belépés belépés | segítség segítség | alkalmazások alkalmazások | RSS RSS | előfizetés előfizetés | akciók akciók Nol.hu | NolBlog | NolTV | Hírmátrix | Jobmátrix | NolRandi
 
Népszabadság.hu | NolBlog | NolTV 2012. február
11. szombat

Magániskolák - közpénzből

Kertesi Gábor: A szegregált oktatás miatt atomjaira eshet szét az ország

A szegregáció nem ok, hanem voltaképp a középosztály válasza a közoktatás gyenge teljesítményére - állítja Kertesi Gábor közgazdász, az Oktatási és Gyermekesély Kerekasztal tagja, aki szerint a középosztály úgy vonul ki a helyi iskolákból, hogy közben adóforintokból teremt magának az állami iskolarendszer keretei közt a szelekció révén lényegét tekintve magániskola-rendszert. De - állítja - lenne megoldás.

Ónody-Molnár Dóra-Tóth Ákos| Népszabadság| 2009. május 9. |16 komment

nyomtat email plusz mínusz Küldés Facebook-ra Küldés Twitter-re Felvétel Google Bookmarks-ra

Cikk értékelésBe kell jelentkezni az értékeléshez!

KommentekBe kell jelentkezni a hozzászóláshoz!

Mouth Hero | 2010. február 8. | 01:14:20

A fejpénzt pedig igenis kapja meg a magániskola, vagy a szülő adókedvezményként.

Mouth Hero | 2010. február 8. | 01:12:50

Lehet mellébeszélni, de az emberek 99%-a olyan osztályba-iskolába akarja íratni a gyermekét, ahol nincs, vagy kevés cigány van. S lehet, hogy ez hosszútávon káros, de ez kit érdekel? Ki teszi ki gyermekét önként a veszélynek?

PestisNigra | 2009. május 12. | 00:07:18

Moderálási alapelvek- komment törölve -

Így is lehet | 2009. május 11. | 18:42:38

Úgy látszik, a többséget, csak a JELENLEGI sanyarú oktatási helyzet foglalkoztatja. A kitörési pontok, a már MOST meglévő gócok, nemzetközileg is elismert, MOTIVÁLÓ, HATÉKONY, SIKERES magyar oktatási innovációk (tehetséggondozásban, hátrányos helyzetűek oktatásában, természettudományok oktatása NAPI tanulói kísérletek alapján, alsó tagozatos, matematika oktatásban, és még számos tantárgyban), lásd május 9.-i bejegyzések senkit nem érdekelnek. Nem kellene, ezeket, az élményközpontú, gyakorló tanárok által kidolgozott mindenféle díjakkal (külföldön is) kitüntetett exportképes, itt-ott már sikerrel használt módszereket,eszközöket, a media segítségével, széles körben bemutatni? Ceterum censeo... TERjeszteni? Vagy csak elemezzük,elemezzük a mai helyzetet? Dum spiro spero.

Renia | 2009. május 11. | 06:58:58

Moderálási alapelvek- komment törölve -

totyalaci | 2009. május 10. | 20:39:26

Tisztelt UraM! Nem valós az a feltételezés, vagy legalább is idealizmustól csöpögő, amely az oktatáson akarja leverni a mai magyar társadalom összes problémáját. Alufizetett porig alázott pedagógusoktól várja a csodát. A liberális szemlélet ma addig jut el az iskolákban,hogy a cigány tanulók hátrányos helyzettét,szegregációját feszegeti. De ha az iskoláknak több jogot,ezáltal pénzt adnának,akkor klasszikus módon szabadelvüként támadnák a rendpártiságot az iskolákban. Ez egy fonák helyzet. És tessék szives már beszélni az állam egyéb dolgairól is pl. a mélyszegénységet illetően, a cigányság kérdésében évek óta zajló elvtelen játszadozásokról. Nehogy már az iskola legyen ebben a kérdésben a fő probléma.

Quintus Allard | 2009. május 10. | 16:27:14

Ha alaposan végigolvassuk a beszélgetést, rájöhetünk, hogy legfőbb gondja a 6 és 8 osztályos gimnáziumokkal van. Az általános iskolákba való felvételiknél ugyanis 2007 óta mindenkinek van egy kötelező beiskolázást nyújtó iskolája, ha pedig a szülő egy másik iskolába is beadja a gyerek jelentkezését, akkor először a körzeti gyerekek, a más körzetből átjelentkezők közül azután a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek élveznek elsőbbséget, végül pedig mindenki más, sorsolás szerint, vagyis az iskolák nem válogathatnak jelentkezőik között: szegregáció kizárva, de legalábbis megnehezítve.

