hírlevél |

előfizetés |

RSS |

oldal tetejére

Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelem | Akciók

Szolgáltatások
Nyomtatott mellékletek

NolTwitter |

2010. március
16. kedd

Belföld		Külföld		Gazdaság		Kultúra		Vélemény		Sport		Tud/Tech		Noller		Mozaik		A Lap

Galériák

Ez a címe

ez itt a caption szovege...

KÖVETKEZŐ » « ELŐZŐ

HÍRMÁTRIX

NOLTOP10

	olvasottak

Honderű, avagy színművészek a neten

Remek színészeink, jeles előadóink zöme még nem tette magát közszemlére az interneten - állapíthattuk meg hosszas böngészés után. Viszont megállapíthattuk, hogy aki igen, az - kevés kivétellel - jobban tette volna, ha előbb tízig számol, oszt meggondolja magát, vagy megfelelő embert keres a megfelelő feladatra, hacsak eleve nem az önimázsrombolás volt a célja. Találomra válogattunk.

Bárkay Tamás| Népszabadság| 2009. augusztus 7. |10 komment

kedvencek / megosztás

Cikk értékelésBe kell jelentkezni az értékeléshez!

KommentekBe kell jelentkezni a hozzászóláshoz!

dr.w | 2009. augusztus 7. | 13:25:22

Elborzadva hahotáztam a példaként említett színészek, énekesek honlapján! Meg lehet sértődni persze, ki is kérheti magának bárki a cikkíró stílusát, de ettől még ezek változatlanul szörnyen néznek ki. És a cikkíró, szerintem, még finoman fogalmazott.

Külön tragikus, hogy művészeti területen tevékenykedő emberek közszemlére tett "ismertetői"-ről van szó. Nem tudom elképzelni, hogy ne látták volna az elkészült produktumot, ne lett volna beleszólásuk abba, hogyan nézzen ki az oldal, mielőtt bárki számára elérhetővé tették.

Norvégiában az alapfokú oktatási intézmények első osztályától heti 6 órában művészeti képzés is folyik. A tantárgy neve 'Art'. Nem művészeket nevelnek, hanem a művészethez értő, azt befogadni kész, szépérzékkel bíró embereket. (Igaz, a táj, amit nap, mint nap látnak, amiben élnek, is lélegzetelállító.) Meg is látszik az eredménye a városok, falvak rendezettségén, a lakáskultúrában, az üzletek kirakataiban vagy akár a website-okon. Egyszerűség, visszafogottság, ízlésesség. Semmi csicsa, felesleges cicoma, pedig telne rá az olaj révén elért gazdagságból. Nincs rajtuk kilószám arany ékszer, nem járnak méregdrága luxuskocsikkal, mégis elegánsak tudnak lenni. Igaz, a gazdagság és az ízlés nincs feltétlenül egyenes arányosságban.

Néhány példa:
Gyldendal Könyvkiadó: http://www.gyldendal.no/new/
Oslo Operaen: http://www.operaen.no/
'A legszebb norvég város' díj többszörös nyertese Ålesund:
http://www.visitalesund.com/default.asp?sp=GB
Dagbladet (Népszabihoz hasonló): http://www.dagbladet.no/ (10 napos időjárás előrejelzéssel, akár Budapestről is: http://www.dagbladet.no/vaer/index.php5?op=ViewWeather&uni=-1266034)
Közösségi portál amatőr fotósoknak: http://foto.no/cgi-bin/index.cgi?firstpage=0
Ingatlanközvetítő: nagy lakás http://www.ny.no/bolig/prospekt/?id=189894
átlagos kislakás http://www.ny.no/bolig/prospekt/index.php?id=189912
(Érdemes bogarászni benne, már csak a website kinézete, a kínált lakások prezentációja és az árak miatt is.)
NRK, Norvég Rádió és Televízió, online nézhető műsorokkal: http://www.nrk.no/

Kari Györgyi: elfogadhatóbb a cikkben említett példákhoz képest, de az English linkre is magyarul kapjuk meg az információkat. Kár!

vakablak | 2009. augusztus 7. | 12:14:59

Igen, ez korrekt.

