Kezdődött azzal, hogy a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) munkatársai a folyamatos halogatás és mellébeszélés után december elején végre feltárták a cigányok ellen elkövetett gyilkosságok gyanúsítottjai előtt a Bencze József országos főkapitány által már a letartóztatások napján nagy arccal hangoztatott „két teherautónyi” bizonyíték egy részét. Ahogy megtudhattuk: „a Nemzeti Nyomozó Iroda meghatározott taktika szerint, folyamatosan tárja fel bizonyítékait az elmúlt másfél évben elkövetett cigányellenes támadások gyanúsítottjai előtt. Az elkészült szakértői véleményekkel, valamint gondosan kiválogatott tárgyi bizonyítékokkal szembesítették a négy gyanúsítottat.”

Az országos rendőrfőkapitány december 28-án, a Népszavában tette helyre a folyton okvetetlenkedő, a rendőrségen a törvényben előírt tájékoztatási kötelezettséget felemlegető újságírókat, no meg a büntetőeljárási jogszabályok betartását a hatóságokon számon kérő ügyvédeket: „Most olyan szakasza zajlik a vizsgálatnak, amely többnyire nem a nyilvánosságra tartozik. Nyilvánvaló, hogy a sajtó többet szeretne erről tudni. Sőt, a gyanúsítottak meg az ügyvédek még többet szeretnének tudni. A nyomozó hatóságnak azonban adott a lehetősége, hogy nyomozástaktikai megfontolásokból – a szabályok betartásával – maga döntsön, milyen sorrendben, mikor tárja a gyanúsítottak elé a bizonyítékokat. Ezek nagy részét egyébként már megismerhették. De a nyomozás jelentős része még hátravan. Továbbra sem bővült a gyanúsítottak köre, és tovább erősödött, hogy az eddigi négy személy megalapozottan gyanúsítható a bűncselekmény elkövetésével. (...) Csakis ők! Ám, hogy kinek, hol, milyen szerepe volt, az legyen a hatóság „versenyelőnye”, mint ahogy az is, hogy az ezzel kapcsolatos bizonyítékait mikor, hogyan, milyen módszerrel tárja a gyanúsítottak elé. Az eljárás felett egyébként a Pest Megyei Főügyészség fokozott felügyeletet gyakorol, tehát a nyomozó hatóságnak nincsenek titkai. Úgyhogy nyugodtan alhatnak Magyarország polgárai: ezt az ügyet a rendőrség felderítette. Több mint 800 bűnjelet foglaltunk le a helyszíneken, illetve a házkutatások során – öszszesen több mint 2000 tárgyat –, és több mint száz szakértőt vontunk be az eljárásokba. A hazai vélekedésekkel szemben elmondhatom, hogy a sikert elsősorban külföldön ismerik el az ottani kollégák, hiszen pontosan tudják, hogy milyen nehéz egy ilyen sorozatügyet felderíteni. És azt is: a rendőrségen milyen nagy volt a nyomás abból adódóan, hogy minden bűncselekmény után számítani lehetett a következőre...”

„A büntetőeljárási jog vonatkozó rendelkezéseit ( Be. 43. § 1. bek. b. pont, 70/B. § 2. bek, 186. § 2-3 bek.) nem lehet „nyomozástaktikai megfontolásokból” felülírni. Mivel láthatóan ez történik sorozatosan, gondolkodom azon, hogy hivatali visszaélés miatt eljárást kezdeményezünk a rendőrség ellen. Nem szeretném túlügyvédkedni magamat, de a szabály az szabály...” – kommentálta a rendőrfőkapitány szavait Barcsi István, Cs. István védője, aki kollégáihoz hasonlóan többször is kifogásolta, hogy a Nemzeti Nyomozó Iroda hónapokig nem közölte a gyanúsítottakkal a már az elfogást követő első órákban megdönthetetlenként beharangozott bizonyítékokat.

