Felvinczi Katalin: Nem emlékszünk a civilizáció történetében olyan időszakra, amely mentes lett volna a pszichoaktív szerektől Népszabadság - Kocsis Zoltán - Mi a véleménye a hét elején nyilvánosságra hozott új nemzeti drogstratégia tervezetéről?
- Először is, ez még nem úgy néz ki, mint egy stratégia. Abban ugyanis nem árt megfogalmazni, hogy most hol vagyunk és hova akarunk eljutni, mihez képest definiáljuk a céljainkat. Másrészt, a tervezetben olyan általános értéktételezések fogalmazódnak meg, amelyekkel egyébként nem lehet vitatkozni, és már benne voltak az előző, a kormány által vállalhatatlannak nevezett drogstratégiában is.
- A Kábítószerügyi Koordinációs Bizottság civil delegáltjai szerint mégis van különbség, mert az új tervezet a drogmentes társadalom utópiáját vázolja fel elérendő célként. A régi stratégia szerintük racionálisabb volt.
- Valóban, a tervezet úgy fogalmaz, hogy bár nem reális a drogmentes világ célkitűzése, de távlatilag mégis ezt kellene szem előtt tartani. Csakhogy nem emlékszünk a civilizáció történetében olyan időszakra, amely mentes lett volna a pszichoaktív szerektől. Ráadásul, ha már az induláskor olyan ambíciókat fogalmazunk meg, amelyekről tudjuk, hogy irreálisak, akkor borítékoljuk a kudarcot. A stratégiaalkotásban rutinosabb nyugati országokban azt mondják, hogy reális és specifikus célokat kell megfogalmazni. Azt például, hogy százalékosan hány embert szeretnénk még az ellátórendszerbe juttatni, ahelyett, hogy „váljon értékké az egészség” vagy „javuljon a népesség attitűdje”, mert ezek olyan általánosságok, amelyeket nem lehet mérni. Sajnos azok a döntéshozók, akik az új stratégiaalkotást kezdeményezték, nem vettek részt a kábítószerprobléma kezelésében az elmúlt tíz évben. Így aztán sok konkrét ismeretük, tapasztalatuk hiányzik. Az úgynevezett univerzális prevenciós megközelítés, amit a tervezet hangsúlyoz, nagyon fontos, de az eredményessége nehezen mérhető. Azt viszont tudjuk, hogy a célzott prevenció – amikor olyanok számára dolgozunk ki programokat, akikről sejthető, hogy veszélyeztetettebbek, például az iskolában rosszul teljesítő, lakótelepeken elő, szenvedélybeteg szülőkkel rendelkező kamaszoknak – hatékonyságára több bizonyítékkal rendelkezünk. Ezeknek a programoknak az alkalmazását egyébként az unió is kiemelten fontosnak tartja.
- Azért akad néhány konkrétum: ilyen például az elterelés lehetőségének szűkítése, amikor a drogfogyasztó a büntetés helyett a kezelést választhatja. Erről mit gondol?
A kábítószerproblémát nem lehet civilek nélkül kezelni
Népszabadság - Kocsis Zoltán
- Az elterelést az előző ciklus alatt is sok kritika érte. Liberális és szakmai oldalról azért, mert kapacitásokat köt le és olyanokat von be az ellátásba, akiknek nincs drogproblémájuk, nem függők, az egyetlen gondjuk az, hogy elkapta őket a rendőrség. Konzervatív oldalról pedig azért, mert nem kellőképpen elrettentő erejű. Magyarországon a becslések szerint minden nyolcezredik drogfogyasztás kerül a rendőrség látóterébe, történjen az otthon, szórakozóhelyen vagy közterületen. Ez nagy látencia. Tudjuk, hogy azon bűncselekmények esetében, ahol nagy a látencia, kicsi a törvényi szabályozás visszatartó ereje. Szintén a nagy látencia miatt merül fel a kérdés, hogy ez az évi 3-5 ezer lebukott fogyasztó rendelkezik-e olyan speciális tulajdonságokkal, amelyek miatt éppen őket kapták el, a többieket meg nem.
- Fiatalabbak? Tapasztalatlanabbak?
- Igen, például az életvezetési készségeik fejletlenebbek. Az esetükben van értelme az elterelésnek, mert védettebbé kell őket tenni, felelősebbé, mértékletesebbé. A tervezet szerint az lenne a kívánatos, ha bizonyos időintervallumon belül csak egy alkalommal lehetne az eltereléssel élni. Ez nem fog nagy változásokat eredményezni, mert most a bekerülők 85 százaléka életében egyszer vesz részt elterelésen.
- Téglásy Kristóf, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium ifjúsági főosztályának vezetője szerint a dílerek egy része az elterelést kihasználva, magát fogyasztónak feltüntetve csúszik ki a törvény kezei közül.
- Ez feltételezés, semmilyen adat nem bizonyítja.
