Kamar Basulia falu életét megváltoztatta a Grameen program - Muhammed Junusz (baloldalt) és Zinedine Zidane a település lakói között

AFP - Farjana K. Godhuly

- A mélyszegénységből csak pénz segítségével lehet kilábalni - mondják egybehangzóan. Mindhárman sokra tartják C. K. Prahalad Esélyek a piramis alján című könyvét, ismerik a Grameen Bank sikerét, és utazásaik során tanulmányozhatták, hogy az egyes országokban a mélyszegénységben élőknek milyen lehetőségeik vannak vállalkozásindításra vagy a díjhátralékaik kifizetésére.

Magyarországon sem ismeretlenek a legelesettebbeket célzó hitelek. Az Autonómia Alapítvány a Mikrohitel Zrt.-vel együttműködve bonyolított le néhány évvel ezelőtt ilyen programot. A kölcsönt csoportok kapták, ám amíg a Grameen nem támogatja, hogy egy csoportban rokonok is legyenek, itt ez nem volt kizáró ok. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy a csoportok nagy része belebukott a vállalkozásába, és nem tudta a hiteleket visszafizetni. Az alapítvány munkatársa a túl magas törlesztőrészletet és a túl hosszú futamidőt is a bukás okaként említette korábban. A szándék, hogy azok is kaphassanak bankhitelt, akik eddig csak uzsoráshoz fordulhattak, újra és újra előkerül. Jelenleg nincs olyan bank, amely többgenerációs munkanélküli, mélyszegénységben élő embereknek hitelt adna.

A Népszabadság tavaly nyáron úgy értesült, hogy a kormány vizsgálja, milyen módon lehetne egy Grameen-féle programot Magyarországon is elindítani. Felcsuti, Ujlaky és Polgár hónapok óta azon dolgozik, hogy - az állammal együttműködve - a terv minél előbb megvalósulhasson. Az előkészületi munkák során folyamatosan egyeztetnek a szociális és a gazdasági tárca szakembereivel, hogy a szegények már az év második felében hozzájuthassanak a hitelekhez. Legnagyobb akadálynak a szociális ellátórendszert és a vállalkozások működését befolyásoló bürokratikus intézményi szabályozást látják.

Polgár András, Ujlaky András és Felcsuti Péter: három olyan ember, akiknek a neve garancia arra, hogy ha valamibe belevágnak, az sikeres lesz. Most viszont vannak kételyek: az állammal szövetkezve szegénybankot hoznának létre a mélyszegénységben élők helyzetének javítására. A három üzletemberrel Ónody-Molnár Dóra beszélgetett.

- Az önök kezdeményezése miben különbözik a korábban sikertelennek bizonyult kísérletnél? Miért vágtak bele egy ilyen jellegű munkába?

Felcsuti: Azzal szembesültem, hogy a mélyszegénységben élő embereket rengeteg program célozza meg. Sokan foglalkoznak azzal, hogy kivezessék őket ebből az állapotból, és sokat fordítottak erre. Az elmúlt néhány évben 120 milliárdot költöttek szegénypolitikára. És ha azt nézzük, sikerült-e a helyzeten változtatni, azt látjuk, nem sikerült, sőt inkább rontottak a helyzeten, bár valószínűleg az romlott magától is.

Polgár: Valóban rontottak. A 120 milliárd elköltése azt a közhangulatot kelti, hogy enynyi pénzt olyan dolgokra fordítottak, amelyekből nem lett semmi, és olyanokra, akik semmi hasznot nem termelnek.

- A 120 milliárd alatt kizárólag az állami kiadásokat értik?

Felcsuti: Az egymást követő kormányok által a mélyszegénység problémájára elköltött milliárdokról beszélünk. De mindegy, hogy 120, ötven- vagy csak húszmilliárd. Akármennyi pénzt költöttek el a kormányok, az sok volt, és a mélyszegénységben élők helyzete romlott. Számomra ez volt a kályha, ahonnan el lehetett indulni. Egy lépésre a kályhától pedig azt láttam, hogy mindenfajta törekvés, kutatás, erőfeszítés ellenére nem szereztük meg azt a tudást, amelynek alkalmazásával orvosolhatnánk a problémát. Voltak Magyarországon próbálkozások, de a kísérletezések természete az, hogy százból 98 sikertelen. Tanulságaikat lehet hasznosítani egy újabb kísérletben. Amin mi gondolkozunk, az egy márka magyarországi adaptálása. Hangsúlyozni kell, hogy vannak más civil csoportok is, amelyek foglalkoznak efféle mikrohitel-konstrukció megvalósításával. A kísérletek megítélése akkor lehetséges, ha azok átláthatóak, értékelhetőek. A mi kísérletünk, remélem, ilyen lesz: világos célokkal, időben-térben korlátozva és mérve. Ha sikeres lesz, akkor ki lehet terjeszteni széles körben is. Késő tavasszal szeretnénk elindulni.