_forever_ | 2009. augusztus 7. | 12:11:06

Lássunk akkor egy pozitív példát is: http://www.karigyorgyi.hu/

artie | 2009. augusztus 7. | 11:40:09

Sajnos a "magyar internet" jelentős része egy igénytelen hulladék. Tegye fel a kezét, aki látott már pl. normális saját weblapot magyar cégtől, vagy magyar cég webáruházát! Legutóbb amikor kerestem itthon valamit, olyan keresők voltak, hogy a gyári cikkszámra nem lehetett keresni. Itt tartunk.

Nasztanovics | 2009. augusztus 7. | 11:25:31

Az írásog jó, kedves ismert szinészeink izlése? :)))))

vakablak | 2009. augusztus 7. | 10:47:51

Szerintem pedig ez egy remek kis írás. :) Jót mulattam a vitriolos stíluson. A bemutatott webes megjelenési formák a röhejes tragikusság teljes spektrumát felvonultatják, és igen, ez így, ahogy van, nagyon is jellemző szelete a közállapotoknak, az igényesség ijesztő hiányának, melyhez képest a középszerűség elérhetetlen magasságokban leledz.

Nemrégiben saját szórakoztatásomra a popzenei élet magyar prominenseinek webes megjelenését tekintettem át, és kevés kivételtől eltekintve borzalmas eredményeket találtam ott is. Egy későbbi íráshoz javaslom a szerzőnek a téma górcső alá vételét.

Cuba Libre c.C. | 2009. augusztus 7. | 10:13:46

Trapiti !

Így legyen :-)

Üdv:barátod, Cuba Libre c.C....para siempre !!!

trapiti | 2009. augusztus 7. | 10:08:03

Aki ebből von le a kultúra mai állására következtetéseket, az sose tudjon meg többet annak mai állásáról! Grat.! Védjen meg tégedet a Cuba Libre!:)

Cuba Libre c.C. | 2009. augusztus 7. | 09:56:32

Lehet, hogy ez kimeríti a "társadalmi csoportok" elleni izgatás kategóriát ?:-)
Amúgy ezek a honlapok uborkaszezonon kívül is érdekesek, hiszen utalnak a kultúra mai állásásra Magyarországon.

Üdv:Cuba libre c.C....hasta la victoria !!!

trapiti | 2009. augusztus 7. | 09:44:06

Bizonyára nehéz uborkaszezonban témát találni. Ez a személyeskedő és gunyoros cikk mégsem egy olyan rangú kiadványba való, amilyen a Népsz.ság. Ez a cikk a Blikk-be, vagy a Bors-ba OK. De itt? Miről szól? Bárkay Tamás osztja az észt egy olyan kérdésben, amely valószínűleg rajta kívül csak a megsértett alanyokat érdekel. Bárkay Tamás lelki-és újságírói világa eléggé szegényes. Talán a Népsz.nak nem kellene erre a szintre alacsonyodnia...? Vagy igen? A cikk önmagát minősíti. És íróját.

www.csepregieva.com

Elég lehangoló volt találkozni a monitoron például a gyerekkorom óta rajongással figyelt Harsányi Gáborral. A művész egy különösen dermesztő fotón néz szembe a világgal, a hajdani Gólya áruház végrehajtó-bizottsági selejtezésből származó kollekcióit idéző zakóban, a 80-as évek modorában komponált, erősen akciósnak tűnő, halvány mályvaszínű tapétázattal a hattérben. Csak remélni tudjuk, hogy nem az otthonában kapták le, ilyen életművel ennél sokkal jobbat érdemelne. Képgalériája különben aranyos, kiderül belőle, hogy igen szereti a fehér garbót, és nem tudjuk, pontosan melyik távol-keleti küzdősportot is, igaz, itt van egy
fotó, amelynek közzétételétől megint csak különösen óvtuk volna, ha rajtunk múlik: egy koromsötét térben áll, ahol rajta kívül semmi más nem látszik, mint egy öntöttvas-radiátor.

