A két vezető a tavaly októberi, brüsszeli EU-csúcson
Reuters - Yves Herman - Nehéz év kezdődött az olaszok számára. A Monti-kormány úgynevezett Olaszország-megmentési terve rendkívüli áldozatokat követel.

- Valóban, az új kormány olyan intézkedéseket tervez, amelyek áldozatokkal és nagy-nagy megszorítással járnak. Ez elkerülhetetlennek tűnik. Olaszország pénzügyi helyzete rendkívül instabil, és ha Európában kívánunk maradni, vállalnunk kell ennek ódiumát. Másrészt viszont be kell vallani, hogy Olaszország nem a mostani gazdasági-pénzügyi krízis nyomán került ebbe a helyzetbe, a visszaesés hosszú folyamat eredménye. Itália legalább tíz éve nem növekedik, egy évtizede cipeljük az államadósság terheit anélkül, hogy az éppen hatalmon lévő politikai pártok kezelni tudták volna a problémát. Nem is tíz-, inkább húszéves adósságról van szó, ez a teher szakadt most a Monti-kormány vállára.

Ha vallom is, hogy a szakértői kormány intézkedései szükségszerűek, nagyon remélem, hogy ezek meghozzák eredményüket, Itália újra növekedésnek indul. Remélem, sikerül megvédeni a fiatalokat, s különösen a „leszakadókat”, a részmunkaidőben foglalkoztatottakat, akik sokkal többre lennének képesek, de a helyüket képzetlenebbek foglalták el az elmúlt években. Így képtelenek helyzetbe kerülni s rátermettségüket bizonyítani. Tény, hogy Itália súlyos generációs problémával került szembe. Montinak erre is figyelnie kell.

- Olaszországban a politikai pártok nagyon erősek. Egy szakértői kormány képes lesz elvégezni ezeket a feladatokat, ha a pártok alkalmatlannak bizonyultak erre?

Matteo Tacconi
- Itáliában minden a politika szűrőjén megy át. Politikai segítséggel lehet munkához jutni, vezető hivatali pozícióba kerülni, a közszolgálati médiában dolgozni. Nagyon erős nálunk a „pártokrácia”, és gyakran előfordul, hogy ha valaki nem rendelkezik megfelelő pártkapcsolatokkal, nem jut előbbre a ranglétrán. Mindemellett, kérdésére válaszolva, tény, hogy a „mindenható” politika – legyen az Berlusconi-kormány vagy balközép kabinet – az elmúlt években képtelen volt megoldani az ország válsághelyzetét. Csak reménykedhetünk, hogy ez az átmeneti szakértői kormány képes lesz végrehajtani a szükséges változást, s újra mozgásba hozza az országot.

- Ritka pillanat tanúi vagyunk: szinte valamennyi politikai párt, legyen az jobb- vagy baloldali, támogatja a kormányt. De ez a támogatás sokba kerülhet nekik, elveszíthetik választóik bizalmát.

- Az olasz politikai pártok akkor buktatják meg Montit a parlamentben, amikor csak akarják. De ha ezt megteszik, a közvéleménnyel és Európával kerülnek szembe. Más kérdés, hogy Montinak sikerül-e mozgásba hoznia az országot, megoldania a súlyos pénzügyi és adósságválságot. Mert a politikusok csak addig maradnak távol, amíg ezt a terhet valaki sikerrel leveszi a vállukról. S aztán jönnek vissza. Érdekes helyzet elé nézünk. Magam is kíváncsian várom, miként lehet a mostani viszonyok között felkészülni a 2013-ban esedékes parlamenti választásokra. Normális helyzetben az ellenzék a kormánypártot s a kormány politikáját támadja. De ilyen most nincs Olaszországban.

- Magyarország is hasonló gondokkal küzd, mint Itália, legalábbis az államadósság tekintetében. Gondolja, hogy a megoldás is hasonló lehet?

- Alighanem. A két ország helyzetében valóban van némi analógia. Véleményem szerint a magyar kormány, ha meg akarja menteni az országot az összeomlástól, el kell hogy fogadja a Nemzetközi Valutaalap és az EU feltételeit. Ezzel összefüggésben az Orbán-kormány kénytelen lesz alapvetően megváltoztatni a gazdaságpolitikáját. Amit ugyanis eddig tett, az nem elég. A piacok, a befektetők és a hitelezők, amennyire én látom, nagy nyugtalansággal figyelik a magyar politikát. A kérdés csak az, hogy Orbán hogy fogja „eladni” a változást a közvéleménynek.

- Lényeges különbség persze, hogy míg Itália elfogadta a hitelezők feltételeit, addig Orbán „szabadságharcot” vív az ország szuverenitásáért.