A rendőrség szerint a szakértői vélemények bizonyítják, hogy a bűncselekmény-sorozattal kapcsolatban lefoglalták az összes, az elkövetéseknél használt fegyvert. A négy lőfegyver – egy egycsövű és két kétcsövű sörétes, valamint egy golyós puska – közül három egyértelműen összekapcsolható három gyanúsítottal, az azokon talált DNS-nyomok alapján. Három gyanúsított (K. Árpád, K. István és P. Zsolt) ezen felül – vélik a nyomozók – egyértelműen összefüggésbe hozható több helyszínnel az ott megtalált tárgyakról rögzített DNS-nyomok alapján. A személyi és tárgyi bizonyítékok alapján a négy gyanúsított közül K. Árpádot 9, öccsét, K. Istvánt 8, P. Zsoltot 3 bűncselekménnyel, míg Cs. Istvánt a 2009. április 22-én elkövetett emberöléssel kapcsolatban bűnsegédlettel (ő vitte az NNI munkatársai szerint Tiszalökre, majd fuvarozta el onnan a K. fivéreket) gyanúsították meg. A Koszovóban is missziózó, előzetesben lévő egykori hivatásos katona, a Csontrablóként elhíresült Cs. István ügyvédje, az új fejleményekkel kapcsolatban a következőket jegyezte meg: „Kétséget kizáróan bizonyítják az elkészült nyom- és fegyverszakértői vélemények, hogy ügyfelem, akit addig a gyilkossággal gyanúsítottak, nem járt sem Tiszalökön, sem az emberölés-sorozat más helyszínén. Az elsőrendű gyanúsított jogi képviselője, Ruzsbaczky Nóra viszont arról tájékoztatott, hogy K. Árpád ujjnyomát egy ismeretlen eredetű zacskón azonosították.

A szakértői vélemények, a jelentős számú személyi és tárgyi bizonyítékok a rendőrség szerint összességükben akár a beismerő vallomások hiányában is elegendőek a vádjavaslathoz, a bűncselekmények teljes körű rekonstrukciójához. Meglehet, hogy tényleg így van, ugyanakkor a korábban már többször felsült nemzeti nyomozók, akik ebben az eljárásban is alaposan mellé lőttek, amikor három fiatal cigány embert kaptak le, és példátlan ügyészi (bírói) aszszisztálás mellett tartottak előzetesben 11 hónapon át (hogy a móri, össz-igazságszolgáltatási justizmordot ne is említsük) a tarnabodi lövöldözéssel, Molotov-koktélos dobálással kapcsolatban, alighanem korai nyugdíjazásukat követő őrző-védő karrierjükről szívesen lemondanának, ha a „négyek bandája” tagjai végre „dalolnának”.

Mármint nekik. Ugyanis a sorozatgyilkosokként elkönyvelt férfiak közül hárman az írott sajtón át üzentek a közvéleménynek, no meg közvetve fogva tartóiknak.

Először Cs. Istvánt sikerült e sorok írójának szóra bírni. Esély sem volt rá, hogy hivatalosan bejussak a budapesti Kozma utcai fegyház és börtönben előzetesben tartott bocskaikerti fiatalemberhez. Az NNI „jogállami” kommunikációs stratégiája rendkívül egyszerű: ne szólj szám, nem fáj fejem. Szóvivőjük, akár egy betanított papagáj, ugyanazt ismételgeti hónapok óta: „a nyomozás érdekeire figyelemmel nem nyilatkozunk”. Cs. István ügyvédje, Barcsi István juttatta el védencéhez a kérdéseket, majd hozzám „Csontrabló” válaszait. Az alábbi interjú a Népszabadság december 11-i számában (Interjú Cs. Istvánnal: Nem dobtam fel senkit) volt olvasható először.

A rendőrség azzal gyanúsítja, hogy ön vezette azt a gépkocsit, amivel Tiszalökre mentek, a gyilkosság helyszínére. Járt Tiszalök közelében, és ha igen, mit keresett ott?

Ezt a gyanút közölték velem, nincs mit mondanom erre egyelőre. Bármit válaszolnék ugyanis rá, azzal mintegy elismerném, hogy ott jártam. Tehát még most, hogy nem tárták elém az erre vonatkozó bizonyítékokat, nincs mit mondanom erre.