Az örökmosolyú, szintén remek Cseke Péter is konzultálhatott volna valakivel, aki életében legalább egyszer belefutott már az úgynevezett internetbe, valamivel 1995 után. Cseke egy erős világoskék hátteret kapott, ezen a felületen látható ő, kék ingben, és nagyon kék szemmel - maga a nagy kékség, a végtelen óceán, amelyet jószerivel csak a művész családjában fellelhető rengeteg tökéletes fogsor, mint az azúr tengerből kimeredő megannyi fehér szikla ellensúlyoz, némileg. A honlapon ugyanis nemcsak Cseke, hanem mindenki, mindig nagyon mosolyog, mert az élet ezek szerint ott náluk csudaszép, bár ez nem tartozik szorosan a tárgyhoz.

Az aranyhangú Gergely Róbert honlapja ennek tökéletes ellentéte: a hátlap tűzpiros, semmi kétség, alkotójának valamelyik partnerkereső site szolgált kiindulópontként; csak úgy árad belőle a fülledt erotika, a tévéhez szokott ember szinte már keresné az emelt díjas telefonszámot, ám ehelyett egy mottót lát, miszerint "mennyi szépség van a művészetben!". Hát abban van, valóban.

A másik nagy platinatorkú magyar énekes, Sasvári Sándor (Sasi) oldala alapjában véve birodalmi fekete-sárga, ám ettől persze nagyon sokkal azért nem jobb. Sasvári egy vágtató almásderesen közelít rajongói felé, szélfútt hajjal, lobogó fehér ingben, akár a hányatott sorsú Henri de Lagardere lovag, vagy egy korai Jean Marais - nagyon férfias. Ebből és a többi lovas utalásból kiderül, hol a művész szíve fele. Persze az is, hogy hol a másik, bár ez nem ilyen bravúros: a dalnok egyebek mellett bemutatja legújabb CD-jének borítóját, amelynek tervezője az egykori Német Demokratikus Köztársaság Amiga nevű lemezkiadójától érkezhetett, a fogak átmeneti kifehérítésére kiválóan alkalmas magas fényű ipari zománcfestékkel a zsebében.

A tépő- és metszőfogakra alkalmazott radiátor-zománcfesték amúgy a jelek szerint elengedhetetlen kellék e jeles körökben, amint az például a Csepregi Éva honlapja című Google-találatból is kiderül. A művésznő a dizájner koncepciójának megfelelően a mísz Jégkirálynő izlandi palotájának egyik hatalmas, de gondosan hőszigetelt nyílászárója előtt látható, különféle fotókon, megannyi pózban és szituációban, élénk zenei aláfestés mellett. Csepregi Éva sezlonyon, hanyatt fekve, lazán gombolt ingben; Csepregi Éva kék napszemüvegben (Cseke Péter ajándéka?); Csepregi Éva New Yorkban; Csepregi Éva Tatabányán. Izgalmas, akár egy falusi búcsú esti fényben.

A legtöbb tennivaló azonban kétségkívül egyik legkedvesebb színészem, Sztankay István honlapkészítőjének utódjára marad, itt az ismeretlen mester tudománya ugyanis már az ékezetes betűk beillesztésénél elfogyott: ami nem á, í, ű, és é, az egy-egy kérdőjel. Műszaki hiba, persze, de ha akarjuk, ebben a kis hülyeségben is megtalálhatjuk a szimbolikát: az, hogy sz?nm?v?sz, nagyon is passzol ahhoz, amilyennek Sztankayt képzelem: örökké tépelődő, kétkedő, önironikus, bölcs embernek.