Előadás az első izraeli szexfesztiválon 2008-ban

MTI/EPA - Pavel Wolberg

„Kapaszkodjatok, nővéreim: a feminizmus új hulláma van születőben, amely átértelmezi a mozgalom ideológiáját” – írta Gemma Soames a Timesban a decemberi Miss University London szépségkirálynő-választás kapcsán, amelyet feminista tüntetők zavartak meg, tiltakozva a nők eltárgyiasítása ellen.

Soamest a hetvenes évek radikális feminista mozgalmaira emlékeztette a londoni nőszervezetek fellépése. A feminizmus második hullámának feministái hevesen tiltakoztak a nők szexszimbólumként történő lealacsonyítása ellen. A legradikálisabb mozgalmárok a szex és az erotika minden formáját elítélték. Andrea Dworkin tekintélyes feminista filozófus lényegében minden szexet nemi erőszaknak tekintett, és még a szőrtelenítést is a patriarchális társadalom kényszerének érezte. Robin Morgan hasonló szellemben nyilatkozta, hogy „a pornográfia az elmélet, a nemi erőszak a gyakorlat”. A legelszántabb szervezetek az erőszakos fellépéstől sem riadtak vissza. 1982-ben pornográfia-ellenes nőszervezetek fel akartak robbantani három szexvideó-kölcsönzőt.

A fiatal nők azonban egyre kevésbé azonosulnak a hetvenes évek radikális feminista irányzataival. A Soames által megkérdezettek többsége egyáltalán nem találta lealacsonyítónak, megalázónak, eltárgyiasítónak vagy kizsákmányolónak a szépségversenyt. A magas sarkú cipő és a rúzs ellen sincs kifogásuk. A szokványos női magazinokat nem olvassák ugyan, de semmi kifogásuk a szépítkezés, a divat és az erotika ellen – sőt, gyakran éppen a női egyenjogúság feltételének tekintik, hogy ha kedvük tartja, ilyen dolgokkal is foglalkozhassanak.

A legszebbnek választott londoni diáklány kikérte magának, hogy a feminizmus ügyének elárulásával vádolják, és elítélte a nők hátrányos megkülönböztetését, beleértve a radikális feministák általi megalázásokat. Az egyenlőség – mondta – nem csak azt teszi lehetővé, hogy diplomát szerezzen, hanem hogy eldönthesse, akar-e radikális feminista szlogeneket skandálva melltartót égetni a nők elnyomása elleni tiltakozásképpen. Hozzátette: a szépségen ráadásul nincs mit szégyellni, és emlékeztetett rá, hogy korábban a London School of Economicson férfi szépségversenyt rendeztek.

Sőt, a feminizmus legújabb hullámának képviselői nemcsak a magas sarkú cipőt és a szépségversenyeket, hanem a pornográfiát sem utasítják el. Alison Lee, a Feminista Pornó Díj alapítója a kanadai This magazinban amellett érvel, hogy lehetséges a nőket nem eltárgyiasító erotikus filmeket készíteni, bár elismeri, hogy Andrea Dworkin minden bizonnyal forog a sírjában. A radikális feminizmus pornó- és szexellenessége teljes kudarcnak bizonyult: a videó, majd a műholdas televíziózás, végül az internet elterjedésével a pornográfia mindennapjaink részévé vált, ezért a feministáknak a szélmalomharc helyett inkább a női igényeket is kielégítő pornó előállítására kell törekedniük.

Mint Rachel Cooke brit publicista a feminizmus nyolcvan évét áttekintő esszéjében elismeri, a mozgalom kudarcára utal, hogy mára teljesen mindennapos jelenség a csinos nők szereplése a reklámokban. Cooke elszomorítónak tartja azonban, hogy miközben a nők továbbra is kevesebb fizetést kapnak azonos munkáért, a fiatal lányok előszeretettel nevezik magukat és egymást ’ribancnak’, és hogy sok fiatal nő boldogan és önként vállalja a szexuális szimbólum lealacsonyító szerepét. Ma már nem is horkanunk fel a sztriptíztánc-tanfolyamok növekvő népszerűségén, a sportolónők és színésznők vonzerejéről rendezett internetes szavazásokon és a televízióban szórakozásból vetkőző lányokon.

Cooke szerint nem ártana, ha a feministák visszatérnének korábbi törekvéseikhez, ahelyett, hogy a posztfeminizmus zászlaja alatt visszacsempésznék a társadalomba a nőkkel kapcsolatos sztereotípiákat.

Kapcsolódó cikkek: Liberális belvita a szólásszabadságról | Közszolgák úri dolga | Tetszett volna forradalmat csinálni | Diétával a környezetszennyezés ellen | Hol vannak már a tavalyi vaklármák?