Ezek az iskolatípusok a szegregáció melegágyai, létüket a szakértő úr akként értékeli, hogy általuk a középosztály úgy vonul ki a helyi iskolából, hogy „közben adóforintokból teremt magának az állami iskolarendszer keretei közt, a szelekció révén egy lényegében magániskola-rendszert … közpénzből.”

A probléma úgy merül fel, hogy egyrészt okozunk-e kárt ezekkel az osztályokkal valakinek, másrészt nagyobb hasznára van-e az oda fölvett gyerekeknek, hogy ilyen osztályokba járnak, mintha megmaradtak volna az általános iskolában? Az egész mögött pedig ott tornyosul a még lényegesebb kérdés: az elitképzés.

Az első kérdésre bizonytalan a válaszom. Elképzelhetőnek tartom ugyanis, hogy az általános iskolák, amelyekből osztályonként 2-3 kiváló képességű gyerek eljön, azok hátrányt szenvednek. Mivel a legmotiváltabb gyerekekről van szó, az ott maradók elől elveszhet a húzóerő, amit az iskola kárként élhet meg. (Nem is rajonganak értünk az általános iskolák.) Ugyanakkor mivel évfolyamonként már csak egy osztályt indítunk, városunkon túlnyúló beiskolázási körrel, könnyen belátható, hogy egy-egy általános iskolai osztályra vetítve nem nagy a veszteség, de semmiképpen nem akkora, hogy az megbontaná a maradék osztálykereteket.

Mindez a „kár” akkor vállalható fel, ha a gimnáziumokba bekerülők jobban járnak, mintha maradtak volna régi helyükön. Erre viszont határozott igen a válasz: egy 8 vagy 6 évfolyamon érettségizett gyerek messze jobban teljesít, mint 4 évfolyamos társa. Nem véletlen, hogy ezek az osztályok országos méréseken is messze az átlagot meghaladó eredményeket produkálnak, szinte 100%-os a felvételi mutatójuk, ami ma már majdnem semmit nem mond, viszont az már igen, hogy az ország legjobb egyetemeire kerülnek be. Megválaszolandó kérdés, hogy ugyanezek a gyerekek vajon hasonlóan teljesítettek volna-e, ha maradnak 8 évig általánosban, s csak utána kerülnek középiskolába? Itt viszont közvetlen tényekre nem támaszkodhatom – értelemszerűen-, a közvetett bizonyítékok viszont azt sugallják, hogy nem tudták volna megfutni ugyanazt a pályát a hagyományos keretek közt. Közmegegyezés van ugyanis arról, hogy az általános iskolák felső tagozataival baj van. Ha ez igaz, akkor tenni kell ellene valamit, de semmiképp nem úgy, hogy eltorlaszoljuk azok lehetőségeit, akik kiutakat keresnek, s ezt a 6 és 8 évfolyamos gimnáziumokban találják meg.

Ezeknél is fontosabb azonban az a szemléletmód. A „fölkent” balliberális szakértők állandó témája az esélyegyenlőség. Igaz: fontos, szükséges az esélyegyenlőség. Ők viszont rendre úgy értelmezik a fogalmat: ez akként valósuljon meg, hogy jók és gyengék, motivált és érdektelen tanulók és szülők ugyanazt kapják. Olyan ez, mint a kommunizmus: mindenkit szeretnének egyenlővé tenni - a földdel. Beledöngölni a gyorsabban haladókat, az elhivatottabbakat is a sárba, megfosztani azokat a szülőket is a lehetőségtől, akik akarnak valamit az iskolától, gyerekeiktől. Holott az igazi esélyegyenlőség nem ilyen: mindenkinek biztosítja ugyanazokat az induló lehetőségeket, a továbbiakban viszont csak érdem és szükség szerint.

Kertesi úr végső tanulsága pedig egyenesen hazugság, hangulatkeltés a középosztály ellen. A középosztály ugyanis nem közpénzből teremti meg az általa kvázi magániskolának minősített iskolarendszert, hanem saját adóforintjaiból. Sőt mi több, ő tartja el azokat is, akiket Kertesi út szerint az oktatásban szegregál.

copyright by sasika 61

zeni | 2009. május 10. | 13:19:36

Tisztelt Ó.Molnár Dóra és Tóth Ákos!

