyökereit, aminek nagyon sokszor összetett társadalmi, ideológiai, gazdasági moszgatórugói voltak, és igen nagy mértékben igenis a nem zsidó lakosság miatt. - ha már az önmagunkkal való szembenézésről beszélsz.
Azt is megtudhatod, hogy pontosan mikor honnan hány hullámban jöttek Magyarországra a zsidók, hogy a XIX sz.-ban (ahogy írod), már nem a betelepülés miatt nőtt a számuk elsősorban.
Arra is választ kaphatsz, hogy ez az annyira toleráns ország miért csak 1896-ban jutott el oda hogy zsidó vallású állampolgárait teljes jogegyenlőségben biztosítsa, amit aztán alig 24 év után (1920 Numerus Clausus) meg is vonjon.
De tény, még mindig toleránsabb volt ez társadalom a XIX sz. folyamán, mint pl. a lengyel vagy orosz. Ennek számos igen praktikus oka volt, most 2 említek csak:
1. íratlan társadalmi szerződés - mely szerint a történelmi Magyarország lakossága csak akkor volt többségében magyar ajkú (ami a nemzet alapjait szolgálta, így a nemzetállam létét), ha a 45% keresztény magyarhoz, a 6% zsidó is magyar identitásúnak vallotta magát. Azaz, mi befogadunk benneteket, ha asszimilálódtok. A zsidóság meg erre igen motivált volt, mert többségük évszázadok óta itt élt, ez volt a hazája, és ha ez az ára, hogy leveszik a kaftánt, és nyelvet váltanak, akkor ezt vállalták.
2. Miért volt sikeres a zsidóság a dualizmus idején? mert ekkor történt meg Magyarországon a modernizáció, az iparosodás igen komoly fellendülése. Kinek volt tőkéje ezt megvalósítani? Nemesség, keresztény egyház, zsidóság és svábság.
Miért a zsidóság?
- mert a nemesség rangon alulinak tartotta a tőkés vállalkozást. Mire észbe kapott, már nem tudott labdába rúgni
- papság megint csak kizárva
- zsidók - birtokaik sokáig nem lehettek a történelem folyamán, és az üldöztetések miatt is a mozgó tőke, valamint a szellemi tőke volt az amit érdemes volt kamatoztatni. A modernizáció során, meg pont ezek a tulajdonságokra volt szükség, és értékelődtek fel. Hát ezért.

Aztán persze, amikor észbe kaptak egyesek, az új társadalmi-gazdasági folyamatok vesztesei, akkor elkezdtek idegent kiáltani, ugyanazokra, akiket korábban be akart olvasztani, hogy növelje a magyarság létszámát.

Ki is nézzen akkor itt most magába? Talán mindannyiunknak kéne. Nem érzelmi alapon sikítani, hanem objektívan, utánamenni a tényeknek.

lackó | 2009. április 19. | 19:35:39

"Ha nem tetszik el lehet menni. Itt lehet minket hagyni."
Magyarország mindíg is egy befogadó, toleráns ország volt. Ha csak a XIX. századot nézzük láthatjuk, hogy százezrek jöttek ide a zsidó nép fiaiból. Más kérdés, hogy honnan és miért. A zsidó maga mindíg és mindenütt egy megvetett, gyűlölt nép volt. Vajh miért? Némi szembenézés önmagagukkal nem ártana. Magyarországon mindíg is megbecsült helyzetben voltak más országokhoz képest. Innen indúlt a cionista mozgalmuk, itt volt az egyik legnagyobb közösségük. Ha mi magyarok annyira utálnánk őket, ha annyira üldöznénk és megvetnék a zsidókat akkor, hogy lehetnek máig is megbecsült tagjai hazánknak? Hogy lehet európa legnagyobb zsinagógája épp nálunk, hogy lehet politikus, bankár, vállalkozó, orvos, tanár zsidó? Kissé szuperérzékenyek a befogadó országgal és annak fő nemzetalkotó népcsoportjával szemben. Vádaskodnak, gyalázkodnak, náciznak! Mi mikor kértük számon a zsidóságon Kun Bélát, Kádár Jánost, Rákosi Mátyást? Mikor kiáltottuk ki őket antimagyarnak? A zsidóság mégis azt hírdeti szerte a világban, hogy nálunk üldözik, megalázzák, és bántalmazzák őket. Mindenhol azt hírdetik, hogy mi egy antiszemita nép vagyunk. Ha annyira szarul érzik magukat nálunk akkor miért vannak itt oly sokan? Tessék mélyen magukba nézni és nem azokat gyalázni akik otthont, hazát adtak a népüknek!

maurice | 2009. április 19. | 17:51:31

Kedves Lengyel
"Maurice kedves!
Nem értetted meg amiket írtam. TANULMÁNYOZTAM a kérdést. A hamis dokumentumokat is ismerem. Én a zsidó kutatónak hiszek, ha megengeded, ,nem neked, mert te hazudsz."

Csak azt tudom mondani, hogy te hazudsz. Egy állítólagos zsidó véleményét közlöd, gondolom Leuchterre gondolsz, aki nem oknyomozó újságíró, mint korábban írtad, mégcsak nem is vegyész vagy mérnök. A "kutatásai eredményei" számos ponton tudományosan meg lettek cáfolva, rámutattak a módszertani hibáira, stb. Ha annyira tanulmányoztad volna ezt az egész kérdést, akkor tudnád ezt is. De nem tudod, és a forrásaid megbízhatatlanok, vagy nem is léteznek.


""437 402 embert deportáltak Auschwitz-Birkenauba, akik közül a 80%a néhány óra alatt eltűnt. Hmm vajon hova lettek?"

Az biztos, hogy ennyi embert néhány óra alatt, sem megmérgezni, sem elégetni nem lehetett volna. "

Mint mondtam, megvannak a doksik, magyar és német oldalon is. Itt tételesen a magyar transzportok száma:

http://www.holokausztmagyarorszagon.hu/tables/tables_4.html

és akkor egy kis matematika:
ha megfigyeljük napi 9-12000 ember kerül Auschwitz Birkenauba. A gázosítás 5-25 perc. Számoljunk fél órával. Még így is 24 óra alatt, ha csak 250 embert gázosítanak félóránként el, megvan a 12000 halott.

Viszont pl. az ikerszisztémában épült a II. és III-as krematóriumtól kisebb IV. és V. szintén ikerszisztémában épült krematóriumok gázkamrájában fél óra alatt összesen 1500-2000 embert lehetett megölni. Ez már maga kitesz 1 vonatnyi embert a napi átlag 4-ből!!!

Gázosítás tehát megvolt, nézzük most a krematóriumok égési kapacitását:

http://www.htkp.org/index.php?option=com_content&task=view&id=39&Itemid=34#1_5

az oldal közepén, az Auschwitzi alcím alatt 2-vel.

Azaz napi 4756 fő. Ez tényleg, csak a harmada a halottaknak, sőt azt is elárulom, hogy a IV. krema gyakorlatilag már az átadáskor hibásan működött, ezért itt gázosítottak, de nem égettek.
Mi volt akkor a megoldás? A többi krema állandó túlterhelése, üzemzavarok stb. miatt, óriási égetőgödröket vájtak az V. krema mögött. Igen, a hullahegyek ott tornyosultak, az égetés tovább tartott. A cél a gázosítás, amit teljesíthető volt időre, hát majd elégnek, amikor elégnek...
Ne feledjük el a hullahegyeket ahogy az angol, amerikai, vagy orosz csapatok felvettek kameráikkal 1-1 tábor felszabadításakor. Azok ott álltak. Meg pl. Dachauban is a 36 vagonnyi hulla. Meg van eredeti felvételen.



"Honnan szalasztottak téged? Te már kaptál jóvátételt, vagy még ezután is várod, hogy fizessünk neked ugye?"

nem vagyok zsidó, ha erre gondolsz, nem kell annak lenni, hogy az ember elítélje a gyűlöletre uszító ostobaságokat, és reggel tükörbe tudjon nézni. A családom a kommunizmus ideje alatt üldözve volt - megkíméllek a további vádaskodásodtól, hogy akkor zsidóbérenc komcsi nemzetáruló lennék. Egyik történelmi sérelem sem zárja ugyanis ki, hogy a másik ember tragédiáját tiszteletben tartsuk, és ha mást nem, hát erkölcsi felelősséget vállaljunk érte.

Ne egy már megcáfolt, szélhámos alakra támaszkodj, mint "tudományos" forrásodra. Majd ha ennek legalább a harmadát elolvastad, akkor beszélgessünk, addig úgyis csak a levegőbe beszélsz:

http://www.htkp.org/index.php?option=com_content&task=view&id=40&Itemid=34

Lengyel | 2009. április 19. | 17:19:34

http://sargahaz.freeblog.hu/archives/2007/05/15/kamukauszt/

Lengyel | 2009. április 19. | 17:16:43

http://jailhouse.blogozz.com/2007/11/23/kamukauszt-tulelok-meg-mindig-nem-fizetett-eleget-nemetorszag/

brysis | 2009. április 19. | 17:01:05

nemtudomka! Bizony undorító álszentség ha valaki különbséget tesz áldozatok között és valamiféle magasabb rendű áldozatról elmélkedik. NEKEM MINDEN MEGALÁZOTT, MEGGYILKOLT HALOTT EGYETEMES NYOMORÚSÁGA, MEGKÍNZÁSA FÁJ.. ÉS ERRŐL MÉG AZ ÖN KEDVÉÉRT SE FOGOK LEMONDANI. Engem éppen úgy felzaklat a zsidó holokaszust mint a bolsevik megsemmisítő táborok... és nem fogadom el, hogy a szocializmus építése elég magsztos cél lett volna azért., hogy ezt elfeledjem...ÉPPEN EZÉRT ÉS UGYANOLYAN RENDSZERES MEGEMLÉKEZÉST KÍVÁNOK A ZSIDÓ, OROSZ, UKRÁN STB. HALOTTAKRÓL FÜGGETLENÜL ATTÓL, HOGY HITLER, VAGY SZTALIN PARANCSÁRA GYILKOLTÁK-E MEG ŐKET.. ÉS SZERETNÉM LÁTNI AZOKAT A PEREKET, AMELYEK A GYILKOSOKRÓL KÍMÉLETLENÜL DÖNTENEK.

