
Körmöczi Katalin Népszabadság - Teknős Miklós
- Szigorúan véve, kiket nevezünk márciusi ifjaknak? - A közvélekedéssel ellentétben ez egy meglehetősen amorf alakulatnak számított, ami nem jelenti azt, hogy nem rendelkeztek számos közös ponttal. Amikor a márciusi ifjak életútját összegző kötetet összeállítottam, akkor egyetlen szempont vezérelt: azokat kerestem, akik március 15-én Pest-Budán tartózkodtak és valamilyen szinten tevőlegesen hozzájárultak az eseményekhez. Tehát nem voltak külföldön vagy vidéken, vagy nem feküdtek az ágyban betegen, mint oly sokan a nemzedékükből. Csináltak valamit, bármit, aminek forrásértékű nyoma maradt. - Hányan lehettek? - Huszonhat férfi és négy hölgykísérőjük életét térképeztem fel. Persze, ennek a csoportnak is volt egy magja, a legismertebbek, Petőfi, Jókai, Vasvári, Egressy Gábor, akik tudatosan készültek, ha nem is a szó szerinti forradalomra, de forradalmi átalakulásokra az országban. Ennek érdekében aprólékosan tanulmányozták a franciák kínálta mintát. Deák meg is jegyezte róluk: ugri-bugri ifjak, akik azt hiszik, magukra ölthetik a francia revolúció nagy alakjainak szerepét.
- Mi tartotta össze őket? - Egy generációt alkottak. '48-ban Egressyt kivéve, aki 1808-ban született, mind a húszas éveikben jártak. Akkor eszméltek, amikor megkezdődött a reformkor. Jellemző tulajdonságuk volt, hogy mindannyian polgári foglalkozást űztek: bölcsészek, jogászok, orvosok voltak. Csak egy-két nemes akadt közöttük, Nyáry és Pálffy, akik látványos gesztussal elhagyták a nevükből a hivalkodó ipszilont és a polgári i-re cserélték.
- Hogyan szerveződtek?
- Eleinte irodalmi-kulturális csoportként jelentkeztek. Újságot írtak, szerkesztettek. Egyetemi önképzőkörökön vettek részt, kávéházi asztaloknál forgolódtak, és gyakran felbukkantak a szerkesztőségek melletti klubokban. Nem volt ez egy állandó csoport. Inkább baráti társaságként kell elképzelnünk, akikhez mások is csapódtak, és ők is csapódtak másokhoz. Személyes kapcsolatok is segítették őket: voltak, akik például miközben éheztek közös inast alkalmaztak, vagy egy lakást béreltek, mint Petőfi és Jókai. Különben ez utóbbi szobájában vetették papírra március 15-e reggelén a nap programját.
- Meglepő, hogy egyetlen politikus sem volt közöttük.
- Talán épp ezért tudták összehozni azon az esős napon a paraplés forradalmat. Művészek voltak, radikális elképzelésekkel. Talán csak az Ellenzéki Körből érkező Irányi vagy Irinyi volt „valódi” politikus. Mégis tanulságos önfegyelemről tettek tanúbizonyságot, amikor a magyar kormány végre leköltözött Pozsonyból a fővárosba: félreálltak és hagyták, hogy a Batthyány-kormány tegye a dolgát. Egyetlen március ifjú sem kap kiemelkedő szerepet, legfeljebb minisztériumi fogalmazóig, titkárig viszik. Tették azt annak ellenére, hogy - miként Petőfi azt a15-dik március, 1848 című versében írja - ők többet tettek egy nap alatt, mint apáik száz év alatt.
Ez a böngésző nem támogatja a flash videókat
- Volt a mellőzésnek valami oka?
- A politikai tapasztalat szinte teljes hiánya. Nem voltak katonák, köznemesek, így gyakorlatuk se nagyon lehetett. Ugyanakkor meglehetősen szókimondóak voltak, ami nem volt túl kellemes Kossuthék számára.
- Később mégis tettek lépéseket a politika felé.
- Valóban. Petőfi például többször is kijelentette, hogy nem tudna magának semmiféle tisztséget elképzelni a kormányban, de szívesen lenne országgyűlési képviselő. Indult is a választásokon, de nagy elkeseredésére, a helyi pap fia megelőzte.
- Ez mai fejjel szinte elképzelhetetlen.
 Körmöczi Katalin Népszabadság - Teknős Miklós
- Akkor viszont egyáltalán nem volt az. Petőfi egészen más stílust képviselt. A világi, városi értelmiségi fiatal életét élte, s ez vidéken inkább visszatetszést keltett. Gondoljon csak bele, a márciusi ifjak nem csak politikai változást indítottak el, hanem a polgári értelmiség életmódját is megreformálták, letették a mai modern életvitel alapjait. Hirtelen fontos lett az egyéniség, a kisugárzás. Petőfi és társai divatot is teremtettek: egy polgári jellegű, de mégis magyar viseletet. Képzelje maga elé Petőfi gyöngyökkel kihímzett kokárdáját, Vasvári lila bársony, nagyméretű kalapját, vagy a vörös tollakat a kalapokon. Szóval, nem véletlen hogy Petőfinek és Szendrei Júliának a végén még menekülnie is kell, mert bunkósbotot emelnek rájuk.
- Másoknak viszont sikerült.
- Irányi és Irinyi képviselő lesz, de hamar kiábrándulnak a kormányból, így az ellenzéki padsorokban folytatják. Majd megalapítják a Márczius 15 című lapot, mely erős, kritikai hanggal illeti a kormánypolitikát. Ez lesz különben az első olyan lap, amelyiket nem az előfizetők tartanak fenn, hanem szabadárusításban fogy el. Utcán, színházi előadások előtt.
- Mi lesz a sorsuk? Olyan nehezen képzeli el őket az ember, öregen, pipázva.
- Pedig sokan megélik az öregkort. Az orvos Korányi 1913-ban hal meg. De előbb tudósítóként vagy fegyveresen végigcsinálják a szabadságharcot, ahol ketten hősi halált halnak közülük. Ezután tisztségtől függően várbörtönben ülnek vagy amnesztiát kapnak, sokan emigrálnak. Vajda János itthon marad, de sehol nem kap állást. De szinte mindannyian beírják a nevüket a magyar művelődéstörténetbe.
 Március 15. - Ünnepi díszkivilágítás a Nemzeti Múzeum utcai homlokzatán Népszabadság - Kocsis Zoltán
- Van ezek között néhány kuriózum is.
- Bérczy Károly az első magyar sportlapot, míg Lauka Gusztáv az első magyar élclapot, a Charivarit indítja el. Egressy Gábor visszatérve törökországi száműzetéséből létrehozza az első magyar színitanodát és megírja az első színészeti tankönyvet, vagyis ő lesz a színészképzés megteremtője. Vidats János várfogság, vidéki száműzetés, majd egy újabb letartóztatás után egyszer csak a Ferencz József Takarékpénztár élén találja magát. Jókai pedig többek között már a szabadságharc után útjára indítja a máig tartó Petőfi-kultuszt. Mindent megtesz annak érdekében, bár a szabadságharc vége felé már megromlik a kapcsolatuk, hogy egykori szobatársa egy pillanatig se tűnjön el az emlékezetünkből.
|