Szeretném megérdeklődni, hogy milyen lelki kényszer alapján mosták össze a vizitdijat az oktatással? Ráadásul honnan veszik olyan megfellebbezhetetlenül, hogy kizárólag a középosztálybeliek szavaztak ellene?
Ami az oktatási részt illeti, ott sem értem mi a probléma, ha a t.szülő időt, fáradságot és pénzt nem kimélve elküldi gyerekét az iskolába akkor azt szeretné,( és mindent meg is tesz érte), hogy jó szinvonalú, a gyerek jövőjét megalapozó oktatásba részesüljön?
Szerintem Önök előtt sem ismeretlen, hogy amikor a tanár végső elkeseredettségében az örök fecsegőt elülteti az osztály legmogorvább és szófukarabb tanulója mellé, seperc múlva a szófukar válik fecsegővé és nem a Dumafranci "javul meg". Fene tudja miért van, igy de a rosszpélda az ami ragad, és nem a jó.
Az meg, hogy közpénzen akarja az elvetemült? Ha jobban végig gondolják az a biznyos "közpénz" igencsak a sajátja. A középosztály a legnagyobb, legjobb adófizető. Dolgozik, legális a munkaviszonya-jövedelme, tehát az utolsó vasig leadóztatható, viszonylag jó jövedelme miatt fogyasztásának ÁFA és jövedéki, fogyasztási adó tartama meghaladja az átlagot.
Hát annyi jó érzése már csak lehessen a nyomorultnak, hogy gyerekének tisztes megélhetést biztositó "kenyeret" adhasson a kezébe.
A "köz" meg nem normális, ha ennek keresztbe fekszik, nem szívjóságból kellene támogatni, hanem önző érdekből, hogy 10-20-......100 év múlva is legyen ilyen jól nyúzható réteg.

yanus86 | 2009. május 10. | 10:54:00

Részben egyetértek Pasinszki hozzászólásával, mivel manapság tanári szakmát részint "kényszerből" választanak a pályaválasztók, mondván máshova úgysem vennének fel. Na már most ebből látható,h a tanári motiváltság valymi kevés van legtöbbjükben(tisztelet a kivételnek). Azonban igenis vannak jó tanárok, kellő tudással, szakértelemmel és empátiával a rendszerben, sajnos igen kevesek és azok motiváltsága is az idővel csökken, ha nem találkozik időről-időre olyan diákkal, akiben ismét meglátja a tanári pálya szépségeit(a csillogó, érdeklődő, tudásra szomjas szempárt, az aki érdeklődve figyel és kérdez; nem feltétlenül azonosítanám ezeket a "pedánsokkal", egész egyszerűen azokkal, akiket érdekel vmi a világban)

A tanári tisztelet lebontásában igen sokat segített szerintem az olyan "ráérő szülők szervezeti" által elért eredmények, melyek szerint általános 4dikig nem lehet megbuktatni a diákot. Már egy 8 éves is tudja, hogy ha nincs szankciója annak,h egy feladatot nem old meg, akkor annak teljesítését már feltételekhez köti. (sajnos még ők nem látják be, hogy ez későbbiekben az ő versenyképességük rovására megy, úgy vélem ezt a kivívó szülők sem látják be). Így egy olyan gyerekkel, aki az órát zavarja, nem halad az osztállyal (saját akaratából és nem feltétlenül képességei miatt), csak az osztályfegyelmet a tanár tiszteletét rontja. Továbbá, hogy a tornasor diszkriminál, kérem ezt végiggondolta valaki? Ennyi erővel az ABC sorrend is diszkriminál, egy napló nagyobb valószínűséggel nyílik ki a közepe táján, illetve ott, ahol megvan törve mint bárhol máshol. Ezáltal egyes diákok ismét diszkriminálva vannak.

Egyetértek részben azzal is, hogy igenis szükség van bizonyos "elit" iskolákra. Az arra (értelmileg) képeseknek igenis legyen módja arra, hogy az (amúgy siralmas) átlag felé emelkedjen, képezze magát és legyen módja kiaknázni mindazt ami benne rejlik. Ez mellett természetesen úgy vélem, hogy nem szabad "rossz" iskolákat fenntartani, nevesen rossz iskolák fenntartásához hozzájárulni. Az alacsonyabb képességű gyerekek számára is adni kell lehetőséget,h amiben tud abban fejlődjön és nem munkanélkülieket képezzünk. Fontos eleme ennek, hogy ne alakuljanak ki "rossz" osztályközösségek, ahol nem divat tanulni, egymást húzzák vissza.