Lengyel | 2009. április 19. | 16:57:02

Ha jól megnézzük a képet,lehet látni, hogy a nézők tartanak két transzparenst, s nem a gárda.

Lengyel | 2009. április 19. | 16:50:01

Maurice kedves!
Nem értetted meg amiket írtam. TANULMÁNYOZTAM a kérdést. A hamis dokumentumokat is ismerem. Én a zsidó kutatónak hiszek, ha megengeded, ,nem neked, mert te hazudsz. Nem az baromság, amiket idéztem itt, hanem a hollókoszt legendája.

"437 402 embert deportáltak Auschwitz-Birkenauba, akik közül a 80%a néhány óra alatt eltűnt. Hmm vajon hova lettek?"

Az biztos, hogy ennyi embert néhány óra alatt, sem megmérgezni, sem elégetni nem lehetett volna.

Honnan szalasztottak téged? Te már kaptál jóvátételt, vagy még ezután is várod, hogy fizessünk neked ugye?

nemistudom | 2009. április 19. | 16:45:02

maurice | 2009. Április 19. | 16:05:53

Lengyel válaszára én is nagyon várok. Remélem, megtisztel bennünket azzal, hogy végre kiteríti a lapjait.

nemistudom | 2009. április 19. | 16:44:08

Egy kérdés: ezektől a rendes, a nyilas folytonosságot nyíltan vállaló holokauszt-tagadó magyar emberektől a volt szövetségeseink, a németek vajon miért nem vettek át semmit?

nemistudom | 2009. április 19. | 16:31:07

brysis: a szerzők a maga undorító álszentségét kérnék ki maguknak.
Én pedig, mit is tehetnék, még a félműveltéségig sem jutottam el.
A zsidóság gentikájában pedig nem mélyültem el annyira, mint maga.
Ön egyébként a Hitközség álláspontját ismerteti?

maurice | 2009. április 19. | 16:05:53

Kedves Lengyel, ne beszéljünk már ennyit mellé kérem szépen!

"Láttam egy zsidó oknyomozó riporter videóját. Olvastam egy könyvet a Kamukausztról. Az az igazság, hogy kb. 120 000 zsidó ember nem élte túl a táborozást. A probléma az, hogy nem 6 000 000, hanem csak 120 000 a bizonyítottan táborban meghalt ember."

- korábban idéztem egy dokumentumot, csak abban 1,3 millió ember halála van leírva
- csak az akkori Magyarországról 437 402 embert deportáltak Auschwitz-Birkenauba, akik közül a 80%a néhány óra alatt eltűnt. Hmm vajon hova lettek?

- csak a magyar zsidó áldozatok közül már 150000-et név szerint is ismerünk. és megjegyzem, a magyar kritériumok a beazonosításra szigorúbbak, mint a Yad Vashemé
- ha nem is minden nevet ismerünk név szerint, a számokat nagyon is pontosan. Magyar és német részről is. Milyen érdekes egybeesés ugye... Veesenmayer kalkulációja szerint 437 402 fő, Ferenczy László csendőrezredes adatai szerint 434 351 - eltérés 3051 fő, azaz kevesebb mint 1%) a különbség onnan jön, hogy a Sichereitzpolizei helyi egységei hozzácsapták a transzportokhoz a fogságukban lévő zsidókat.

Megvannak a listák, és tanulmányozhatóak. ha dokumentumra lenne szükéged.

"Az is bizonyos, hogy a haláltáborokat mesterségesen, utálag alakították át."

ez egyszerűen baromság. Majdaneket még a háború alatt elfoglalták, olyan gyorsan, hogy nem volt idő doksikat eltüntetni, és hát ekkor már kiderültek az illetékesek számára a gázkamrák léte, nem a háború végén ahogy mindenki hiszi.

"Cián nyomokat nem találtak a falakban... "

Talán, ha végig nézted volna a filmet, meg utánnaolvastál volna, tudnád, hogy ez nem így működött. Nem a berobbantott öltözőben kellett volna pl. kapirgálni. Vagy körül kellett volna nézni az Oswiecim környéki házakba, ahova széthordta a téglát a visszatérő helyi lakos, mert valamiben élnie kellett a háború után és stb. stb.

"A gáz rendkívül robbanás veszélyes, és mérgező volt, és emiatt halálos lett volna a kiszolgáló személyzet, és a környező települések számára is."

A gáz eredetileg rovarirtó volt, amit erre a célra használtak is. Innen is jutott eszükbe, hogy hé, hát EZT CSINÁLJUK MÁR ITT ÉVEK ÓTA, AKKOR MIÉRT NE PRÓBÁLNÁNK EMBEREKEN IS? És ugye nem a tetű szórta szét az épületekbe korábban hanem emberek, gázmaszkban, meg védőöltözetben.

Helyi lakos meg a környéken nem volt, mert mindenkit kényszerkitelepítettek a környékről.


"Érdekes az az összeesküvés elmélet, mely szerint a gazdag zsidók bérelték fel Hitlert, hogy ellenfeleiket vonja ki egy kis időre a forgalomból, míg vagyonaikat felvásárolják, elorozzák... Kutatni kellene ezt is!"

Akkor miért nem kutatod? - mert baromság.

Gondolom az egész a Svájci bankokba juttatott zsidó vagyonokból jön, amit a nácik felhasználtak a táborok és a megsemmisítés finanszírozására. és ugye néhány évvel ezelőtt volt a botrány, hogy Svájc nem is volt olyan semleges a háború alatt... értem én a sztereotípiádat, hogy minden zsidó bankár és minden bankár zsidó, de ne csúsztassunk már.

Egyébként az Auschwitzi archívum és még sok más kutatható, bemehet bárki. Szabad, tessék. Csak megy a süket duma, de hogy utána is nézzünk dolgoknak, az már nem megy. Mert az munkával jár ugye.

Másrészt van néhány archívum, ami még nem kutatható (pl. Vatikán). nem tudjuk mit találunk ezekbe, de nagyon várjuk, hogy végre megnyíljanak.

brysis | 2009. április 19. | 15:57:33

nemtudomka! Én a gyilkossággal kapcsolatos fejtegetését egyszerűen aljasnak tartom... épp a felsorolt kiváló szerzők embersége okán is!

brysis | 2009. április 19. | 15:54:49

Örülök, hogy olvasta Borowski Kővilágát is, de azt látom, hogy önnek a minősítgetésig sikerült eljutnia.. a félműveltségig még nem...Ami pedig a zsidóság etnikai folytonosságát illeti: most arról nem beszélek, hogy a Zsidó Hitközség hivatalos álláspontja szerint a zsidóság vallásazonosságot és nem etnikai azonosságot jelent...de ha mégis ragaszkodik az etnikai szál göngyölítéséig, akkor kérem ültesse egymás mellé a Lengyelországból hozzánk menekült kék szemű szőke zsidókat, az őshaza környékén megmaradt túlélőket és mondjuk az Etiópiából a Salamon hadművelet keretében kimentett zsidókat..őket már csak a József Attilai őssejtiség köti össze, AMINÉL AZONBAN NAGYOBB ERKÖLCSI ÖSSZEKÖTŐKAPOCS NINCSEN!

Franz Ferdinand | 2009. április 19. | 15:46:15

Ha a cikk szerzőjének a kultúrális szintje legalább a béka seggét elérné, akkor tudná, hogy nem az Auschwitz-z AMF-re utál az 'Igazság szabaddá tesz', ugyanis az egy latin közmondás és 2300 éves kb.

Becsületsértés 2.0.

Ennyit a Magyar Talmudista Irodáról és annak Magyarországot elkötelezetten szolgáló bérenceiről...

Franz Ferdinand | 2009. április 19. | 15:43:59

Annyira szánalmas és átlátszó ez a cikk, hogy egyedül az idegbeteg hungarofób fórumterroristák hergelésére jó!

Először is nem a Magyar Gárda, hanem az abból kivált áruló-Gárda volt jelen.
Ez már becsületsértés.

Továbbá:
"míg a menet élén egy óriás transzparenst vittek, amelyre magyarul és németül azt írták: "Az igazság szabaddá tesz". (Az auschwitzi haláltábor kapuján németül "Die Arbeit macht frei", "

nemistudom | 2009. április 19. | 15:34:01

brysis: olvastam, de még mennyire. Nem szívesen vitatkozom félműveltekkel, de ha kell, hát legyen. Az ukrán és lengyel áldozatokat Ukrajna és Lengyelország siratja. Az oroszokat az orosz, a franciákat a farncia. Két nemzetközi van: a zsidó és a roma.
Az kifejezetten kedves, hoyg magyarnak tartja őket, mert nem volt "folytonosságuk". Tényleg?
Az Ady idézete itt fals, a J.A. citáció pedig - s olvasson Szabolcsi Miklóst, Tverdota Györgyöt vagy Lengyel Andrást - nem erről szól.
Meg kell nyugtatnom: Lengyel Józsefet és Varlam Salamovot is olvastam, de Tadeusz Borowskit is, s Gideon Hausnert is.
A féligazságok, T. brysis féligazságok. vagyis félhazugságok. S a maga féligazságai is félhazugságok, ráadásul szemtelenek és arcátlanok.
Nem a gyilkos személye a fontos, bár az sem mellékes, hanem a gyilkosság célja, módja, eszközei. S ebben a holokauszt páratlan.

