Az egyes érveknél is nagyobb jelentősége volt annak, hogy a frakció arra a Szanyi Tiborra bízta álláspontjának vezérszónoki képviseletét, aki néhány hónapja Balra, magyar! címmel politikai röpiratban próbált alternatívát megfogalmazni az MSZP-nek a kormányban addig követett politikájával szemben.

Szanyi - és persze nemcsak ő - fellépésével egy olyan alternatívát fogalmazott meg újra az MSZP-ben, amely kezdettől fogva jelen van a szocialistáknál, mint a modernizációbarát politika alternatívája. Így volt ez az elődpártban, az MSZMP-ben is. Ha a gazdasági helyzet elengedhetetlenné tette, Kádár János pártja kész volt a szovjet blokkban egyedülállóan messzire menő piacorientált reformokra, a tervgazdaság gyökeres átalakítására, mint 1968-ban vagy a nyolcvanas években. Ha viszont megerősödtek a párton belüli feszültségek, erőre kaptak a reform ellenfelei, és a párt elfordult a reformoktól, megerősödött a törekvés az állami ellenőrzésre és gondoskodásra.

Ezt a kettősséget örökölte elődjétől az MSZP is. Megvan benne a képesség, hogy ha baj van, rászánja magát a felelős gazdaságpolitikára, a piacbarát reformokra, mint a Horn-kormány idején vagy a második Gyurcsány-kormány első hónapjaiban. Ha azonban elmúlik az akut veszély, vagy ha a pártot politikailag érzik bajban, teret nyernek a piacellenes felfogás, a gondoskodó, újraelosztó állam hívei. Ők baloldalinak tekintik magukat, és így jellemzik őket a külső szemlélők is, de ez tévedés. Baloldaliak akkor lennének, ha a szegények, a leszakadók sorsa aggasztaná őket, és olyan jövedelempolitikát szorgalmaznának, amely az alulra szorulók helyzetén javít. Ezzel szemben ők azokat az örökölt juttatásokat, kedvezményeket védik, amelyeket a biztos egzisztenciájú középrétegek kapnak az államtól.

Nem baloldaliak ők, hanem paternalisták, a mindenkinek adott állami támogatás védelmezői, szemben azzal a modernizációs reformirányzattal, amely helyt kíván állni a modern világgazdaságban, s a biztos egzisztenciával rendelkezőknél az autonómiára és öngondoskodásra apellál - ezért tette reformpolitikájának központi gondolatává Gyurcsány a "felelősségek újraelosztását" az egyén és az állam között -, és az állami támogatást a megélhetésükben fenyegetettekre koncentrálná. Erről szólt az MSZP-n belüli vita a családtámogatási rendszerről már az első Gyurcsány-kormány idején is, és erről szólnak a viták mindmáig. (Valójában a Gyurcsány-féle politika a baloldali, hiszen a rendszerváltás óta először érte el, hogy csökkenjenek Magyarországon a jövedelemkülönbségek.)

A paternalista álláspont jellemző példája volt Szanyi kezdeményezése, hogy távfűtési támogatást minden család, a magasabb jövedelműek is kapjanak, amit végül a kormány álláspontjával szemben sikerült elfogadtatnia az MSZP-frakcióval, míg a kormány csak a rászorulóknak adott volna támogatást. A paternalista szemlélet annak idején a Medgyessy-kormány "jóléti rendszerváltásában" tobzódott a leginkább: állami támogatást szinte mindenkinek, a közalkalmazottaknak, a nyugdíjasoknak, a diákoknak, a gazdáknak, a családosoknak, tekintet nélkül a források korlátozottságára. Ezzel kellett szembefordulnia 2006-ban a második Gyurcsány-kormánynak, miközben a szocialisták zöme mindmáig nem fogadja el, hogy a "jóléti rendszerváltás" hiba lett volna.

A paternalista álláspont győzött az egészségügyi reformmal szemben, a paternalista szemlélet ragaszkodik az egyetemek állami kézben tartásához, a paternalista felfogás kínál védelmet a gazdáknak az importtal szemben. Kedden úgy tűnt, a szocialista frakció a paternalista felfogás jegyében utasítja el a Reformszövetség programját: nem egyszerűen annak egyes részleteit, hanem egészét, arra hivatkozva, hogy más a válságkezelés és más a reform, a válság körülményei között a "munkahelyek védelme", vagyis a meglevő struktúrák fenntartása az elsődleges. A gazdaságpolitikai konfliktus az SZDSZ-szel és általában a reformpolitikával mélyebbnek mutatkozott kedden, mint a koalíció felbontása óta bármikor.