Pasinszki | 2009. május 9. | 21:10:47

Kedves Így is lehet !
Mindenre lehet lelkes és hozzáértő embereket találni. Néhányat. Egy időre. Amíg futja a lelkesedésből. A cikk azonban az egész oktatási rendszerről szól, benne a rengeteg kutyaütő tanítóval és tanárral. Akik azon sopánkodnak, hogy kicsavarták a kezükből a nádpálcát. (Holott a rossz pedagógus azzal se ér el semmit, a jónak meg nincs rá szüksége.) Rossz rendszer rossz szakemberekkel nem működhet jól. Ezen sajnos mit sem változtat néhány jó szakember alkotó munkája.

Így is lehet | 2009. május 9. | 19:09:30

A Kutató tanárok Országos Szövetsége, röviden a KUTOSZ, cívil szervezetek támogatásával, ill. saját erőből bemutatkozott az Educatio Kiállításon is. Az "Érték a Mérték" standon, a látogatók (óvódás-nagymama, tanár-egyetemista, és neves vállalkozók) örömmel olvasgatott, beszélgetett, ismerkedett a projektekkel, programokkal, kiadványokkal az eszközökkel, és nem utolsó sorban megismerkedettaz elkötelezett tanárokkal. Ők nem pályaelhagyók, az iskolában diákjaik inspiráló társaságában akarják megélni alkotó értelmiségi létüket. Hiú remény? Többen a látogatók közül életükben először kíváncsian kísérleteztek. A legtöbb azt kérdezte Így is lehet? És rögtön utána MIÉRT nem lehet így? Ez utóbbit kérdezem én is.

Így is lehet | 2009. május 9. | 18:55:36

Az említett tanár szövetséget támogatja az MTA, és a Magyar Innov. Szöv.IS. Egy másik tag matematika oktatással kapcsolatos szabadalmát éppen ez a lap mutatta be (ápr.30 perkupai tanítónő) A kíváló cikk hatására MINDEn földrészről érdeklődtek, van aki Kanadából jön majd ide ! És a magyar illetékesek?
Az egyébként elismert, kitüntetett tagok (Európa -, Legjobb magyar taneszköz díj, Rátz tanár úr.. Koreai Nagydíj stb) módszerei, kísérleti eszközei mégsem szívügye az ezzel foglalkozóknak. Ez van sajnos.

Így is lehet | 2009. május 9. | 18:45:59

Tudja-e a neves szakember, hogy létezik egy cívil szervezet, amely összegyűjti, a már bizonyítottan motiváló és hatékony oktatási innovációkat.pl. Egy borsodi falu iskolájában (összetétel:70% hátrányos helyzetű, 50% roma, 10% állami gondozott tanuló) MINDEN gyerek elvégzi az általános iskolát és százszázalékos a továbbtanulás!!! A diákok 60%-a, ez alig kevesebb mint az országos átlag, érettségit adó iskolában folytatja a tanulmányát. Matematika kompetencia felmérésben még a fővárosi átlagnál is jobb eredményt értek el! a program kidolgozója, sikerre vívő kidolgozója is a kis cívilszervezet tagja. www. kuttanar. hu

virkid | 2009. május 9. | 17:20:56

A nyilatkozónak azért illet volna tájékozódnia, mielőtt valótlant állít.
Az angol oktatási rendszer finanszírozásáról:
http://gportal.hu/gindex.php?pg=19633007
Az USA oktatás rendszer finanszírozásról:
http://www.stud.u-szeged.hu/szttsz/konferenciak_elemei/vajda.pdf

Mellékesen megjegyzem, mi a jobb? Ha van 60 közepes-gyenge tudással rendelkező gyermek, vagy ha van 30 kiváló és 30 gyengébb képességű gyerek. Persze, a besorolás NE bőrszín, vallás, stb… alapján történjen meg, ha nem valós tudás alapján.
Hasonló problémákkal küzd a magyar gyermekotthon hálózat. Ott már rájöttek, hogy nem szerencsés megoldás szétszedni a „veszélyesebb” gyermekeket, mert akkor még azokat is elrontják, akik esetleg jobb életet szeretnének.
A nyilatkozó gondolom még nem állt a tábla előtt, és nem tudja milyen úgy előadni az anyagot, hogy van pár gyermek, aki nem akarja(!) megtanulni.
Az oka? Most nagyon csúnyát fogok mondani: mert nem lesz rá életében szüksége. Pl. egy jó szakmunkás lakatosnak, biztos az élete sanyarúbb lenne, ha nem tudna az USA függetlenségi háború részleteiről, vagy a francia forradalom szakaszairól. Ez kb. a mai történelem középiskolai oktatásba 2 hetet, vessz el. Őszintén! A középiskolába tanultakat minden tárgyból vissza tudjuk mondani?

