Nyaralók a phuketi strandon.
FOTÓ: REUTERS - SUKREE SUKPLANG A szálláshelymegosztás mintájára Japánban egyre inkább terjed a kert-share, amikor egy-egy tetőtéri, illetve pinceparcellát napi/heti beosztásban művelnek tulajdonosai. Az USA-ban viszont a bevásárlóközpontok kapnak új funkciót. Tiszta, őrzött, fűtött-hűtött tereit egyre többen használják futópályának - természetesen az üzletek nyitvatartási idején kívül. A kertshare és a plázafutás mellett nagy divat a delfinszámlálás is a Kanári-szigeteken. Ezek a szabadidő-eltöltés legújabb trendjei.

Az ezredfordulón lezajlott paradigmaváltás következményeként a kulturális-szabadidős tevékenységekben is megszülettek a "cross-over" műfajok. - Szép új világunkban egyre inkább elmosódnak a térbeli, időbeli határok a munka és a szabadidő között - hívta fel a figyelmet a közelmúltban megrendezett II. Szabadidő Konferencián Puczkó László élményipari szakember, a Xellum Kft. turisztikáért felelős ügyvezetője.

- A számítógépek korában egyre elterjedtebb az otthoni, illetve irodán kívüli munkavégzés. Az új irodahasználati trend szerint eleve kevesebb munkaállomást terveznek be az intézmények, mint ahány dolgozójuk van, így ösztönözve őket a távmunkára. Csakhogy a munkavállalók egy részében ez csak fokozza a bizonytalanságot és a stresszt. Cserébe a nagy multicégek juttatási rendszerük részévé teszik a rehabilitációs, karitatív célú szabadidős tevékenységet, illetve utazásokat. Sőt fizetett szabadnapot is biztosítanak ehhez.

Az önkéntes munkáért természetesen nem jár fizetés, sőt a jelentkezők fizetnek azért, hogy dolgozhassanak. A vállalt feladat többnyire gyökeresen eltér a hétköznapi robottól: delfinszámlálás, békamentés, házépítés, menekültek istápolása.

Az új szabadidő-divat követői szerint az erkölcsi, vallási, elvi motiváció alapján végzett munka gyorsabban feltölt, mint az üresjárat vagy az élvezethajhász szórakozás.

Mások viszont éppen az élvezet sűrítésében vélik megtalálni az igazi kikapcsolódást. Számukra a fogyasztás célja nem egyszerűen a tárgyak és szolgáltatások birtoklása, hanem a használat közben megszerzett élmény. A "képzelt hedonizmus" híveinek az előre elgondolt élmény átélése fontosabb a valóságnál. Az élményfogyasztó a fantasztikumot, az extrát, a "mesterséges autentikusságot" keresi. Már hazánkban is felbukkant a fogyasztók új csoportja: a "gazdag szegényeké". Tehetősek, ám örök időhátralékban élnek. Ha mégis kiszabadulnak a munkából, rövid idő alatt akarnak sokféle tevékenységet kipróbálni, ami a legkevésbé sem átlagos. Az ő kiszolgálásukra képezik az új típusú szakembereket: az élménytervezőket és a képzeletmérnököket.

Az átlag magyar azonban a szimpla élményt is alig tudja megfizetni. Évente 55 ezer forintot költ szabadidős tevékenységre, ami élményhabzsolásra aligha elég. A GFK Hungária Piackutató Intézet felmérése szerint a többség elsősorban baráti összejövetelekkel, kertápolással, főzőcskézéssel, receptgyűjtéssel tölti szabadidejét. A válaszadók 62 százaléka szórakoztatónak találja a gyerekeivel való foglalkozást. A nem túl változatos programválasztást elsősorban a pénzhiánnyal magyarázzák a felmérés résztvevői. A megkérdezettek fele szerint a hasznos időtöltés sokba kerül. Így a többség a tévénézést, a zenehallgatást és a magazinok olvasását jelölte meg a leggyakoribb szabadidős elfoglaltságként. De ezekben legalább kedvünk telik. Nem úgy, mint a rokonlátogatásokban, a napi bevásárlásban vagy épp a takarításban, bár ezeket is szabadidőnkben végezzük - mutatott rá Kozák Ákos, a GFK igazgatója.

A kötelességszerű feladatokhoz gyakorta társul a bezártság érzése. A magyarok harmada otthon tölti a szabadidejét. A többiek hetente két-három alkalommal is kimozdulnak a négy fal közül, de csak a válaszadók fele utazik rendszeresen. Ők is inkább belföldön, lakhelyüktől legfeljebb 60-200 kilométeres távolságba. Külföldre a megkérdezettek negyede jut el, évente egy-két alkalommal. A többségnek nem futja rá. A magyarok fele egyébként kevesli a rendelkezésére álló szabadidőt, bár a meglévővel sem igen tud mit kezdeni.