Gordon: hát annyi az egész, hogy rámegy az origo.hu-ra és a fórumon megnézi brysis mester hozzászólásait. Olvastam párat. Érdemes volt!

brysis | 2009. április 19. | 15:25:43

Kedves Gordon!Mentegetőzni nincs semmi kedvem, de természetesen nem írtam olyan butaságokat, mint amiket nemtudomka írogat...ÉN CSAK AZT ÁLLÍTOM: AZ ÁLDOZATOK HALÁLUKBAN A BŰNÖSÖK ÉLETÜKBEN EGYENLŐEK!!!Vagyis a zsidó, orosz, ukrán, lengyel stb. áldozat egyenlő a magyar áldozatban feláldozottságában.. és aki őket feláldozta az egyformán bűnös. Akár zsidót gyilkolt, akár oroszt, ukránt szerbet vagy magyart!!

brysis | 2009. április 19. | 15:21:39

nemistudom! Én viszont ajánlom Önnek, hogy olvasgassa Semprun regényeit, ahol képet kaphat arról, hogy a megsemmisítő táboroknak ki-mindenki volt még áldozata..(bár ezt Kertésztől is megtudhatja, aki váltig állitja: a Sorstalanság nem holocaust regény, hanem a Kádár rendszer lenyomata.. lásd ÉS)reakciója pedig nagyon jellemző ha már orosz, lengyel, ukrán stb. áldozatokat is sirat valaki, az már egyenlő a holocaust tagadásával..egyébként megnyugtatom: én az elpusztított zsidókat magyaroknak tartom, mert az a véleményem, hogy a zsidóság sem tud kimutatni semmilyen etnikai folytonosságot a zsidóság különböző csoportja között.. vagyis az a véleményem a zsidókról, ami Ady-nak volt a magyarokról: ősi nép és jött-ment...vagy ahogy József Attila írta: minden ember az őssejtig minden ős!!!.. és még valami az orosz táborokkal kapcsolatos élményei szaporítására olvasson Lengyel Józsefet és SALAMOVOT. Én őket irodalmi értelemben jobbnak tartom Szolzsenyicinnél.

Gordon | 2009. április 19. | 15:14:41

Kedves nemistudom, sajnos nem olvastam brysis mester korábbi "műveit". Ha tényleg ilyesmiket írt, bőven rászolgált minden kritikádra és többre is.

brysis | 2009. április 19. | 15:12:23

Kedves Gordon! Na ne...kérem látogassa sürübben a baloldali fórumokat!Egyébként pedig próbálja meg követelni a bűnösök kiderítését és eltávolítását...majd megtudja, hogy mi a különbség.

nemistudom | 2009. április 19. | 15:12:04

Egy üzenet ikatalinának, a magyar nagymamának, amúgy jobboldali polgártársaink módján.
Kedves nagymama.tessék elképzelni, hogy a kisunoka nem a narancsos kacsát kapja ebédre, hanem semmit. De reggeltől estig dolgoznia kell és meg sem tud mosdani. Egyre gyengül és maga semmit, de semmit sem tud csinálni, mert nagy M betűt kell viselnie, s bezárják falak közé, majd egy táborba kerülnek.

Az unoka pedig nem bírja sokáig és éhenhal. Vagy - oly szeretettel csinálták ezt a jólelkű, egészséges szellemű, a mai jobboldal által szeretett németek - odacsapják a betonpadlóhoz/ház falához.

Hogyan tetszik majd gondolni, kedves nagymama, ezek után a dologra?

Mielőtt engem kezd szapulni, amihez szíve-joga, gondolja végig, kedves M. nagymama.

Gordon | 2009. április 19. | 15:09:01

brysis | 2009. Április 19. | 15:02:43

A sztalinista korszak áldozatait senki sem tagadja. Maguk az oroszok sem.
A mérce azonos, a körülmények és motiváció már kevésbé.
A "szocializmus gyilkosai"-ról nem tudok.

nemistudom | 2009. április 19. | 15:07:04

A jó pártkatona felel. Brysis polgár megmondja itt is a tutit. Nem a zsidókat pusztították igazán ( vagyis a Lengyel szerinti szám az elfogadható Brysis matematikája szerint ), hanem milliószám szlávokat, cigányokat és más nációhoz tartozó embereket.
Tessék megérteni: Brysis nem tud a roma holokauszt emléknapjáról, s még nem volt szerencséje olvashatni KZ-regényeket sem.
Na de kérdezzük meg a mi Brysisünket: hány magyar ember - aki nem zsidó, mert az nem volt már akkor magyar és sokak szerint ( megkímélem magam a névsorolvasástól ) ma sem az - pusztult el a koncentrációs táborokban?

Aztán ez a jeles személy egyben rádöbbent bennünket arra, hogy a komcsiság zsidó találmány és a zsidók irtották az orosz népet. Szolzsenyicint azért volt ideje olvasni.

Végül kimondja a szentenciát, amely azonban egy kivétellel értendő. A magyar nem olyan. Erre utal - tessék ám jól figyelni - az, hogy a németek "által irányított és levezényelt" holokausztról beszél. Magyar ember ilyenben nem vett részt. Egy Baky sem. A csendőrök sem. Senki. Csak a n németek.

Franciák és olaszok sem, soha. Kedves Brysis, kedves történelemhamisító kollégák. Nem elég ám hazudozni.

brysis | 2009. április 19. | 15:02:43

Gordon ! Itt csak egy baj van. A kommunizmus áldozatainak tagadása nem éppoly bűn, mint a holocaust-tagadás...Az a baj, hogy a holocaust tömeggyilkosságait és a bolsevizmus tömeggyilkosságait nem mérjük azonos mércével, mintha különbséget tennénk emberi életek elpusztítása között. Ez nekem nem tetszik, de nem azzal az indulatttal, hogy miért siratjuk az legyilkolt zsidókat, hanem azzal az indulattal, hogy MIÉRT NEM TEKINTJÜK VELÜK EGYENÉRTÉKŰ ÁLDOZATOKNAK A SZOVJET MUNKATÁBOROK BESTIÁLISAN LEGYILKOLT MILLIÓKAT! ÉS NÁCIKKAL AZONOSAN BŰNÖSNEK A SZOCIALIZMUS GYILKOSAIT.

joszi | 2009. április 19. | 14:58:27

Moderálási alapelvek- komment törölve -

Ikatalina | 2009. április 19. | 14:58:11

Gordon

Jó volt veled vitatkozni, sajnos el kell mennem. Majd másik írás alatt folytathatjuk, mert érzem, hogy nem tudtam teljesen megértetni magam veled.
üdv

Gordon | 2009. április 19. | 14:45:01

Ikatalina | 2009. Április 19. | 14:11:09

"Márpedig a holokausztról való gondolkodás mostanában csak egyféle lehet, a többit börtönnel fenyegetik. Ez az igazi veszély."

Miért, Te hogyan gondolsz a Holokausztra? Jó dolog volt? Vagy nem is olyan rossz? (Csak kétszázezer, majdnem mindegy...)
Amúgy ferdítesz, nem a Holokausztra való bármilyen "gondolás", hanem ennek nyilvános tagadása az, amit egyes országok törvényei tiltanak. (A magyar törvénykezés nem.) A tagadás pedig antiszemita cselekedet, aktív kezdeményezés alantas szándékból és motívummal. Kár védeni, szerintem.

Amúgy eddig börtönbüntetésre (rövid) talán ha néhány esetben került sor (került egyáltalán?), kirívóan durva és széles körben végrehajtott elkövetés esetén.

brysis | 2009. április 19. | 14:43:22

Én azt gondolom, hogy a németek által irányított és levezényelt holocausztra se mentség se magyarázat nem lehet. Én nem gondolom, hogy magyarázatot lehet adni gyermekáldás előtt álló nők, csecsemők, gyerekek, aggastyánok elpusztítására...Engem talán csak az zavar, hogy ezekben a megsemmisítő táborokban milliós lélekszámú szláv, cigány és más nációhoz tartozó embert is elpusztítottak és róluk a zsidók elleni borzalmak árnyékában méltatlanul megfeledkezünk...mint ahogy a zsidók elleni borzalmak árnyékában nem illik beszélni az orosz bolsevikok megsemmisítő táborairól sem.. pedig ott is milliók pusztultak el.. igaz időnként zsidó származású táborparancsnokok irányítása alatt...BIZONYÍTVA, HOGY EGYETLEN VALLÁS, NÉPCSOPORT TAGJA SE MENTESEK A VADÁLLATIAS VISELKEDÉS ALÓL.

nemistudom | 2009. április 19. | 14:30:04

Lengyel: igazán köszönöm az eligazítást. De arra a kérdésemre, amelyet a maga minőségi hozzászólása ("kivándoroltak"-mármint a holokauszt idején, ami - noha a magamfajta műveletlen, a mai náci sajtóból nem tájékozódó ember még ilyen ismeretekkel rendelkezik - nem azonos sem az ókorral, sem a középkorral - de nyugodtan javítson ki ! ) nyomán merészeltem megfogalmazni, nem válaszoltatott meg.
Türelmesen várom a válaszát. Az idő: 1933-1945.

Gordon | 2009. április 19. | 14:27:27

Ikatalina | 2009. Április 19. | 14:11:09

Azért ez hallatlan! Belőlem hiányzik az empátia? Nem tünt fel neked, hogy az áldozatok elismerése és a bűn elítélése érdekében érvelek?

Makacskodsz a 6 millós szám lényegtelen volta érdekében. Számodra az igazság, a valóság érdektelen, valamilyen oknál fogva. Pedig alaposan kifejtettem, miért fontos a valóság elismerése és tudatosítása.
Már ne haragudj, de rossz ügy érdekében történő és átlátszó ügyeskedésnek látom azt, hogy megpróbálod megfordítani a dolgot és azt állítani, hogy a 6 millós szám ugyan nem igaz (magyarul hazugság), de ez nem is fontos, mert a 200000 is ugyanolyan szörnyű.
Itt kezdődik a revízió, aminek a lenyegét már leírtam.
A 6 milló, az 6 milló, kedves Ikatalin, eltervezett, végrehajtott és most tagadott. Ilyen egyszerű ez. Miért is kellene tagadni ezt?

brysis | 2009. április 19. | 14:25:49

Nem az a baj, hogy a Gárda tagjai között előfordulnak ilyen nézetek.. bár az se jó.. Én itt a környezetemben ismerek olyan történelem szakos tanárt, aki iskolaigazgató lett az mszp erőszakja révén és a maga iskolájában ezt a nézetet tanítja...

werwolf | 2009. április 19. | 14:23:17

Ikatalina | 2009. Április 19. | 14:11:09

tudod ebbe az egészbe az a szomorú, hogy a délvidéki mészárlásokról, ahol 35-40 ezer magyart öltek meg, nah arra mindenki szarik!megemlékezünk erről valamikor? hallod a tv-ben, rádióban? a szerb kormány bocsánatot kért már? hát nem! szarnak a magyarokra, és hozhatnék még más példákat is! Kibaszott kettős mérce, ez az idegesítő!

