G20-országok vezetőinek öltözött tiltakozók a Fehér Ház előtt

MTI/EPA - Rainer Jensen

Ki itt a főnök? Már a legnyilvánvalóbb kérdésre is nehezen adható válasz a világ vezető gazdaságait tömörítő G20-ak mai, washingtoni csúcstalálkozójával kapcsolatban. A pénzügyi válság ugyan elkerülhetetlenné tette, hogy mielőbb felülvizsgálják a globális pénzügyek feltételrendszerét (nyomban "második Bretton Woodsnak" is elnevezték a tanácskozást) George W. Bush amerikai elnök mandátumából azonban már csak hetek vannak hátra. Aligha várható, hogy utódát, Barack Obamát, akit Madeleine Albright exkülügyminiszter és Jim Leach, a kongresszus volt republikánus tagja képvisel majd a csúcson, túlságosan köti majd Bush álláspontja. Az elnök mostani beszédében feltétlen védelméről biztosította a deregulációt.

- A válság oka nem a szabadpiaci rendszer bukása volt, a válasz nem az, hogy újraalkossuk ezt a rendszert. A szabadpiaci kapitalizmus sokkal több közgazdasági elméletnél. A társadalmi mobilitás motorja ez, sztráda az amerikai álomhoz - jelentette ki az elnök, akinek a hitelválság legkritikusabb heteiben tett mind a húsz megnyilatkozását követően estek New Yorkban a részvényindexek. - Nem több kormányzásra van szükség, hanem okosabbra - vélte Bush, példának hozva fel, hogy a piacokat alaposabban szabályozó európai országokat is gyorsan elérte a válság.

Miközben elemzők szerint teljességgel bizonytalan, mi lehet a csúcs kimenetele, Gordon Brown brit kormányfő, Nicolas Sarkozy francia elnök és kínai kollégája, Hu Jintao jelenlétét tartják tartalmilag meghatározónak. A különösen fagyos orosz-amerikai kapcsolatokat tekintve pedig Dmitrij Medvegyev államfő érkezését politikailag jelentősnek.

Brown szeptemberben vezető szerepet játszott az európai álláspont kialakításában. Sarkozy beszédekben ostorozta a szabályozatlan, a mohóságnak nyílt teret engedő "amerikai típusú" kapitalizmust, és némiképp provokatív módon New Yorkot, a válság origóját javasolta a csúcs helyszínéül. (Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár pedig ugyanott a világszervezet székhelyét - Bush mindkettőt elutasította.)

Hu Jintao lesz a készpénzes ember: Kínának nemcsak forrása - kétezermilliárd dolláros valutatartaléka - van adott esetben a Nemzetközi Valutaalap (IMF) segélykeretének feldúsítására, de 586 milliárd dolláros gazdaságélénkítő csomagjával is élen jár.

Sarkozy ugyan azt mondta: nem udvarias csevegésre repüli át az óceánt, pénzügyminisztere, Christine Lagarde azonban hűteni igyekezett a kedélyeket, mielőtt túl nagy várakozások kapcsolódnak össsze a csúccsal. - Egy folyamat kezdeteként kritikus ez a találkozó - nyilatkozta, hangsúlyozva a "kezdeteként" szót. - Nem sugalmazom, hogy megoldásokra jutunk, illetve lesznek olyan nagy bejelentések, amelyek borzolják a kedélyeket - tette hozzá.

Amerikai illetékesek világossá tették: a franciákkal ellentétben nem akarnak globális pénzügyi felügyeletet, és (a németekkel szemben, akiket csütörtökön ért el a recesszió) nem támogatják, hogy a kevéssé felelősnek tartott kockázati alapok közös szabályozásának feszegetése uralja a tanácskozást. Eközben az európaiak is megosztottak: a britek kevesebb szabályozást akarnak, mint a franciák, a németek nem akarnak kötelező mentőövet a bankoknak, mert ezzel szomszédaikat mentenék meg a saját pénzükön.

Maradnak Bretton Woods "ikrei", az IMF és a Világbank - sőt megerősödve kerülhetnek ki az egyeztetésekből. Az utóbbi időben a pontos feladatát nehezen lelő Valutaalap egyenesen szárnyakat kapott a válság nyomán. Viszont az USA nem rajong érte, hogy további pénzeket áldozzon az IMF keretébe. Pedig sokan keveslik a 250 milliárd dolláros pénzügyi "biztonsági hálót"; Japán már javasolta, hogy megtoldja 100 milliárddal. Dominique Strauss-Kahn, a szervezet vezérigazgatója szerint az IMF-keret megemelése mellett szükség van a "korai előrejelző" rendszer megerősítésére, és nemcsak pénzpiaci, hanem makrogazdasági szabályozásra is.

Eközben az Egyesült Államokban csak szaporodnak a válságkezeléssel kapcsolatos kérdőjelek. Nemcsak az újabb, gazdaságélénkítő csomagra, illetve az autóipar állami támogatására vonatkozóan - a demokraták az utóbbival kapcsolatban most úgy érzik, nem megy át a szenátusban a jogszabály a republikánus ellenkezés miatt -, de az eredeti, 700 milliárd dolláros mentőöv kapcsán is.

Fordult a kocka: már nem a bankok kétes értékű jelzáloghiteleinek felvásárlása, hanem a továbbra is akadozó fogyasztásihitel-piac megsegítése, az autólízing, a diákhitelek, a hitelkártya-feltételek javítása van soron.