Felborult a dolgozók élete, nem tudják, hogyan tovább

Népszabadság - Reviczky Zsolt

Soha nem volt még ennyire tele a Lurdy-ház parkolója, egyetlen autó sem fért volna már oda, ám a legtöbben nem vásárolni érkeztek, hanem egy hosszú, csendes, emlékezős sétára. A Malévért, vagy valami hasonlóért, de minimum azért, hogy együtt legyenek. Még egyszer, utoljára. Mindenki.

Előbb százas, majd sok százas, végül ezres tömegnek látszott a sokadalom a Malév irodaházának is helyt adó bevásárlóközpontnál. Talán kétezernél is többen lehettek, ami pedig azt jelenti, hogy a legtöbb dolgozó eljött a mínuszban sétálni. Együtt sétált a nagy Malév-család. A pilóták egyenruhában, a szokásos hosszú szélkabátjukban érkeztek, amelynek váll-lapján ott vannak a csíkok is. Elsőtisztnek három, kapitánynak négy.

Jöttek a stewik is, megilleti persze őket az elegáns elnevezés: a légiutaskísérő hölgyek és urak, akik a múlt évtized elején még a meleg ételt, aztán később már csak a szendvicseket szolgálták fel az utasoknak, segítettek felrakni a poggyászt, intézkedtek, ha rossz volt a beszállókártyán az ülés száma, leteremtettek, ha leszállás közben nem kapcsoltam ki a zenelejátszót, s mindezek mellett folyamatosan ügyeltek az utasok testi épségére.

Ők a jellegzetes, mai divat szerint már retrónak számító kendőjüket kötötték a sötét kabátokra: sötétkék alapon piros, fehér és zöld repülőkkel díszítve. Tényleg retro, de a legtöbb magyar utas mindig örült ennek a látványnak, amikor külföldön felszállt egy Malév gépre. Jöttek a földiek, a check-inesek, a rampások, az irodisták, a főnökök.

A vezérigazgatót senki sem hibáztatta

Kattintson a képre, galéria nyílik!

Több ezer ember sétált a Malév emlékére, egy új nemzeti légitársaságért
Népszabadság - Reviczky Zsolt Ott volt Berényi János elnök és Limburger Lóránt vezérigazgató is, akik február harmadikán reggel bejelentették, hogy megállt a Malév. A főnökök vegyültek: nem beszéltek a rendezvényen, ott álltak kollégáik, volt beosztottjaik között. Talán reménykedtek, hogy lehet még valami folytatás, valami más. Őket senki sem hibáztatta.

Háromkor csendült fel a Malév jellegzetes szignálja, Presser Gábor műve. Figyeltem az arcokat: a jól ismert dallamra a szomorkodó arcok is mosolyra húzódtak, elindultak a sztorik, az addig csendes emlékezők beszélgetni kezdtek. Közben átölelve üdvözölték egymást, megörültek a másik látványának, kicsit olyan volt, mint egy kora hajnalon a ferihegyi crew centerben, ahonnan minden nap dolgozni indultak. 

Egy mikrobuszról szólt az egybegyűltekhez egy fiatalember, aki a nemzeti légitársaság létrehozásáért, újraindításáért demonstrálókat képviselőte: "nagyon kérünk mindenkit, hogy a rendőr kollégák utasításait tartsa be, hogy a szimpátia irántunk fennmaradjon!"

Lévai Péter, az immár több, mint 28 ezer tagot számláló Emlékezzünk a Malévra! facebook csoport alapítója elmondta, hogy a magyar légitársaságért létrejött internetes kezdeményezés immár 64 külföldi városból is kapott leveleket: együttérzőket, méltatókat, amelyben sokak megköszönték, hogy milyen profi személyzettel volt dolguk útjuk során. – A Malév a nemzet összetartozását szimbolizálta évitzedeken keresztül. Kérjük a magyar vállalkozókat, politikusokat és döntéshozókat, hogy tegyenek meg mindent egy új légitársaság létrehozásáért, mert az komoly hajtóereje a magyar gazdaságnak is – mondta.

A légiirányítók is kifejezték szolidaritásukat?

