Öcsi még ilyen cipőben játszott A szerző felvételei

Csordás Lajos

Lehet az, kérdem magamban, hogy Puskás és Bozsik csapata huszonnégy pár (játékosonként másfél pár) zoknival küzdötte végig a bajnokságot, miközben a világ egyik legjobbja volt? Igen, a világ egyik legjobbja, bár abban az idényben még a magyar bajnokságban is csak harmadik helyet szereztek, s Öcsi is csak második lett a góllövőlistán, de ez nem változtat a dolgok súlyán. Mellesleg, az 1948/49-es bajnoki év volt az utolsó, amit KAC néven fejeztek be. 1949 őszén ugyan még ezzel kezdték a következő szezont, de aztán decemberben az egyesület beolvadt az újonnan alapított Budapesti Honvédba, s így Puskásék a piros-fekete KAC helyett piros-fehér Honvéd-színekben lettek bajnokok 1949/50-ben, az NB I-ben. Első alkalommal az 1909-ben alapított kispesti klub története során.

A többször átalakult egyesület idén már a 100. esztendejét tapossa, s ez alkalomból a XIX. kerület kiállítással emlékezik a KAC évszázadára. Ezzel a tavaly év végén nyílt emlékkiállítással vette birtokba új bázisát az átköltöztetett helytörténeti gyűjtemény a Csokonai utcai iskola egyik melléképületében. Kicsit eldugottabb a hely, mint a Fő utcában volt, de a kiállítás szívet melengető.

A KAC története nemcsak a foci és nemcsak a profi foci története. A profi bajnokságot az 1926–27-es idénytől vezették be, s ekkortól lett Kispestnek is professzionális labdarúgócsapata Kispesti FC néven, miközben megmaradt az amatőr bajnokság is (fizetés nélküli játékosokkal), s ott továbbra is KAC-ként játszott az amatőr együttes. A profi–amatőr különválás egyébként éppen a KAC egyik ügye miatt következett be, miután fizetéssel csábították át a szomszédos Pestszentlőrincről az ügyes játékosokat, s kirobbant a „profi -per”, majd megtörtént a különválás. A kispesti amatőrök és a profik ettől függetlenül egyaránt a (mára lebontott) Sárkány utcai pályán edzettek (amelyet „félelmetes” híre miatt „Sárkánybarlangnak” neveztek), egymás közt beosztva a hét napjait. Az erről szóló lila tintás szerződés ma is olvasható, s látható a kiállításon. A vitrinekbe tett régi jelvények, báli meghívók, alapszabályok alapján úgy érezzük, a húszas években még békebeli egyesületi élet zajlott a Kispesti Atlétikai Clubban.

BSA motor a 30-as évekből
Csordás Lajos A KAC-nak kezdettől fogva volt atlétikai, kerékpáros, ökölvívó, birkózó, tenisz-, torna-, vívó és labdarúgó-szakosztálya, majd lettmotoros és női kézilabda egyesülete is. Közülük a Siklós Zsuzsa által rendezett kiállításon különösen a motorsport jelenik meg reprezentatív módon, ritkán látható érem- és fotórelikviáival, s installációként egy robusztus, angol gyártmányú BSA Sioper motorral, amely korának népszerű versenygépe volt. Fényképről megismerkedhetünk Dalnoki Lászlóval, a kispesti motorversenyzés egyik úttörő alakjával, szervezőjével. Fontos név Várhelyi Oszkáré is, aki ügyvéd volt, s évtizedekig a KAC elnöke. Sok egyesületi dokumentum az ő hagyatékában maradt fenn. Külön megemlítjük idősebb Nyers Rezsőt, napjaink szocialista politikusának édesapját, aki az utolsó kispesti polgármester volt 1950 előtt, majd Nagy-Budapest XIX. kerületének első tanácselnöke. Ott bábáskodott ő is 1949-ben a Budapesti Honvéd S. E. létrehozása körül, amelynek révén a Kispestből világhírű sportolók tucatjait nevelő, nagy egyesület lett, huszonnyolc szakosztállyal. Bár nem minden szakága kötődött Kispesthez. A világsztár focisták azonban igen, s mellettük, a kispesti pályán edzettek az ötvenes években a világsztár Honvéd-atléták is: Iharos, Tábori, Rózsavölgyi, Mikes, akik sorra döntötték a világrekordokat középtávokon. Iharos egymaga 25 világcsúcsot futott.

A különböző sportágak nagy honvédos bajnokainak sorában feltűnik Kárpáti Rudolf vívó, Takács Rudolf sportlövő, Varga János birkózó (aki a megnyitóra is eljött) és még jó néhány legenda az egyesület huszonöt olimpiai bajnoka közül: vívók, kajakosok, kenusok, öttusázók, tornászok, vízilabdázók. Itt vannak nagy csatáik relikviái, Varga birkózócipője, Kárpáti Rudolf sisakja, Puskás egy kései Adidas csukája (talán a 86-os hazatérésekor játszott benne a Népstadionban). De van egy hőskorból való bőrstoplis, mi több, egy érintetlen, barna gumidorkó is – állítólag a kerületi iskolások körében ez a legnépszerűbb darab. Egy katonaegyenruha az ötvenes évek komor légkörét hivatott idézni, s jelképezi azt is, hogy az egyesület katonacsapatként működött a rendszerváltásig.

Az utolsó vitrinben a futball szakosztály második fénykorának tárgyi emlékei, a Détári Lajos, Kovács Kálmán, Esterházy Márton fémjelezte nyolcvanas évek végéről, kilencvenes évek elejéről. Az 1986-os bajnokcsapat aláírásai egy agyonizzadt Senior márkájú mezen. Vezér Ádám kopott kapuskesztyűje, Pisont István „legnagyobb király” sípcsontvédője és hasonló szent dolgok tűnnek itt föl. Míg el nem érünk a jelenhez, melyben a KAC ismét újjáalakulva működik a régi Gránit-pályán. Különállóan a Budapest Honvéd FC néven játszó futbalcsapattól, amely maradt az ősi fészekben, a Bozsik stadionban. A mai KAC fő profilja a női kézilabda, a cselgáncs és a tenisz. És persze az atlétika, mely a névben is benne van, immár száz éve.