Hollander: Amerikán mindig könnyű fogást találni

Népszabadság - Kurucz Árpád

- Obama megválasztása enyhítheti, de a gazdasági válság kirobbanása és továbbterjedése éppenséggel erősítheti a világszerte tapasztalható Amerika-ellenességet - véli Hollander. Az 1932-ben Magyarországon született szociológus 1956-ban hagyta el az országot, brit és amerikai egyetemeken végzett; a '80-as években a Szovjetunióról és a kommunista rendszerekről írt munkáival vált ismertté az Egyesült Államokban. A legnagyobb sikert arató Politikai zarándokok című műve a nyugati baloldali értelmiség szovjetunióbeli, kínai, kubai élményeiről magyarul is megjelent. A '90-es években az anti-amerikanizmus kutatója lett. (Ma az ELTE jogi karán tart előadást.)

- Az Egyesült Államokkal kapcsolatban világszerte ambivalensek az érzelmek: imádják a tömegkultúrát, az életmódot, több tízmillióan szeretnének itt élni, mégis sok az ellenérzés. Ennek forrásai sokrétűek - mondta lapunknak a konzervatív publicistaként számon tartott Hollander. Elsőként a modernitást említi, ami különösen az arab társadalmak számára jelent veszélyforrást: aláássa a közösséget, elszigeteli az embereket, veszélyezteti a hagyományos értékeket. Olyan melléktermékei vannak, mint a bűnözés, a kábítószerezés, az öregek magukra maradása; sokak szemében ez Amerika. Mások, különösen az értelmiségiek azért bírálják, mert csalódtak benne. Hollander szerint ez törvényszerű.

Az Egyesült Államok létrejöttekor nemes ideálokat képviselt, ez volt az az ország, ahol az alapító atyák és telepesek mindent jobban szerettek volna csinálni. Csakhogy az ideálokat nem mindig lehet megvalósítani. Hollander hozzáteszi, hogy ez a kritika főleg az országon belülről érződik gyakran: mi nem ilyen országot akartunk építeni, mondják sokan.

Az antiamerikanizmus egyik fő alkotóeleme a bűnbakkeresés: az Egyesült Államok az egyetlen szuperhatalom, amely katonai-gazdasági-politikai vagy kulturális szálakon keresztül mindenütt jelen van. Így könnyű felelőssé tenni a világ összes problémájáért. - Amerikát mindenki ismeri, Amerikáról mindenki tud - fogalmaz Hollander. Mindig könnyű fogást találni rajta, ellentétben mondjuk a nyolcvanas évek Szovjetuniójával, ahová nem lehetett könnyen bejutni és amiről a külvilág igen keveset tudott. A kritikának része az antikapitalizmus is: akinek magával a tőkés gazdasági berendezkedéssel kapcsolatban vannak fenntartásai, az szintén Amerikát bírálja, mint a különösen szabad, korlátok nélküli kapitalizmus megtestesítőjét.

Hollander úgy gondolja, hogy bármit tesz Washington, az antiamerikanizmus alapjai nem szűnnek meg. Az iraki háború, a guantánamói fogolytábor és George W. Bush személye sokat ártott ugyan az amerikaiak megítélésének, de a katonák kivonása, a tábor bezárása és Bush eltűnése után is megmarad a modernitással szembeni félelem az erre gyakrabban fanatikusan reagáló arab világban, vagy az Izrael-ellenesség, amely az antiamerikanizmussal szorosan összefonódik.

A professzor ugyanakkor úgy véli: Amerika igenis képes tanulni a saját hibáiból, és az amerikaiak nagy része hajlik az önkritikára. Ez saját magára is igaz: az iraki háború első hónapjai után még lelkesen üdvözölte Szaddám Huszein eltávolítását, de ma már úgy látja, az inváziót nem jól tervezték és valósították meg, nem küldtek elég katonát, és nem figyeltek oda azokra, akik óvtak a gyors demokratizálás illúziójától. Azt azonban továbbra sem hiszi, hogy Washington egy centet is nyert volna az invázióval - anyagi érdekek helyett inkább az amerikai idealizmust látja a vietnami háború, az afganisztáni bevonulás vagy a két öbölháború hátterében.

Vajon Európa megszereti-e ismét Amerikát, vagy marad a Robert Kagan neokonzervatív történész által néhány éve felvázolt antagonisztikus ellentét az erős Mars és a folyton kompromisszumokra hajló Vénusz között? - A gazdasági versengés megmarad, de a kulturális gyökereink ugyanazok. Az európai elitek ráadásul szeretik Obamát, és a problémák is hasonlóak lesznek az Atlanti-óceán két partján, mint a bevándorlás. De míg Amerikának sikerül megemésztenie a rengeteg bevándorlót, Európának sokkal nehezebb dolga lesz - figyelmeztet.

És persze az is igaz, hogy Amerika agresszívebb marad, hiszen megteheti. Hadseregének mindig van utánpótlása - a szegény, bevándorló családok számára ez a mai napig felemelkedési lehetőség.

Elégedetlen spanyolok, hollandok és németek

Tizenhat országban mérte Amerika megítélését a Readers' Digest 2008-as felmérése: ebben világméretű Amerika-ellenességnek nem volt nyoma, a vélemények főként semlegesek. Csupán néhány országban haladta meg valamivel a kritikusok aránya a szimpatizánsokét - ide tartozott Mexikó és Kanada, a legnépesebb muzulmán állam, Indonézia és az európaiak közül Spanyolország, Hollandia és Németország. De az enyhe ellenszenv nem akadálya annak, hogy a mexikóiak egyharmada, a kanadaiak egynegyede, a spanyolok egyharmada és a hollandok 55 százaléka szívesen élne az USA-ban.

Kapcsolódó cikkek: Mit jelent egy Othello-rendezés az Obama-korszakban? | Obama április elején Prágába látogat | Külpolitikai stréberség | Újabb 700 milliárd dollárt pumpálnak az amerikai gazdaságba | Forognak a nevek kormánylistákon