Miért ment vissza a diszkóba, miután a rendőrök már elengedték? Mennyi idő telt el a kommandós akció és aközött, hogy visszafelé menet lekapták a rendőrök?

A főnök szólt, hogy vissza kéne menni, mert a razzia után kinyitott újra a hely. Indultam egyből vissza a barátnőm albérletéből; ez odavissza éjjel, forgalom nélkül, motorral kb. 10-15 perces út. Feltűnt mögöttem egy taxi és egy terepjáró, amelyek eléggé nyilvánvalóan rám álltak. Ezek az én sportmotorommal simán „legyorsulhatóak” lettek volna. Ennek ellenére, amikor már szemkontaktus is volt közöttünk, megálltam nem messze a Perényitől, és felemeltem a kezemet. Nem akartam balhét, ellenállást nem tanúsítottam.

Mióta ismeri a K. fivéreket, illetve P. Zsoltot, közülük kivel volt szorosabb baráti kapcsolatban? Igaz, hogy a debreceni futballcsapat szurkolóinak kemény magjához tartozott?

K. Istvánt elég régóta ismerem, gyerekkori haveri viszonynak mondanám. K. Árpáddal már csak a korkülönbség miatt sem alakulhatott ki köztünk szorosabb kapcsolat. Mintegy fél évvel azelőtt ismertem meg, hogy a Perényi 1.-ben (a klub, ahol kidobóként alkalmazták – T. J.) dolgozni kezdtem. P.-t csak köszönés szinten ismertem. Szeretem a focit, szurkolok a Lokinak, de vagy másfél éve nem volt időm tartani a kapcsolatot a többiekkel.

Mi az igaz abból, hogy bizonyos ügyekben pénzért súgott volna a katonai titkosszolgálatnak? Például Koszovóban, amikor kézigránátok tűntek el a bázisról. Ügynök volt, avagy nem?

Arról, hogy nem voltam ügynök, már írtak eleget...

(Cs. István védője előbbi, neki is feltett, kérdésemre a Kritika decemberi számában ezt mondta: „Egy, az ügyfelemet a katonai titkosszolgálat fizetett kapcsolatának, vagyis spiclinek nevező cikk szerzőjével szemben tettem feljelentést, államtitoksértés alapos gyanúja miatt. Ezt utasította el a katonai ügyészség azzal, hogy nem történt államtitoksértés, mivel Cs. Istvánról nem található dokumentum a Katonai Biztonsági Hivatal adattárában. Ebből értelemszerűen következik, hogy nem lehetett a katonai titkosszolgálat ügynöke.” – T. J.)

Felmerült az is, hogy ön informálta a rendőrséget, illetve dobta fel társait. Ha nem így volt, akkor ki lehetett? Esetleg valamelyik kolléga a diszkóból, vagy a tulaj? Mivel magyarázza, hogy éppen négyüket „találták meg” a rendőrök? Hogy kerülhettek a fegyverek a Perényibe, ha semmi közük az egészhez?

Ha én lettem volna az informátor, más szerepet kaptam volna az ügyben. De erről szó sincs. Nem dobtam fel senkit. Valaki biztos kapott valamilyen információt, ez magyarázza azt, hogy augusztus közepén még az NNI saját bevallása szerint sem járt közel ahhoz, hogy potenciális gyanúsítottakat nevezzen meg, illetve fogjon el. Ehhez képest pár nap múlva látványosan, a helyi rendőröket kihagyva akcióztak. Gyors infó lehetett, illetve messze nem teljes körű, ez magyarázza azt is, hogy igazoltatás után engem elengedtek. Hogy ott, a diszkóban, fegyverek vannak elrejtve, arról én nem tudtam.

A Gój Motoros Egyesület internetes üzenőfalán ötven bejegyzése olvasható, Csontrabló néven. Ezek között is akad maszszív cigányellenes szöveg, ahogy más motoros fórumokon is félreérthetetlenül fogalmazott arra nézve, mit is kéne tenni a romákkal.