Gordon | 2009. április 19. | 14:17:38

Ikatalina | 2009. Április 19. | 13:28:19

"Mert a háborúkat lezáró békékben és perekben a győzőnek van igaza, mindenütt a világon. A történelem igazsága azonban nem azonos a politika igazságával, ennél több kell, hogy legyen."

Ikatalina, a Holokausztot ne próbáld valamiféle "győztes igazságának" beállítani!
Nem az, hanem a saját környezetünkben, a mi időnkben sajnos megvalósult tény, függetlenül attól, hogy ki győzött. Ez a "győztes igazsága" ebben az esetben hátborzongatóan ellenszenvesen és sajnos ismerősen hangzik.

"Ha nem tagadja senki a holokauszt létét, akkor miért beszél a sajtó, és a főárambeli közbeszéd, ahogy ez a cikk is holokauszt tagadásról? Akkor tulajdonképpen mit fejez ki a "holokauszt tagadása" fogalom? Valójában a holokauszt feülvizsgálatát? A kettő között fényévnyi távolság van."

A Holokauszt-revízió (felülvizsgálat, ahogy írod) a Holokauszt-tagadás előszobája. Eléggé nyilvánvaló a dolog, szerintem. A teljes tagadást csak néhány őrült műveli nyilvánosan, az ezt próbálgató "történészek" nem ennyire ütődöttek, ahogy írtam.
Holokauszt-tagadásnak lehet minősíteni azokat a törekvéseket is, amelyek az európai zsidóság megsemmisítését mintegy háborús közjátéknak minősítik csak, elkenve az eltervezett és iparszerűen végrehajtott népirtás tényét. Nem voltak gázkamrák, nem volt tervszerű megsemmisítés, csak kényszermunka, és hát ugye a rossz háborús körülmények következtében halálesetek. Sok ilyent hallottam.
Holokauszt-tagadást űz az arab-muzulmán világ több vezetője, tagadva a tervszerű megsemmisítés tényét, többek között a 6 millós szám kisebbítésével (pár százezer).
Az ilyen durva törekvések mellett láthatunk "fínomabb" módszereket, ahol csak a számokat kérdőjelezik meg, a végrehajtás motivációját tagdják, vagy egyéb, a szörnyű valóságot elpalástoló tényezőt próbálnak találni, vagy kreálni.
Egyértelműnek tartom, hogy a cél mindkét esetben ugyanaz. Legalizálni az antiszemitizmust ismét, többek között magát a Holokauszt tényét is a zsidók ellen fordítva, mondván: általuk kitalált hazugság, aminek elhitetésével előnyöket akarnak elérni. A görcsös "revízió" is ugyanezt a célt szolgálja. Szimpla antiszemitizmus!

"A demokratikus berendezkedés meg kellett volna már eléggé szilárdulni ahhoz, hogy a történelmi igazságon lehessen vitatkozni. Vagy valakiknak takargatni valójuk lenne?"
Itt már ismétled önmagad. Ellentmondásos is vagy: egy igazságon nem érdemes vitatkozni. Egy valóságos esemény, egy tény állandó megkérdőjelezése alantas indokokból nem jóváhagyható. Egy vita végtelenítése, amelynek tényei rég tisztázottak, az alantas motiváció miatt elítélendő. Én el is ítélem!

Ikatalina | 2009. április 19. | 14:11:09

Gordon
Nagyon fontos különbség bennünk az, hogy amikor az áldozatokról gondolkodunk, akkor belőled hiányzik az empátia. Ha a szüleimet megölték a táborban, akkor nekem sok volt az áldozatok száma. És ez az emberi megközelítése a dolgoknak. Az össze többi haszonelvű. Miért is fontos neked a 6 millió áldozat, amikor már Auschwitz kapuján is lassan olvad az áldozatok száma. És ha kevesebb, akkor változik valami? Tényleg az áldozatok száma dönti el az aljasság fokát? Nos, ezzel az érveléssel nem tudok mit kezdeni. Ebben az esetben még igazad is lenne, hogy valóban ki kell iktatni azokat, akik álláspontja a kevesebb áldozat.

A másik gondolatod, az antiszemitizmus kérdése. Úgy közelítesz ehhez a kérdéshez, mintha ezen a világon népirtás csak a zsidóságot érte volna. Rasszista alapú súlyos népirtások csak a nem túl távoli múltban az örmények kiirtása, a kurdoké, vagy manapság is a hutik irtása, aminek a megtörténtéért ma, és mi vagyunk a felelősek. Te is! A világ nagy, nem kellene parciálisan viszonyulni hozzá, és akkor látható, hogy nem csak az antiszemitizmus és a nácizmus, amitől embercsoportok félhetnek. Arról már nem is beszélek, hogy az ideológiai alapon kiirtott milliók, akikkel pl. a kommunizmus végzett, valóban kevésbé felháborítóan aljas alapon irtattak ki? Azok az életek talán kevésbé fontosak, ezért a sztálinistáktól talán kevéssé kellene félni? Ez ügyben kérdezd meg a kambodzsai családokat.


Visszatérve a holokauszt kérdésére. Továbbra is azt vallom, hogy a világon a bajok nem abból szoktak származni, ha az emberek szabadon gondolhatnak el dolgokat, hanem abból, amikor ezt megtiltják nekik. Márpedig a holokausztról való gondolkodás mostanában csak egyféle lehet, a többit börtönnel fenyegetik. Ez az igazi veszély. A világtörténelem során mindig is ez volt az igazi veszély. És ennek alapján világos, hogy a mai európai politika a tűzzel játszik, ha a diktatúra felé halad.

werwolf | 2009. április 19. | 14:09:05

Lengyel | 2009. Április 19. | 13:47:37

nah hát pont erről van szó. ez így volt/van mindig is! hogy lesz-e, az meg rajtunk múlik. nézd meg az egész történelmet és, hogy mi a véleményük a nagy történelmi személyiségeknek róluk. Nézd meg a Dualizmus korát, vagy az 1900-as évek elejét, nem véletlenül volt zsidóellenes a társadalom elég nagy hányada. Ennek okairól mondjuk olvasd el Gyurgyák Jánostól a Zsidókérdés Magyarországon könyvét. Egyáltalán nem szélsőjobbos könyv, valaki így valaki úgy foglal állást, mindenesetre amiylen jelzőket a történelem során rájuk aggattak azoknak rohadtul van alapja!

Lengyel | 2009. április 19. | 13:47:37

Nemistudom!

Nem tudom mennyit tudsz a történelemről? Nem sokat... A Zsidók ősi hazáját a Földközi tenger borítja ma... Menekülniük kellett a túlélőknek. A szélrózsa minden irányába menekültek. Ahol befogadták őket, ott beálltak az ottani nép kifosztására, ahova nem engedték be őket, azokat erőszakkal bevették /palesztinek/. Emellet e droidok Franciaországba, Szovjetúnióba, Amerikába, Lengyelországba, Magyarországba tudtak behatolni. Kiismert hatásmechanizmusuk a kultúra /TV, Rádió, Újságok = Média, a kereskedelem, a bankok, stb./, tehát a stratégiai pontok megszerzése és kamatoztatása a céljuk, melyet elismerésre méltó összefogással, érnek el. Hát a Holokauszt, egy kis szeplő szent ábrázatukon..

werwolf | 2009. április 19. | 13:40:22

csaszi | 2009. Április 19. | 13:25:20

az, meg a sok könyv amit olvasok/olvastam. egyébként az miért adna történelmi műveltséget? itt nem feltétlenül a történelemrő lvan szó, hanem szociológiai kérdésekről

nemistudom | 2009. Április 19. | 13:35:35

Érdekes lenne elgondolkoznod azon, hogy min nőttem fel és, hogy miért lettem ilyen, nem? Mi vezetett idáig? Csak nem az, hogy rájöttem az egész dolog egy utópista szar? Figyelj hülyegyerek, én olvasok kurucot,indexen,nol-t,barikadot,mno-t és mégis itt tartok. Ne mondd, hogy nem tájékozódom! A képet meg ezekből rakom össze és azt vettem észre, hogy ti, azaz a bal oldal hazudtok és ferdítetek a legtöbbször! Ennyit erről.

Lengyel | 2009. április 19. | 13:37:39

Gordon! Egyetértek veled. Szégyen volt, hogy a zsidók egymást táborba zárták. Most Gyurcsány a Szadesszel zárta a magyarságot táborba. Ez helyes?

staropramen | 2009. április 19. | 13:36:50

javítsatok ki ha tévedek, de tavaly volt egy fideszes tüntetés amelynek az élén ugyanezt az "igazság szabaddá tesz " transzparenst vitték és élvonalbeli ellenzéki politikusok követték. Összenő ami összetartozik. A buta varázslóinas előszedte az antiszemita szellemet, szalonképessé tette de most már nem tudja a palackba visszgyömöszölni.
Szégyen, hogy ez megtörténhetett.
Kívávcsi leszek OV hogyan pofozza szét ezt a gárdának nevezett mocsokhalmazt.Undorító banda.
Ki volt az az idióta akierre a dzsemborira engedélyt adott?

nemistudom | 2009. április 19. | 13:35:35

werwolf | 2009. Április 19. | 13:16:05

Mint egy klasszikus mondja, a magafajta inkább maradjon a kuruc.info-nál. Hogy min nőtt fel? Hát, az mindegy. Mi vált magából? Az jól látható.

nemistudom | 2009. április 19. | 13:33:43

Lengyel | 2009. Április 19. | 13:27:16

Kezicsókolom, hová vándoroltak ki és mikor? tessen már megmondani!