- Ebben üzlet is van?

Felcsuti: Nincs.

- De a Grameen üzleti vállalkozás.

"Vannak lelkes amatőrök, olyanok, mint mi" - Az asztalnál Polgár András, Ujlaky András, Felcsuti Péter
Kocsis Zoltán Felcsuti: Lehet a mikrohitelt üzleti alapon is nyújtani. De mi nem gondoljuk azt, hogy ebben üzleti lehetőség van, és ez nem is mozgat minket. Abban hiszünk, hogy létezik olyan technológia, amellyel lehet javítani ezen az egészen kétségbeejtő helyzeten.

Polgár: Amit mi tervezünk, abban egyelőre nincs üzlet. Persze üzleti értelemben is működőképesnek kell lennie a programnak, hiszen ez előfeltétele annak, hogy hosszú távon a kísérlet kiterjedhessen. Felcsuti Péter, amikor először találkozott a Grameen-történettel, azt mondta, hogy ez nem "ehető". Csak akkor kezdett hinni benne, amikor szembesült a külföldi példák működőképességével. Láttuk, hogy nem kell folyamatosan forrásokat beleölni a hitelezésbe, mert a szegények vállalkozásai egyszer csak önjárók lesznek.

Felcsuti: Igen, ez talán majd így is lesz. Most még nem tudjuk. A széles publikum fejében a megtérülés azt jelenti, odaadom a pénzt, majd visszakapom kamatostul. A mi programunknak azonban alapvetően szociálpolitikai célja van, amelyet a hitellel mint eszközzel szeretnénk elérni. Ehhez képest a megtérülés üzleti értelemben lényegtelen. Természetesen tisztáznunk kell, hogy mit tekintünk majd haszonnak. Az is lehet haszon, ha öt százalékkal több pénzt fizetnek vissza a vállalkozók, de az is, ha száz ember kikerül a mélyszegénységből.

- Az önök modellje esetében mi a működőképesség mércéje?

Felcsuti: Ezt még magunk közt kell véglegesíteni. De hajlok arra, hogy azt mondjam: egy adott időszak alatt - ez lehet egy vagy két év - hány olyan ügyfelünk van, aki hitelt vesz fel, hasznos célra fordítja, és ennek következtében a helyzete javulni kezd. Ez sikerkritérium. A másik, hogy hány forintnyi hitelt sikerül kihelyezni a szegényeknek. Az is sikermérő, hogy ennek hány százalékát fizetik vissza. Ebben az esetben a megtérülést sokkal tágabban értelmezném, mint ahogyan azt az üzleti életben tenném. Az állam 120 milliárd forinttal nem tudott mit kezdeni, és tételezzük fel, hogy ebben a programban egy-két-hárommilliárd forint hitel kihelyezésével lehet emberek ezreinek a helyzetén javítani. Akkor az megtérülés. Az állam, amelyik elherdálta a pénzt, most jó célokra fog költeni.

- A modellben a hitelt a bank nyújtja, de nem a saját, hanem az állam pénzéből?

Polgár: Igen. Azon túl, hogy a legszegényebbek kapnák, célzottan vállalkozás típusú hitelben gondolkodunk. Ha az uzsorás hatalmas kamatokkal képes a hitelezést működtetni, akkor működhetne a pénzügyi szolgáltatás nem "uzsora" alapon is. Azt szeretnénk, hogy a törlesztőrészletet annak a vállalkozásnak a bevételeiből fizessék, amelynek a létrehozásához a hitelt felvették. Reménykedünk abban, hogy ennek tovagyűrüző hatása lehet a munkahelyteremtés. Ezért kell hogy az állam jelen legyen a programban. Ahhoz hasonlít, amikor az állam kutatás-fejlesztésbe vagy innovációba fektet be. A megtérülés ott sem a közvetlen haszonban jelenik meg.