A menet elindult: szépen, csendben, fegyelmezetten, ahogy a szervezők kérték. Az úton a szembejövő autósok közül csaknem minden második megnyomta a dudát a szimpátia jeléül, a Lágymányosi(Rákóczi)-híd melletti vasúti hídon áthaladó vonat vezetője is kürtölt, s biztatólag lóbálta kezét a tömeg felé a vezetőállásból.

A Gellért-téren négy volt Malév-pilóta a Malév Aero Club kisgépeivel a levegőből köszöntötte kollégáit. Aztán feltűnt a levegőben a Cargolux légitársaság Boeing 747-ese, amelyről senki nem tudta, hogyan kerültek a főváros légterének ebbe  a részébe, ugyanis a bevett légi útvonalak nem erre vezetnek. – Talán az irányítók így fejezik ki szimpátiájukat – találgatta az egyik kapitány.

A rendezvényen felszólalt az a műkörmös hölgy is, aki Malév-logós körmöt készített egy vendégének, az erről készült fotót több ezer ember láthatta már a Facebookon.  A több mint kétezer ember három óra alatt ért vissza a Lurdy-házhoz. Útközben folyamatosan sztoriztak a munkáról, a régi időkről, s a lehetőségekről is – ezzel kapcsolatban azonban mindenki pesszimista.

- Ha ide is jön a Ryanair, ami korántsem biztos, nekik nincs szükségük ránk. Nem budapesti bázissal kell dolgoznunk, miközben több ezer eurót kérnek tőlünk a képzésekért. Hogy pontosan mit is kellene tanulnunk, amikor az elmúlt évtizedekben mindenki ugyanazt a munkát végezte a Malév-gépek fedélzetén, az nem derült ki – mondja az egyik utaskísérő. Pilóta kollégája azt mondja, hogy csak kapitányokat vesznek fel az ír céghez, az elsőtisztekre egyáltalán nincs szükségük. Hogy mi lesz a földi dolgozókkal, azt pedig senki nem tudja – teszi hozzá.

'A reggelek a legrosszabbak, hogy nem kell bemenni dolgozni'

Felvonulást rendeztek Budapesten a Malév emlékére
Népszabadság - Reviczky Zsolt - Az estéket már csak-csak elviseljük, de a reggelek szörnyűek. Nem erre vangyunk berendezkedve, hogy nem kell bemenni dolgozni. Még ma is kinyílik a szemem négykor, fél négykor, pont úgy, amikor járatra mentem. Este pedig önkéntelenül is azon meditálok, hogy holnap a járaton mi lesz a munkamegosztás. Aztán rájövök, hogy már nincs több járat. Az utolsó Q400-asok is elrepültek – morfondírozik a pilóta és az utaskísérőugyanarról.

Hallgatom a beszélgetéseket, a pikírt történeteket a régi, hozzáértő s dillettáns felső- és középvezetőkről, a levegőben azonban nincs nyoma rosszindulatnak. A politikáról alig-alig esett szó. Minden történet ugyanarra fut ki: arra, hogy ezek az emberek a lehető legjobb tudásuk szerint dolgoztak, földön és a fedélzeten egyaránt. Élvezték a repülést, tisztában voltak a kiváltságos helyzetükkel, ugyanakkor a felelősséggel is, amivel viseltettek az utasaik iránt.

Ha meg is dermedt olykor a hangulat egy-egy kis csapatban, a közös sztorik, a feladatok és a járatok emléke hamar mosolyt hoztak az arcokra. Pedig a szimpátia-menet immár javarészt volt Malévos dolgozóinak nemigen van oka a mosolyra. Sokuknak az egész családja a cégnél dolgozott, többeknek generációk óta. Fogalmuk sincs a hogyan továbbról. Csak remélik, hogy az ország vezetői ezzel nem így vannak. 

Kapcsolódó cikkek: Tízszerez a Ryanair Budapesten | Malév-csőd: brutális leépítések, mit sem érő kártyák | A Lufthansa Berlinbe és Hamburgba is indít járatot | Nincs egyedül a Malév: az összeomlás ragályos | Tizennégy úti céllal érkezik Ferihegyre a SmartWings