Lengyel | 2009. április 19. | 13:33:27

Csaszi!

Ami nem történt meg hogy lehet tagadni???

Az Isten nem létezik. Aki tagadja ateista. Tehát az ateista, egy pozitív fogalom. A holokauszt tagadás tehát szintén pozitív fogalom.

Nem tudom érted-e, hogy zsidók gyűjtették össze nemzet társaikat. Ha ők gyilkoltattak, nem nekik kellene kártérítést fizetniük.

De had kérdezzem már meg azt is, hogy hova lett az a 3 társzekér avar aranykincs, amit a Habsburg zsidók vittek ki az országból? Hol a felmérhetetlen mennyiségű kincs, amit a ruszkik vittek ki az országból? Mér nekünk a vétlen kifosztottaknak kell jóvátételt fizetnünk, és miért is?

Gordon | 2009. április 19. | 13:32:29

Ikatalina | 2009. Április 19. | 12:52:03

"Miért is veszélyes az, ha valaki azt állítja, hogy nem 6 millió embert öltek meg, "csak" 200 ezret? Mert a 200 ezer az kevés talán?"

Már ne haragudj, kedves Ikatalina, de nem értem ezt a gonolatot. Ha 6 milló embert öltek meg, eltervezve ezt, akkor miért erősködik valaki a 200 000-es szám mellett? Miért kell ezt jóváhagyni? Miért lenne mindegy a dolog? Miért beszéljünk 200 000-ről, ha a valódi szám 6 milló? Látom, szerinted mindegy.
Szerinted mindegy, hány polgári személyt gyilkoltak meg? Közömbös ez a dolog megítélése szempontjából, a túlélők szempontjából, az utókor szempontjából? Az én válaszom: nem, nem közönbös!
Érdemes azon is elgondolkodni, miért akarják sokan kisebbíteni ezt a számot, kisebbíteni igyekezve az elkövetett bűnt is? Talán Neked erre is van releváns válaszod.

"Mi az oka annak, hogy számháború zajlik egy olyan történelmi eseményen, ami szégyenletes volt? Kiknek fontos ez? Nyilván azoknak, akik börtönbe zárnak embereket a véleményükért."
Itt tévedésben vagy! A számháborút a Holokauszt bűnét kissebbítők, valamilyen formában tagadók indítják. Nekik fontos ez. Ismétlem, ők játszák ezt a "játékot", palástolni igyekezve a valóságot. Te itt most visszájára fordítod a dolgot, mondván: azoknak fontos a "számháború", akik börtönbe zárnak embereket a véleményükért.
Hát nem, kedves Ikatalina, a számháború a tagadóknak, egyetértőknek fontos, nyilvánvaló okoból. Az valóság, a 6 milló megygyilkolt szerencsétlen, a számháború ennek a tagadása. A valóság, az igazság viszont önmagáért fontos! Vagy szerinted nem?
"Miért is fontos a mostani uralkodó osztálynak kiiktatni valamilyen álláspontot. Nem férne el a világon? Kinek ártana? A zsidóknak talán?"
A baj a Te érveléseddel az, hogy a Holokauszt tagadást (és ezzel mindazt, ami ennek nyomában jár), az ezzel rokon jelenségeket csak egy véleménynek tartod.
Sajnos a nácizus, az antiszemitizmus, Galilei elítélésének indokai, fajelmélet, stb, stb, stb, is "csak" vélemény, ugyebár. A vélemény pedig szabad, ugyebár. A véleményt azonban tett követi. Ezért nem mindegy, milyen véleménynek engedünk szabad utat. Például az antiszemita vélemény elterjedésének következményeit láthattuk.
Akkor most újból lehet ezt kezdeni.? Hát köszönöm, de nem!!

csaszi | 2009. április 19. | 13:29:14

Lengyel.

Kapillaria nem tud ebedelni, mert elvettetek az etvagyat....

Ikatalina | 2009. április 19. | 13:28:19

Gordon
"Természetesen magát a korszakot ezek a jóemberek nem tagadhatják le, annyira nem ütődöttek."
Ha nem tagadja senki a holokauszt létét, akkor miért beszél a sajtó, és a főárambeli közbeszéd, ahogy ez a cikk is holokauszt tagadásról? Akkor tulajdonképpen mit fejez ki a "holokauszt tagadása" fogalom? Valójában a holokauszt feülvizsgálatát? A kettő között fényévnyi távolság van.

A háború után több mint fél évszázaddal igenis helye lehetne már végre egy normális vitának. Mert a háborúkat lezáró békékben és perekben a győzőnek van igaza, mindenütt a világon. A történelem igazsága azonban nem azonos a politika igazságával, ennél több kell, hogy legyen. A demokratikus berendezkedés meg kellett volna már eléggé szilárdulni ahhoz, hogy a történelmi igazságon lehessen vitatkozni. Vagy valakiknak takargatni valójuk lenne? Azokon a konferenciákon fog majd kirajzolódni az igazság, ahol mindenkinek helye van, aki oda bejelentkezik, és nem csak azoknak, akikről tudható, hogy azt mondják majd, amit hallani akarnak azok a körök, akik szervezik. Ez minden oldalra igaz. (Majd ha pl. a Mohamed-karikatúrákat közlő holland újság főszerkesztőjét nem rúgják ki azonnal csak azért, mert készen állt zsidó karikatúrák megjelentetésére is.)

Lengyel | 2009. április 19. | 13:27:16

A hiányzó zsidók kivándoroltak.

Kapillária! Miért nem ebédelsz? Mért nem a családoddal foglalkozol?

Lengyel | 2009. április 19. | 13:25:26

Igen az én adóforintjaimból is fizetik a jóvátételt! Ugyanakkor az apám szülei, a keresztapám, és az ő szülei is a háború áldozatai lettek. Az oroszok majdnem megerőszakolták a anyámat, egy kis szerencsével úszta meg.
Az volt a szokás, hogy a férfiakat felkoncolják, a nőket megerőszakolják.
A nagyapámnak illatszer boltja volt, a benne lévő kölniket a ruszkik megitták. A nagyszüleim lovait a németek és az oroszok elvitték. A németektől a lovak visszamentek, az oroszok megették őket...
A korrekt jóvátétel az lenne, hogy mindenkinek kártérítést fizetnek, nem csak a zsidó testvéreknek.

Kapillária kedves! Mi a véleményed erről? Mért csak a nemzet-társaikat elhurcoltató zsidóknak kell kártérítést fizetnünk, nekünk, vétlen embereknek?

Nekünk magyar nemzetiségeknek mért nem fizetnek jóvátételt?

csaszi | 2009. április 19. | 13:25:20

Nos, werewolf ur be is bizonyitotta, hogy tortenelmi muveltsegenek egyedul a kuruc.info a forrasa. Remekul vazolja a kuruc hireinek pontossagat de kulon figyelemre melto, hogy annak "ars poeticajat" mily meggyozoen adja elo. Sok cikkukkel nem azonosul de "kajmankodasukkal" ugy tunik jol megfer. Mostanaban mar nem annyira ciganyoznak,mint zsidoznak, igy meglehet werewolf ur a ciganyozassal nem ertett egeszen egyet elozoleg.

lackó | 2009. április 19. | 13:24:40

"2. Ez nem valószínűség! Nem csak 200000 zsidó tűnt el az adott időszakban, hanem minimum a duplája, ugyan mi a fene történhetett velük, ha nem meghaltak"
Kérdéses még az is, hogy kik alapították izrael államot? Ha mindenki meghalt akkor valszeg zsidóhitre tért palesztínok voltak. Az is érdekes, hogy mindenki fel tud mutatni valamely rokonát aki lágerben pusztult el olyanok is akik még meg sem születtek de a szüleik azért már meghaltak. Senki nem vitatja az holokauszt megtörténését csupán ahogy ránktukmálják hetente a bűntudatunkat az zavaró.

werwolf | 2009. április 19. | 13:16:05

nemistudom | 2009. Április 19. | 12:57:35

ember! baloldali zenén nőttem fel;)
egyébként én nem akarom vitatn ia holokauszt tényét, szerintem is megtörtént mégha kevesebb áldozattal is mint 6 millió. A gyilkosság az gyilkosság. Lehet azért vitatkozni pár emberrel itt, de a legtöbb olyan, mint egy droid.
Az objektív képhez nyugodtan járjatok fel kuruc.info-ra meg hasonlókra és akkor a sok hír amit le sem közöl a média, az talán eljut hozzátok. Mellesleg a kuruc.info lehet, hogy túloz de eldönheted, hogy hiszel neki vagy nem. Mindig közlik a forrás eredeti helyét. Meg nemártana elgondolkodni azon, hogy miért nézik baromi sokan a kuruc.infot-. Lehet, hogy kiábrándultak ezekből a médiákból amik eddig uralkodóak voltak? Rájöttek az emberek, hogy orrba szájba hazudnak sokszor, ferdítenek és mindenféle köntösbe bújtatják a mondanivalójukat? A kuruc.infon legalább egyenesen megmondják ,hogy kit utálnak és , hogy mivel van bajuk. Hozzáteszem sok cikkükkel egyáltalán nem tudok azonosulni, a zsidózós cikkeik meg egyáltalán nem érdekelnek.

csaszi | 2009. április 19. | 13:08:47

Megkerdeznem, hogy az itt telepofaval acsargo holokauszt tagadok kozul jart-e mar egyik is a Pava uccaban? Pedig nem artana nekik oda is elmennei, hogy egyszer lathatnak az erem masik oldalat.

