Szlovák euróérmék a pozsonyi nemzeti bank zacskójában MTI Általában igazságosnak és átláthatónak minősítették, mert bármilyen bevételből ugyanolyan adó befizetésére kötelez. Kiemelték azt is, hogy adóbevallásra, s nem -csalásra ösztönöz. Sokan az adóreformnak tulajdonítják, hogy 2005 óta három éven keresztül jelentősen megugrott a szlovákiai stratégiai befektetők száma. Az átlagemberek azonban másként élték meg a reformot.
Füle Erzsébet somorjai cége csaknem száz kis-és középvállalkozó kettős könyvelését végzi. - Ügyfeleim leginkább iparosok és kisvállalkozók. Közülük csaknem a fele veszített az adóreformmal. Ugyanis az éves tiszta bevételük addig és azután sem haladta meg a 90 ezer koronát (2005-ös árfolyamon hozzávetőleg 540 ezer forint). Ebből 2004-ig 15 százalékos jövedelemadót fizettek, azután pedig már néggyel többet. Lényegesen drágult a megélhetés, ezért többen emiatt visszaadták az iparengedélyt, lemondtak a vállalkozásaikról, aztán vagy munkanélküliek lettek vagy alkalmazotti munkahelyet kerestek.
Az egyikük villanyszerelőként vállalkozott, aztán a Peugeot-Citroen nagyszombati gyárában talált munkát és jobb megélhetést. A másik volt ügyfelem Pozsonyban, a Volkswagennél helyezkedett el. Legalább nyolcan viszont munkanélküliek, ám gyakran találnak alkalmi munkát Ausztriában – tájékoztat.
- Férjemmel együtt leginkább az élelmiszerek drágulását éreztük meg – emlékszik vissza Kovács Erzsébet csallóközi pedagógus. Gyermekünk éppen akkor érte el azt az életkort, amikor megszűnik a családi pótlék és az adókedvezmény. Kettőnk havi bevétele a megemelkedett adó miatt több mint két ezressel csökkent, miközben a tej és a kenyér ára majdnem megduplázódott. Jómagam angolszakosként, a férjem pedig matematikusként különórákkal gyarapítjuk a bevételünket, hogy családi házunk rezsijét, lakhelyünk korszerűsítésére felvett jelzáloghitelt is fizetni tudjuk, s azért rendesen étkezhessünk – mesélte.
Pozsonyi kolbászsütő. Jut is, marad is
Népszabadság - Sopronyi Gyula
Roth Rea reklámgrafikus, miként a férje. Bérlakásban élnek Dunaszerdahelyen, három kiskorú gyermeket nevelnek. - Ha sok megrendelésünk van, akkor örülünk a tizenkilenc százalékos jövedelemadónak, de nincs minden hónapban ilyen szerencsénk. Ezért inkább a helyzet fonákját érzékeljük. Szlovákia az uniós szégyentáblára kerülhetne az élelmiszerekre és a gyermekruházatra is kivetett tizenkilenc százalékos forgalmi adóval. Görögországban azért is tüntetnek, mert ott nyolcról tizenegy százalékra emelték az alapvető élelmiszerek áfáját, ami nálunk már évek óta tizenkilenc, jövőre pedig húsz százalék lesz! Miközben a görög átlagbérek csaknem négyszer magasabbak, mint nálunk. Nagy-Britanniában pedig tudtommal a kenyér, a tej, valamint gyermekruházat forgalmi adója nulla! Hát ennyit a nagyfene reformokról - sóhajtja.
Ostoros János harmincnégy éves rimaszombati származású közgazdász. Évekig az egyik multi besztercebányai igazgatóságán dolgozott termékmenedzserként. Tavaly a gyengülő kereslet okozta létszámcsökkentés miatt elbocsátották. Két hónapja egy kassai cél üzletkötőként alkalmazta, de csak vállalkozóként. A keresete ötszáz eurós alapfizetésből és az eladott termékek után járó prémiumból áll össze. - Évekig az adóreformnak köszönhetően jóval több pénzt vittem haza, mint 2004 előtt, holott csak egyszer emelték a fizetésemet. Ám a kereslet csak nem akar élénkülni, ezért most jóval kevesebb a bevételem, de még mindig több a munkanélküli segélynél. Ráadásul a kormány megszorító intézkedéseinek következtében jövőre két kisgyermekünk után csak fejenként 190 eurót kapunk, az eddigi 256 helyett, ami szintén nem kis érvágás – avat be gondjaiba.
De vannak egyértelmű szószólói is a reformnak. „Mondhat akárki akármit, okos dolog az egykulcsos adóreform. Aki többet keres, az természetesen jobban jár, de mindenki csipkedheti magát, ugyanazon a versenypályán tüsténkedhet, Ráadásul nem kell lebukással fenyegető adócsalásokon törnie a fejét. Végre befellegzett a komcsi egyenlősdiségnek és a hamis szolidaritásnak! – emeli meg a hangját Armand Wollner pozsonyi nagyvállalkozó, számos nagykereskedelmi cég tulajdonosa. Szerinte a rászorulókat ne az adókkal, hanem szociális segélyekkel és jótékonysággal kell támogatni.