Szombaton, az MSZP kongresszusán mindenki számára váratlanul új helyzet állt elő. Gyurcsány Ferenc példátlanul határozott módon állt ki beszédében a modernizációs politika mellett, a paternalista politikával szemben, minden korábbinál határozottabban utasítva el a jóléti rendszerváltást, amellyel "közveszélyes álomba ringattuk magunkat". Bírálta az illúziót, amely "arra szoktatta, arra tanította" az embereket, "hogy a boldogulásuk záloga nem saját teljesítményük, hanem az állam fedezet nélküli költekezése". Először mondta ki brutális egyértelműséggel: "2002 és 2006 között hibás gazdaságpolitikát folytattunk". Emlékeztetett: "2006 óta pedig próbálom és próbáljuk felébreszteni az országot ebből az álomból, ebből a hamis álomból, de azt kell lássam, hogy ez sokkal, de sokkal nehezebb, mint bármikor gondoltam volna." Miután határozottan elutasította a baloldali populizmust és állást foglalt a reformpolitika folytatása mellett, új kormányt javasolt új kormányfővel.

Ez a javaslat nem egyszerűen Gyurcsány személyes visszalépése a miniszterelnökségtől. Ezzel a kezdeményezéssel azt mondta ki: nincs értelme a háromnegyed éve tartó kisebbségi kormányzás folytatásának. A koalíció felbontása, a kisebbségi kormányzás az MSZP "baloldali" arculatának megerősítését célozta, vagyis engedményeket jelentett a paternalista törekvéseknek. Azt feltételezték, hogy így el lehet jutni a 2010-es választásig, és viszsza lehet szerezni az elvesztett támogatás egy részét. Fontos törvényeket el is lehetett fogadtatni az Országgyűlésben, hol innen, hol onnan szedve össze a szükséges szavazatokat. Megkönnyítette ezt, hogy mindig voltak hiányzók az ellenzéki oldalon. Az MSZP támogatottsága azonban nem javult, nem csökkent a Fidesz fölénye.

Beszédében Gyurcsány leszögezte: a válságkezeléshez, a határozott reformpolitikához stabil kormánytöbbség kell, és lépése ennek megteremtését szolgálja. Ezt alapozza meg az alkotmányos szabály, miszerint új miniszterelnököt csak az összes képviselő felének plusz egy képviselőnek szavazataival lehet választani. Az új miniszterelnök választása véget vet az eddigi kisebbségi kormányzásnak, ehhez vagy újra koalíció kell, vagy meg kell állapodni a kormány külső támogatásáról. Tehát akkor is megegyezésre kell jutni az új programról valakivel - és ez aligha lehet más, mint az SZDSZ -, ha a kormányban netán továbbra is csak az MSZP által jelölt miniszterek lesznek.

lyen megegyezés csak akkor lehetséges, ha az MSZP a modernizációs és paternalista politikának az elmúlt hónapokban kialakult elegyétől nem a paternalista politika irányába mozdul tovább - mint azt az ún. balszárny kívánná -, hanem visszatér a modernizációs politikához, s azt az eddiginél következetesebben képviseli. Ez következik Gyurcsány kongresszusi beszédének tartalmából is, és az új miniszterelnök-választásra irányuló kezdeményezésből is.

Az MSZP kongresszusa felállva ünnepelte beszéde végén Gyurcsányt, és 85 százalékkal választotta újra pártelnöknek. E szerint Gyurcsánynak sikerült a kongresszust a modernizációs politika mellé állítani. Remélhetően nemcsak erre az egy napra, hanem hosszabb időre. És remélhetően partnerre talál ehhez a szabad demokratákban, akik végre megértik: nincs más a magyar politikában, akivel politikai céljaikat legalább részben elfogadtathatják, ami által parlamenti jelenlétük ebben a nehéz időszakban értelmet nyer. Ehhez olyan új miniszterelnökben kell megállapodniuk, akinek személye is erre garancia.

A szerző közgazdász

Kapcsolódó cikkek: Európa a megegyezésről szól | Nemzetállam és nemzetálom | Tanít a Fidesz | Reformok és válságkezelés | A huszadikból a huszonegyedikbe