alkalmazások |

RSS |

előfizetés |

oldal tetejére

Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelem | Akciók

Szolgáltatások
Nyomtatott mellékletek

NolTwitter |

2012. február
10. péntek

Belföld		Külföld		Gazdaság		Kultúra		Vélemény		Sport		Tud/Tech		Noller		Mozaik		A Lap

Aki latinra fordította a Micimackót

Túl későn fedeztük fel – írta Lénárd Sándorról szóló nekrológjában Szerb Antalné 1972-ben. Ez igaz, sajnos. A hatvanas évekig itthon csak nagyon kevesen ismerték a tizenhárom nyelven beszélő polihisztort, aki éppen száz esztendővel ezelőtt született Budapesten, s úgy maradt élete végéig magyar, hogy szülőföldjén tulajdonképpen csak a gyerekkorát töltötte, élete első tíz évét 1910 és 1920 között. Ausztria, Olaszország és Brazília voltak vándorlásának további állomáshelyei. Dél-Amerikába 1952-ben érkezett, egy újabb európai háborútól tartva, s hogy az egyszerű élet szabadságát válassza az eltorzult európai civilizációval szemben. Európa klasszikus értékeit azonban magával vitte az őserdő szélén vásárolt birtokára.

Csordás Lajos| Népszabadság| 2010. március 9. |9 komment

Cikk értékelés Be kell jelentkezni az értékeléshez!

KommentekBe kell jelentkezni a hozzászóláshoz!

kapitanyg | 2010. március 27. | 23:03:32

http://mek.oszk.hu/02700/02763/html/

kapitanyg | 2010. március 27. | 23:02:54

http://mek.oszk.hu/01500/01553/01553.htm

kapitanyg | 2010. március 27. | 23:02:13

Nemcsak részletek:
http://mek.oszk.hu/02700/02765/html/

Arpeggione | 2010. március 10. | 08:52:24

Érdekes ember volt Lénárd, kevesen ismerték személyesen, mint én. És még kevesebben tudják, hogy Ő nem csak írt, de tudósított is a világvégi völgyből, a láthatatlan házból. 1960-ban említette: "Hitler Adolf, aki földalatti alagúton hagyta el az égő fővárost" - majdhogy 50 év múltán derülnek ki igazságok...

medve1942 | 2010. március 10. | 00:09:03

Nagy filozófus volt. És igaz szeretettel írt a körülötte lakó braziliai svábokról (akik elméletileg Hitler-pártiak voltak, de nagyon meg voltak elégedve a köztük élő Lénárddal, akinek orvosi tudása ellen magának a pápának se volt kifogása). A latin Micimackót a Balassi kiadó is megjelentette, Winnie ille Pu cimmel, úgy kezdődik, hogy Ecce Eduardus ursus..., mert a Milne-fiú Edward nevű macijáról szól eredetileg a könyv. Akit azért Winnienek is hívnak, ebből lett a magyarban Mici.
Egyébként ma volt a születésnapja (március 9.) gyerekkori emlékeim szerint Rákosi Mátyásnak is... Ennyit az asztrológiáról. Biztos más volt az ascendense.

kopacsi | 2010. március 9. | 22:31:47

Hálás köszönet a cikkért, nomeg vakablaknak, a könyvek elérhetőségéért. nekem is kedvencem, a könyvek bármikor elövehetők és mindig ízesen és szeretettel vesznek körül, szólnak hozzám.

vakablak | 2010. március 9. | 10:37:44

Óh igen, ;) a Völgy a világ végén olyan könyv volt (és ilyen nincsen sok), amit rögtön elolvasása után azonnal elkezdtem újraolvasni. És most, hogy így szóba került, megint el fogom.

ravic | 2010. március 9. | 10:04:46

kedves vakablak: osztom velemenyed Lenard Sandorrol, nekem kedvenc könyvem a Völgy a vilag vegen, gyakran belelapozok, olvasgatom. Nem akarok senkit megserteni, de kötelezö olvasmanynak ajanlanam minden hangoskodo, höbörgö "igazszivü, szittya-magyarnak"!

vakablak | 2010. március 9. | 03:26:19

A Völgy a világ végén egy egészen remek könyv, rám mély benyomást tett. Azt hiszem, ezt kétszer is megírta, egyszer magyarul, egyszer meg németül (nem egyszerűen lefordította, hanem megírta, ráadásul még a magyar változat előtt). Utóbbi címe „Die Kuh auf dem Bast”.

Lénárd Sándornak saját oldala van a Magy Elektronikus Könyvtárban, itt:
http://www.mek.oszk.hu/kiallitas/lenard/

A fenti helyen több műve teljes egészében ingyenesen elérhető, letölthető és elolvasható – így a Völgy a világ végén, a Római történetek és az Egy nap a láthatatlan házban is –, más műveiből részletek olvashatók.

Tanult szakmája szerint orvos volt, leginkább gyógyításból tartotta el magát, de hatalmas műveltsége okán mégis az utolsó, nagy humanisták egyikének nevezhetnénk.

Lénárd Sándort hamarabb ismerték meg a nagyvilágban, mint itthon. Világhírre azzal tett szert, hogy 1956-ban megjelentette a Micimackó latin fordítását, de ugyanebben az évben történt, hogy megnyerte a Sao Pauló-i televízió műveltségi vetélkedőjét, melyen kedvenc zeneszerzője, Bach volt a téma. Patikát nyitott Sao Paulóban, majd néhány év múlva családjával visszavonult birtokára, egy Dona Emma nevű dél-brazíliai kis faluba, az őserdő szélére. Innen levelezett a nagyvilággal. Többek közt egy német kiadóval, amely egy ízben Szerb Antal A királyné nyaklánca című regényének fordítására kérte fel. Ennek révén került kapcsolatba Szerb Antalnéval, aki tulajdonképpen felfedezte a magyar irodalomnak e különleges műveltségű embert.

Ezek után sorra jelentek meg magyarul is írásai: először 1967-ben a Völgy a világ végén (amelynek az angol változatban A latin mackó völgye címet adta), 1969-ben a Rómában töltött háborús éveit bemutató Római történetek, és a Dona Emma-i magányáról szóló Egy nap a láthatatlan házban, majd A római konyha című kultúrtörténeti szakácskönyv. Ez utóbbiban írja egy helyen, hogy „a végső pusztulás elől a kultúra hordozói a kultúra javaival – mint ma is oly könnyen megfigyelhetjük – kultúrkörük perifériájára húzódnak”.

Túl későn fedeztük fel és túl korán távozott az életből, mindössze hatvankét évesen. Kedvenc fenyőfái alatt temették el. Őserdei háza ma is megvan, még a család tulajdona, de már nem lakik benne senki. Kéziratai 2002-ben hazakerültek a Petőﬁ Irodalmi Múzeumba. Magyarul kiadatlan műveiből, tanulmányaiból újabb és újabb kötetek jelennek meg. Emlékének ápolására a kilencvenes években létrejött a Lénárd Sándor Társaság, amely kedden délelőtt táblát avat szülőházán, az Erzsébet körút 23.-ban. Az eseményre nagyobbik fia és unokája is Budapestre érkezik külföldről, s a közönség találkozhat velük az irodalmi múzeum születésnapi rendezvényein is.