- Azt is mondta, hogy az utóbbi időben a kábítószerprobléma kezelésében a fő hangsúlyok áttevődtek az ártalomcsökkentésre, ami nem szerencsés.
- Ez ideológiai vita. Az ártalomcsökkentés egy toleránsabb, megengedőbb álláspont terméke. Abból indul ki, hogy vannak emberek, akik hosszabb vagy rövidebb időn keresztül nincsenek abban a helyzetben, hogy szerfogyasztásukkal felhagyjanak, azért például, mert olyan erős a függőségük, hogy nem tudják drog nélkül elképzelni az életüket. Szükség van arra, hogy őket valamilyen módon életben tartsuk, mert halott droghasználóból soha nem lesz talpra állt szenvedélybeteg. A tervezet alkotói azt gondolják, hogy ha jól csináljuk a megelőzést, akkor csak boldog, önérvényesítő, értéktudatos emberek lesznek, akiknek nem lesz szükségük semmilyen pszichoaktív szerre. Csakhogy nem írhatjuk elő az embereknek az egészséget. Legfeljebb megpróbálhatjuk hozzásegíteni őket, hogy a saját körülményeik között a lehető legegészségesebb alternatívát válasszák. És ha egy súlyos drogfüggő elkezd részt venni egy ártalomcsökkentő programban, az önmagához képest nagy előrelépés. Az ártalomcsökkentés kapcsán folyó vita nem magyar specifikum: a konzervatív oldal világszerte azt feltételezi, hogy az ártalomcsökkentés hátterében a droglegalizálás szándéka áll.
- Van olyan része a tervezetnek, amivel egyetért, amit jónak tart?
- A drogfüggők kezeléséről szóló részben vannak progresszív elemek, például az, hogy a szociális és az egészségügyi ellátók működjenek együtt. A gyermek és kamasz addiktológiai ellátás szükségessége is vitathatatlan. Fontos a felépülés-központú megközelítés, amiből az következik, hogy az ellátórendszer kísérje végig a klienst a gyógyulás útján. Ugyanakkor nagy visszalépésnek tartom, hogy a Kábítószerügyi Koordinációs Bizottságból tárcaközi bizottság lesz, ami előrevetíti, hogy kikerül belőle a civil képviselet. Az államigazgatási szereplők sosem szerették, ha a civilek belebeszéltek a dolgaikba, de a kábítószerproblémát nem lehet nélkülük, pusztán állami szereplők bevonásával kezelni. A szakmai szolgáltatók túlnyomó többsége civil.
- A kormány szerint a korábbi drogpolitika megbukott. Magyarország tranzitországból célország lett, az első szerhasználat időpontja egyre lejjebb csúszik, a hepatitis B- és C-fertőzések száma rohamosan nő. 2006-hoz képest 150 százalékkal nőtt azon fiatalok száma, akik kipróbálják a drogot.
- Ez utóbbiról csak annyit, hogy a kormány előbb mondta, hogy megbukott a drogpolitika, minthogy ez az adat nyilvánosságra került volna. Nem tudjuk, hogy ennek egyébként mi a magyarázata, de semmiképpen nem a 2009-es, leváltott stratégia kudarcát jelenti, mivel annak a megvalósítása el sem kezdődött. Ugyanakkor számos oka lehet a változásoknak, például a nemzetközi drogfogyasztási trendek változása, amiket eddig is követett a hazai droghelyzet, vagy a gazdasági válság, amely növeli a különböző társadalmi problémákat. De az is lehet, hogy módszertani okok is szerepet játszottak; meg kell várni a nemzetközi adatok nyilvánosságra kerülését, mielőtt bármilyen következtetést megfogalmazunk. Amúgy a drogpolitikának a kipróbálásra soha nem volt hatása. 1995 és 1999 között drámai növekedés volt, 2003-ig lassabb növekedés, majd ezt követően 2007-ig stagnálás, illetve csökkenés a kipróbálásban. Egyik alkalommal sem mondtuk, hogy ez a drogpolitika közvetlen következménye lenne. Már csak azért sem tehetjük ezt, mert a meglehetősen különböző drogpolitikát folytató országokban kísértetiesen hasonlóak a változások. Tény, hogy az azonosított hepatitis-fertőzések száma nő, amit onnan tudunk, hogy az előző, „átkozott” drogpolitika szélesítette a szűrések körét. Ha többet szűrünk, akkor értelemszerűen több esetet találunk meg. De nem hiszem, hogy nincs kritizálnivaló az előző időszak drogpolitikáján, főleg, ami a tervek megvalósulását és a források nagyságát illeti.
- Sok szó esik az utóbbi években azokról az úgynevezett dizájnerdrogokról, amelyek nincsenek a tiltólistán és mire rákerülnek, már újabbakat fejlesztenek ki. Mit lehet ezzel a problémával kezdeni?