Mert mindaz amit itt ervul felsorakoztatatnak mutatja azt a halvany lila szellentest, amivel "szaktudasuk" ertekelheto, kocsmak melyen felszedett szoszatyarsagon kivul egyeb ertekeet nem latom.

Tenytagado "kutatok" kozul csak David Irwing angol megelhetesi tortenesz nevet ismerem, azonban vannak itthon kivalo kutatok, nemzekozileg ismert, elismert kutatok mint dr Szita Szabolcs, dr Molnar Judit, dr Karsai Ferenc, torteneszek, oket azonban a hazai "mainstream" kevesbbe ismeri.
A bortont tudatos holokauszt tagadasert azert tartom helyesnek, mert ez a tagadas nem annyira a tortenelem tudatos meghamisitasa, ami nem lenne buntetendo de veszelyes antiszemita uszitasnak foghato fel, mely egyes orszagokban torvenybe utkozik, nagyon helyesen.

kapillária | 2009. április 19. | 13:06:48

még soha, egyetlen történészt sem csuktak le amiatt, hogy kevesebbre vagy többre tette az áldozatok számát. aki ezt állítja (voltak ezen a fórumon többen is), írja le kik voltak ezek a történészek. név szerint. forrást is jelöljön meg, de ne a kurucinfot és ne a wikipédiát.

kapillária | 2009. április 19. | 13:03:22

Olvaslak titeket és két dolog is eszembe jutott:
1, vasárnap ebéd idő van. miért nem a családdal beszélgettek, sétáltok, kirándultok? (még mielőtt bármelyik fafej visszakérdezne, én dolgozom éppen. ti is? na,de ennyien?)
2, gratulálok azoknak, akiknek az elsődleges forrás a wikipédia...gondolkozzatok már el magatokról!

amúgy kinek és miért fáj a 600 ezres szám? mi közöd van nem-érintettként a jóvátételi összegekhez? talán a te adóforintjaidból fizették? ki nem tud elszámolni mivel?

Gordon | 2009. április 19. | 13:00:23

Kedves Ikatalina, konkréten kikről beszélsz? Sorolj fel legalább néhány olyan történészt, "Akik börtönbe kerülnek, mert vitatják az áldozatok számát, a haláluk körülményeit stb. És állításaikat dokumentumokkal támasztják alá." Szeretném látnia dokumentumokat is.

"Miért nem láthatjuk azokat a dokumentumokat, melyek szerint állításaik hamisak? Miért a börtön erre a válasz?", kérded.
Már miért ne láthatná ezt bárki? A nürnbergi perek dokumentumaitól a rengeteg, történelmi igényességgel elvégzett és dokumentált kutatáson és felderítő tevékenység eredményén át a tábori névsorokig, Eichmann vallomásáig a 6 milló halottról, a szemtanúk, résztvevők és túlélők dokumentált vallomásaiig - mindez a bizonyítás ezerszer megtörtént. Mit vársz még?

"Amennyiben vannak olyanok, akik kifejezetten letagadják, hogy volt a történelemnek olyan időszaka, amikor zsidókat, származásuk alapján elkülönítettek, embertelen körülmények között tartottak és felelősek ilyenformán többszázezer ember haláláért, akkor én nem róluk beszéltem."
Természetesen magát a korszakot ezek a jóemberek nem tagadhatják le, annyira nem ütődöttek. Bár megjegyzem, nem néhányszáz ezer ember haláláról és nem valamiféle közvetett felelősségről ebben van szó, hanem nevezzük nevén a dolgokat: kirablást követő deportálásról, elgázosításról és halálra dolgoztatásról volt szó, a szám pedig kb 6 milló!
Mindez egy terv szerint -ez volt a végső megoldás, az Endlösung terve. Lásd: Wansee-konferencia.

"Ezek a kérdések demokráciában megválaszolhatóak kellene, hogy legyenek." -írod.
Ezeket a kérdéseket, ahogyan korábban írtam, már ezerszer megválaszolták. A "kérdéseket" azonban újból -és újból felteszik bizonyos emberek bizonyos motívumok alapján, úgy tűnik, az idők végezetéig. Egy tisztázott kérdést tisztázatlannak igyekszenek feltüntetni laqnkadatlan buzgalommal, aligha kétséges, hogy milyen motváció alapján.

nemistudom | 2009. április 19. | 12:57:35

werwolf- Hát minek ír ide? Minek akar ezzel a sok tökfejjel vitatkozni? Mazochista talán? ( Vigyázzon: a mazochizmus, mint azt ön is kitűnően tudja, egy zsidó író, Sacher(ilyen tortát se egyen)-Masoch nevéből ered. S még véletlenül se hallgassa meg a Velvet Underground Venus in furs cimű dalát!)
Lengyel- megkérdezhetem a nagy tudóst illető nagy tisztelettel, hgy honnan vette ezt a pontos adatot? Mármint a 120.000 embert. örömmel venném a forrás megnevezését, hadd tanuljék mán az a hülye, begyepesedett fejem, szívja fel az új információkat az az öreg agyam.

Ikatalina | 2009. április 19. | 12:52:03

Én még azt is el tudnám fogadni, hogy azok a történészek, akik vitatják az áldozatok számát, elhalálozásuk körülményeit, nos, ők hamis úton járnak, és valójában nem úgy történt, ahogyan írták. De akkor mi célt szolgál a bebörtönzésük? Ezen a ponton, igen, minden gondolkodni tudó ember, megáll egy kicsit.

Az történelmi igazságnak nincs szüksége bíróságokra. Bíróságokra történelmi és ideológiai alapon a diktatúráknak van szüksége. A demokrácia attól szép, hogy emberek gondolhatnak sokfélét. Miért is veszélyes az, ha valaki azt állítja, hogy nem 6 millió embert öltek meg, "csak" 200 ezret? Mert a 200 ezer az kevés talán?

Mi az oka annak, hogy számháború zajlik egy olyan történelmi eseményen, ami szégyenletes volt? Kiknek fontos ez? Nyilván azoknak, akik börtönbe zárnak embereket a véleményükért. Galilei jutott az eszembe, amikor visszavonta a tanait, mert élni akart. Irwing is visszavonta. De az idő bebizonyította, hogy Galilei bírái tévedtek. Miért is volt fontos az akkori uralkodó osztálynak kiiktatni egy álláspontot?

Miért is fontos a mostani uralkodó osztálynak kiiktatni valamilyen álláspontot. Nem férne el a világon? Kinek ártana? A zsidóknak talán? Na, ne tessenek viccelni!

werwolf | 2009. április 19. | 12:43:29

jó, ez a sok ideírogató ,hogy jajj szégyen meg egyéb baromságok, az azért nézzen már meg 1-2 holokauszt-szkeptikus dokumentumfilmet, vagy olvasson róla. vannak tényleg érdekes dolgok. mindegy, igazából veletek kár vitatkozni, mint már ezerszer mondtam ,találkozunk Philippinél!

Lengyel | 2009. április 19. | 12:36:39

Láttam egy zsidó oknyomozó riporter videóját. Olvastam egy könyvet a Kamukausztról. Az az igazság, hogy kb. 120 000 zsidó ember nem élte túl a táborozást. A probléma az, hogy nem 6 000 000, hanem csak 120 000 a bizonyítottan táborban meghalt ember. Az bizonyos, hogy táborba vittek zsidó embereket. Az is bizonyos, hogy a haláltáborokat mesterségesen, utálag alakították át. Cián nyomokat nem találtak a falakban... A gáz rendkívül robbanás veszélyes, és mérgező volt, és emiatt halálos lett volna a kiszolgáló személyzet, és a környező települések számára is.
A Holoklauszt nem történt meg, de az indokolatlanul összegyűjtött emberek közül sokat meghaltak, és az 1 db kemence kapacitását meg nem haladó számú halottat, elhamvasztották. A probléma az, hogy 6 000 000 - 120 000 =
5. 880 000 emberrel nem tudnak elszámolni, de felvették ennyi emberre a kártérítést... Ennyi pénzből országokat lehet felvásárolni... Érdekes az az összeesküvés elmélet, mely szerint a gazdag zsidók bérelték fel Hitlert, hogy ellenfeleiket vonja ki egy kis időre a forgalomból, míg vagyonaikat felvásárolják, elorozzák... Kutatni kellene ezt is!

Gordon | 2009. április 19. | 12:35:10

A Holokausztot megkérdőjelező, azt "vizsgáló" történészekről érdemes néhány szót ejteni.
Ez valójában egy mitosz! Neves történészek nem kérdőjelezik meg sem a Holokauszt tényét, sem az ismert, ezerszer bebizonyosodott és dokumentált számokat, a végrehajtás módját, vagy ezek motívumait.
Van viszont néhány figura, akik pont azért váltak "neves történésszé", mert ezt tették és teszik. Így próbáltak és próbálnak nevet szerezni maguknak. Van is hálás közönségük, meglévő igényt elégítenek ki. A két legismertebb ilyen figura a francia Fourisson és az angol David Irving.
Általánosan elterjedt emellett a holokauszt-tagadó gondolat az arab/muzulmán világban (lásd pl Irán-Ahmedinejad, aki holokauszt-tagadó konferenciát szervezett és holokauszt gúnyrajz-kiállítást rendezett), más, bár mégis hasonló meggondolásokból.

Elhangzott itt korábban, hogy sok emberben (hogy is szólt a megfogalmazás?) kérdések sorjáznak a Holokauszt megtörténtét vagy a napvilágra került tények hitelességét illetően. Ez lényegbe vágó és egyben jellemző megállapítás.
A tények jól dokumentáltak, de pont a "neves történészek" folyamatos, konzekvens tevékenysége, aknamunkája folytán támadnak ezek a kétségek, hiszen pont ez a tevékenységük célja. Kétségeket igyekszenek támasztani a nyilvánvaló iránt, majd éppen arra való hivatkozással, hogy kétségek vannak, folytatják a tevékenységüket, ködösítenk, hamisítanak.
Kiszolgálják, egyben újra termelik azokat, akik alantas motívumok alapján várják és terjesztik ezeknek a "kutatásoknak" az eredményeit. Kételyeket igyekeznek ébreszteni másokban is, akiket eddig semmiféle motívum nem vezetett, népcsoport elleni érzelmi állásfoglalásra igyekezve motiválni ezeket.
Ez az alavető baj ezekkel a "történész kutatásokkal"!

