alkalmazások |

RSS |

előfizetés |

oldal tetejére

Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelem | Akciók

Szolgáltatások
Nyomtatott mellékletek

NolTwitter |

2012. február
12. vasárnap

Belföld		Külföld		Gazdaság		Kultúra		Vélemény		Sport		Tud/Tech		Noller		Mozaik		A Lap

A munkás és a kolhozlány visszatért

Négy éves csúszással, hat év restaurálás után visszakerült helyére a szovjet korszak jelképévé lett "Munkás és a Kolhozlány" Moszkvában.

Nyilas Gergely, Moszkva| NOL| 2009. december 5. |5 komment

Cikk értékelés Be kell jelentkezni az értékeléshez!

KommentekBe kell jelentkezni a hozzászóláshoz!

Jabloko | 2009. december 12. | 10:22:21

Sztálin 1906-ban Stockholmban, 1907-ben Londonban járt a párt 4.,5. ülésén. A bécsi út (ami amúgy 1913 januérjában volt és nem 1910-ben) a leghosszab külföldi tartózkodásának számít, másfél hónap volt. Barcelonában aligha járt, minek is, a 37-es világkiállítás - ahol Breker a német pavilont tervezte - Párizsban volt. Brekert egyébként Berlinben járva Molotov hívta meg Sztálin nevében.
Ami a "Kolhozlányt" illeti, sztem ehhez nem kell "nyugati nyelvből fordulnia" a cikknek. (Miért kéne egyáltalán fordulnia egészében bárhonnan? Egyébként az orosz források kézenfekvőbbnek tűnnek, ha már Moszkva.) A kolhoznyica minden további nélkül lehet kolhozlány is. A Kolkhoz woman-ből ez miért következne jobban? A magyar verzió amúgy gyakran "kolhozparasztnő" (és nem kolhozparasztlány, de lám mégis lehet, ha már leírtad, és akkor miért ne lehetne kolhozlány), de miért lenne bármelyik is valami kanonizált fordítás?

medve1942 | 2009. december 6. | 16:00:53

Nálam nagyobb sztalinológusoktól kérdezem: a német Wikipaedia szerint Sztálin megnézte a barcelonai kiállítás német pavillonját, és meghívta Brekert Moszkvába. Breker stílusa alapján ez éppenséggel hihető volna, de az én eddigi olvasmányaim szerint Sztálin sose járt Bécsnél nyugatabbra (1910 körül vett itt részt egy kis szociáldemokrata kongresszuson egy proliházban).

medve1942 | 2009. december 6. | 13:41:56

No igen, a Rabocsij i kolhoznyica Kolkhoz Woman lett külföldiül. De mindig kolhozparasztlányként emlegették, amíg emlegették. A Moszfilm stimmel.
Hogy a németellenes kiállást látták-e a szoborban a megfigyelők, az kérdés, holmi polgári baloldaliaknak inkább az "egykutya" jelenség tűnt fel stiláris alapon. József Attila ekkoriban kezdett el azon töprengeni, hogy netán a Szép Szó köre meg a velük barátkozó szociáldemokraták is többek lehetnek osztályárulóknál.

medve1942 | 2009. december 6. | 13:33:35

A cikk feltehetőleg nyugati nyelvből "fordult". Az orosz ízlés szerinti tenyeres-talpas-sarlós gyévuska eredetileg kolhozparasztlány volt magyarul, abban az időben, amikor a legtöbb szovjet film azzal kezdődött, hogy e szobor szembefordult a nézővel. És a külföldi filmek jórésze szovjet volt. A párosból ugyanis "logo" lett, talán a Moszfilm stúdióé.
A barcelonai német kiállítás szobrásza Arno Breker volt (kb. Kisfaludy Strobl Zsigmond, nagyobban), akit állítólag Sztálin neghívott művészének.

Terminátor | 2009. december 5. | 13:02:48

Bróker és a brókerlány.
Emó és emólány.
A munkás és a prostituált.
A főnök és a beosztottja, mint szerető lány.
Felszarvazott férj és neje.
Közösülő parasztok.

A Munkás és a Kolhozlány szobor Moszkvában

Reuters - Sergei Karpukhin

A megújított szobor felavatása péntek este kezdődött az orosz fővárosban. Vera Muhina szobra eredetibb lett, mint volt, miután a korábbi tíz méteres talapzat helyett a 185 tonnás kolosszus, a szobrásznő eredeti elképzelései szerint, 34 méter magas, alsó részén ötezer főt befogadó termet magában rejtő emelvényre került.

A rozsdamentesített szoborpáros így hatvan méter magasan tartja a sarlót és kalapácsot az észak-moszkvai Kiállítási Központ (VVC) előtt, nem messze Charles de Gaulle szobrától, akit Moszkva polgármestere, Jurij Luzskov kedvenc szobrásza, a világszerte látható monumentális alkotásairól ismert Zurab Cereteli öntött formába 2005-ben.

Bár a Munkás és a Kolhozlánynak - amelynek társszerzője a Borisz Iofan építész - eredetileg csak néhány hónapos életet szántak az 1937-es párizsi világkiállításon, nemzetközi sikere nyomán a szocialista realizmus és a sztálini monumentalizmus korszakalkotó szimbóluma lett. Párizsban a német pavilonnal szemben állt, így a formációt az akkori megfigyelők a náci Németországgal szembeni szovjet kiállásként értékelték. (Igaz, ezután a Szovjetunió és a III. Birodalom látványos közeledése következett, ami két évvel később a Lengyelország felosztásához vezető szovjet-német megnemtámadási szerződésben csúcsosodott ki.)

Az 1889-ben született Muhina tanulmányait Párizsban végezte, "polgári múltja" azonban nem akadályozta meg abban, hogy a sztálini éra ikonikus művészévé váljék, akit a rendszer öt Sztálin-díjjal jutalmazott. Jóllehet, sztálini represszió legsúlyosabb éveiben kis híján épp az őt magasba emelő szobor okozta bukását: kritikusai az akkor már nyolc éve száműzött Lev Trockij arcélét vélték felfedezni a kolhozlány kezében hátravetett, lobogó kendő íveiben. A vádaskodások végére pontot az tett, hogy 1939-ben - a párizsi hazaszállítás közben súlyosan megsérült szobrot - felállították jelenlegi helyén, nyolc évvel később pedig a szobor szovjet filmipar fellegvára, a Moszfilm emblémája lett és maradt, a mai napig.

A szobrásznő azonban nem volt elégedett a szoboróriás sorsával: a műalkotást a moszkvai Lenin-hegyre - ma Veréb-hegy - álmodta meg, ahol 1953-ra - Sztálin és Muhina halálának évében - a "sztálin-barokk" legismertebb építészeti darabját, a Lomonoszov egyetem 242 méter magas főépületét húzták fel. A díjesővel vigasztalódó szobrásznőt bántotta az is, hogy a kevésbé látványos helyen, a mai VVC - akkori nevén a Népgazdasági Vívmányok Kiállítása - előtt felállított szobor Muhina szavaival csak egy "árva tuskót" kapott emelvényül a Párizsban látható magasba törő pavilon helyett. Ezt a hiányosságot a Munkás és a Kolhozlány alatt csak a mostani felújítás pótolta, Muhina születésének 120. és a szobor felállításának 70. évfordulóján.

Címkék: Oroszország