III. Szeuthész: egy hellenizált barbár uralkodó, Nagy Sándor kortársa

MTI - Varga György

A most Magyarországra hozott trák remekek mind Kazanlak környékéről valók, ezért is került Nagykanizsára a kiállítás, a két település ugyanis testvérvárosi viszonyt ápol. Kazanlakban a második világháború idején, 1944-ben egy bomba fordította ki az első aranyleleteket a földből, és ennek nyomán kezdődött el az intenzív régészeti kutatás az ott található trák halomsírokban. Tudni kell, hogy a Nagy Sándor halála utáni években, i. e. 320 körül itt alapította meg országának fővárosát III. Szeuthész, a trákok odriszi törzsének királya, amelyet róla Szeutopolisznak neveztek. Ehhez a városhoz tartozott az a fejedelmi nekropolisz, temetőkörzet, amelynek egyik halomsírja 1979-ben az UNESCO világörökség emblematikus elemévé vált. Már addig is és azóta is csodálatos tárgyak kerültek elő onnan: 2004-ben például a városalapító III. Szeuthész sírja. És akkor most lelkesedünk egy kicsit, mert a Szeuthész-sírnak jó néhány szép darabja itt van Nagykanizsán, először Bulgária határain kívül. (!)

Nem csoda, hogy a kiállításmegnyitóból diplomáciai esemény kerekedett, kulturális miniszterrel, nagykövetekkel, polgármeseterekkel és Marazov professzorral, a trák kincsek világhírű bolgár kutatójával. A tárlaton három fejedelmi tumulus, vagyis halomsír anyagából láthatunk körülbelül hetven tárgyat – tájékoztat a kiállítás rendezője, Kőfalvi Csilla. Ezek között található tehát III. Szeuthész hatkilós aranymaszkja, mely igen vastag azokhoz az ázsiai aranymaszkokhoz képest, melyek szintén most láthatók a Néprajzi Múzeumban. Marazov professzor látta azt a kiállítást is, és állítólag két ismeretlen eredetű balkáni maszkot közülük tráknak vél.

De térjünk vissza Szeuthészhoz. Néhol (például a Trákia és a trákok című, magyarul 1984-ben megjelent könyvben, melynek társszerzője a bolgár professzor) azt olvasni, hogy Xenophón, a nagy görög történetíró, filozófus és hadvezér találkozott III. Szeuthésszel, s erről beszámol az Anabaziszban. Nagyon szívesen írnám én is ennek alapján, hogy ezt az arcot látta tehát Xenophón annak idején élőben, mint amit mi itt, Nagykanizsán, aranyba öntve (a Plakátház honlapján is ez áll). De ez tévedésnek tűnik, mert az életadatok nem érnek össze: Xenophón meghalt, mire az itt látható Szeuthész elfoglalta a trónt, akivel tehát a történetíró találkozott, talán II. Szeuthész lehetett.

Ennek az aranyba foglalt arcnak a tulajdonosa pedig Nagy Sándornak és utódainak kortársa volt. És adófizető szövetségesük. Egy hellenizált barbár uralkodó. Azt hiszem, ez elegendő támpont, hogy elhelyezzük őt a történelem nagy tablóján mint érdekes háttérszereplőt. Maguk a trákok is a történelmi fő események háttérszereplői: kegyetlen, vad nép, amely négy és fél ezer évet élt a Balkán-félszigeten és az Égei-tenger északi partvidékein mielőtt a VI. században eltűnt. A trákok már ott voltak a trójai háborúban is. Hatottak a görög kultúrára (és viszont): ők közvetítik a görögöknek Dionüszosz kultuszát és tőlük jön Orpheusz. Különös viszonyuk volt a túlvilággal, kinevették a halált, mert aki meghalt, az a szemükben hőssé vált. Nyilván ezért oly gazdagok a királysírjaik is, melyeket kultikus helyként tiszteltek.

Az említett könyv szerint tízezer trák halomsírt ismernek a régészek, s többségüket sosem érintette régészek ásója. Legfeljebb sírrablóké. Szerencsére III. Szeuthész tumulusát hat évvel ezelőtt Georgi Kitov érintetlenül találta meg. Nemcsak az aranyarc került elő, hanem a halom földjébe temetve az uralkodó bronz szobra is és számos lakomaeszköz, fegyver, ékszer, arany lószerszámdísz. Görög ízlés szerint megalkotott holmik. Jó néhány ezekből ott látható most Nagykanizsán: phialék, situlák, kylixek például, amik különféle arany és ezüst edények, finom csészék tulajdonképpen. Kőfalvi Csilla nem is a Szeuthész-maszkot tartja a fő tárgynak, hanem a király kylixét, kecses, lapos, kétfülű aranycsészéjét, mely a maga nemében egyedüli ritkaság. Két ezüstpohárkán még a király neve is olvasható. Itt van az uralkodó gyűrűje, bronz sisakja és bronz lábvértje is. Utóbbi térdén Pallasz-fej, egy ősi trák istennő (Bendis) hellenizált megjelenítése. Szeuthész lovának ékszerfinomságú, arany homlokdíszén napsörényű oroszlánfők.

A kanizsai kiállítás nyilván csak szerény ízelítő a kortársakat is bámulatba ejtő trák gazdagságból, mindazonáltal elegendő, hogy némi képet kapjunk az ókor e titokzatos népéről, s a Bulgáriában folyó kutatás legújabb eredményeiről.

Kapcsolódó cikkek: Thrák kincsek Kanizsán | A Zelnik-aranyak premierje | 1800 éves trák bronz szekeret ástak ki egy halomsírból | Horthy liftje | Viking kaland Szigethalmon