Ikatalina | 2009. április 19. | 12:34:44

Gordon

"Miért is lenne kifogásolható a hogyan és a miért vizsgálata? Természetesen nem az és természetesen teljesen nyilvánvaló, hogy nem az ezt tárgyalókról beszélünk."

De pontosan hogy róluk beszélünk. A holokauszt tagadásáról én még nem olvastam. A bíróságok által elítélt történészek egyike sem tagadja a holokausztot, ez csupán a sajtó egyrészében jelenik meg így - sommásan. Amennyiben vannak olyanok, akik kifejezetten letagadják, hogy volt a történelemnek olyan időszaka, amikor zsidókat, származásuk alapján elkülönítettek, embertelen körülmények között tartottak és felelősek ilyenformán többszázezer ember haláláért, akkor én nem róluk beszéltem. De bevallom, ilyen irodalmat én nem olvastam. Ha te igen, akkor szívesen veszem a tájékoztatásodat.

Én azoknak a történészeknek a soráról beszélek, akik történészek, tehát a történeti hitelességet kutatják. Akik börtönbe kerülnek, mert vitatják az áldozatok számát, a haláluk körülményeit stb. És állításaikat dokumentumokkal támasztják alá. Miért nem láthatjuk azokat a dokumentumokat, melyek szerint állításaik hamisak? Miért a börtön erre a válasz?

Ezek a kérdések totalitárius rendszerekben problematikusak. Ezek a kérdések demokráciában megválaszolhatóak kellene, hogy legyenek. Tartok tőle, hogy a demokrácia pusztulása felé haladunk, ahol van aki elmondhatja a gondolatait, és van aki nem. És ez nekem nem tetszik. Az írásaid alapján pedig azt látom, te az vagy, aki bátran elmondhatja az álláspontját, mert az azonos a főárammal. Én pedig mindig szerettem azokat, akik elgondolkodtak a dolgokon akkor is, ha a végeredményeket tálcán kínálták a számukra.

dömdöm | 2009. április 19. | 12:25:20

Ez Gordon kizárólag az ön véleménye. Korántsem egy egzakt tény,csak egy meglehetősen szubjektív ítélkezés. Az én úgynevezett védekezésem, pedig semmivel sem kevesebb vagy több ennél, talán annak a figyelmen kívül viszont nem hagyható ténynek az ismeretében alaposabb, hogy nem tíz éve vitt el a rendőr egyetlen 48-as transzparensért hanem most, bizony most.
A vélemény formáló értelmiség azon része kezdte a kirekesztést, amely most már évtizedek óta fasisztázik nácizik válogatás nélkül mindenkit aki éppen nem tetszik. Ezeknek a köröknek jóval nagyobb a befolyása és felelőssége a mai közállapotokra, mint mondjuk Hegedűs tiszteletesnek. Ez pedig kicsit több mint vélemény, legalábbis nagyon nehéz lenne bizonyítani az ellenkezőjét.

nemistudom | 2009. április 19. | 12:24:39

werwolf | 2009. Április 18. | 22:32:10

Ez szörnyű, mármint hogy elszakadtak. S befeketítik az igazi, parlagfűmentesítő magyar Gárdát.

Emberek! Ez az MG nem az az MG! Hát nem értitek?

(Nem, nem értjük mi a lényegi különbség az SA és az SS között. Buták vagyunk!)

Gordon | 2009. április 19. | 12:02:06

dömdöm | 2009. Április 19. | 11:15:01

"Mifajta tifajta? Az zsidó és nem zsidó, holocaust tagadó, és nem tagadó? Ilyen alapon; és erről beszéltem az előbb, bárki azaz bárki lehet náci, csak azért mert önnel és elvbarátaival nem ért egyet, és nem önnek tetsző kifejezési módokat vagy szavakat használ, nem tetsző szövegkörnyezetbe."

Szó sincs róla, dömdödöm, ez csak mellébeszélés. Magam csak a náci érveket és szándékokat követőket nevezem annak. Mindenki az őt megillető minősítést érdemli ki. Furcsállom, hogy egy kiközösítésre, megkülönböztetésre uszító, népcsoport ellen izgató valaki (pl Morvai vagy Hegedüs "tiszteletes") sértésnek veszi, ha annak minősítik, ami: megkülönböztetésre, kiközösítésre uszítónak. Hát nem az? Miért hangoztatja az ilyen nézeteit, ha aztán szégyelli őket? Tényleg érthetetlen...

A nácizás tudomásom és tapasztalatom szerint nem általános egyáltalán és nem vonatkozik automatikusan az ellentétes véleményt nyilvánítokra. Ez nem igaz, csak egy hangzatos védekezés, ami nem is olyan hangzatos. Minden véleményt, ami mögött nem húzódik rossz szándék, meg lehet vitatni.
A rossz szándékot, alantas motívumot viszont a nevén kell nevezni. A mifajtánk-tifajtátok, rekesszük ki őket, mielőtt ők rekesztenek ki minket -féle megnyilvánulások bizony az utóbb említett kategóriába tartoznak és ilyen minősítést is érdemelnek.

imizcy | 2009. április 19. | 11:40:15

Akkor HONFOGLALÁS, RÁKÓCZY, 1848-49 stb. sem volt?!

Gordon | 2009. április 19. | 11:38:50

Ikatalina | 2009. Április 19. | 11:08:01

Kedves Ikatalina, valójában már megkaptad a választ az itt ismét felvetett gondolataidra.
Olvasva korábbi hozzászólásaidat ebben és más témákban, azt érzékelem, hogy védelmedbe veszel jobboldali, a szememben elítélendő áramlatokat azáltal, hogy konzekvensen kritizálod (ellenérveket keresve és felsorakoztatva) az ezeket elítélőket.

Előző, Téged érintő hozzászólásomban pontokba szedve reagáltam az általad írottakra. Ha ezt támadásnak érzed, az talán probléma, minden estre az eredményes ellenérv a pontokban foglaltakra ezek cáfolata lenne.

Miután ismét említed, visszatérnék magam is erre a pontra, az egyértelműség elérésének a kedvéért. Tudod, ezeknek a "neves történészeknek" (helyesebb lenne talán nevüket elvesztőnek nevezni őket) vizsgálataival az a baj, hogy ők nem a végrehajtás miértjét és hogyanját vizsgálják, hanem magát a tényt igyekszenek megkérdőjelezni, a hitelességet aláásni vagy a motívumait igazolni.

Miért is lenne kifogásolható a hogyan és a miért vizsgálata? Természetesen nem az és természetesen teljesen nyilvánvaló, hogy nem az ezt tárgyalókról beszélünk.

dömdöm | 2009. április 19. | 11:15:01

Szerintem utána kell egy kicsit olvasni, hogy hány kis nyilasnak is lett megbocsátva, vagy meg kell hallgatni egyszer az egykori belügy belső pszichológusával készült riportfilmet.
Mifajta tifajta? Az zsidó és nem zsidó, holocaust tagadó, és nem tagadó? Ilyen alapon; és erről beszéltem az előbb, bárki azaz bárki lehet náci, csak azért mert önnel és elvbarátaival nem ért egyet, és nem önnek tetsző kifejezési módokat vagy szavakat használ, nem tetsző szövegkörnyezetbe. Egyébként nem védelmezek senkit nem szorulnak rá, mint ahogy én sem a kioktatásra, szerintem teljesen mindegy mit írnék vagy milyen tények vannak, már rég tudomásul vettem, és szerintem sokan mások is, hogy nem kell semmit tenni azért, hogy a megfelelő minősítéseket beszerezzem/zük.

Ikatalina | 2009. április 19. | 11:08:01

Kedves Gordon!

Látod ez a baj! A stílusod! Ma magyarországon nem lehet egymással beszélgetni tisztességgel. Mi az, hogy az "én neves történészeim"? Nem az enyémek. Még azt sem tudod, hogy mi a viszonyom az általuk hangoztatott dolgokról, de támadsz! Árt a baloldalnak, árt a zsidóságnak ez a hozzáállás, ami nem csak a tiéd, hanem sajnos általános a baloldalon.

A holokauszt megtörtént. Megtörtént, ahogyan sok szörnyűség megtörtént a 20. sz.-ban. A zsidó holokausztra még az sem mondható, hogy egyetlen, és kivételes esemény, hiszen az egész zsidó történelem a holokausztok folyama. Olvass Száraz Gyögytől, ő is zsidó volt. Miért is ne lehetne arról történészeknek vitatkozni, hogy ez a szörnyűség pontosan hogyan is történt? Miért jár börtön azoknak, akik a hivatalos verzióval szemben bizonyos pontokon mást látnak bizonyítottnak?

Ezek a kérdések bizony sorjáznak az emberek sokaságában, és ezek nem aljas kérdések, és legalábbis kutathatónak kellene lenni. Nem hiszem, hogy szibériába kellene száműzni azokat (sztálin mójára) akik másként közelítenek a holokauszthoz. És bizony megfogalmazódik bennem a kérdés, hogy miért ez az iszonyatos agresszió, amit pl. a te személyem elleni támadásodban is látok?

Gordon | 2009. április 19. | 11:05:04

dömdöm | 2009. Április 19. | 10:50:18

"Az ÁVH-ba pedig nagyon sok nyilast vettek át, ez eléggé ismert tény."
Ez olyan "tény", mint a Holokauszt nemléte, amit "neves történészek" vizsgálnak.