- A stratégia tervezete szerint gyorsítani kell a listáravételt. Csakhogy önmagában az, hogy valami tiltólistán van, semmit nem segít. A listára vételtől nem változik a szer veszélyessége, ráadásul, ami illegális, mindig veszélyes, mert ellenőrizetlen a minősége. Néhány éve a Debreceni Egyetem készített egy kutatást. Megnézték, hogy az akkor még illegálisan főzött házi pálinkák vagy a nagyáruházakban kapható, legolcsóbb pálinkák tartalmaznak-e több káros anyagot. Az illegális, házi pálinka sokkal több egészségkárosító anyagot tartalmazott. Egyébiránt meg a fiatalok nem az alapján döntik el, hogy adott este milyen szer „segítségével” szórakoznak, hogy melyik van a tiltólistán és melyik nincs. Viszont a prevenciós programokba ezt a jelenséget mindenképpen be kell vonni, már csak azért is, hogy felhívjuk a fiatalok figyelmét, azért mert valami nincs a listán, még számos veszélyt hordozhat. Az internet, a fiatalok által használt fórumok alkalmas felületet jelentenek, ha valóban az ő nyelvükön tudjuk megszólítani őket. De van ennek a kérdésnek egy globálisabb aspektusa is. Ezen szerek készítői hülyét csinálnak a világméretű kontroll-mechanizmusokból, mert abban a másodpercben, amikor elindul a gondolkodás egy szer listáravételéről, már tudják, hogy melyik fog a helyébe lépni. Ez el fogja érni azt a kritikus tömeget, amikor el kell kezdeni újragondolni a kábítószerekkel kapcsolatos nemzetközi egyezményeket. A tiltás helyett egyszer talán a szabályozás és a kontroll lesz a megoldás, mert mindig lesz egy újabb és egy még újabb listára helyezendő vegyület.
Nem hiszem, hogy nincs kritizálnivaló az előző időszak drogpolitikáján
Népszabadság - Kocsis Zoltán
- Magyarországot még mindig az alacsony drogérintettségű országok között tartják számon. A nemrég nyilvánosságra került Wikileaks-táviratokból kiderült, hogy az amerikaiak szerint a magyar drogstratégia összhangban van az EU stratégiájával, a prevenciós programok is jól működnek.
- Sőt, az is benne volt, hogy nem valószínűsítik Magyarország drogpolitikájának változását a kormányváltás után. Tény, hogy bizonyos adataink jobbak, mint a környező országok mutatói, például a már említett kipróbálási arányok alacsonyabbak az európai átlagnál, és töredékei Csehország vagy Szlovákia adatainak. Vannak ugyanakkor kedvezőtlenebb mutatók, például a folyamatos fogyasztási ráta, vagyis azok közül, akik kipróbálják a drogot, többen maradnak használók, mint az európai átlag. Jellemző még, hogy mindenevők vagyunk. Sok országban tapasztalható, hogy a marihuánahasználók elkülönülnek, más, veszélyesebb szerekhez nem nyúlnak. Ránk ez kevésbé igaz. S bár a heroinhasználat visszaszorul, az amfetaminszármazékok intravénás használata terjed. És sajnos a függőség nem szerspecifikus, masszív az alkohol- és a visszaélésszerű gyógyszerhasználók tömege.
- A drogproblémáról mégis, mintha több szó esne. Alkoholstratégiát még nem készített a kormány, pedig nagyságrendekkel több embert érintő probléma.
- Pedig a függőség nem a szer miatt válik problémává, a függőség maga a probléma. Mindegy, hogy alkoholról, nikotinról, játékgépekről, internetről, vagy kábítószerekről van szó. 2006-ban készült egy alkoholstratégia, de végül a megvalósítása, politikai támogatása elmaradt. Magyarországon az alkoholproblémával értelmesen foglalkozni nem lehet. Egyrészt mélyen benne van a kultúrában a bor, a pálinka, másrészt jelentékeny az alkohol- és a dohányipar lobbiereje is. Azt hiszem, hogy a mértékletesség lehetne a kulcs. Hogy miként tudom az élvezeteket úgy maximalizálni, hogy nem károsítom magamat, hogy nem vesztem el az öntudatomat. Kiváló programok működnek kicsiben, ilyen volt például a Kék Pont Alapítvány Mértékletesség Éve programja. Ezeket kellene sokkal szélesebb körben elterjeszteni. Nem kell állandóan feltalálni a spanyol viaszt, mert már felfedezték.
|
belépés |
segítség |
alkalmazások |
RSS |
előfizetés |
akciók
Nol.hu |
NolBlog |
NolTV |
Hírmátrix |
Jobmátrix |
NolRandi
Címlap |
Belföld |
Külföld |
Gazdaság |
Kultúra |
Vélemény |
Sport |
Tud/Tech |
Noller |
Mozaik |
A Lap 
NolTwitter |
