Szetey Gábor: Minden rendszer- és kultúraváltás komoly ellenállásba ütközik

Szabó Bernadett

- Ön volt az első, aki állami vezetőként, a Gyurcsány-kormány államtitkáraként nyíltan vállalta másságát, épp a budapesti melegfelvonulás egyik védnökeként. Az idei eseményen is részt vesz?

- Sajnos, részben családi, részben pedig munkahelyi okok miatt, de nem tudok ezen a hétvégén hazamenni Budapestre. Idén jelenlegi lakóhelyem városában, a "katolikus" Madridban voltam jelen a meleg büszkeség felszabadult ünnepén, ami a nyugati fővárosokhoz hasonlóan egy hihetetlen, színpompás karnevál volt, közel egymillió emberrel. Nyoma sem volt zavargóknak, rendőrségi rácsoknak, hőbörgőknek, akik és amik között igen szánalmasan éreztem magam tavaly Budapesten - kordonok közt vonulva az egész kicsit elveszíti az értelmét. De azt gondolom, hogy az elmúlt két év történései, az élettársi törvényben végzett katalizátori szerepem és egyáltalán az, hogy a melegkérdés a politikai közéletben immár nem tabutéma, egyértelművé teszik, hogy hol állok a kérdésben. Még akkor is, ha ez sokak számára nem szimpatikus. Nem baj. Én továbbra is hiszek abban, hogy az ország gazdasági fellendülése a társadalmi és morális fellendülésen keresztül vezet, és hogy nincs ennek egy sajátos, a nyugatitól eltérő, magyar vagy kelet-közép-európai útja. Igenis, nyugatra kell tekintenünk példákért, és például arra, hogy ott miként oldották meg a kisebbség problémáit, hogy nőtt a toleranciaszint másokkal. Ahhoz, hogy másokat elfogadjunk vagy legalább ne utáljunk, először saját magunkat kell elfogadni és szeretni. És ebben a magyar lét sajátosan defektes. Ki kell törnünk a nyavalygásból és az önsorsrontásból, a "balsors, akit régen tép" életérzéséből, abból, hogy másra várunk, hogy megteremtse saját boldogságunkat egyéni, nemzeti szinten egyaránt.

- A Fidesz egyik képviselője, Ékes Ilona nemrég egyenesen a felvonulás betiltását szorgalmazta. Igaz, a párt később azt mondta: politikusuk csak a magánvéleményét mondta el.

- Ha egy kisebbség jogait korlátozza a többség, attól az még nem oldja meg a többségi társadalom semmilyen problémáját. A többség sohasem tudja megérteni teljesen a kisebbségi gondokat, és ezt nem is lehet elvárni. Ékes Ilonát egy átlagos nyugati demokráciában nem tartanák szalonképesnek, vagy mosolyognának rajta. Nálunk még sokan hiszik, hogy a homoszexualitás valami felvett hóbort, amit elkap az ember a villamoson, vagy betegség, ami ellen gyógyszert kell bevenni. Ezek bornírt hülyeségek. Kíváncsi lennék, mit csinálna Ékes Ilona, ha a családjában valaki elé állna, és azt mondaná neki: melegnek születtem. Kitiltaná a családból, vagy elmegyógyintézetbe küldené? Másrészt fontos, hogy legyenek biztonságban együtt élő meleg párok, mert ez mintát is teremt a meleg közösségben, ahol még ma is rengeteg személyes dráma van: családok, ahol kitaszítják a meleg gyerekeket, munkahelyi hátrányos megkülönböztetés és még sorolhatnám. Az új kormány egyik nagy tesztje lesz jövőre, hogy békén hagyja-e az együttélés ezen európai vívmányát, vagyis a regisztrált élettársi közösséget vagy sem.

- A rendőrség közleményben kérte a felvonulás szervezőit, hogy igyekezzenek megakadályozni a közízléssel ellentétes jeleneteket. A felvonulás jelen formájában ön szerint alkalmas a melegügy elősegítésére vagy inkább muníciót ad a benne provokációt látóknak?

- A kisebbségi ügyek mellé nem valószínű, hogy a többség felsorakozna, ezért nem is szabad kisebbségi ügyekről többségi népszerűségi adatok alapján dönteni. A demokrácia a kisebbségek védelmét is jelenti a többségi társadalomban. Ezért is furcsa vagy szerencsétlen a közízlést a rendőrségnek vagy más parlamenti képviselőknek idekavarni. A közízlés nyilván a többség ízlése, de ki definiálhatja azt? Nyilván más Budapesten mint egy faluban. A meleg méltóság vagy büszkeség napi felvonulás tőlünk nyugatra karikatúraszerű karnevál, ennek megfelelően néha túlzásokból áll és nyilván nem a mindennapi életről szól. Csak azt nem tudom, hogy ha már úgyis egy karámban vonulnak az idén, kit zavar majd, ha valami sérti azt a bizonyos közízlést.

- Ha már Európa. Milyennek látszik Magyarország Madridból?

