A Kontroll Csoport november 7-én koncertezett a New York-i Le Poisson Rouge-ban
MTI - Révész Tamás Tizenegy hónap alatt több mint hetven esemény New Yorkban, Washingtonban és környékükön a Budapesti Fesztiválzenekartól és Kurtág Györgytől kezdve a Katona József Színházon, Nádas Péteren, Vajda Lajoson át a magyar konyháig és cukrászatig, a bajuszversenyig - mindez mindössze egy manhattani lakás árából, 700 millió forintból. Ez a hazai kultúrdiplomácia eddigi legjelentősebb vállalkozása. A Csordultig magyar (Extremely Hungary) egész éves kulturális évadnak azonban csak papíron van vége Orsós László Jakab, az eseménysorozat kurátora, egyben a New York-i Magyar Kulturális Központ igazgatója szerint. - Az események 99 százada lezajlik az évben, de van még egy lefuttató szakasz, kihasználva a lendületet, amelyet egy ilyen fesztivál az önmozgásával kelt. Nagyon furcsa is lenne, ha hirtelen csak a hagyományos intézeti programok maradnának - mondja.

Arra a kérdésre, hogy sikeres volt-e a programsorozat, és ha igen, az miben mérhető le, Orsós úgy felel: elsősorban talán az eseményekre kilátogató New York-iakat kellene megkérdezni erről. Ők mindenesetre nagyon sokat dolgoztak azon, hogy az Extremely Hungary felismerhető "brand", márkanév legyen. Ez az egyik legfontosabb hozadéka egy ilyen évadnak, a tapasztalat márpedig azt mutatja: az emberek tudtak róla, hogy létezik. Hosszú távon pedig az, hogy mi marad meg a kialakult kapcsolatokból a jövőben. Nagyon sok ilyen alakult ki. Csak egyetlen példa: a washingtoni Nemzeti Galéria művészettörténésze, aki a Szépművészeti Múzeum Michelangelónak tulajdonított lószobrával kapcsolatos vizsgálatokat vezette, Budapestre tart, ahol az egész eljárásról tart előadást decemberben. Az ilyen kapcsolatok nem múlnak el - véli Orsós.

- Nem azzal lehetett kitűnni, hogy mi magyarok vagyunk, mert itt van az uruguayi, a szingapúri, az új-zélandi és a dán is. Hanem a színvonallal, amit az adott események közönségén túl a szakma és az amerikai sajtóvisszhang, a The New York Timestól kezdve a The Washington Postig a legrangosabb orgánumok vissza is igazoltak - mondja az évadot sikeresnek és eredményesnek tartó Hiller István kulturális miniszter, aki a nyitóesemények után a zárás kedvéért is átrepülte az óceánt. Kérdésünkre hozzáteszi: egyes, belpolitikai ízű vitáktól eltekintve összességében a hazai sajtóvisszhangot is tárgyilagosnak találta.

Aki azt szeretné hallani, hogy 465 millióan látták összesen az eseményeket, az Orsós szerint félreérti a lényeget. Egy ilyen fesztiváltól New York városa még nem áll le. Mindamellett azt tapasztalta: a megnyitók, a nagy előadások mind komoly látogatottsággal mentek. Most számolják ki az amerikai partnerintézményekkel, hogy hány százezerre tehető végül is a nézőszám. Nem a Metropolitan Museum előtt kígyózó sorokon mérhető le a siker, már csak azért sem, mert ezzel az intézménnyel hazánknak nincs olyan tárgyalási helyzete, hogy ott egy magyar tematikájú nagy kiállítást hozzon létre. Viszont partnerük volt a Lincoln és a Kennedy Center, a Carnegie Hall, a Kongresszusi Könyvtár és még sok más nagy intézmény - mondja.

- Ha kilóra mérünk mindent, akkor Magyarország mindenütt annyi vizet szorít ki, amennyi a tömege. De én nem szeretnék belemenni ebbe a játékba: ez ugyanis a fizika, és nem a művészet törvénye - feleli Orsós a felvetésre, hogy a Nemzetközi Fotográfiai Központ (ICP) egy kis termében rendezett Munkácsi Márton-tárlatról januárban a The New York Times is azt írta, ez nem kiállítás, inkább bevezetés hozzá.

Az évaddal kapcsolatos kritikák a magyarországi sajtóban például egyes műfajok, mint például a néptánc mellőzését hánytorgatták fel. Az amerikai magyar médiában pedig azt: az itteni közösség azt várta volna, hogy bevonják az évadba, kulturális igényeit is jobban figyelembe veszik. - A fesztivál kortársi jellege kurátori döntés, de utólag is igazolva látom, hogy a befogadó, azaz a New York-i kultúrához igazodva olyasmit hoztunk ki, ami a legjobban megtapad ebben a környezetben. Néptánc valóban nem szerepelt, de a folk más aspektusai igen: volt Lajkó Félix, Palya Bea kétszer is, Vajda Lajos kiállított képeiben is ott a magyar népművészeti hagyomány, most pedig cigány zenészek lépnek épp fel. Szintén nagyon relatívnak tartom, hogy az itteni magyarok mennyire érezhették magukat kívülállónak, hiszen végül is minden az itt lévőknek szólt a Katona Ivanov fellépésétől a Parasztoperán át a Bauhaus-kiállításig. Sokakkal találkoztam, akik ezek révén megmutathatták az itteni barátaiknak: ez az a kultúra, amelyből ők érkeznek - mondja Orsós.

Hiller is úgy véli: helyes volt a döntés, hogy a kortárs kultúra került az évad fókuszába, mint ahogyan jóval bővebb anyagi lehetőségek mellett is hiba lett volna az Egyesült Államok egészét befogni, nem pedig New Yorkra és Washingtonra összpontosítani. "Jó időben is került rá sor, a Magyarország-képhez is pozitívan járulhatott hozzá."

- Jártam két éve az Operettszínház vezetésénél, de nem volt fogadókészség New York-ban arra, amit ajánlottak - feleli Orsós László Jakab arra a kérdésre, hogy miért nem láthattunk operettet, holott az amerikai magyarok közül sokan hiányolták.

December első felében, Budapesten átfogó értékelés készül az évadról. A fesztivál kuratóriumát Bíró Yvette, Heller Ágnes, Karvalits Ferenc, Kornai János, Kőrösi Orsolya, Rockenbauer Zoltán és Szántó András alkotta. Mint Orsós mondja, a főbb kérdésekben - irányokban, a személyi döntésekben - jórészt egyetértettek a javaslataival.