alkalmazások |

RSS |

előfizetés |

oldal tetejére

Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelem | Akciók

Szolgáltatások
Nyomtatott mellékletek

NolTwitter |

2012. február
11. szombat

Belföld		Külföld		Gazdaság		Kultúra		Vélemény		Sport		Tud/Tech		Noller		Mozaik		A Lap

Hogyan felejtettek el nevetni a magyarok?

A gazdasági válság keményebben sújtja Magyarországot, mint a többi uniós tagállamot: mintha csak az ország most aratná le tízévi semmittevés gyümölcsét - írta a Der Standard liberális bécsi napilap szerdai számában megjelent elemzésében Rásky Béla történész.

MTI| 2009. február 25. |8 komment

Cikk értékelés Be kell jelentkezni az értékeléshez!

KommentekBe kell jelentkezni a hozzászóláshoz!

vakablak | 2009. február 25. | 18:00:19

Ez a végeérhetetlen könnyes-nyálas Trianon-rinya, csak ebben lehetek biztos, hogy ez bármely tetszőleges téma esetén előjön, mint valami bűvös adu-ász. Hogyasszongya az űberművelt hivatásos népsajnáló, "ha nem volna bennem megértés és részvét a honfitársaim szenvedése iránt", jaj! mondom erre én, és menten belefúrom a fejemet a párnámba, belezokogok másfél liter könnyet, majd nemzeti fájdalmamban magam is alá piszkítok menten. Na pont erre írja roppant találóan Rásky úr a cikkben: "Die ungarische Gesellschaft selbst ist erschöpft, apathisch, sie suhlt sich in Selbstmitleid, unfähig, sich zu organisieren [...]" azaz "a magyar társadalom pedig kimerült, apatikus, önsajnálatban fetreng, önszerveződésre képtelen [...]". Ez, uraim, ez, ez a kibaszott önsajnálat, ez teszi sírba a nemzetet. Csak el kell olvasni a Himnuszt, és igen, ez a himnusz pont ennek a népnek való, rinya van, zokogás van, önsajnálat van és történelemhamisítás, no meg éktelen nemzeti büszkeség és lenézés minden és mindenki más iránt. A magyarok a világ akadályoztatott zsenijei, a meg nem értett lángész-nép, a szárnyaló nemzet, melyet mindenki csak elnyomni akar. Áááááááhhh! Elviselhetetlen.

Trianont viszont üdvözlöm minden nap. A mai Mo.-on csak két számban is jelentősebb kisebbség van, a zsidók és a cigányok. A magyarok túlnyomó része ugyanakkor enyhébben vagy erősebben antiszemita, és a legfrissebb felmérések szerint 80%-a a cigányokkal szemben is masszívan előítéletes, nagyjából 50%-a harsogó rasszista és bevallottan cigánygyűlölő. Mi lenne itt, ha a trianoni döntés nem csatolta volna el a Nagy-Magyarországon egykor élő kisebbségek döntő hányadát? Hisz még ezzel a két apró kisebbséggel sem tud együtt élni a magyarok zöme anélkül, hogy ne egyiket vagy másikat kárhoztassa szinte minden bajáért, ha épp nem a környező országokra, vagy az USA-ra, vagy az egész nyugatra, a tőkésekre vagy a kommunistákra, a pártokra meg a politikusokra, a hivatalnokokra vagy a szomszédjára haragszik.

Valaki mindig hibás. Valami mindig szar. Itt nekünk kérném nagyon rossz. Kéretik a világot megállítani, és szálljon ki mindenki, aki nem magyar. Nekünk kérném jogaink vannak, és ezt mi tovább nem tűrjük, bennünket itt megaláznak.

nyekk | 2009. február 25. | 15:59:47

Már a bölcs Vhong apó is mgmondta:..."áki á villamos álátt mosolyog , az lenni nem öszinte...!"

KisBorju | 2009. február 25. | 15:50:10

timbukta, szeptember 11-e utan az amcsik meddig akarjak a nagy demokratizalot jatszani Irakban es Afganisztanban? Bar a hasonlat santit, mert az amcsik tettek valamit azert, hogy valtozzanak a dolgok ... mi meg ... :)

timbukta | 2009. február 25. | 15:16:32

Tisztelt De Atramentis!

Trianont először 25 évig lehetett nemcsak gyászolni, de az első adódó lehetőséggel élve többszázezer embert bölcs vezetőinknek a biztos halálba küldeni miatta (Don-kanyar +++). Aztán néhány évtizedig tényleg nem lehetett annyira. Most 20 éve megint lehet. Meddig kell még erre hivatkozva a sarokban picsogva Európa durcás gyerekét játszani?