Amit lehozott később a sajtó, azt egy felháborító bűncselekmény kapcsán, néhány sör után írtam. Néhány sorral lejjebb elnézést is kértem, hogy elengedtem magam, de ezt persze már nem idézték sehol. Mert akkor azt is kellett volna, hogy én nem teszek különbséget emberek között bőrszínük szerint.

Mi a véleménye a cigányokról? Volt velük komolyabb konfliktusa?

Átlagos véleményem van, személyes gondom nem akadt velük eddig. Nem a szín számít, hanem, hogy rendes ember-e valaki, vagy nem. Nem vagyok rasszista, csak egy teljesen átlagos ember, átlagos gondolkodással.

Volt személyes kapcsolata is a „gójokkal”? A Gój Motorosok elnöke, Mészáros Imre, azt mondta nekem, hogy megtalálták önnél az ő névkártyáját, és emiatt kétszer is kihallgatta a Nemzeti Nyomozó Iroda.

Hajdúböszörményben tavaly volt egy motoros találkozó, ott beszélgettünk motoros kérdésekről, itt kaptam tőle a kártyát. Semmi politikáról, világmegváltásról nem esett szó.

Járt Olaszliszkán, amikor a Gój Motorosok megemlékezéseket tartottak a meggyilkolt tanár emlékművénél? Mi a véleménye a lincselésről? Téma volt ez a baráti körben? Többek szerint az olaszliszkai eset miatti boszszú motiválhatta a cigányvadászatokat.

Nem voltam soha Olaszliszkán, a brutális bűncselekményt elítélem, mint minden jóérzésű ember, bőrszínre tekintet nélkül. Hogy társaim lennének a „cigányvadászok”, azt nem nagyon hiszem... Baráti társaságban nem volt téma Liszka. Én nem gondolom, hogy ez lett volna a romagyilkosságok kiváltó oka.

Hányszor hallgatták eddig ki, és hogyan bántak önnel a nyomozók?

Erről talán a büntetés-végrehajtást kellene megkérdezni. Kétlem, hogy eljárásuk összhangban lenne a fogva tartásra vonatkozó rendelkezésekkel. Panasszal éltünk, amit eddig (december 6-ig – T. J.) nem bíráltak el. A fürdéssel azóta is gond van, újabb 13 napos rekord született, ennyi ideig nem fürödhettem. Kétszer hallgattak ki, augusztus 21-én és szeptember 10-én. Egyszer sem tettem vallomást. A második kihallgatás után beengedték beszélőre az édesanyámat. A nyomozók stílusa normális, hivatalos, kifogástalan. Nem visznek bele érzelmeket, sem pozitív, sem negatív irányban. Más kérdés, hogy a szakvélemények ki nem adása jogszerűtlen. (Ezeket egy nappal az után kapta meg az ügyvéd, hogy Cs. István leírta válaszait – T. J.)

Letartóztatott társairól el tudja képzelni, hogy elkövették mindazt, amivel vádolják őket?

Egyiket sem ismerem annyira, hogy véleményem lehessen erről.

Kik lehettek az elkövetők, ha nem ők, önök?

Jó kérdés, de nem vagyok nyomozó, és tippjeim sincsenek.

Ha a szakvélemények önre nézve kedvezőtlenek lesznek, tesz vallomást?

Minden attól függ, hogy bizonyítékot tárnak-e elénk.

Mit gondol, ha nem tudják egyértelműen önre bizonyítani, hogy ott volt Tiszalökön, akkor is el fogják ítélni?

