Egy hindu férfi leadja voksát az Uttar Pradesh állambeli Ayodhya egyik szavazóhelyiségében, miközben az ellenőr figyeli

REUTERS - Adnan Abidi

A kétszázmilliós államban kampányolt az indiai politikai elit színe-java, a helyi parlamenti választások ugyanis az országos politikára is hatással lesznek, és az elmúlt évtizedek eredményei alapján valamelyest a 2014-es országos választásokon kialakuló erővonalakra is segítenek majd következtetni. A választások heteken át tartanak, az eredményeket már cius 6-án hozzák nyilvánosságra. A helikopteren vagy vadonatúj terepjárón a nyomorgó tömegek közé érkező politikusok látványa nagyon jól illusztrálja az Indiát uraló szélsőségeket.

Ezekben a hetekben öt indiai államban tartanak választásokat, de egyértelműen a szerdán kezdődött Uttar Pradesh-i voksolás a legfontosabb: az állam lakosságának száma Brazíliáéval vetekszik. Ha önálló lenne, a világ ötödik legnépesebb országa volna. Mindeközben India egyik legszegényebb területe: az átlagnál is nagyobb az éhezők és írástudatlanok száma, a viszonyok leírásakor szinte minden újságcikk egy szót említ: feudális. A hivatalosan Indiában már nem is létező kasztok határozzák meg az emberek identitását és lehetőségeit. Ezért is lehetséges, hogy az állam jelenlegi miniszterelnöke, az egy néven ismert Majavati, a „dalit királynő” öt éve úgy söpörte be az állami parlamenti képviselői helyek felét, hogy kampányának középpontjában a dalitok, azaz a korábbi „érinthetetlenek” álltak.

Ám hiába tartják az egyik legbátrabb és legokosabb politikusnak az elemzők az 56 éves, szegény sorból felemelkedett politikusnőt, sok hibát elkövetett az elmúlt években, amelyek miatt lehetséges, hogy megbüntetik a választók. Kormányát folyamatosan korrupciós vádak érik, és a szegény tömegeknek sem szimpatikus, hogy testőrök és kommandósok gyűrűjében, terepjárókonvojjal közlekedik, pazarló születésnapi partijain gyémántokkal ékesítve jelenikmeg, illetve hogy hatalmas köztéri szobrokat állíttatott – saját magának. Azt kritikusai is megjegyzik, hogy sokat tett a szegényekért, és ami nagyon fontos: emelte az alsó kasztok tömegeinek önértékelését, elhitette velük, hogy képesek kitörni helyzetükből. Ám az is igaz: bármit is tett, azzal alapvetően nem tudott segíteni az állam nyomorúságos viszonyain.

Épp ezt próbálja kihasználni most az országot kormányzó koalíciót vezető, szintén az alsó társadalmi osztályokra építő Indiai Kongresszus Párt. Az India 1947-es függetlenségének kivívásában kulcsszerepet játszó párt, bár gyökerei Uttar Pradeshben vannak, már több mint két évtizede nem volt itt kormányon. Most a kampány hajrájában egy rövid időre még Sonia Gandhi, a párt elnöke, az országnak hivatalos tisztség nélkül is legnagyobb hatalmú vezetője is részt vett. A legnagyobb feladat azonban nem rá, hanem fiára, a Nehru–Gandhi-politikusdinasztia következő generációjának képviselőjére, Rahul Gandhira hárult. Ő vezette a Kongresszus kampányát az államban, és sokan ezt úgy értelmezik: a 41 éves politikust ezzel teszteli a dinasztia és a párt. Ha a Kongresszus javítani tud öt évvel ezelőtti eredményén, akkor késznek ítélik arra, hogy előrébb lépjen, akár a miniszterelnöki székbe. M. J. Akbar, India egyik legbefolyásosabb politikai elemzője szerint nem is az a kérdés, kormányfő lesz-e az ifjú Gandhi, hanem csak az,mikor. Írásai szerint erre jó alkalom lehet 2012, amikor Manmohan Szinghet jelenlegi kormányfő épp 80 éves, ezért kora jó indok lehet a visszavonulásra. Ugyanakkor a BBC újdelhi tudósítója emlékeztet rá, hogy az indiai média egyik kedvenc sztorija a „Rahul Gandhi végre színre lép”, és ezt minden évben kétszer világgá is kürtölik. Eddig egyszer sem lett igazuk.

A Kongresszusnak azért is fontos, hogy jól szerepeljen Uttar Pradeshben, mert megtépázódott a kormánykoalíció hírneve, folyamatosan derültek ki súlyos korrupciós ügyek. Ám ha jól teljesít a párt a kulcsfontosságú államban, akkor azzal Újdelhiben is megerősíti pozícióit.