"Soha egyetlen nyilatkozatot félmondatot hitelesen senki nem tud mutatni Vonától vagy Morvaitól ami kifogásolható lenne,"
Mi is a helyzet a mifajtánk-tifajtátokkal, a visszavesszük az országot ezektől-féle kijelentésekkel és hasonló undorító szeméttel ezeknek a hősöknek a részéről? Mi is a helyzet a gárda egy gyűlésén filmre vett kijelentésekkel, amik szerint a zsidók 2,5 millárd ember kiirását tervezik?
Kiket, miket védesz és próbálsz igazolni itt???

dömdöm | 2009. április 19. | 10:50:18

Nem arról van szó, hogy a rasszista népirtást elítéli-e valaki, hanem hogy minden másban más vélemény az egyenlő lehet azzal, hogy náci, ami ugyanolyan tűrhetetlen mint nem elítélni a rasszista népirtást.
Soha egyetlen nyilatkozatot félmondatot hitelesen senki nem tud mutatni Vonától vagy Morvaitól ami kifogásolható lenne, ami tagadás lenne.
Az ÁVH-ba pedig nagyon sok nyilast vettek át, ez eléggé ismert tény.
JÓ lenne már megfelelő vehemenciával elítélni az osztály alapú, és az indirekt népirtásokat is.

saturnus1o8 | 2009. április 19. | 10:41:51

Szomoru de letagadhatatlan tény a Holokauszt,a szovjet katonák büncselekményei a háboru alatt valamint az ÁVH-s cselekmények. Aki ezeket tagadja az lelkiismeretlen,embergyülölö bitang.Csak annyit szeretnék ha azok akiuk ezt tagadják,csak részben éljék át a krematorium közelségét stb.borzalmakat.Dósa ,Vona ,Morvai K.féle embereket el kéne különiteni,hogy ne tudják mérgezni az emberek lelkét,amire sajnos itt vannak közéleti személyek akik igényt tartanak a hatalom megszerzése érdekében.A fiatalságot ezek nem nevelik,hanem büncselekményekre,emberek megfélemlitésére,hatalmi célok elérése érdekében használják fel.Én sajnos láttam,részben Németországban,Szlovákiában,Budapesten a ságacsillagot viselöket,Szencen a vasuton a vagonba zárt szerencsétlenemberek jajgatását,Budapesten anyilas pribékek általkisért zsido emberek csoportjait.SOHA TÖBBÉ NEM KIVÁNOM VISSZA EZEKET A LÁTVÁNYOKAT !Ezt a bitang fekete ruhás meg egyég gárdáknak nevezett bandákat minnél elöbb fel kell számolni!

Gordon | 2009. április 19. | 10:34:32

Ikatalina | 2009. Április 19. | 10:23:32

" holokauszt kritika valóban létezik, neves történészek szólalnak fel ez ügyben. Szerintem ezzel szemben nem a börtönt kellene felmutatni, hanem meg kellene semmisíteni az érveiket."

Ez már ezerszer megtörtént! A te "neves tudósaid" (na milyen motívummal?) persze ezeregyedszer belevágnak ismét.

" Most van egy Dósája a baloldalnak."
Óriási tévedés! Dósája a jobboldalnak van. Nagyon nincs egyedül.

" Örülnék, ha egy népcsoport múltja iránti tiszteletet nem börtönfenyegetéssel kívánnák "kiküzdeni", mert ez félre visz."
Itt nem tisztelet kikűzdéséről van szó egyáltalán, hanem a rasszista szörnyűség tagadása elleni meggondolásról, miután a tagadás újból hasonló meggondolások terjesztéséhez készíti elő a talajt. Ez mindenki előtt világos, aki hajlandó ezt megfontolni.

maurice | 2009. április 19. | 10:34:05

"maurice, ahogy telik az idő, sajnos (?) egyre többminden mutat rá, hogy az általad pontbaszedett elemek egy része is inkább dogma, mint bizonyított tény. "


kedves baker, itt mire gondolsz? tudsz még egy népirtást mondani, ahol ezek a pontok mind megvannak? ha van is ma ilyen (bár akárhogy is nézem a forrásaimat, nem találok) a holokauszt volt az első, és ez jól beégett az európai ember retinájába. Mert nagy pofon volt mindannyiunknak, hogy megtörténhetett. Jól betett annak amit addig gondoltunk kultúrának, civilizációnak, tudománynak, modernitásnak, európai értéknek és erkölcsnek stb.

"Ha jó az angolod, itt van egy 30 részre tagolt film a "dogma" számos elemének cáfolatával, illetve kísérletével, ki-ki döntse el maga. http://www.holocaustdenialvideos.com/one_third_of_the_holocaust.html"

nem mennék bele itt mindenbe, de azért a film igen nagy csúsztatásokkal dolgozik és ugye az elmaradhatatlan összeesküvéselmélet ideológiájával. Hilberg ugyan még mindig alapmű, a könyve óta jónéhány évtized eltelt. Egyébként érdekes pont őt támadni, hiszen még mindig ő teszi pl. legalacsonyabbra az áldozatok számát, meg ő volt az, akit kizavartak a Yad Vashemből mert olyan kérdéseket tett fel, pl. a zsidótanács szerepével kapcsolatban, ami elfogadhatatlan volt annakidején. A könyve bizonyos tekintetben azóta túlhaladott, más tekintetben a kutatók csak most kezdenek eljutni azokhoz a következtetésekhez, amit ő 40 évvel korábban megkapott.

Ami pl. a Treblinka, Belzec, Sobibor haláltáborok áldozati számát illeti, pl. nagyon is jól felmérte, hiába is próbálja a film mindenféle rizsával ezt megcáfolni. Az a baj, hogy rizsa, és nem dokumentum amit használ a film. Viszont nem is olyan rég, 2001-ben egy angol irattárban az iratfelszabadítási program kapcsán levették a titkosítást egy táviratról, ami egy elfogott német rádióadás dekódolt szövege volt, és anno a háború alatt meg még utána is sokáig nem tudta senki, mi az az S 200000, B 445000, T 750000. Ma már tudjuk, hogy a T - Treblinka, S-Sobibor, B- Belzec. És lám, Hilberg nem is tévedett olyan sokat.

Filmben elhangzott, hogy a visszaemlékező nem írja, hogy az ún. grillezéshez fa is kell, nem csak a holttest. Hát persze, hogy kell, attól, hogy a konkrétan kiragadott szövegben nem említi, még nem cáfolat.

Filmben elhangzik, hogy ez a fránya túlélő részeg nácikról ír a tűz körül, és ez elképzelhetetlen a német hadseregben, ss-ben. De még mennyire, hogy piáltak, mint a gödény. Ne feledjük el, hogy az elkövetők is ugyanolyan emberek voltak mint mindenki más, nem démoni figurák stb. Viszont ami a tömeggyilkosságok helyszínén folyt, minden nap reggeltől-estig, azt valahogy el kellett viselni, mert beleőrülsz. ezért de még mennyire hogy ment a pia, meg az idegösszeroppanás, meg a hasonlók. 



"ps: itt találhatod meg Bryan Mark Rigg könyvének weboldalát, a Wehrmachtban szolgált zsidókról. 
http://www.kansaspress.ku.edu/righit.html"

A könyvet nem olvastam, de a bevezetőt az oldalon igen. Nos, ez nem cáfolja a mai mainstream holokausztkutatás eredményeit.

Ezek az emberek félvérek voltak, és a nácik sokat is bajlódtak azzal, most akkor hány nagyszülőtől, felmenőtől számít valaki zsidónak. Mi legyen a fél, negyed, háromnegyed meg a többi zsidóval. Kit lehet germanizálni, kit, nem szabad, stb.

amikor a Végső Megoldást eldönti Hitler és a náci apparátus (valamikor egészen 1941 késő nyarán- őszén) mint a honlapon is írja: "But as the war dragged on, Nazi politics came to trump military logic, even in the face of the Wehrmacht's growing manpower needs, closing legal loopholes and making it virtually impossible for these soldiers to escape the fate of millions of other victims of the Third Reich."

ahogy a háború elhúzódott, a náci politika felülírta a hadsereg logikáját, és habár a Wermacht egyre nagyobb emberhiányban szenvedett, a jogi kiskapuk bezáródtak, és lehetetlenné vált ezeknek a katonáknak hogy megmeneküljenek a Harmadik Birodalom által rájuk és társaikra kiszabott sorsuktól.

Végső soron, nem volt tehát kiút...

Jane Slota | 2009. április 19. | 10:31:35

Moderálási alapelvek- komment törölve -

Gordon | 2009. április 19. | 10:24:06

dömdöm | 2009. Április 19. | 08:51:43

Világos, hogy ha ma valaki a saját hazájában, a közelmúltban elkövetett rasszista népirtást nem ítéli el, érveket keres annak mentegetésére vagy tagadja azt, az bizony gyanús!

Ikatalina | 2009. április 19. | 10:23:32

Tudomásom szerint Dósa István a baloldal embere, éppúgy ahogyan az a fasiszta kislány volt, akinek az apukája titkosszolgálati tiszt volt az "átkosban", és akinek már elfelejtettem a nevét. Volt egy ugyanilyen zavart keltő, valamilyen Albert, akit szintén a baloldal pénzelt, aztán kiment Ausztráliába. Most van egy Dósája a baloldalnak.

A holokauszt kritika valóban létezik, neves történészek szólalnak fel ez ügyben. Szerintem ezzel szemben nem a börtönt kellene felmutatni, hanem meg kellene semmisíteni az érveiket.

Magam azóta érdeklődöm a holokauszt kritizálók iránt, amióta azt látom, hogy gondolataikért börtön jár. Ilyesmi sztálin idejében történt. Érdeklődéssel figyelem, mikor lehet a holokausztról és még néhány témáról szorongás nélkül írni. Örülnék, ha egy népcsoport múltja iránti tiszteletet nem börtönfenyegetéssel kívánnák "kiküzdeni", mert ez félre visz.

sos7 | 2009. április 19. | 10:18:57

Nincs elég rendőrségi busz, hogy befértek volna?
Időszerű lenne újból elővenni néhány filmet a köztévéknek, és az iskolában is ráerősíteni a történelem oktatásra.