De Atramentis | 2009. február 25. | 14:44:58

A történész úr úgy osztja az észt - és ez meglehetősen sértő volna, de azt tudva, hogy milyen ostobaságokat beszél, inkább röhejes -, hogy fogalma sincsen a felszíni történések valódi miértjeiről. Részemről kiválóan tudnék az ő írásán napokig kacagni, ha nem volna bennem megértés és részvét a honfitársaim szenvedése iránt. Ilyen sértő, vele-nincs ostobaságokat, pökhendin előadva, utoljára Mr. Collins szájából olvastam, Jane Austen hősétől.

Tudvalevő, hogy (többek között) az általunk "lenézett" környező országok valaha Magyarország részei voltak. Nekik nem kellett és nem kell azzal szembenézni, amivel nekünk nagyon is: a múltbéli veszteségekkel, amelyekről még beszélni sem lehetett, nemhogy meggyászolni. Trianont sem gyászolhattuk meg, éppen úgy, ahogyan az elmúlt negyven évet sem. És hiába fogtuk fel ésszel, hogy nincs többé agresszor, nincs többé rabiga, még meg kell tanulnunk önállóan élni - és ehhez bizony idő kell és erő.

Ami a felszínen 10 év "semmittevésnek" tűnik, az a mélyben nagyon is intenzív meló lehet - amiért ugyan nem jár sem Oscar, sem Nobel-díj, de a létünk és a jövőnk múlik rajta.

Azt gondolom, hogy bajban levő embereknek, országoknak sokkal nemesebb cselekedet segíteni, támogatni őket, segíteni "kinöveszteni" a szárnyakat, mintsem sértő, buta általánosító és gyökere-nincs ostobaságokat puffogtatni a levegőbe, növelve a szenvedést.

Ps.: Elég nehéz úgy nevetni, hogy az ember telis-teli van a veszteségek okozta szenvedéssel és fájdalommal. Amíg a gyász tart, különösen nehéz nevetni.

vakablak | 2009. február 25. | 14:33:18

Kiváló írás, rövid, precíz és szókimondó elemzése a mostani magyar közállapotnak. Az eredeti cikk elérhető itt: http://derstandard.at/?url=/?id=1234507901195

Szerintem a cikk vége is érdekes, a fenti összefoglaló záró idézete után ugyanis ott még ez áll: "[...] Csak annyi bizonyos, hogy ennek hamar meg kell történnie, és hogy ennek árát is a "kisemberek" fizetik majd meg. A magyarokon már a Kádár-kort elviselhetővé tevő politikai vicc és a minden irányban nyitott politikai kabaré műfaja sem segít. Ez már szinte ki is halt: az engedetlen és felszabadító hatású nevetést a magyarok alaposan elfelejtették."

Az egyik mondat fordítása nem sikerült elég pontosra: "Lényegében nem volna veszélyes ez a tábor, ha nem volnának a gyáva szocialisták, akik elmulasztják, hogy egyértelmű cselekvési irányt jelöljenek ki, az állami hatalommal élve betiltassák a félkatonai szervezeteket [...]". Az eredetiben a félkatonai szervezeteknek betiltásával kapcsolatban nem az állami hatalommal való élésről, hanem az állam saját erőszak-monopóliumának fenntartásáról, ÉS a félkatonai szervezetek betiltásáról, mint elmulasztott teendőkről esik szó.

KisBorju | 2009. február 25. | 13:52:51

Szinte senki sem tesz semmit? Az oktober 23-i Majd megunjak es hazamennek utan megis mire szamitanak?

Ha itt Europa kozepen megteheti egy part, hogy a kozfelhaborodasra fittyet hanyva tovabb vegzal a kormany elen ... akkor mirol beszelunk?

Huba | 2009. február 25. | 13:04:40

"Tízévi semmittevés": no, ez azért túlzás. Ugyanis: sikerült az államadósságot 20 mrd dollárról 140 mrd-ra növelni, megszűnt másfél millió munkahely, van 4-500 000 munkanélküli, 1 millió mélyszegény és 3 millió szegény. Nem semmi!