Ikatalina | 2009. május 9. | 12:33:24

Amikor az oktatást privatizálni lehet, akkor ezzel együtt jár a szegregáció. Az interjúalany megközelítése jó, de nem következetes. Attól, hogy a pénzzel bíró társadalmi osztályok megfizetik a saját elitoktatásukat, attól az még szegregált. A szegregáció definíciójába nem tartozik bele a pénzügyi megfontolás, noha az még egy fokkal aljasabb, ha a szegregációt állami pénzen teszik.

A megoldás az egységes állami oktatás lenne. Visszanézve a Kádár rendszerre, meg kell állapítanunk, hogy kiváló oktatási rendszere volt. Soha nem sikerül annyi esélyegyenlőséget adni a társadalom különféle rétegeinek , mint akkor, és ez meglátszott a társadalmi mobilitáson, és a társadalmi közállapotokon (beleértve a cigánykérdést)is. Nem kellene feltalálnunk a kanálban a mélyedést, mert oktatási rendszer szempontjából mi voltunk Európában a legjobbak, mindössze annyit kellett volna változtatni a rendszerváltozáskor, hogy a gyakorlati igényeket jobban figyelembe kellett volna venni az oktatási rendszerben. Ehhez képest szétverték a rendszert, és ennek eredményeként ma látjuk az elképesztően alacsony színvonalú végzősök tömegeit, szemben a kimagasló szűkös elittel.

Dr Photon | 2009. május 9. | 10:43:42

Mindenkeppen sokkal tobb pedagogus kellene es sokkal tobb fizetes minden pedagogusnak, fuggetlenul attol, hogy kiket tanit. A fegyelmi problemakat pedig nem lehet a vegtelelsegig toleralni, itt is kellene valami 3 csapas jellegu torveny. Talan ugy lehetne megoldani, hogy a fegyelmi szempontbol problemas gyerekeket delutan tanitanak mondjuk 12-18 oraig-ig, kulon osztalyokban. Visszakerulni a fegyelmezettek koze a delelotti tanitasba csak jo magaviselettel lehetne. Semmikepp nem jo, hogy szankcionalatlanul maradnak a fegyelmi problemak. De meg igy is, elore lathato, hogy lassitjak a tobbiek elorehaladasat a szamottevoen nehezebben tanulok. De altalanos iskolaban meg talan ezt elneznem. Kozepiskolaban mar nem. A jobb tanulok szamara szakkori foglalkozasokon lehetne tobblettudast biztositani. Talan valahogy igy kiegyensulyozottabba valhatna a mostani valogatas nelkul deszegregalo rendszer.

HIRDETÉS

Kocsis Zoltán

- Mi az iskolai szegregáció?

- Ha a különböző társadalmi státuszú gyerekek más-más iskolákba vagy osztályokba járnak. Ennek egyik alapvető oka az, hogy a magasabb és az alacsonyabb társadalmi státuszú családok lakóhelyüket tekintve is elkülönülnek egymástól. Magyarországon azonban a lakóhelyi elkülönülés mértékét jóval meghaladóan különülnek el egymástól az iskolarendszerben a társadalmi rétegek. S mivel a szegény, állástalan és iskolázatlan szülők gyermekei középosztálybeli társaikhoz képest átlagosan nagyobb hátrányokkal kezdik iskolai pályafutásukat, elkülönítésük azt is jelenti, hogy tanulási nehézségekkel küszködő gyerekek vannak mesterségesen összesűrítve egy-egy iskolában vagy osztályteremben. Ez nagy baj, hiszen félreértés azt gondolni, hogy ilyen körülmények közt könnyebben taníthatók lesznek. Ellenkezőleg: ha összesűrítjük őket, akkor nagy erővel lépnek működésbe az oktatás minőségét rontó társadalmi mechanizmusok. Jóllehet épp a jó minőségű pedagógiai szolgáltatások tudnák a gyerekek tanulási hátrányait csökkenteni, jövőbeli életesélyeit javítani. A szegregáció és a gyenge színvonalú oktatás közti összefüggés nem esetleges, hanem törvényszerű.

- Milyen "társadalmi mechanizmusok" okozzák ezt?