Ez jogi kérdés, a védőt kell megkérdezni. A gyanúsítás szerint hárman „lelőtték egy lövéssel, egy fegyverrel” az áldozatot. Az NNI is elismerte írásban, három ember fizikálisan képtelen egyszerre hozzáférni egy fegyverhez. Tehát nekik kell bebizonyítani azt, hogy ki lőtt, illetve mit tett addig a másik kettő. Várjuk a bizonyítékokat ezekre, a kérdésekre. (December 7-én megkapta a védő a két szakvéleményt, egy nyomszakértőit, illetve a fegyverszakértőit. Ezek szerint egyértelmű, hogy a helyszíneken rögzített lábnyomok közül egyetlen egy sem Cs. Istváné. A tiszalöki helyszínről nem tudtak beszerezni olyan hüvelyt vagy lövedéket, amely a rendőrség által lefoglalt fegyverekhez lennének köthetők, tehát Cs. Istvánhoz sem.

– T. J. ) Az interjú, ha másra nem is, arra mindenesetre jó volt, hogy a rendőrség némasági fogadalmát megtörje. A Nemzeti Nyomozó Iroda igazgatója, Petőfi Attila már a másnapi Népszabadságban „megköszönte” Cs. Isván szavait. Miután elismerte, hogy nem okozott osztatlan örömöt a rendőrségen, hogy Csontrabló egy újság hasábjain üzent társainak,megismételte, ami akkor már köztudott volt:az ügyészséggel egyeztetett gyanú a bizonyítékok alapján csak annyiban változott, hogy Cs. Istvánt nem emberöléssel, hanem bűnsegédlettel gyanúsítják. Ennél többet az ügyről nem kívánt elmondani, mivel „a rendőrség nem kezd vitát a sajtó hasábjain egyetlen gyanúsítottal sem”. A gyanúsítottak kihallgatása folyamatos, ezek keretében ismerhetik meg a szakértői véleményeket is. Petőfi még megjegyezte, hogy a rendőrség nem örül a védő kommunikációs lépésének, de ha már megtörtént, igyekszik azt a maga javára felhasználni.(A védő „kommunikációs lépésről” csak annyit: akár elhiszi az NNI vezetője, akár nem, az interjút védencével nem az ügyvéd kezdeményezte, arra Barcsi Istvánt én beszéltem rá.)

Végre választ (?) kaptunk arra is, hogy miért engedték el az augusztus 21-én a debreceni, Perényi 1.-beli kommandós rajtaütés során Cs. Istvánt a helyszínről. Petőfi Attila a Hír Tv Riasztás című műsorában december végén azt mondta, hogy Cs. a mobiltelefonok cellainformációinak elemzése során – a rendőrségi verzió ezzel indokolta, ennek tudta be a gyanúsítottak kézre kerítését – még nem került képbe. Csak a kihallgatások során merült fel, hogy neki is köze lehet a bűncselekményekhez. (Ezek szerint ennek a fontos nyomozati cselekménynek azonnal, már a szórakozóhelyen, szerét ejtették az akciócsoporttal érkező nyomozók, máskülönben miként „került képbe” alig fél óra alatt Cs. István akit, mint az köztudott, telefonon hívtak vissza a Perényi 1.-be. No és persze, honnan került elő nagy hirtelen a semmiből a négy védett tanú?) Az NNI igazgatója most először ismerte el, hogy négy védett tanú vallott a gyanúsítottakra, így Csontrablóra is. Persze, aki folyamatosan figyelemmel kísérte a történteket, sokkal inkább utólagos magyarázkodásnak, mintsem hiteles magyarázatnak véli mindezt. Már csak azért is, mert a rendőrség a mai napig tagadja, hogy informátor(ok) – belőlük lesznek aztán a védett tanúk – bejelentése vezette el őket a cigányvadászokhoz.

A kommunikációs adok-kapok újabb fejleményeként a Nemzeti Nyomozó Iroda főnöke a már fentebb említett Hír Tv-s Riasztásban azt nyilatkozta, hogy részleges beismerő vallomást tett a cigányok elleni támadássorozat több gyanúsítottja. Petőfi Attila azt persze nem árulta el, hogy K. Árpád, K. István, P. Zsolt és Cs. István közül ki beszélt, és a kilenc támadásból pontosan melyikről. „Nem tudjuk most részleteiben a sajtó munkatársai elé tárni, hogy mely gyanúsítottak ezek, mely bűncselekmények, mely tényállások vonatkozásában milyen mértékben tettek önmagukra és másokra terhelő vallomást” – fogalmazott az NNI igazgatója.