- Rá kell jönnünk arra, hogy a számunkra fontos nyugat értetlenül és szimpátia nélkül fog ránk tekinteni például a határon túli magyarokkal kapcsolatos - egyébként jogos - követeléseink kapcsán, amíg a kisebbségi kérdést házon belül minden szinten elbukjuk. A múlt héten a spanyol El Paísban egész oldalas, gárdás képpel illusztrált cikk jelent meg a "Legultrább jobboldal Európában" címmel, mindazokról az atrocitásokról, amelyek a magyarországi kisebbségeket érik. Nem véletlen, hogy az államelnök szlovákiai kudarcában is csak két kis marakodó nacionalista ország idejétmúlt konfliktusát látják - ha egyáltalán foglalkoznak vele érdemben. Amíg még a számomra egyébként mértékadó és színvonalas hazai jobboldali hetilap is csak a magyar balliberális média külföldi tükröződését látja az ilyen és ehhez hasonló, mértékadó külföldi média írásaiban, addig nem várható, hogy a ma többségben lévő, mérsékelt jobboldali szavazó másként gondolkodjon. Nem mintha a balliberális oldal eredménytelen és leginkább hiteltelen kormányzása nem járatott volna le egy csomó progresszív dolgot. Egy egyébként sikeres kormány államtitkáraként nyilván többet érhettem volna el a közigazgatás modernizálásában éppúgy, mint a melegügy nyugati perspektívába helyezésében.

- Annak idején úgy tűnt, mintha sértett emberként távozott volna a kormányból, mostani szavai is erről árulkodnak. Ennyi idő távlatából úgy érzi: kár volt államigazgatási kitérőt tennie?

- Nem, dehogyis. Büszke vagyok arra, hogy elvállaltam, még akkor is, ha utólag kissé utópisztikusnak tűnik, amire vállalkoztam: a közigazgatás modernizálására, nyugat-európai normák bevezetésére. Az ilyen szintű rendszerszerű változásokhoz egységes vezetői akarat és elkötelezettség kell, ami nyilvánvalóan nem volt meg. Hozzáteszem, hogy az "állásinterjúm" során 2006. májusában mindent sejtettem, csak azt nem, hogy az ország gazdasági és politikai helyzete olyan, mint ahogy az három-négy hónappal később kiderült. De büszke vagyok arra is, hogy elsőként szálltam ki önként egy olyan kormányzásból, amelynek a rossz kompromisszumok miatt nem lehetett sikere, és amely az emberek racionális megoldásokba vetett hitét oly drasztikusan csökkentette.

- Azt mondja, büszke, hogy időben szállt ki. Előfordulhat, hogy újra "visszaszáll"? Az SZDSZ elnökválasztási folyamatában a sajtó az ön nevét is bedobta, mint lehetséges pártelnök-jelöltét.

- Minden jel arra mutat, hogy a jobboldal vezető ereje egyedül jut többséghez, akár kétharmadoshoz is jövőre. Ez történelmi felelősség és lehetőség arra, hogy tegyen is az országban élőkért, stabilitást, gazdasági fellendülést, biztonságot hozva a választóknak. Remélem, hogy értékeiben és tetteiben is az európai centrumpolitika képviselői lesznek, egyedül így érhetnek el maradandó sikert. Az ország érdekében ebben bízom, bár erős kétségeim vannak. Ami a liberalizmus jövőjét illeti: a következő időszak csak jót tehet. Akik a szabadelvűségért, az európai liberális vagy liberális szociáldemokrata értékekért aggódnak, most csak türelmesek lehetnek. Nem is értem, hogyan gondolhatják komolyan azok, akik az elmúlt tizenöt évből közel tízet a hatalomban töltve nemigen alkottak semmit, most tovább aprózzák a már egyébként is túl kicsit... A liberális szó akkor lesz szitokszó helyett valami - szerintem joggal - pozitív, progresszív és európai, ha hiteles emberek képviselik és a szavakat tettek is követik. Ettől függetlenül azt gondolom, hogy a következő ciklusban szükségszerűen megerősödik majd az emberekben a liberális értékekre való igény, és a jelenleg valóban progresszív, liberális szociáldemokrata értékekben hívők által érzett politikai űr majd betöltődik hiteles anyaggal.

- Nem válaszolt viszont még arra, hogy hívták-e SZDSZ-elnöknek, illetve készül-e bármikor is visszatérni a magyar politikai életbe?

- Többen hívtak, hogy vállaljak valamilyen szerepet, de most türelemre van szükség. Értékeim, céljaim, a szabadság és az emberi méltóság tisztelete, az öngondoskodás és a rászorultak támogatása, stabil és erős gazdaság, az állam, mint vízfej szerepének visszaszorítása - ezek nem változtak. Akkorra kell készen állni, amikorra a helyzet erre megérik. Ez nyilván nem most van.

Kapcsolódó cikkek: Komoly rendbontások fenyegetik az első belgrádi melegparádét | Dorey: Külpolitikánk része a szabadságjogok támogatása | Ne váljon szégyenné a Meleg Büszkeség Menete | Nem csak a melegek készülnek szombatra | Régi magyar deviancia