HIRDETÉS

- Három okot említhetünk. A tanári erőforrások - az idő, a figyelem, a szakértelem - a megoldandó pedagógiai feladatok mennyiségéhez képest szűkösebbé válnak. Mit tehet ilyen esetben a tanár? Ha nem tudja az erőfeszítéseit nagymértékben megnövelni, le kell szállítania a teljesítménykövetelményeket, és arányosan visszavennie a személyre szabott, egyéni foglalkozások volumenéből. Ez roppant kedvezőtlen. A tanulási problémák kezelése ugyanis az átlagosnál jóval több időt, figyelmet és szakértelmet igényelne, illetve még a személyre szabott, intenzív technikák alkalmazását is. A leszállított teljesítménykövetelmények aláássák a teljesíteni akaró diákok motivációját. Másodszor: a problémás gyerekek összesűrítése egy iskolában vagy egy osztályteremben a tanulási szituáció szempontjából kedvezőtlen szubkultúra kialakulásához vezethet. A kortárs csoport hangadói a teljesítményt és a tanárokkal való együttműködést stréberségnek minősíthetik, a tudással szemben létrehozhatják saját ellenálló kultúrájukat. A harmadik ok: a tanári kontraszelekció. A tanári fizetések a végzettség szintje és a szolgálati idő hossza szerint nagyjából egységesek. És ha egy tanárnak van válogatási lehetősége, hogy ugyananynyi pénzért egy átlagos összetételű osztályt oktasson, vagy olyat, amelyben háromszor annyira nehéz feladat várja, akkor nem kérdéses, melyiket választja. Nyilvánvalóan a jobb tanárok kerülnek ilyen lehetőség elé, s ők inkább a könynyebb pedagógiai feladatot jelentő munkahelyeket választják. Pedig az oktatás kulcserőforrása a jó tanár. Nemzetközi mérési eredményekből azt is tudjuk, hogy a jó tanár leginkább a hátrányos helyzetű, nehezen tanuló gyerekek teljesítményét képes előmozdítani. Nem a tárgyi feltételek számítanak, hanem a felkészült, modern ismeretekkel rendelkező tanár.

- Milyen a jó tanár?

- A modern kutatások ezt többnyire a tanulói teljesítmények oldaláról határozzák meg. Leegyszerűsítve: azt a tanárt tekintik jó pedagógusnak, akinél a tanulók mért teljesítményei alapján kimutatható a magas hozzáadott érték. A gyengébb pedagógusoknál a tanulók teljesítményei - az egyéb hatásokra visszavezethető tényezőket kiszűrve - az egymást követő évek során csak kismértékben növekednek.

- Vannak ilyen mérések ma Magyarországon?

- Nincsenek. Ennek ellenére tudható, melyek az eredményes oktatási eljárások. Azok, amelyek a puszta információtovábbítás helyett inkább a feldolgozóképesség fejlesztésére helyezik a hangsúlyt. Uniformizált oktatás helyett jobb eredményeket lehet személyre szabott gyakorlattal elérni. A diákokat csoportos munkára, együttműködésre kell ösztönözni, mert az növeli az együttműködési készséget és más hasznos szociális jártasságokat. Visszatérve: ha valaki szegregált közegben akar külön oktatási programot kidolgozni, elfelejti, hogy a szegregációval eleve olyan társadalmi mechanizmusokat hozott működésbe, amelyek összessége épp az ilyen programok sikere ellen hat. A szegregált iskolában általában az oktatás minősége is gyenge.

- Magyarul: a szegregált oktatás újratermeli önmagát és a nyomort.

- Igen. De fontos rögzíteni azt is, hogy a szegregáció nem ok, hanem következmény: egy nemzetközi mércén mérve gyenge teljesítményt nyújtó oktatási rendszer következménye. Sarkosan fogalmazva: a szegregáció voltaképp a középosztály válasza a közoktatásunk gyenge teljesítményére egy olyan világban, amikor az oktatás jelentősége a munkaerő-piaci érvényesülés tekintetében ugrásszerűen nőtt. A közoktatás egész rendszerének minőségi megújítása nélkül - ami nem a jóakaraton, hanem megfelelő irányba ösztönző társadalmi mechanizmusok egész során múlik - nehezen lehet a szegregációt megfékezni. A középosztály menekülése a gyenge iskolákból sok szempontból érthető: ki ne akarna a gyerekének jobb iskolát? De az is bizonyos, hogy ez, mint egy örvény, egyre mélyebb válságba rántja a közoktatás egész rendszerét.

- Deszegregálni tehát a középosztály választásainak korlátozásával lehet?

- A középosztály dönthet úgy, hogy magániskolákba vonul ki az állami oktatási rendszerből, de akkor fizesse is ezt meg, mint az Amerikai Egyesült Államokban vagy Angliában. Az sehol másutt nem lehetséges, ami Magyarországon van, hogy a középosztály úgy vonuljon ki a helyi iskolákból, hogy közben adóforintokból teremt magának az állami iskolarendszer keretei közt, a szelekció révén egy lényegében magániskola-rendszert. Ami nálunk van, az duális iskolarendszer - közpénzből. Ez jogtalan, erkölcsileg elfogadhatatlan és gazdaságilag fenntarthatatlan.