Az általam megkérdezett ügyvédek (K. Árpád és Cs. István jogi képviselője) ugyanakkor ismételten kategorikusan cáfolták, hogy ügyfeleik a bűncselekményekre vonatkozólag bármiféle vallomást tettek volna.

Természetesen nincs jogom kétségbe vonni sem a rendőrség, sem a védők állításait, már csak azért sem, mert nem áll módomban ellenőrizni azokat. Az ügyvédek szerint szokványos nyomozástaktikai manőverről van szó: a gyanúsítottat egyre arról győzködik, hogy társai már „meséltek”; hallgatásával csak a saját helyzetén ront, mert a többiek már úgyis ráhúzták a vizes lepedőt. És vica versa. A gyanúsítottak megtörésének számtalan módszere közül a korábbi részekben már beszámoltam arról, hogy K. Istvánt és Cs. Istvánt roma fogva tartottal zárták össze, Cs.-t hetekig nem hagyták zuhanyozni. Mint ahogy arról is szó volt már, hogy K. Istvánt korábbi, kirendelt ügyvédje sejteni engedte, hogy ügyfele a személyi adatainál azért jóval többet is mondott kihallgatásai során. Ez teljesen nyilvánvalóvá vált aztán tavaly december 30-án, amikor a Magyar Nemzet interjút közölt K. Istvánnal, amelyben ő bevallotta, hogy részt vett a romák elleni akciókban.

„A gyilkosságokhoz nincs közöm. Embert soha nem öltem” –mondta a fiatalabb K. testvér a Vona Adrienn által jegyzett írásban. Elismerte ugyanakkor, hogy járt néhány helyszínen, és gyújtogatott is. „Megpróbáltam a lakosság figyelmét felkelteni a hazánkban dúló súlyos társadalmi problémákra” – adott „szociológia” magyarázatot a támadások miértjére K. István. (Sokáig tarthatott, amíg ügyvédje megtalálta ezt a papírízű szófordulatot, mert egy iskolázatlan fiatal férfi aligha így beszél.) Elmondta, hogy fivére nem befolyásolta őt, hogy részt vegyen a bűncselekmény-sorozatban. Természetesen azt sem tudja, ki rejtette el az elfogásuk helyszínén, a debreceni Perényi 1. klubban a gyilkosság fegyvereit. Állítása szerint fogalma se volt róla, hogy egy álfal mögött dugták el azokat. Viszont a puskákat ő is látta, mi több, dobozokra is lövöldözött velük. (Hogy milyen célból gyakorolt a puskákkal K. István, illetve azok hogyan került hozzá(juk), az nem derült ki. Mint ahogy azt sem, hogy azokat honnan vette elő, amikor dobozokra indult célozni. )

K. István a Magyar Nemzet kérdésére tagadta, hogy részt vett volna annak idején, 1995-ben, a debreceni zsinagógában elhelyezett tóratekercsek felgyújtásában. Állítása szerint ebben az ügyben csak tanúként hallgatták ki. Ügyvédje utasítására arra nem válaszolhatott, hogy vannak-e ellenérzései a romákkal szemben. K. István elmondta még, hogy sose volt szélsőséges szervezet tagja, nem kapott katonai (így sorkatonai) kiképzést sem, nincs fegyverviselési engedélye.

A gyanúsított elmesélte, hogy ő is kapott roma zárkatársat a börtönben. „Két napig egyikünk sem aludt” – tette hozzá. Végül kijelentette, hogy „meggondolatlan akciói miatt” bűntudatot érez. Arra a kérdésre, szintén ügyvédje javaslatára, nem válaszolt, hogy politikai motivációból bérelték-e fel a csapatot. Január elején az NNI által a sorozatgyilkosságok fő értelmi szerzőjének tartott K. Árpád is elérkezettnek látta az időt, hogy beszéljen magáról és a sorozatgyilkosságban játszott szerepéről (pontosabban arról, hogy az emberölésekben semmiféle szerepe nem volt). De ő nem adhatott interjút, azt a hatóság a nyomozás érdekeire (mi másra!) hivatkozva nem engedélyezte, ezért január 4-én írásban „üzent”a Magyar Nemzet olvasóinak.