- Hány ember kaphat, milyen feltételek mellett, mennyit és mennyi időre?

Felcsuti: Ezek fontos kérdések, de e pillanatban odáig jutottunk, hogy elindítottunk egy kutatást, amelyet a Polgár Alapítvány finanszíroz. A szociológia eszközeivel fel kell térképezni, hogy a célközönség mit gondol erről az egészről. Tavaszra lesznek eredmények. Ezzel párhuzamosan dolgozunk a program szakmai részén: hány ügyfelet akarunk megcélozni, hány éven belül, hány milliárd forintot és milyen célokra akarunk kihelyezni, milyen kamattal?

- Miben különböznek a bangladesi szegények a magyar szegényektől? A magyar szegények jelentős része roma, és a gyűlölet célkeresztjében állnak.

Felcsuti: A gyűlölet terhes közeg, gondot okoz, de leküzdhető. Az, hogy valamelyik lapban majd megjelenik, hogy a cigányok már megint pénzt kapnak, engem nem zavar.

Polgár: Lesznek konfliktusok, de nem ez a legnagyobb akadály.

- Hanem?

Felcsuti: A szociális ellátórendszer a legnagyobb akadálya a bangladesi modell adaptálásának. Ott ugyanis semmilyen szociális ellátás nincs, ennek következtében erős nyomás van a szereplőkön, hogy valamit kezdjenek a helyzetükkel. A szociális rendszernek elvben humánusnak kellene lennie, ehhez képest kontraproduktív. És van még egy erős különbség: Magyarország fejlett piacgazdaság a maga ezer szabályával. Itt nem lehet "csak úgy" vállalkozni. Itt be kell vallani az adót, társadalombiztosítást kell fizetni. Képzeljük el, hogy a szegény ember kap egymillió forintot, mert van valamilyen vállalkozási ötlete, de rögtön könyvelőt kell foglalkoztatnia. A tervezés legfontosabb eleme annak megértése, hogy az érvényes szabályok mennyire gátolják vagy teszik alkalmanként lehetetlenné a legkisebb vállalkozások működését. Ha ez sikerül, akkor az állammal tárgyalni kell arról, hogyan rendezzük ezeket a konfliktusokat.

Ujlaky: A megoldást nem a bangladesi, hanem a nyugat-európai gyakorlatból kell átvennünk. Spanyolországban, Franciaországban is hasonló szociális rendszer működik. Ott a mikrohitelezésben létezik egy eszköz, amit jóléti hídnak neveznek. Olyan pénzügyi támogatást kell beépíteni, hogy megérje a hitel kedvezményezettjének lemondania a jóléti ellátásról és elkezdenie vállalkozni. Meg kell könnyíteni ezt az átmenetet.

- A Grameen kizárólag nőknek hitelez. Itt hogy lesz?

Polgár: Szakemberek véleményére alapozva azt gondoljuk, hogy ennek nagy jelentősége van. Derdák Tibor ennek nagy híve, és az ő sajókazai példája bizonyítja, az asszonyokon sok múlik.

- Derdák azt is állítja, hogy a mezőgazdasági falvakból álló Baranyában nem tudott volna asszonyokból önsegítő csoportot létrehozni, míg a borsodi, ipari múltú falvakban ez sikeres.

Polgár: Az egész mentori hálózatnak ez a lényege. A mentornak kell a helyi sajátosságokat figyelembe vennie.

Ujlaky: A rendszer kulcsa a terepmunkás, akit most jobb híján mentornak hívnak. Ő a kedvezményezett személyes hitelezője. Személyes bankárja a szegény embereknek. Neki kell felmérnie a környezetet, irányítania, segítenie a csoport gondolkodását. Ha könyvelőt kell tartani vagy adóívet kitölteni, ennek megszervezése a mentor feladata, mint ahogy a törlesztések behajtása is az lesz. Ez olyan szakma, amely még nem létezik.

Felcsuti: Nekem nem is tetszik az az elnevezés, hogy szegények bankja, mert úgy tűnhet, ez az egész a bankszakmáról szólna. Holott láthatóan itt a bankszakma az összes jellemzőjével együtt csak eszköz. Annak az eszköze, hogy olyan embereket is el lehessen érni és segíteni, akik a piacgazdaságban csak fogyasztóként vesznek részt, de termelőként nem. A segítség eszköze a hitel.