- A szabad iskolaválasztás korlátozására lenne szükség?

- Nem. A szabad iskolaválasztás vadhajtásainak lenyesegetésére. Az első és legfontosabb feladat annak rögzítése és következetes érvényesítése lenne, hogy a szabad iskolaválasztás azt jelenti: a családok megválogathatják az iskolát, ahová a gyerekük járhat, és nem azt, hogy az iskolák válogathatnak a gyerekek között. Ennek az alapelvnek egységesen kell érvényesülnie a közoktatás első nyolc évfolyamán. 2007-ig az iskolák válogatási jogát semmi nem korlátozta. De még ma is számos kiskapu áll rendelkezésre, hogy az iskolák szemezgethessenek a gyerekek között. A szabály nagyjából ez: mindenkinek van egy kötelező beiskolázást nyújtó iskolája, ez az alkotmányos biztosítéka annak, hogy egyetlen gyerek sem maradhat oktatás nélkül. A szülő, ha tetszik neki, beíratja a gyerekét, az iskola nem mondhatja azt, hogy nem. De egy másik iskolába is beadhatja a gyerek jelentkezését. Mi történik, ha abban a másik iskolában túljelentkezés van? A jelenlegi szabályozás szerint a prioritási sorrend a következő: először a körzeti gyerekek, a más körzetből átjelentkezők közül azután a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek élveznek elsőbbséget, végül pedig mindenki más, sorsolás szerint. Ez elég igazságos rendszernek tűnik a 2007 előtti, teljes szabályozatlanság állapotához képest. Azonban ma is ott vannak a hat- és nyolcosztályos gimnáziumok, állami, alapítványi és egyházi intézmények egyaránt, amelyek az 5., illetve a 7. évfolyamra jelentkezők körében szabályszerűen felvételiztetnek, és így szelektálnak. 2006-os adatok alapján ezeknek az iskoláknak a 8. évfolyamán a diplomás, illetve érettségizett anyák gyerekeinek aránya 52, illetve 33 százalék. A 0-8 osztályt végzett anyák gyermekei pedig csak 3 százalékos részaránnyal képviseltetik magukat. Felvételiztetéssel mindig lehet kiskaput nyitni a gyerekek megválogatásához. Ezt korlátozni kellene. A közoktatás első nyolc évfolyamát nem kellene összekeverni a Harvard Egyetemmel.

- Mi lenne a megoldás?

- Annak az átfogó tervnek a megvalósítása, amit az Oktatás és Gyermekesély Kerekasztal másfél év munka és számtalan egyeztetés után a Zöld könyv a magyar közoktatás megújításáért című kötetben megfogalmazott és megvitatásra javasolt. Ennek egyik sarkalatos pontja a közoktatás intézményi és finanszírozási rendszerének megváltoztatása. A javaslat lényege, hogy a jelenlegi, teljesen szétaprózódott önkormányzati rendszeren alapuló iskolafenntartási rendszert nagyobb, működőképes területi egységeken nyugvó, a decentralizáció előnyeit megtartó intézményfenntartási rendszerrel kellene felváltani. E kötelező módon kistérségi szintre emelt iskolafenntartási rendszeren belül jóval könnyebben lehetne megoldást találni a közoktatás krónikus problémáira: az oktatási kiadások túlzott területi egyenlőtlenségére, a rendszer túl-, illetve alulfinanszírozásának megoldhatatlannak tűnő dilemmáira, a pedagógusok foglalkoztatását és bérezését illető döntések ellentmondásaira, a szabad iskolaválasztásból adódó következmények rendszerszerű érvényesítésére. Az utóbbi azt jelenti, hogy valóban számot vetünk azzal, hogy az ésszerű ingázási távolságokon belül a tanulók 25 százaléka - és főként a magasabb társadalmi státuszú családok gyerekei - nem a saját lakóhelyükön járnak iskolába, és ennek következtében egymás szomszédságában levő települések iskolái között a lakóhelyinél jóval nagyobb különbségek alakulnak ki. Mivel a kistérségi iskolafenntartási rendszerben az ingázási távolságokon belüli területi egységeknek közös felelősséget kellene vállalniuk minden egyes gyerekért, ezért a szelektív elvándorlásból adódó egyenlőtlenségi következmények is enyhébbek lennének. A városi iskola nem mondhatná azt, hogy a mellette öt kilométerre levő falu iskolájához nincs semmi köze. És akkor nem csak a 8-10 éves gyerekek utazhatnának naponta több kilométert az iskolájukig, de megtörténhetne, hogy a tanárok teszik meg ugyanezt az utat két település között. Most krokodilkönnyeket sírunk a kistelepülési iskolákért, de el sem tudunk gondolni egy olyan rendszert, hogy ezek a kisiskolák a szomszédos városokban elérhető szélesebb pedagóguskínálathoz hozzáférjenek. Meg kell szüntetni a pontszerűen elkülönülő iskolafenntartó önkormányzatok rendszerét, mert az maga fenntarthatatlan, az iskolarendszer leromlásának egyik alapvető oka.