„Nem vagyok az úgynevezett romagyilkosságok kulcsfigurája. Nem vettem részt az emberölések megtervezésében és végrehajtásában sem” – szögezte le K. Árpád, aki szerint „semmilyen arra vonatkozó tény, adat, bizonyíték vagy tanúvallomás nem merült fel a nyomozás alatt”, ami a személyét az ölési cselekményekhez kötné. (Önmagában az, hogy DNS-ét több helyszínen rögzítették, még nem bizonyítja, hogy embert is ölt volna. A Molotov-koktélos gyújtogatásokban való esetleges közreműködésről érdekes módon nem esik szó a korántsem szűkszavú üzenetben.) „Nem vagyok és nem is voltam tagja semmilyen szélsőséges nézeteket valló szervezetnek. Nem tartom magam előítéletesnek, soha nem hangoztattam szélsőséges nézeteket sem társaságban, sem internetes közösségi oldalakon” – jellemezte önmagát, cáfolva azokat a híreszteléseket, amelyek a testén lévő náci tetoválásokról szólnak. K. Árpád évekig élt Izraelben feleségével, de az arról szóló mendemondákat, hogy valaha egy kibucban dolgozott volna, szintén tagadta. „Környezetemmel konfliktusmentes a kapcsolatom. Munkám során zenészként és hangtechnikusként számos alkalommal együtt dolgoztam roma zenészekkel, közismert muzsikusokkal, velük származásuk miatt semmilyen konfliktusba nem keveredtem” – folytatódott a büntetlen előéletű K. Árpád a másság iránti feltétlen toleranciát kihangsúlyozó sajátos curriculum vitaeje. „Családfenntartóként kiegyensúlyozott családi életet élek, rendszeresen dolgozok. A testvéremről is elmondhatom, hogy évek óta nem tagja semmilyen szélsőséges csoportnak vagy felekezetnek, neki szintén rendezett a háttere és kiegyensúlyozott a családi élete” –közölte K. Árpád, aki sorkatonai szolgálatra 1989-ben a határőrséghez vonult be. „Lövész alapkiképzést kaptam, tizedes rangban szolgáltam, de egy baleset után egy év múlva leszereltek” – írta az ügyvédje által a Magyar Nemzethez eljuttatott közleményében.

Másnap, január 5-én – a már szokásos dramaturgiának megfelelően – „szót kért” a NNI főnöke is. Újabb bizonyítékokat tárt a nagyérdemű elé. Megtudhattuk egyebek mellett, hogy a Perényi 1. diszkóból szerezték be valószínűleg a romagyilkosság gyanúsítottjai azokat az üvegeket, amelyekkel a romagyilkosság-sorozat helyszínein házak felgyújtását kísérelték meg. Piricsén lőszerhüvelyeket, Tarnabodon rongymaradványokat találtak, a két halálos áldozatot követelő Nagycsécsen pedig ragasztószalagon rögzítették három gyanúsított DNS-nyomát a nyomozók.

„Hamarosan meg fogják érteni a gyanúsítottak, hogy melyek azok a bizonyítékok, amiért életfogytig tartó börtönbüntetést kaphatnak. A szakértői vélemények ismertetése mellett még számos kérdést fogunk feltenni nekik, mert úgy tűnik, hogy vagy nem értik, vagy megpróbálják elbagatellizálni az ellenük szóló bizonyítékokat –üzente Petőfi Attila, a Nemzeti Nyomozó Iroda igazgatója a Magyar Nemzetben.

Kapcsolódó cikkek: A Da Vinci-kór | Félszemű a királynő | Titkos látogatás a miniszter nótaestjén | A gésa fekvése és a kettévágott utca | Damu Roland tangájával csap a pocsolyába a TV2