- Robert Fico szemfényvesztésként megvont bizonyos kedvezményt a tehetősebbektől. Akinek a havi bevétele 2655 eurónál magasabb, az semmit sem vonhat le az adóalapból, minden megkeresett centje adóköteles. Oké, mondtam, ennyit áldozhatunk a haza oltárára. De a magas áfa engem is dühít. Amióta nálunk is bevezették az eurót, még könnyebb összehasonlítani az ausztriai árakat a miéinkkel. Ezért hetente Hainburgba járok bevásárolni és tankolni, mert ott még a benzin is olcsóbb. A kenyéren kívül pedig majdnem minden élelmiszer. Tavaly karácsony előtt barátaimmal Andorrában jártam, ahol az általános forgalmi adó nulla. Két karton whiskyt vettem, s máris megtérült az utazási költségem. A csodaszép ajándékokat, köztük a Rolex órát is jutányos áron vettem meg. Idén is készülök oda, addig pedig dícsérem az egykulcsos adót, az uniót és Schengent – közölte derűs arccal.
Nem a jövedelmüket, a pénztárcájukat vizsgálták
Bokros Lajos szerint az egykulcsos rendszer nem ismeri sem a kivétel, sem a kedvezmény, sem pedig az úgynevezett adózási szabadság intézményét, s ennek köszönhetően az adóhivatalok az eredendő feladatukra, az adóbehajtásra összpontosíthatnak. Sokan az adóreformnak tulajdonítják azt is, hogy 2005 óta három éven keresztül jelentős mértékben megugrott a szlovákiai stratégiai befektetők száma. Ekkor a külföldi beruházások értéke a nemzeti össztermék (GDP) arányához képest a visegrádi országok közül a legnagyobb volt. Északi szomszédunkat előszeretettel nevezték Közép-Európa kistigrisének.
Mindezek után valóságos megrökönyödést váltott ki az MVK közvélemény-kutató intézet 2005.májusában elvégzett reprezentatív felmérése, amely alapján az egykulcsos adórendszer bevezetése óta a szlovákiai polgárok 30 százalékának kevesebb pénze maradt, mint másfél évvel korábban, 40 százalékuk pedig úgy érzi, hogy az elkölthető jövedelme nem változott. Mindössze valamivel több mint 7 százalékuk közölte, hogy nőtt a tiszta bevétele. A pozsonyi pénzügyminisztérium szerint a megkérdezett polgárok nem arra válaszoltak, hogy mennyivel nőtt a jövedelmük, hanem a pénztárcájuk állapotát vizsgálták az adóreform után. - Nagyon helyesen tették, mert figyelembe vették a tényleges kiadásaikat, többek között azt a tényt is, hogy az élelmiszerek általános forgalmi adója hatról ugyancsak tizenkilenc százalékra emelkedett, ami az árak meglódulásában is megnyilvánult – érvelt Lubomír Faltan szociológus.
Legelőször is azt kell figyelembe venni, honnan indultunk – idézi fel a félmúltat Ján Dinga. - Csehszlovákia kettéválása után a meciari vadprivatizáció majdnem csődbe juttatta az új államunkat. Csaknem húsz százalékos volt a munkanélküliség, rohamosan értéktelenedett az új szlovák korona. Mikulás Dzurinda kabinetje 1998-tól konszolidálta, majd pedig magánkézbe adta el a bankokat, aztán nekilátott a reformoknak. Az államháztartási egyensúly fokozatos visszaállítása érdekében lényegesen csökkentették a jóléti kiadásokat, amelyek egyik következménye a kelet-szlovákiai romák 2005-ös éhséglázadása, majd pedig egy évvel később a parlamenti választások elveszítése volt.
Az utóbbi Mikulás Dzurinda kormányának a szociális gondok iránt érzéketlen, a reformok céljainak meggyőző kommunikációját pedig lebecsülő magatartása miatt következett be. Holott 2006-ban már egyre erőteljesebben érződött az egykulcsos adórendszer kedvező hatása. Elsősorban a külföldi befektetőknek köszönhetően tíz százalék alá süllyedt a munkanélküliek száma. Egészen tavalyig évről évre nőtt - még a költségvetési tervhez képest is - az állam adóbevétele, miként a lakosság jövedelme és vásárlóereje is.
Az életszínvonal javulását egyetlen adattal villantom fel: Nálunk az adóalapból levonandó, nem adóköteles összeget mindig a létminimum 19,2-szereséből számítják ki. Ez 2004-ben 80 832 korona, vagyis jóval háromezer euró alatt volt. Idén pedig 4035 euró. A tavalyi és főleg az idei megtorpanást leginkább a globális válság, s részben a Fico-kabinet osztogató, pazarló államháztartása okozta. Egyébként pedig a szlovákiai sikersztori még fényesebb lehetne, ha Ivan Miklos, az adóreform atyja és csapata hallgat a szakértőkre és az egységes adókulcsot nem 19, hanem 15-16 százalékban állapítja meg. A bevételekkel együtt a lakossági fogyasztás, s az ebből származó forgalmi adó is nagyobb lett volna, viszont az adóreform veszteséglistája jóval kisebb – érvelt a neves szlovák közgazdász.
|
belépés |
segítség |
alkalmazások |
RSS |
előfizetés |
akciók
Nol.hu |
NolBlog |
NolTV |
Hírmátrix |
NolRandi
Címlap |
Belföld |
Külföld |
Gazdaság |
Kultúra |
Vélemény |
Sport |
Tud/Tech |
Noller |
Mozaik |
A Lap 
NolTwitter |
