A dolgozók után két helyen kellett fizetni

Reviczky Zsolt

Elbotlott a szakképzési hozzájárulás magyar szabályozása az EU előtt. Az ügy a Pest Megyei Bíróságról érkezett Luxemburgba 2008 márciusában, miután a magyar bíróság magasabb szintre továbbította az ügyet. Az Európai Bíróság csütörtökön hirdetett ítéletet, amelynek lényege: az uniós joggal ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amelynek értelmében a belföldi székhelyű vállalkozás köteles megfizetni például a szakképzési hozzájárulást, ha nem teszik lehetővé a vállalkozás számára, hogy a külföldön lévő fióktelepén felmerülő bérköltségeket csökkenthesse a székhely szerinti állam jogszabályai szerint. Amit valójában kifogásoltak: a cég külföldön foglalkoztatott alkalmazottjai ugyan részt vehetnének az anyaországban (esetünkben Magyarországon) nyújtott képzésekben, amivel csökkenthető a hozzájárulás mértéke, ám ennek objektív akadályt állít például a földrajzi távolság, ami miatt „többe kerülne a leves, mint a hús”, azaz a cég költségei nagyobbak lennének, mint amennyivel csökkenne a fizetendő hozzájárulás. Ezáltal végső soron a letelepedés szabadságának elvével ütközik a szabályozás.

Az ügyet a magyarországi székhelyű CIBA Speciality Chemicals Central and Eastern Europe Szolgáltató, Tanácsadó és Kereskedelmi Kft. robbantotta ki. A cég csehországi fióktelepén foglalkoztatott munkavállalói után Csehországban fizeti a közterheket, beleértve a cseh jogban előírt állami foglalkoztatáspolitikai járulékot is. Ám a magyar adóhatóság a 2003–2004-es évekre vonatkozó utólagos ellenőrzése során azt tapasztalta, hogy a cég az említettmunkavállalók után Magyarországon nem fizetett szakképzési hozzájárulást, és ezért bírságot szabott ki a vállalkozásra. A cég viszont úgy ítélte meg, hogy az uniós joggal ellentétes tőle olyan közterheket követelni, amelyeket az érintett munkavállalók foglalkoztatásának helye szerinti tagállamban már megfizetett, és amely közterhek ellentételezéseként nem részesülhet a magyar munkaerő-piaci szervezetek által szervezett szakképzés előnyeiből. A CIBA azt is kifogásolta, hogy a Csehországban foglalkoztatott munkavállalói után befizetendő szakképzési hozzájárulást nem válthatja meg.

Az ügyben eljáró Pest Megyei Bíróság azt kérdezte az Európai Bíróságtól, hogy összhangban van-e a letelepedés szabadságának az elvével a magyar jog azon rendelkezése, amely alapján egy magyar cégnek akkor is meg kell fizetnie a szakképzési hozzájárulást, ha külföldi fióktelepén foglalkoztat munkavállalókat, és az ottani foglalkoztatás után az adó- és járulékfizetési kötelezettségének a fióktelep szerinti országban tesz eleget.

A bíróság a tényállást ismertetve leszögezi: a magyarországi székhelyű gazdasági társaságok kötelesek a munkavállalóik után – 1,5 százalékos – szakképzési hozzájárulást fizetni, amelynek alapja a bérköltség. A fizetési kötelezettség ugyanakkor csökkenthető, megváltható: tanulószerződést tartalmazó szakmai gyakorlati képzés szervezésével, a munkavállalók képzésének megszervezésével, vagy felsőoktatási intézmény, szakképző iskola részére fejlesztési támogatás nyújtásával.

Fontos megállapítása a bíróságnak, hogy a szakképzési hozzájárulás nem tartozik a kettős adóztatás elkerüléséről szóló magyar–cseh egyezmény hatálya alá – ezzel a felperes cég egyik kifogását figyelmen kívül is hagyták. A testület szerint a kettős adóztatás elkerüléséről szóló magyar–cseh egyezmény eltérő rendelkezése hiányában a CIBA-t kettős fizetési kötelezettség terheli.

Arra jutottak továbbá, hogy a tény, miszerint a Csehországban foglalkoztatott munkavállalók esetleg nem részesülhetnek a magyar Munkaerő-piaci Alap által finanszírozott képzésekből, csupán Magyarország adóztatási jogának a következménye. Az államnak kell ugyanis eldöntenie, hogy a befizetett összeget a magyar munkaerőpiac szakképzési színvonalának javítása céljából milyen formában használja fel, abba nem szólhat bele az EU.

A bíróság azonban úgy látja, hogy ebben az ügyben mégis megvalósul a letelepedés szabadságának megsértése, mivel a cégek által a saját munkavállalóik számára szervezett képzéseket – amelyek költségeinek egy része levonható a befizetendő szakképzési hozzájárulásból – Magyarországon kell lebonyolítani. Így – mondja a bíróság -annak a társaságnak a helyzete, amely Magyarországon rendelkezik székhellyel, és egy másik tagállamban pedig fiókteleppel, e közteher viselése szempontjából kevésbé kedvező, mint egy olyan társaságé, amelynek tevékenysége kizárólag Magyarország területére korlátozódik.

A szakképzési hozzájárulásra vonatkozó hatályos jogszabályok szerint a gyakorlati képzést nem szervezők a bruttó kötelezettség legfeljebb 60 százalékáig vehetnek figyelembe kötelezettség csökkentő tételeket – korábban 70 százalék volt a limit.

A szakképzési hozzájárulás a Munkaerő-piaci Alapba kerül, idén 49 milliárd forint az előirányzat, ami a szakképző intézmények támogatásának forrását adja. László Csaba, a KPMG adópartnere szerint nincs veszélyben a bevételi előirányzat, a szóba jöhető cégek száma ugyanis csekély. Emlékeztetett arra, hogy Magyarországon is működtetnek telephelyeket külföldi tulajdonú vállalkozások, például az ING. Nem véletlenül említette a bankot, ugyanis a pénzügyi szolgáltatásoknál még a leginkább elterjedt a telephely. Azért sem érinti számosan az itteni cégeket a mostani állásfoglalás, mert a magyar iparűzési adó 2010 előtti szabályozása miatt, amikor még adókötelezettség terhelte a külföldön működő telephelyeket, elvétve fordult elő, hogy Magyarországon kívül hozzon létre telephelyet egy cég. (B. F. Z.)