- Ha ezt folytatja, belebukik. De Orbán nem ostoba, ő is látja, hogy elment a falig, és nem szeretné szétloccsantani a fejét. Most azon manőverezik, miként tud változtatni „nem ortodox” politikáján anélkül, hogy túl nagy politikai árat kelljen fizetnie érte. De még az is elképzelhető, hogy Orbánnak sikerül megegyeznie a hitelezőkkel, s bizonyos engedmények fejében lehetőséget kap tőlük arra, hogy folytassa nem ortodox gazdaságpolitikáját. De ha már a két ország különbségeiről beszélünk, nem mehetünk el amellett, hogy Olaszországnak van egy nagy formátumú köztársasági elnöke, Giorgio Napolitano, aki egy kritikus pillanatban a legfőbb kormányossá lépett elő, s javasolt egy hozzáértő és nagy tekintélynek örvendő miniszterelnököt, Mario Montit, akit elfogadtatott az olasz politikai pártokkal és a nemzetközi piacokkal is. A kérdésem: van-e ma Budapesten egy Napolitano?

- Ha már az analógiáknál tartunk: sokak szerint hasonló a volt olasz és a jelenlegi magyar miniszterelnök, Berlusconi és Orbán személyisége.

- A legszembetűnőbb hasonlóság, hogy mindketten imádják a focit. De ezenkívül is találunk bennük közös vonásokat. A leglényegesebb, hogy mindketten fölényes parlamenti győzelmet arattak, s úgy értelmezték a nagy parlamenti többséget, hogy lehetőséget kaptak az ország totális, nekik tetsző átalakítására. Láthatjuk azonban, hogy taktikájuk – ez is analógia – nem hozott sikert. Berlusconi hamar „elfogyasztotta” parlamenti többségét, megbukott, kénytelen volt visszavonulni. Orbánra is hasonló sors várhat. Úgy látom, hogy a magyarok is belefáradtak miniszterelnökükbe és kormányprogramjába.

- De Európa mintha nem lenne elragadtatva az ő szabálytalan tehetségüktől, nem díjazza sem önzősködésüket, sem a különcségüket.

- Én is így látom. A kormányzásnak az általuk gyakorolt módja nem tetszik Brüsszelnek. De nem gondolnám, hogy az unió meg tudna, meg akarna buktatni demokratikusan megválasztott kormányokat. Nem ez a stílusa, s nem is ez a feladata. Ha Orbán megbukik, akkor az a politikája miatt lesz, a sikertelenségébe bukik bele. Berlusconival is ugyanez történt.

- A nemzetközi sajtó tele van mostanában budapesti hírekkel, rólunk szóló kommentárokkal. Ön, aki szakértője Közép-Európának, milyennek látja ezt az újsütetű képet rólunk?

- Úgy gondolom, ez azért is fontos kérdés, mivel az európai polgárok egyik vagy másik országról kialakuló képe az újságcikkek révén formálódik. Elmondhatom, hogy az elmúlt hetekben az olasz sajtó a magyarországi híreket „italianizálta”. A baloldali sajtó Orbánt keményen támadta, autokratának nevezte, és Berlusconi ikertestvérének titulálta, a jobboldali pedig igyekezett őt védeni, mert bizonyos intézkedéseiben önmagára ismert, például az alkotmányt illetően.

Európához való viszonyukban is van némi hasonlóság. Orbán közismerten utálja a technokratákat, s ebben is elvbarátra talált Berlusconiban. Persze, azt hiszem, az olasz sajtó e téren téved. Magyarország nem Olaszország, nem lehet mindenben a „pandantot” keresni. Berlusconi és Orbán sok hasonlóságot mutat ugyan, de mindkettőnek megvan a maga politikai személyiségtörténete, amely nagyrészt függ az országtól is, amelyben születtek. Ettől eltekintve tény, hogy az ön országának a képe nem a legjobb az olasz sajtóban. Így van ez akkor is, ha az olasz sajtó – másokhoz hasonlóan – Magyarországról évszámra semmit sem ír, csak akkor érdeklődik, ha ott balhé van.

Nehéz tehát véleményt mondani az országról alaposabb elemzés nélkül, csak a legutóbbi hetek sajtó visszhangjára támaszkodva. A ’89 utáni Magyarország az olasz újságolvasó szemében titokzatos: nem tudjuk, hogyan evickélt át a szocializmusból a demokráciába, azt sem, mikor halmozta fel ezt a tetemes államadósságot. Mélyebb ismeretek kellenének ahhoz, hogy véleményt mondhassunk. Nem értjük azt sem, Orbán hogyan viszonyul 1956-hoz, miért áll közelebb Mindszenty József hercegprímás, mint Nagy Imre felfogásához, s mi motiválja a szocialistákkal szembeni ideológiai ellenérzését.

Végül is szerintem Orbán jobban hasonlít Klausra vagy a Kaczynski ikrekre, mint Berlusconira. Csakis a közös ideológiai múlt alapján magyarázható, hogy mindegyikük – de Orbán különösen – a kommunista múlt teljes felszámolásával akarja megtisztítani országát.

Kapcsolódó cikkek: Orbán felszállási engedélyt kapott az Európai Parlamentből | BBC: Magyarország feladta | A Fidesz erőt demonstrálna: százezrek vonulnának Orbánért az utcára | Orbán nem tágít: a szabadságharc frontvonala az MNB-alelnöki poszt | Tusk odaszólhatna bizalmasan: Viktor, ideje visszavonulni!