A Hogyan felejtettek el nevetni a magyarok? (Wie Ungarn das Lachen verlernte) című cikk írója rámutat, hogy a kilencvenes évek vége óta nem vágtak bele sem az oktatási reformba, sem az egészségügy szanálásába, sem az adórendszer átalakításába vagy a felduzzadt közigazgatás leépítésébe. Az állam és az állampolgárok egyaránt kölcsönből éltek, miközben a szomszédos országok, amelyekre a magyarok mindig is egy kissé leereszkedően néztek, alaposan nekigyürkőztek.

Magyarországon a tétlenség vált uralkodóvá - írja Rásky - vagy még inkább a történelmi múlt politikai megítélésével foglalkozó kicsinyes állóháború.

A Bécsben született történész úgy vélekedett, hogy a jelenlegi helyzetért a szocialisták viselik a fő felelősséget, ugyanakkor nem lehet letagadni az egész politikai elit közös felelősségét sem. Rásky szerint ez a politikai elit, amelynek személyi összetétele lényegében változatlan a fordulat óta, képtelennek mutatkozik arra, hogy az ország elé reformcélokat tűzzön, miközben egyre gyakrabban bonyolódik bele kicsinyes vitákba, botrány- és korrupciógyanús ügyekbe.

Az ellenzék és a közvélemény hagyta, hogy Gyurcsány Ferenc hazugságbeszédének kulcsfontosságú üzenete - nevezetesen az, hogy ez így nem mehet tovább -, elsüllyedhessen. Jóllehet a miniszterelnök nem adta fel azonnal, a tavalyi elvesztett népszavazás óta a változásról szóló beszédei és nyilatkozatai azonban már csak üres locsogások; és nem csak azért, mert az ellenzék bojkottálni tud minden reformkezdeményezést. Hanem mert Gyurcsány csupán csak a székéhez ragaszkodik. De ellenfelének, az Orbán Viktor vezette nemzeti-konzervatív Fidesznek az üzenete is arra az imamalomszerűen ismételt felszólításra korlátozódik, hogy a "hazugnak" menni kell; ezen túlmenően azonban semmiféle világos, kivehető program, elképzelés vagy vízió.

A szerző szerint a magyar értelmiség néhány megrögzött vitázótól eltekintve némaságba burkolózik: nincsenek felhívások, nincsenek kiáltványok. A korábban harcos politikai médiát évek óta ugyanazok az időközben megőszült, a politikai rendszerbe mélyen beágyazódott és nem ritkán kompromittálódott vezető kommentátorok ("talking heads") uralják, miközben a kereskedelmi média "halálra szórakoztatja" az országot. A magyar társadalom kimerült, apátiába esett, képtelen arra, hogy megszervezze önmagát.

Elemzésének Teljes agónia című fejezetében Rásky azt írta, hogy politikailag tulajdonképpen már csak a kis létszámú radikális jobboldal aktív, amely mindenütt a magyar nácikra emlékeztető zászlókkal, fekete egyenruhában jelenik meg, fenyegető felvonulásokat rendez a romák lakta falvakban, és hangjával már régóta betölti a politikai közbeszédet.

Lényegében nem volna veszélyes ez a tábor, ha nem volnának a gyáva szocialisták, akik elmulasztják, hogy egyértelmű cselekvési irányt jelöljenek ki, az állami hatalommal élve betiltassák a félkatonai szervezeteket; ha nem volnának a magukat konzervatívnak nevező erők és az egyház, amelynek képviselői vagy nem vesznek tudomást a jobboldali radikálisok tevékenységéről, vagy éppenséggel kokettálnak azzal; ha nem volna a kereskedelmi média, amely szenzációéhesen a legkisebb esetet is hisztérikusan tálalja, olajat öntve a tűzre; és ha nem volna egy teljes agóniába süppedt társadalom, amely - igaz, undorral és aggodalommal - egyszerűen félrefordítja a fejét. Szinte senki sem tesz semmit a közbeszéd elzüllése, a közterületek elhanyagoltsága és a csökkenő erőszakküszöb ellen.

A politikai elitet leszámítva ugyanakkor az emberek már régóta tisztában vannak azzal, hogy alapvető változásokra van szükség - húzta alá a történész. - A semmittevés mindenütt érzékelhető eredménye éretté tette erre a helyzetet. Éppen csak nincs senki, aki ezt a radikális lépést hihetően közvetíteni tudná. "...Továbbra is nyitott, hogy ki fogja beadni a fordulat óta talán legkeserűbb pirulát a magyar társadalomnak, és a végén kinél lesz a Fekete Péter az elkerülhetetlen drasztikus kúráért" - vetette fel.