Sokszor a munkavállalók együttműködésének hiánya hátráltatja a felderítéseket

Kovács Bence

Egyelőre nem tudni biztosan, hogy alapos gyanú vagy rosszhiszemű lejárató akció húzódik-e meg a Tescóval szemben nemrég beadott, majd a sajtóban is megszellőztetett rendőrségi feljelentés mögött. Mint ismeretes, immáron rendőrségi nyomozás indult, hogy kiderítse: igaz-e, amit az ismeretlen bejelentők állítanak, miszerint a multilánc vezetése tudatosan manipulálta a dolgozók munkaidejét nyilvántartó rendszert. Azonban a Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezete (KASZ) szerint az ügy sajtóban történt kipattanása után, péntekre, mondhatni megtört a jég, és az ország minden részéből csőstül kapják a jelzéseket arról, hogy a munkáltatók milyen kifogásokkal, trükkökkel nem fizetik ki nekik a rendkívüli munkavégzés vagy a túlórák után járó bért. Buday Pálné alelnök tapasztalatai szerint a kiskereskedelmi ágazatban az ilyen jogsértések kifejezetten a nagy áruházláncokhoz kötődnek, és úgy becsüli: egy-egy dolgozó ilyen esetben akár egyharmaddal kevesebb munkabérhez juthat, mint amennyi a ledolgozott munkaidő után járna neki.

Ugyanakkor a szakszervezet tapasztalatai nem köszönnek vissza teljes mértékben az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Felügyelet (OMMF) ellenőrzési statisztikájából: a hatóság nyilvántartásában csak elvétve akadtunk munkaügyi jogsértést elkövetett nagy áruházláncok nevére, bérrel, bérelszámolással kapcsolatos ügyre pedig éppenséggel egyre sem. Mindenesetre a szakmában köztudott, hogy a nagy láncoknál a dolgozók 20-30 százalékkal többet keresnek, mint a kisebb üzletekben, ellenben a munkáltató a hirtelen beeső munka esetén nem rest benn tartani a dolgozót. Ilyenkor bevett munkáltatói fogás, hogy a dolgozókkal a normális munkakezdési és munkazárási időpontban lehúzatják a belépőkártyáikat, ám az alkalmazottaknak előtte és utána is dolgozniuk kell.

Ahol kézzel vezetik a munkaidő-nyilvántartást, ott többnyire az üzletvezető írja be a fiktív munkaidőket, amiket csak aláíratni visznek oda a dolgozóhoz – illetve bemutatni az arra járó munkaügyi ellenőrnek, akik viszont a szakszervezet szerint nem mindig állnak a helyzet magaslatán. Például úgy tudják: az ellenőrök gyakran belemennek abba, hogy a boltvezető jelölje ki azt a munkavállalót, akit kikérdezhetnek – vélhetőleg a „legkészségesebb” munkatársat fogja erre a főnök felkérni. A szakszervezetnél állítják: két konkrét esetről is tudnak, amikor a munkáltató – egy könyvesboltlánc és egy cipőkereskedő – rendre szabálytalanságokat követ el a munkavállalói kárára, ám az ellenőrök mindig mindent rendben találnak.

Pedig túlzás lenne azt állítani, hogy amunkáltatók túlzottan ravasz trükköket vetnének be. A kiérkező ellenőrök gyakran találkoznak teljesen üres munkaidő-nyilvántartással, amit azzal próbál kimagyarázni az üzletvezető, hogy „ma még nem volt ideje beírni a munkaidőt”– ez az indok még akkor is, ha kétheti adat hiányzik belőle. De az is előfordult, hogy az áruház személyzetisei utólag, hibajavító festékkel kozmetikázták a nyilvántartásokat, illetve volt olyan – élelmiszeriparban dolgozó –autóvezető, akinek a munkalapján 8 órás munkavégzés volt feljegyezve, míg a menetlevelében ott szerepelt a 13-14 órás, valós menetteljesítmény.

Azonban így is sokan fennakadnak a hatósági rostán: az idei első negyedévben az OMMF 1,1 milliárd forintot szabott ki munkaügyi jogsértések miatt. A munkaidővel, pihenőidővel, rendkívüli munkavégzéssel kapcsolatos jogsértések évek óta stabilan a teljes esetszám negyedét teszik ki. Az OMMF szerint különösen azokban a térségekben nem segítik vallomásukkal a munkavállalók az ellenőrök munkáját, ahol nagyon nehéz munkához jutni. Ott leginkább a tettenérés segít, azonban így is csak néhány nap megkurtítását lehet rábizonyítani a munkáltatóra.

Buday Pálné mindezt alátámasztja: szerinte is a dolgozó többnyire akkor keresi meg a szakszervezetet az ügyével, ha már elbocsátották a cégtől vagy éppen az előtt áll. A bíróságokon aztán általában sikerül visszaszerezni valamenynyit a ki nem fizetett túlórákból. A leghelyesebb, ha a munkáltató otthon magának vezeti, hogy mikor mennyit dolgozott. Az OMMF tapasztalatai szerint nem is a kiskereskedelem a legfertőzöttebb: az összes ilyen jogsértés mintegy felét a feldolgozóipar cégei követik el. Ezzel kapcsolatban megkerestük Kapuvári Józsefet, a Húsipari Dolgozók Szakszervezetének az elnökét, aki viszont lapunknak azt mondta, hogy az ágazatban nem észlelnek ilyen jellegű problémát.

– Előfordul, de nem jellemző probléma – fogalmazott Dékán Jenő, az Élelmezésipari Dolgozók Szakszervezetének elnöke, aki úgy véli, hogy a munkaidő-nyilvántartással kapcsolatos munkáltatói jogsértések egy részénél a munkavállaló megkapja a túlmunka ellenértékét, azonban zsebbe vagy éppen más jogcímen – például prémiumként.