- Hogyan viszonyul ehhez a javaslathoz az iskolák egy részére kiterjedő, részleges államosítás koncepciója, az a terv, ami az Oktatási Minisztérium javaslataként pár hónapja napvilágot látott?

- Szerintem ez téves elképzelés. Alapvetően azért, mert az önkormányzatok nyilván a problémás iskoláiktól igyekeznének megszabadulni, a helyi elit iskoláit távlatilag se adnák oda önként a központi fenntartónak. Továbbá azért, mert az érintett intézmények számának növekedésével költségvetésileg tarthatatlanná válik az állami iskolák pluszjavadalmazása, a központosított résziskolarendszer pedig nem lenne képes magasabb nívón működni. Az Oktatás és Gyermekesély Kerekasztal ezt az elképzelést nemrégiben megvitatta, a jelenlévők többsége elutasította, és tudomásom szerint az Országos Köznevelési Tanács sem támogatja.

- És ha, mondjuk, rettenetesen sok pénz menne az önkormányzat által átadott iskola fejlesztésére? Akkor a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek is jól járhatnának.

- Ha nagyon összetöri magát az állam, akkor tíz-húsz ilyen "Potemkin-iskolát" tudna sok extra ráfordítással működtetni. A bejelentés szerint azonban már rövid távon is száz-kétszáz állami kezelésbe átvett iskolával kellene számolnunk. Hát számoljunk egy kicsit! Tegyük föl, hogy egy iskolába úgy 500 gyerek jár. Az egy főre jutó éves normatíva összege 230 ezer forint. Az állam átlagosan 70 százalékban fedezi az oktatási kiadásokat, amit a települések 30 százalékkal egészítenek ki. Csakhogy az átadott iskolák nyilván rossz állapotúak - hiszen ezért adnák át -, tehát az államosítás során vélhetően többet, legalább plusz 40 százalékot kellene még ráfordítani. Bérkiegészítő pótlék is kellene, hogy jó tanárokat lehessen alkalmazni. Ha ezt is hozzászámolom (a nemzetközi becslések 30-50 százalékos kiegyenlítő bérpótlékot említenek), akkor úgy becsülöm, hogy 200 átvett iskola esetében nagyjából évi 15 és 20 milliárd közötti pluszráfordítást kellene az államnak biztosítania, ha komolyan vesszük azt az ígéretet, hogy ezzel a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek jól járnak. Egy ilyen költségvetési plusztehernek a realitása szerintem nulla. De tegyük föl, hogy ez a pénz megvan. Ez esetben is arról lenne szó, hogy a szegregációt fenntartjuk, csak most ezt állami segédlettel tesszük.

- De mi az esély? Ahol a középosztály leszavazza a háromszáz forintos vizitdíjat, ott azt is mindig leszavazza majd, hogy a gyerekeit cigány gyerekekkel egy iskolába járassa.

- Igen, de ez nem népszavazás kérdése. Ha Amerikában annak idején megszavaztatták volna a déli államok kisvárosaiban a lakosságot, hogy akarják-e, hogy feketék szálljanak fel a buszra azokon a helyeken, amelyek addig a fehéreknek voltak fenntartva, leszavazták volna. Egy demokratikus köztársaság törvényeit nem a helyi kiskirályoknak és eliteknek kell meghatározniuk. Sajnos ma Magyarország ebbe az irányba mozdult el. Ennek gátat kell szabni, különben atomjaira esik szét az ország.

 
nyomtat email plusz mínusz Küldés Facebook-ra Küldés Twitter-re Felvétel Google Bookmarks-ra    16 komment

HIRDETÉS

HIRDETÉS
.
HIRDETÉS
. .
Galériák
     

Ez a címe

KÖVETKEZŐ » « ELŐZŐ
HIRDETÉS
. .
HIRDETÉS
. .
HÍRMÁTRIX . NOLTOP10
   olvasottak   
HIRDETÉS
. .
HIRDETÉS