- Mi a siker biztosítéka?

Felcsuti: Vannak lelkes amatőrök, olyanok, mint mi. Bevonunk olyan szervezeteket, amelyek saját társadalmi felelősségvállalásuk keretében hajlandók ingyen közreműködni. Szakmai tudásuk a minőség garanciája. És be tudunk vonni másokat, a barátainkat, akik a célközönséggel vannak szoros kapcsolatban, mert iskolákat hoznak létre ezeken a területeken, és nap mint nap ebben a közegben élnek. Az a fajta professzionalizmus, ami egy kereskedelmi bankot és egy tanácsadó céget jellemez, keveredik egyfajta polgárjogi lelkesedéssel. Ha ezt sikerül szintetizálni, sikeresek leszünk.

A "Biblia"

Ez C. K. Prahalad Esélyek a piramis alján című könyve. Azt állítja, hogy ha a nagyvállalatok "rugalmas, kreatív vállalkozóknak", "tudatos fogyasztóknak" tekintik a nyomornegyedek lakóit, akkor a négymilliárd szegény lehet "a világkereskedelem következő fellendülésének motorja". Részletesen ismerteti, hogy az új üzleti modellek megalkotásában mekkora felelősség hárul a helyi kormányra, az önkormányzatokra, ahogy a cégekre is, amelyek így nemcsak társadalmi felelősséget vállalnak, hanem pénzt is kereshetnek az eddig érintetlen piacokon. A piramis alján élőket addig figyelmen kívül hagyták a multinacionális nagyvállalatok. A kötet részletesen taglalja a "szegénységi felár" fogalmát: a hátrányos megkülönböztetés miatt a gettókban, nyomornegyedekben élőknek a napi élelmiszertől kezdve a hitelekig mindenért tíz-húsz- vagy akár több százszoros árat kell fizetniük (gondoljunk csak a Provident gyorskölcsön 260-300 százalékos hiteldíjmutatóira). A pénzügyi termékekkel sikereket érhet el egy bank, ha olyan piacra lép be, ahol már van spórolási gyakorlata a szegényeknek. Olvashatunk például a Citicorp Suvidha nevű bankról, amelyik 25 dolláros kezdőtőkét igénylő bankbetéttel lépett a szegények piacára, és rögtön az első évben 150000 új ügyfele lett. A szintén indiai Nirma olyan mosóport fejlesztett ki, amely figyelembe vette, hogy a szegényeknek nincs mosógépük. Rengetegen kezdték vásárolni a terméket, és leváltották a rossz minőségű mosószappanokat, amelyeket addig használtak. A könyv számtalan ehhez hasonló példát említ Mexikótól Indiáig. Kitűnik: ha a cégek odafigyelnek a piramis alján lévőkre, és fogyasztóknak tekintik őket, akkor a szegények életkörülményei javulnak. Mindez hosszú távon kivezeti őket a szegénységi csapdákból, a segélyfüggésből. A szegényekre koncentráló vállalkozások felismerték, hogy ennek a piacnak a motorjai a nők. Harminc évvel ezelőtt Muhammad Junusz létrehozott egy pénzintézetet, amely a legszegényebbeknek - és kizárólag nőknek - nyújt hiteleket Bangladesben. Ezek az asszonyok olyan településeken élnek, ahol gyakran még nincs elektromos áram, sőt víz sincs, így "normál" hitelhez nem tudnának fedezetet felmutatni. A Grameen (Vidéki) Bank azóta is működik, tőkéje gyarapszik, a mikrohitelprogramot pedig számos országban átveszik. Legalább öt embernek kell összeállnia egy csoporttá (mindegyiküknek külön vállalkozása van). A tagok egymás sikeréért vállalnak felelősséget: először csak ketten kapnak hitelt, és amikor ők visszafizették a pénzt, akkor kaphatják meg a többiek is. Junusz 2006-ban Nobel-békedíjat kapott a munkásságáért.

Kapcsolódó cikkek: Vannak a szegénybankra nyitott térségek | Mínuszok | Dobrev Klára: "tenni kell a hátrányos megkülönböztetés ellen" | Belecskai kertészkedők szociális földprogramban | Nyílik az olló Ausztriában a szegények és gazdagok közt